Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-04 / 18. szám
9 FÜGGETLEN BUDAPEST. légven nagv városatyai befolyását az előszobában, mielőtt belépett az illető hivatalba. Eddigelé nem volt összeférhetetlenség megállapítva az ügyvédre nézve, — hacsak nem egyenesen ügyésze valamely a fővárossal szerző- ; désben álló vállalattal. A jövőben az ügyvédekre nézve oh-értelmű rendelkezésre van szükség, hogy a városatya fiskális semmiféle fővárosi köz- igazgatási ügyet el nem vállalhat. Továbbá, hogy a városatya, aki mint ügyvéde szerepel valamely a fővárossal szerződéses viszonyban álló bármely vállalatnak, azt ilyen vállalatot érintő semmiféle ügyben, semmiféle bizottságban vagy a közgyűlésen fel ne szólalhasson és ne szavazhasson. Minthogy pedig nemcsak ügyvédek űzik a befolyásolást, hanem mások is, ki kell mondani az összeférhetetlenség tilalmát az ügyvédeken kívül minden városatyára akként, hogy semmiféle a fővárossal szerződéses viszonyban álló vállalat vagy czég alkalmazottja vagy funkczionáriusa városatya nem lehet. A városi közügyek tisztaságának legelemibb előfeltétele az összeférhetetlenség legalább ilyfoku megállapítása. A függetlenségi párt és a 67-es pénzügyminiszter. Ebben a káprázatos, fényes városban engem nem a dübörgő hintók, nem a kioszkok közönsége hat meg: mert az ő elegáncciájuk nem az élet iskolája. Az ékesség városának hazug kultúrája sem mond valóságot erőnkről, hatalmunkról, mert tesped itt a haladás, valótlan itt az ideálizmus. Közintézményeink csupa érdekpilléreken nyugszanak, a társadalmi erők idegrendszerében betegek, enerváltak az idegek. Az az ut, melyet a képzelődés behintett rózsákkal, puha pázsittal, mindenütt meg- vérezi iromba köveivel lábainkat, mindenütt egy-egy sorompó zárja el az utat azok elől, a kik fáklyával mennek előre, hogy másoknak a boldogulás útját mutassák. A nép kristály lelkére réá fekszik a reakczió békám ála. Meg akarja fertőzni a megélhetés forrását. Nincs mentés, nincs segitség azok ellen, a kik a néprétegek millióit oly régen csak üzleti érdekből tartják a markukban. Ezek a bűvész komédiások hazug eszmékkel, ócska jelzőkkel, a maguk érdekeiért szorosan összetartó elemekkel dolgoznak, mintha fojtogató lidércz ülne a polgárság nyakában, nem birja lerázni magáról azokat, a kik a kenyérszerzés dolgában ripacs komédiákkal százezreket szereznek, inig a munkában vért serkedő tenyerek munkáján ezernvi sulvlyal, ezer szenvedéssel fekszik az adó. A becsületes emberek panaszkodásán párvenü gőggei kaczagnak a műveltségben üres, de kierőszakolt hatalmukban omnipo- tens Héroszok, a kik Ítéletük mérlegének csak mindig abba a serpenyőjébe rakják a súlyt, a melyiken a függetlenségi párt van. Az élet ezernyi gondjával sújtja itt a kis polgárt. Tudják ezt a hatalmukban kéjelgő. a hatalomért még most is birkózók, hogy azokban a felröppent sóhajokban mennyi az élet fájdalma, azért a klikkfőnökök az adókivetést mindenáron, mindenkor magoknak akarják megszerezni. Persze az ő számításuk biztos. A ki behódol (és ki ne hódolna be, ha teljes undorral is szivében), annak nyert ügye van; aki pedig törődik vele, ha a homlokát is üti be az ellenlállás durva mestergerendájába, az keservesen szerzett forintjaiban megkeserüli a magyar jellem szilárdságát. A hatalmas hősök nem törődnek a nép könvüivel, a nép átkával, ők csak a százezres kéményseprők, a kályhások, a mindent megszavazok himnuszát hallják, nekik csak ez szent. A százezrek fájdalma, ezer kifosztott család ruhátlansága, kulturálatlansága, nyomorultlakása, muunkahiánya őket nem bántja. Ok a jólét kipárnázott székében terpeszkednek, a nép pedig robotolja az utczát, mindenütt a kenyeret, a keserű kenyeret keresve De nem akarom én ezt a függönyt tovább tartani kezemben. Félek, hogy fellebbente- ném egészen és a klikkuralom orgiája egész borzalmában állana előttem, a melytől aztán elveszíteném én is reményemet, nem hinnék az uj időkben, uj emberekben. De én hiszek ! A függetlenségi párt törekvéseinek zöld vetését már látom kalászba szökkenni. Ingadozik a klikkek uralma, a közélet kertészeinek ollója, az önérzet fellépésének hatása alatt. Hiszem becsületes, egyszerű polgári telkemmel. Reményem tiszta légkörben hullámzik, mint a kalászos határ zizegése. Várom a gyümölcsérés idejét, a mikor sorsunk ágait lehúzza a gyümölcs, az áldás, a felszabadulás. E hitemet a népakaratba vetem : mely vulkánikus erővel támadja a pénzügyminiszter rendelkezését. A mi apostolaink az üdvö- zités igéjével hódítanak és a szeretet örök igazságával tanítanak. Hitük egyre lerjed és egyre hódit. A szuverén népakarat f’ölséges ereje elégtételt követel. uz a népakarat nyilatkozik meg a székes- főváros függetlenségi pártjainak tiltakozásában és felháborodásában, melyet a pénzügy- miniszternek az az intézkedése idézett elő, hogy a székesfőváros adókivelö bizottságainak megalakításánál teljesen mellőzte a függetlenségi pártot és a régi rendszer legpro- nonszirozottabb elemeit ültette bele eme elsőrendű fontosságú expreszis verbis bizalmi jellegű, a főváros egész polgárságát közvetlenül érintő hatalmi funkezió gyakorlásába. Mellőzte pedig a függetlenségi pártot tudatosan,mellőzte rosszhiszeműen, mellőzte arczul- csapásával a koalicziós pállok egymás iránt tartozó köteles tiszteletének és e mellőzés jogosulttá teszi a főváros függetlenségi pártjainak azt a régi óhajtását és vágyódását, hogy mielőbb szabaduljon a koalicziónak éppen csak a függetlenségi pártra nehezedő súlyos béklyói alól. A függetlenségi párt Budapesten különösen— bármennyire is nehezére esett—mindenkor hűséggel és becsülettel állta a koalicziós uralom révén reáháruló, sokszor népszerűtlenséggel járó, súlyos feladatokat. Most csordultig a pohár! Holló Lajos, Nagy Dezső, Szebeny Antal, Ballagi Aladár és a többi függetlenségi párti képviselők intervencziója ebben a kérdésben Wekerle Sándornál, a 67-es miniszternél süket fülekre talált. Wekerle nem teljesítette jogos kívánságunkat, mert szerinte az adókivető bizottságok megalakulása nem politikai ügy. Ne higyjen senki annyira Wekerle naivitásában, hogy ő ne tudná, hogy az adókivető bizoltságok Budapesten a leghatalmasabb politikai tényező, amely büntet és jutalmaz. Tudja ezt ő is, de nem akarja beismerni. A függetlenségi párt Madame Humbert összes csalásait, a Panama- t csatorna megvesztegetéseket, valamint a Rochette- féle bankmanipulácziókat, sőt, hogy az utóbbi öt év óta a világ összes államaiban előfordult bombamerényietek is mind a Polonius felhajtására történtek. Lengyel Zoltán mindezeken íölül még azt is állítja, hogy Napóleont a Po- ionius ianácsára internálták Szent Ilona szigeteié, azonban ennek bizonyítását az elnök, egy ifjú, friss erőben lévő 113 éves aggastyán, név- szerint Litvai, nem engedte meg, mondván, h°gy Polonius egyéniségére nézve mindegy, vájjon szerette-e Napóleont vagy sem. A képviselőházban nap-nap után óriási viharok dúlnak az elnök szigorú eljárása miatt. Ugyanis Litvay elnöklése közben sok képviselő hangos megjegyzéssel kisérte a tárgyalást, miért az elnök ötvenhárom képviselőt két-két évi íegyházra ítélt, nyolezvanegy képviselőre pedig huszonöt botot méretett. A sajtó [munkásai a tárgyalás hat napja alatt kétmilliónyolczszázezer sort írtak le, a miért jutalmul tizenhárom újságírónak a képviselők heverték a fejét. A tárgyaláson nagy érdeklődés mutatkozik a közügyek iránt. Minden tanú, a bírák, az esküdtek a hajózásról, a szemétfuvarozásról, a gázvilágitásról, a városi közlekedésről és más hasonló általános érdekű dolgokról beszél. A magyarok ugyanis nagyon szeretnek politizálni és ez a magyarázata annak, hogy annyi képviselő van. Minthogy a per anyagát egy esküdtszék elintézni nem tudja, párhuzamosan még egy esküdtbiróság tart végtárgyalást, a melyen a rablási és gyilkossági vádakat tárgyalják. Itt csupa fekete arczu és rongyos ruháju kolduszenész, úgynevezett tzigán-ok szerepelnek terhelő tanuk gyanánt. A nézőközönség e melléktárgyaláson csupa előkelő hölgyből áll, a kik élénk érdeklődéssel kisérik a feketehaju és bőiü, itl-ott csinos tzigon-legények szókimondó, egyenes beszédét. Az ofen-pesli hölgyék -— állítólag — nagy előszeretettel kultiválják az etnográíiát, és a néplélek megnyilvánulásai iránt éber érzékkel bírnak. Ezért fordul a hölgyközönség figyelme e melléklárgyalás iránt, a hol Polonius dánosi rablását tárgyalják és a hol csinos czigányfiuk, daliás csendörök, tagbaszakadt parasztlegények, szóval a nép fiai szerepelnek keresetlen, népies nyelvükön, mindent a maga nevén nevezve meg, a mi a hölgyek igazságérzetét nagy mértékben kielégíti. Azt mondják, hogy számos hölgy választott már magának a barna fiuk közt soílőrt. A nagy pör kimenetele elé lázas érdeklődéssel néz az ország. Az izgalom oly nagy, hogy május elsején az összes munka szünetelt és még az újságírók sem csináltak lapot. A kávéházakban nagy fogadásokat kötnek a per kimenetére. Az oddsok óránként változnak, a szerint, a mint Polonius vagy Vassoni beszél. Egy nagyon előkelő mágnás, a kinek nyolcz- millió hektár birtoka és tizenhárom millió juha van, fogadást kötött pari pénzre, húsz millió sterling összegben, hogy Lengyelt el fogják ítélni. A fogadást egy buzanagykereskedő, a ki a pesti buzaring vezére, tartja. A gróf hitelezői gondnokság alá helyezést kértek. E fölött is az esküdtek fognak dönteni. ,
