Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-04 / 18. szám
Budapest .székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 4S-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ... 5 Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők ; VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Tisztaság a közügyekben Politikai és személyi gyűlölködés dolgozik abban a nagy perben, a mely az ország feszült érdeklődése mellett most folyik az alkotmánv-utczai palotában. A nagy purifikátorok czélja nem a tisztogatás, a városi panamák kiküszöbölése és klikkek kiirtása, hanem a politikai ellenfél, a kit egyébként legyűrni nagy erejénél fogva nem lehet, megsemmisítése. A tárgyalás — mint mondani szokás — feílebbentette a leplet a fővárosnál évtizedek óta tolyó gazdálkodásról és az egész közvélemény úgy tesz, mintha szörnvüködnék a korrupczión. Pedig ez az egész felfedezés egyáltalán nem uj. Már az iskolásgyerekek is tudják, hogy a panama sehol annyira otthon nincs, mint a fővárosi gazdálkodásban és egész sereg notórius kijáró és kieszközlő ismeretes, a kikről azt tartja a fáma, hogy mindent meg tudnak csinálni. Óriási hazugság és álszenteskedés tehát, éppen a Polónyi ellen indított hajsza folyamán felfedezni a községi korrupcziót, mely ott él és dolgozik közöttünk már ősidők óta, és ugyan- ily igazságtalanság minden panamát és hunczutságot most a Polónvi nevével kapcsolatba hozni, mintha a Polónyi agyonütésével egyszeribe ki volna küszöbölve a főváros községi életéből mindennemű visszaélés. Maga a per legélénkebb bizonysága, hogy itt jobbról-balról, barát és ellenség, mentő és védő tanú szorgalmasan keres es keres és hágy keresni, A Zsitvay Leó megbotránkozásból fakadó kiszólása, mely egy jótékony esőt kíván: a ku- rulisi magas székben ülő. az élet kis és nagy üzleteitől tavoleső, szinte más világban élő férfiú gondolatvilágát árulja el, a kinek nem fér a fejébe, hogy miért kell mindennek, a mi a közérdekekkel vonatkozásban áll. a magánérdek szolgálatára lennie; miért üzlet itt minden: rakpart, villamos, gáz, kisajátítás, kioszk, szemét és sok más. a mi a főváros érdekkörébe esik. Mert Zsitvay Leó minden Polónyi ellen tanúsított animozitása mellett is tisztában van feltétlenül azzal, hogy a mivel Polónyit ellenségei megvádolják, ugyanabben ludas mindenki, a merre csak a szeme ellát. És a legludasabbak közül akárhány ott küzd a Polónyi üldözőinek a táborában, élénk bizonyságául annak, hogy itt nem a korrup- czió ellen folyik küzdelem, hanem csak egy személy ellen, a kinek elveszítésére kezet fog a becsülettel kérkedő, az intaktságból nem kevésbbé üzletet csináló néhány közéleti tényező a notórius városi panamistákkal. Annyi bizonyos, hogy ugyanazokban az ügyekben, a melyekért Polónyit ennyi és ennyi ezer korona ügyvédi honorárium elfogadása miatt megvádolják, a pör nehány szereplője sokkal csúnyább szerepet játszott és az ember csak azon a vakmerőségen csodálkozik, hogy ily körülmények között a ludasok ki mernek állani a fórumra és nem félnek attól, hogy a fejükön lévő sok vaj a nyilvánosság napfényétől megolvadva végigcsurog a Calo urak szigorú ábrázatukon. Szóval: peccatur intra et extra mu- ros. Ezt igazolja a nagy tárgyalás menete. És ha Andrássy Gyula gróf belügyminiszter még kételkedett benne, hogy a fővárosi törvényben az össze- férhetlenség szabályozása roppant sürgős és szükséges, ez a mostani tárgyalás a maga gyönyörűséges perspektívájával — azthiszszük — errő lteljesen meggyőzhette. Igen, szigorú összeférhetetlenségi szabályokra van itt szükség. És a dolog sokkal nehezebb, mint a képviselőházi tagok összeférhetetlenségének a kérdése. Itt van első sorban az ügyvédség. Lehetetlen ezt a nagy tekintélyű és tudásu kart a főváros törvényhatóságából egyszerűen kizárni. Másrészt — mint a jelen per is bizonyítja — közel fekszik a veszedelem, hogv az ügyvéd kliensének az érdekét a fővárosnál a városatya támogatja. A mit Polónyival szemben vádként hangoztatnak, hogy felhasználta városatyai befolyását ügyfelei érdekében, az az eddigi állapotok mellett hipokrizis. Lehetetlen, hogy az ügyvéd Polónyi, a mikor eljárt egy ügyfele érdekében valamely fővárosi hatóságnál, levetette Krónika. Az „Newyork-Journal“ tudósítása a nagy pörről. — Az amerikai sajtó tudvalévőleg fényesen van informálva a magyarországi viszonyokról. Utóbbi időben a fenti czimü német nyelvű újság válik ki magyarországi rémhistoriáival. A most folyó eskfidtszéki tárgyalásról értesülésünk szerint alábbi tudositás fog megjelenni ebben az amerikai újságban. Ausztria második fővárosában Ofen-Pestben egy szenzácziós esküdtszéki tárgyalás folyik, a mely lázban tartja az egész tartományi az Al- pesektöl a Fekete tengerig. A perben panaszosként szerepel Polonius nevű politikus, ügyvéd és volt miniszter, vádlott pedig Lengyel nevű szintén képviselő, ügyvéd és meg nem volt miniszter, de azzá szeretne lenni. Megjegyezzük, hogy vádlottat is valószínűleg azelőtt Polonius- nak hívták és csak a Magyarországon szokásos névelváltoztatás révén lelt Lengyel-lé, a mi magyarul a panaszos nevét jelenti. Már ez is mutatja, hogy Magyarország tuladjonkép a lengyel birodalomból lett, mert minden szereplő csalid nevében ott szerepel a lengyel vonatkozás. Maga a per abból támadt, hogy két férfiú nagyon haragszik egymásra. Nem is ez a két férfiú, hanem egy harmadik, Vassoni nevű ügyvéd és képviselő, a ki állítólag lordmajor szeretett volna lenni, vagy legalább is szekretárius a minisztériumban, de ez nem sikerült, mert Polonius megakadályozta. Ez a Vassoni (bizonyosan olasz eredetű) Íratott Lengyel barátjával egy czikket, mely hű fordítása az Emile Zola hires »J’accuse« czimü riadójának, azzal a különbséggel, hogy a franczia Merciér és egyéb intrikusok neve helyett a Polonius nevét írták be. Ha mindaz, a mi ebben a czikkben P.-ról meg van írva, igaz, úgy ez a Polonius először is gazdagabb ember a Rockefellernél, másodszor feketébb, mint a pennsylvaniai kőszénbányák és harmadszor eszesebb, mint Barnum, a ki tudvalévőleg a legokosabb jenki volt. Hungaryban még az emberek oly g3rer- mekesek, hogy sértésnek veszik, ha azt mondják róluk, hogy a befolyásukat meggazdagodásra használták fel. Mintha a befolyás másra való volna! De azért csak külsőleg mutatják ezt a megbotránkozást, mert belsőleg mindenki törekszik tényleg a hatalmat és tekintélyt gazdagodásra felhasználni. Itt még az esküdtbirák között is van egy úgynevezett béltisztitó, a ki ócska lámpabelek kimosásával foglalkozik és a kiről kiderült, hogy évi hatszázezer korona adót fizet. Pedig a lámpabél Budapesten nem is keresett czikk, mert a legtöbb ember gázzal él, a mitől állítólag nagyon meghíznak a gázgyári igazgatók. Egyáltalán ez az Ofen-Pest egy igen érdekes város. Bt majdnem minden ember ügyvéd és képviselő. Vádlott, panaszos, védő. Állítólag tizenháromezer ügyvéd van a fővárosban, a kik közül tizenegyezer képviselő. Az esküdtek között is igen sok az ügyvéd. A tanuk legnagyobb része volt vagy lesz képviselő. Hungaryban minden fiúgyermek bölcsőjében hozza magával az ügyvédi diplomát és a képviselői mandátumot. A legsértőbb vádja Lengyel-nek Polonius ellen az volt, hogy kirabolt egy tsardat, mely a miniszterelnök tulajdona volt és felgyújtotta a Ksvindt-féle nagy szeszgyárat. Vassoni védő ezenfelül még bizonyítani akarja, hogy Polonius követte el a Nasi-féle olaszországi lopásokat, a
