Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-04 / 18. szám

Budapest .székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 4S-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ... 5 Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők ; VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Tisztaság a közügyekben Politikai és személyi gyűlölködés dolgozik abban a nagy perben, a mely az ország feszült érdeklődése mellett most folyik az alkotmánv-utczai palo­tában. A nagy purifikátorok czélja nem a tisztogatás, a városi panamák kikü­szöbölése és klikkek kiirtása, hanem a politikai ellenfél, a kit egyébként le­gyűrni nagy erejénél fogva nem lehet, megsemmisítése. A tárgyalás — mint mondani szokás — feílebbentette a leplet a fővárosnál évtizedek óta tolyó gazdálkodásról és az egész közvéle­mény úgy tesz, mintha szörnvüködnék a korrupczión. Pedig ez az egész fel­fedezés egyáltalán nem uj. Már az iskolásgyerekek is tudják, hogy a pa­nama sehol annyira otthon nincs, mint a fővárosi gazdálkodásban és egész sereg notórius kijáró és kieszközlő ismeretes, a kikről azt tartja a fáma, hogy mindent meg tudnak csinálni. Óriási hazugság és álszenteskedés tehát, éppen a Polónyi ellen indított hajsza folyamán felfedezni a községi korrupcziót, mely ott él és dolgozik közöttünk már ősidők óta, és ugyan- ily igazságtalanság minden panamát és hunczutságot most a Polónvi nevé­vel kapcsolatba hozni, mintha a Poló­nyi agyonütésével egyszeribe ki volna küszöbölve a főváros községi életéből mindennemű visszaélés. Maga a per legélénkebb bizonysága, hogy itt jobb­ról-balról, barát és ellenség, mentő és védő tanú szorgalmasan keres es ke­res és hágy keresni, A Zsitvay Leó megbotránkozásból fakadó kiszólása, mely egy jótékony esőt kíván: a ku- rulisi magas székben ülő. az élet kis és nagy üzleteitől tavoleső, szinte más világban élő férfiú gondolatvilágát árulja el, a kinek nem fér a fejébe, hogy miért kell mindennek, a mi a közérdekekkel vonatkozásban áll. a magánérdek szolgálatára lennie; miért üzlet itt minden: rakpart, villamos, gáz, kisajátítás, kioszk, szemét és sok más. a mi a főváros érdekkörébe esik. Mert Zsitvay Leó minden Polónyi el­len tanúsított animozitása mellett is tisztában van feltétlenül azzal, hogy a mivel Polónyit ellenségei megvádolják, ugyanabben ludas mindenki, a merre csak a szeme ellát. És a legludasabbak közül akárhány ott küzd a Polónyi üldözőinek a táborában, élénk bizony­ságául annak, hogy itt nem a korrup- czió ellen folyik küzdelem, hanem csak egy személy ellen, a kinek elveszíté­sére kezet fog a becsülettel kérkedő, az intaktságból nem kevésbbé üzletet csináló néhány közéleti tényező a no­tórius városi panamistákkal. Annyi bi­zonyos, hogy ugyanazokban az ügyek­ben, a melyekért Polónyit ennyi és ennyi ezer korona ügyvédi honorárium elfogadása miatt megvádolják, a pör nehány szereplője sokkal csúnyább szerepet játszott és az ember csak azon a vakmerőségen csodálkozik, hogy ily körülmények között a luda­sok ki mernek állani a fórumra és nem félnek attól, hogy a fejükön lévő sok vaj a nyilvánosság napfényétől megolvadva végigcsurog a Calo urak szigorú ábrázatukon. Szóval: peccatur intra et extra mu- ros. Ezt igazolja a nagy tárgyalás me­nete. És ha Andrássy Gyula gróf bel­ügyminiszter még kételkedett benne, hogy a fővárosi törvényben az össze- férhetlenség szabályozása roppant sür­gős és szükséges, ez a mostani tár­gyalás a maga gyönyörűséges perspek­tívájával — azthiszszük — errő lteljesen meggyőzhette. Igen, szigorú összeférhetetlenségi szabályokra van itt szükség. És a dolog sokkal nehezebb, mint a kép­viselőházi tagok összeférhetetlenségé­nek a kérdése. Itt van első sorban az ügyvédség. Lehetetlen ezt a nagy te­kintélyű és tudásu kart a főváros tör­vényhatóságából egyszerűen kizárni. Másrészt — mint a jelen per is bizo­nyítja — közel fekszik a veszedelem, hogv az ügyvéd kliensének az érdekét a fővárosnál a városatya támogatja. A mit Polónyival szemben vádként han­goztatnak, hogy felhasználta városatyai befolyását ügyfelei érdekében, az az eddigi állapotok mellett hipokrizis. Le­hetetlen, hogy az ügyvéd Polónyi, a mikor eljárt egy ügyfele érdekében valamely fővárosi hatóságnál, levetette Krónika. Az „Newyork-Journal“ tudósítása a nagy pörről. — Az amerikai sajtó tudvalévőleg fényesen van informálva a magyarországi viszonyokról. Utóbbi időben a fenti czimü német nyelvű újság válik ki magyarországi rémhistoriáival. A most folyó eskfidtszéki tárgyalásról értesülésünk sze­rint alábbi tudositás fog megjelenni ebben az amerikai újságban. Ausztria második fővárosában Ofen-Pestben egy szenzácziós esküdtszéki tárgyalás folyik, a mely lázban tartja az egész tartományi az Al- pesektöl a Fekete tengerig. A perben panaszos­ként szerepel Polonius nevű politikus, ügyvéd és volt miniszter, vádlott pedig Lengyel nevű szintén képviselő, ügyvéd és meg nem volt mi­niszter, de azzá szeretne lenni. Megjegyezzük, hogy vádlottat is valószínűleg azelőtt Polonius- nak hívták és csak a Magyarországon szokásos névelváltoztatás révén lelt Lengyel-lé, a mi ma­gyarul a panaszos nevét jelenti. Már ez is mu­tatja, hogy Magyarország tuladjonkép a lengyel birodalomból lett, mert minden szereplő csalid nevében ott szerepel a lengyel vonatkozás. Maga a per abból támadt, hogy két férfiú nagyon haragszik egymásra. Nem is ez a két férfiú, hanem egy harmadik, Vassoni nevű ügy­véd és képviselő, a ki állítólag lordmajor szere­tett volna lenni, vagy legalább is szekretárius a minisztériumban, de ez nem sikerült, mert Po­lonius megakadályozta. Ez a Vassoni (bizonyo­san olasz eredetű) Íratott Lengyel barátjával egy czikket, mely hű fordítása az Emile Zola hires »J’accuse« czimü riadójának, azzal a kü­lönbséggel, hogy a franczia Merciér és egyéb intrikusok neve helyett a Polonius nevét írták be. Ha mindaz, a mi ebben a czikkben P.-ról meg van írva, igaz, úgy ez a Polonius először is gazdagabb ember a Rockefellernél, másod­szor feketébb, mint a pennsylvaniai kőszénbá­nyák és harmadszor eszesebb, mint Barnum, a ki tudvalévőleg a legokosabb jenki volt. Hungaryban még az emberek oly g3rer- mekesek, hogy sértésnek veszik, ha azt mond­ják róluk, hogy a befolyásukat meggazdago­dásra használták fel. Mintha a befolyás másra való volna! De azért csak külsőleg mutatják ezt a megbotránkozást, mert belsőleg mindenki törekszik tényleg a hatalmat és tekintélyt gaz­dagodásra felhasználni. Itt még az esküdtbirák között is van egy úgynevezett béltisztitó, a ki ócska lámpabelek kimosásával foglalkozik és a kiről kiderült, hogy évi hatszázezer korona adót fizet. Pedig a lámpabél Budapesten nem is ke­resett czikk, mert a legtöbb ember gázzal él, a mitől állítólag nagyon meghíznak a gázgyári igazgatók. Egyáltalán ez az Ofen-Pest egy igen érde­kes város. Bt majdnem minden ember ügyvéd és képviselő. Vádlott, panaszos, védő. Állítólag tizenháromezer ügyvéd van a fővárosban, a kik közül tizenegyezer képviselő. Az esküdtek kö­zött is igen sok az ügyvéd. A tanuk legnagyobb része volt vagy lesz képviselő. Hungaryban minden fiúgyermek bölcsőjében hozza magával az ügyvédi diplomát és a képviselői mandátumot. A legsértőbb vádja Lengyel-nek Polonius ellen az volt, hogy kirabolt egy tsardat, mely a miniszterelnök tulajdona volt és felgyújtotta a Ksvindt-féle nagy szeszgyárat. Vassoni védő ezenfelül még bizonyítani akarja, hogy Polonius követte el a Nasi-féle olaszországi lopásokat, a

Next

/
Thumbnails
Contents