Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-18 / 20. szám

Ill/ évfolyam. 1908. Május 18. 20. szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ...................................... 10 korona. Fé l évre ............................................... 5 „ Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők ; VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. A fővárosi kölcsön. Irta: Dr. Szebény Antal. Körülbelül előrelátható volt, hogy a községi adóemelés megszavazása után sorra kerül egy uj fővárosi köl­csön megkötése is. Egyrészt azért, mert az utóbbi évek szükes beruhá­zási kiadásai mellett mindinkább sür­gőssé válik több, ideig-óráig elhalasz­tott és a főváros szerves fejlesztése folytán csakugyan szükséges kiadás megtétele, másrészt mert az adóeme­lés folytán az uj kölcsön kamatozta­tása fundáltnak látszik. Az első okra vonatkozólag elég arra hivatkoznom, hogy a légszesz-gyár megváltása kü­szöbön áll s a legelemibb óvatosság is szükségessé teszi, hogy az ehhez szükséges összeg előteremtéséről ne abban a pillanatban gondoskodjék a főváros, mikor a megváltási összeget ki kell fizetni, hannm a kényszerű helyzetet megelőző időben legyen módja a fővárosnak a kölcsön kötésére alkal­mas időt és a kölcsön feltételeit meg­választani. De meg fürdők megépíté­sére is mintegy 8 — 10 millió korona szükséges és pedig legkésőbb 1911-ik év végéig, a mikorra a főváros fejlesz­téséről szóló törvényjavaslat értelmé­ben a főváros törvényhatósága a Ru­das- és Sáros-fürdők megépítésére kötelezve van. A mi ennek az uj kölcsönnek ka­matoztatását illeti, jobb szeretném, ha \ az nem a fölemelt adóban lelné bizto­sítását, hanem a kölcsönből létesítendő intézmények jövedelmezőségében. Ezi kizártnak ugyan nem tartom, de csak akkor, ha a létesítendő intézmények és beruházások kellő körültekintéssel és takarékossággal foganatosíttatnak. A kölcsönből létesítendő intézmé­nyek megállapítva még nincsenek. Hal­lomás szerint az uj kölcsönből fejlesz- tetnék az óbudai és Hungária-uti gyújt ő-csatorna, a budai végleges vizm.ü és az összes vízmüvek és vízcsőháló­zatnak fejlesztése, a kisajátítások, a für­dők, a bérlakások, az iskolák, a köz- vágóhidi berendezések, vásárcsarnok, tűzoltó őrségek, szegényházak, szükség- lakások és barakkok, elöljáróságok stb. építése, a Rókus-kórház kihelye­zése s a légszeszgyárak megváltása. Ha ehhez hozzászámítjuk a két év múlva visszafizetendő tízmilliós íüggő- kölcsönt. kerekszámban mintegy kilencz- venmillió koronáról van szó. A fenti munkálatokból a vizcsőfektetés és a vízmüvek fejlesztése, a kisajátítások, a bérlakások, a közvágóhidi és vásár- csarnoki berendezések s a légszesz­gyárak haszonhajtó üzemeknek, illetve visszatérő befektetésnek tekinthetők, s ezen mintegy 57 millióra előirány­zott kiadások jövedelmezősége fedez­hetné nemcsak a rájuk fordított költ­ségeknek kölcsön-kamatját, hanem a pénzileg improduktív s a csatornák fejlesztésére, iskolák, tűzoltó őrségek, Krónika. Panama a prairie-ken. (Az ff Arizona Kicker» nyomán.) A jámbor tudatlanok azl hiszik, hogy hunczutságok, zsebelések és panamák csak az óvilágban folynak, most oly események hire érkezik Nyugatról, a melyek azt bizonyítják, hogy Korrupczió és Panama istennője már az Újvilágra is kivetette a hálóját. Az a sok hunczutság, — a melyről különböző purifikáto- rok, a kiket Európában gyűjtőnévvel hol Vil­mosoknak, hol Zoltánoknak, hol Páloknak neveznek, — és a kik naponta az esli és reg­geli lapok számára valamiről okvetlenül leránt­ják a leplei, — immár befészkelődölt a mi prairie-ink becsületes, naiv indiánus törzsei közé is. Bár villamosvasút nem fut a mi indián falvainkban, sem a gáz nem ontja a világos­ságot és bűzt, mégis szomorúan tapasztaljuk, hogy a vagyonszerzés ördöge meggátolta már a »Sólyomszemek«, »Vadölök«, »Bőrharisnyák« egykor puritán keblét. Az agg, becsületes törzs­főnökök ivadékaiból pénzsóvár baksis-imádó, zsebüket hizlaló érdeklovagok lettek, a kik úgy értik az üzletet, hogy az európai nagyvárosok városatyái ma-holnap hozzájuk jöhetnek pana­mát tanulni. Most legújabban a következő ügy tartja forrongásban a sasorruak lörzsét: Mut-schah község vénei elhatározták, hogy nem tűrik tovább a nagy sarat, hanem kövezni fogják a wigwam-jaikhoz vezető utakat. Mint­hogy azonban nemcsak az európai városok, hanem az indián székesfalvak is szegények, természetesen egy kövezési kölcsön lelvétele vált szükségessé. Alighogy Mut-schah uzsorá­sai tudomást szereztek erről, rohantak az első törzsfőhöz Bar-dzi- hoz, kölcsönajánlataikkal. Lánczcsörgetö, aki az összes szomszéd törzs­beli uzsorásokkal szövetkezett erre az üzletre, felajánlott 60 millió gránilkoczkál akként, hogy Mut-schah község fizet minden száz kőért egy mázsa bölényszarvai, de tényleg csak 84 követ ad minden száz helyett. Alighogy meghallotta ezt az ajánlatot Rhos-Me-Zoe, a másik föuzso- rás, ö is szaladt koczkaköveket felajánlani, de szegényházak, kórház és szükséglaká­sok emelésére szükségek összegek köl- csönkamatait is. Hogy ezt elérhessük, annak kél fel­tétele van: az egyik az, hogy a haszon- hajló üzemek kereskedelmileg rendez- tessenek be s azok jövedelmezőségében ne csalatkozzunk, legfeljebb abban, hog\ többet hozzanak, mint a mennyit tőlük reméltünk. Másik feltétele pedig az. hogy ezen intézményekhez szükséges építkezések, bár szolidan, de min­den felesleges részlet elhagyásával és fényűzés kizárásával tisztán a praktikus czélnak megfelelőleg építtessenek. Áll ez különösen az iskolák, tűzoltó-őrsé­gek, szegényházak, kórházak és szük­séglakások építésére és ha ezek igy építtetnek, meg vagyok arról győződve, hogy egyike-másika ezeknek a pénzileg improduktív befektetéseknek még némi kamatjövedelmet is hozhat pl. a kór­ház és ha a városi tüzkárbiztositási intézmény léfesittétik: a tűzoltói be­rendezkedések is. un azt hiszem, hogy ebbe a köl- csönprogrammba minden, a legköze­lebbi jövőben szükséges beruházás befoglalva nincsen, a mint hogy 'az a városi adminisztráczió természete sze­rint nem is állapítható meg előre a legutolsó részletig; hogy erre példát mondjak, hivatkozom az állatkert meg­vásárlására és berendezésére, vagy a Népszínház újjáépítésére fordított költ­ségekre. melyek a rendes budget ke­ö mái minden százért 88 koczkát akart fizetni. Ez a nagy versengés igen nagy izgalomba hozta az indiánusok kedélyét, és csakhamar akadt néhány becsületes harczos, a ki igy kiál­tott: »Inkább sülyedjühk e) tovább is a sár­ban, semhogy belemehjiink az ilyen sárba. Vigye el az ördög a kölcsönt.« A legvitézebb harczos, aki reggelente két bölényt szokott leszúrni és óriáskígyókra lövöl­dözik: Pán-Súl kell ki a legélesebben a kőkoczka üzlet ellen és mert a tekintélye igen nagy, az ö véleménye között. Bar-dzi kiadta az útját a kőkoczka csoportoknak és továbbra is sárba mászkálnak Mut-Schab féríiai és női. Még ennél is nagyobb port vert fel a köz­ség világításának a dolga. Ugyanis a prairiek területén hatalmas petroleum-források vannak, a melyeket a Rockefeller-trust bir bérben, a törzsfőnökök látván, hogy óriási haszon hárul ezekből a forrásokból, elhatározták, hogy a bérletet megváltják. Ez azonban nem volt könnyű dolog, mert a trust ragaszkodott ebhez az arany­bányához. A mikor a vita és veszekedés az indiánusok közölt a megváltás mellett és ellen

Next

/
Thumbnails
Contents