Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-20 / 16. szám
III. évfolyam. HH)8. Április 20. 10. szám FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre j. ............... ................ 10 korona. Fé l évre _ ... ....................... ... 5 „ Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. A fővárosi kerületközi bizottság. Irta : Platlhíj György. II. Ott hagytam el a múltkor, hogy a kerületközi bizottság megalakulása nemcsak a közérdek szempontjából indokolt, de a kisebbségi kerületek és pártok szempontjából is. Erről beszélek most. A tervezet szerint minden kerület négy tagot küld a bizottságba. A VI. kerület kijelentette, hogy nem lép be a bizottságba. Igen természetesen, mert hiszen a pártbomlás gz ő kitessékelé- stik végett történt. Ekként a bizottság 32 tagból áll s ezért nevezi Vázsonyi a főváros házi ezredének. Czélja: l.hogy választásoknál a közgyűlés tagjainak ajánlatot tegyen és 2. hogy a város életbevágó dolgait megbeszélje. Az első akként történik, hogy a résztvevő 8 kerület mindegyikének egy szavazata van s a melyik jelölt megkapja a többséget, az a kerületközi bizottság jelöltje. És mert ekként a kisebbségi kerületek többségben vannak E—IV. és IX^X.), ennélfogva ezek jelöltje lesz a jelölt. Ezáltal nemcsak az egyes kerületek autonomikus karaktere nyert biztosítást, de az egyenlő és arányos beosztás következtében az egyes kerületek bejutnak a különféle bizottmányokba, hová azelőtt megbízható emberüket teljes lehetetlenség volt bejuttatniok. Lehet, hogy egyik-másik kerület — most nem akarom megnevezni — nem lesz következetes előbbi kisebbségi álláspontjához, de ez kölcsönbe megy, mert még akkor is négy marad négy ellen és nincs okom kételkedni abban, hogy a kisebbségi kerületek a megszabott igazságos arányban érvényesülni fognak és hogy a bizottságot a kisebbség győzelmének és főtényezőjének tekintsem. A mi pedig a íőügyek megbeszélését illeti, abban én a város szempontjából igen nagy előnyt látok, i’udni kell első sorban, hogy az összes kerületek kijelentése szerint minden párt programmja teljes fentartdsával ment be a bizottságba és hogy ezekben az ügyekben határozat egyáltalán nem hozatik. A tárgyalás tisztán tájékoztató, adatnyujtó és informativ. Ha ez nem volna meg, akkor meg kellene csinálni. Valamikor a Fővárosi Egyesület végezte ezt a komoly munkát, melynek kiváló jelentősége már abból is kiviláglik, mert az előkészités stádiumában és a kezdeményezésnél a kisebbségi kerületek egyáltalán nem voltak informálva a többség kívánságáról és véleményéről. A veszély a közvetlen érintkezésben van, de annak is van orvossága, hogy a kiküldöttek a barátságnak és atvafiságos érzésnek fel ne áldozzák a közérdeket; nagyon meg kell válogatni a küldötteket, állandóan számon kérni munkájukat s a küldötteket évenkint nevezni meg. A bizottság ugyanis három évről három évre alakul. Ezt nem lesz Krónika. :;,:A szobor-szakértők. 4 sors dúsan megáldotta szép hazánkat kitűnő, férfiakkal. Ezek sorában előkelő helyet foglalnak el a mindéntértők, sőt a mindent- jobbanértpk, a mindentudók, sőt a mindent- jobbantndók. Jeles egyének, a kik sohasem látták: egy eleven páncz,élszekrényt, hivatást éreznek magukban, hogy kioktassák Wekerlét, Po- povicsoi, Széli Kálmánt a pénzügyi tudomány alapelveire; kiválóságok, akik a vasútról csak annyit tudpak, hogy a mozdony fütyül és állítólag síneken szalad: bölcs tanácsokat adnak Kossuth Ferencznek és Szterényiuek az államvasutak reorganizálását illetőleg. Csoda-e hát, ha egy ilyen szakértőkkel megáldott országban esőstől terem a kritikus, a ki ért az irodalomhoz, a színházhoz, a festészethez és a szobrászathoz, mellesleg pedig el tudja dönteni a bankkérdést, professzor a vámpolitikában, ért, a csillagok járását és egyben magántudós az j összes adózási problémákban. Mindez pedig egy személyben. Mostanában garmadában teremnek a szobrászati szakértők; a hová csak nézünk, csupa niü- kritikust látunk. Ezek a jo urak nem vesznek ugyan maguknak annyi fáradtságot, hogy kivillan y.ozzanak a Városligetbe és megnézzék az az Iparcsarnokban a Kossulh-szobor pályamunkákat. Ellenben hangos szóval hirdetik, hogy a Horuay pályanyertes szobormüve gyalázatos férezínunka, viszont a Róna Józsefé a szobrászat legtökéletesebb műremeke. Az nem baj, hogy egyiket sem látták; a fő az, hogy becses véleményüket tudassák a világgal, a mely lázas izgatottsággal lesi tudvalévőleg a dombormüvé- szeti augurok ajkáról az igét. A Kossutb-szobor pályázat eredménye „lázba hozta“, mint mondani szokás, a közvéleményt. Kisütötték már, hogy a pályabiróság többsége abszolút nem értette a dolgát, mert oly vakmerő volt, hogy annak a munkának ítélte oda a pálmát, amelyet véletlenül Kossuth Ferencz is a legjobbnak Ítélt. Hát ez csakugyan borzasztó! Hogy merészel egy kereskedelmi nehéz megcsinálni ott, a hol szabad választás volt s a bizottsági tagok felelőssége a választókkal szemben megvan. De a bizottság ügyrendi tervezete is — mert még nem végleges — nyújt bizonyos garancziákat. így: a kisebbség képviseletet nyerhet s a tanácskozásokra az egyes szakkérdésekben a szakértő bizottsági tagok, sőt külön szakértők is meghívhatok. Ha valamely kerületben a bizottsági tagok több csoportban tartanak u. n. kerületi értekezletet s a csoport legalább tiz tagból áll, arányos számban nevezhet meg kiküldötteket. Minden emberi intézmény nem a szabályokon, hanem az embereken múlik. Én bízom abban, hogy a bizottság mostani formájában is a városnak igen nagy szolgálatokat fog tenni és biztosítja egyelőre ha nem is a függetlenségi, de a nemzeti irányt. Majd eljön a mi időnk is. Ha pedig várakozásomban csalatkoznám, akkor kezdjük élűiről ott, a hol elhagytuk. A gazométer vidékéről. Bűzlik valami Gáziában. Valahol léket kaphatott a gázométer és kellemetlen gázszag áradt szét a levegőben, egészen a Ká- roly-körutig és a Váczi-utczáig. Akczióba lépett bosszú passzivitása , után az egész, gázgyári érdekeltség. miniszter, a ki a zsűri tagja és életben némileg ismerte Kossuth Lajost, véleményt mondani arról, hogy melyik érczalak fejezi ki legjobban a halhatatlan férfiú egyéniségét és szellemét? Azt halljuk a gáncsolok berkeiből, hogy ez a szobor nem a családé, hanem a nemzeté. Hát igazán e nemzet húsz, vagy nem tudom, bány, pályabíró tagjának valamennyinek joga, hivatott- sága, képessége lehet a Kossuth-szobrok megítélésére, egyedül csak Kossuth Ferencz az az elmaradt férfiú, a ki, daczára annak, hogy minden ember között a világon a legjobban ismerte az érezbeöntendő vagy márványba faragandó Kossuth Lajost, daczára annak, hogy közismerten nagy művészi képzettségű férfiú és a képzőművészetekben maga is kiváló amatőr, ne merjen véleményt koczkáztatni olyan kérdésben, a melyben a véleménynyilvánítás pályabíróvá történt meghívása folytán egyenesen kötelessége. O, egy élő miniszternek nálunk még kötelességet sem szabad teljesítenie, mert ha megteszi, hamint pályabíró szavazatát le mert adni: rögtön kész a vád, hogy a miniszter presszionál és véleményét hivatalos hatalmával reákényszeriti a többi pályabíróra.
