Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-13 / 15. szám

Ill, évfolyam.

___________________________________________1908. Április 13.

15

. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap.

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára:

Egész évre ................. ................. 10 korona.

Fé

l évre ... ... — — — — 5

Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS

Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbtller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Telefon 71—53.

A fővárosi kerületközi bizottság.

Irta: Plalthy György.

I.

A községi demokrata párt bomlása után az a helyzet állott elő. hogy a kerületek egymásközt való érintkezése megszűnt. Oly párt, mely több területre terjedne ki és legalább némely kerületek együttes működését biztosítaná egy közös szervezet által, a felbomlott demokrata párton kivid nem volt. Pedig a közigazgatás rendje a fővárosban feltétlenül megkívánja a kerületek egymással való érintkezését, ennek legnagyobb fontossága oka a különféle választások előkészitése. Viszont a választások legfőbb része a különféle bizottságokba, de különösen az u. n. közjogi bizottságokba (központi választmány, közigazgatási bizottság stb.) való jelölés. Nem kell fejtegetnem, hogy akár kerületi, akár pártpolitikai szempontból a bizottságokba való bejutás a legfontosabb feladat és a fővárosra is mérhetetlen kárral járna, ha az idevaló választások tisztán egyik vagy másik kerület, párt vagy érdekcsoport fürgeségétől függnének.

A helvzet tarthatatlanságát első sor- ban a polgármester érezte, mert nem állott módjában az egyes kerületekkel való érintkezés, hacsak a kerületi vezéremberekkel való titkos és ezért is végtelenül odiózus tanácskozások útját nem választja. De érezték a fonák helvzet súlyát azok a kerületek is, melyek ezelőtt a többségi párthoz tartoztak és most tanácstalanul állottak. A kisebbségi vagy ellenzéki kerületeknek nem volt sürgős a megoldás. Megjegyzem, hogy ellenzéki kerületeknek azokat nevezem, melyek nem tartoztak a demokrata párthoz, vagyis kisebbségi elbánásban részesültek. Ilyenek: az I., II. IV. és IX—X. kerület és a III-ik kerületnek fele. Hiba volna azonban ezen megosztást az országos politikai pártokra való tekintettel helyesnek mondani, mert a községi pártállás nem fedi a politikait. A koaliczió politikáját támogatja ; az I., Ií. és IX—X. kerület, a III. kerület nagyobb része és a IV. kerület túlnyomó része, számokban: a 400 bizottsági tag közül körülbelül 136, ideértve néhányat a VII. és a Vili. kerületből. A függetlenségi párthoz tartozik: az I. kerület négyötöd része, a II. és III. fele. a IV-ik négyötöde, a IX—X. kerület háromötöde; Más kerületiekkel együtt

körülbelül 105 lag. A közgyűlési demokrata többséggel szemben kisebbség volt, de nem mindig és sohasem egészben: az 1. kerületből 25, a Il.-ból 35, a III.-ból 9 (időközben 16), a IV.-bői 54, a IX X.-ból pedig 35; összesen 158 tag. Ezek a számok az említett kerületek összes bizottsági tagjait jelentik. kivéve a III. kerületet, a hol az összes bizottsági tagok száma 26. A kisebbséggel szemben állott a többség 242 taggal és ezenfelül a szavazatképes tisztviselőkkel.

Ezeknek a számoknak miként alább kitűnik, nagy jelentőségük van.

A kerületek összehozása első sor ban egy megállapítandó uj községi programúi alapján kiséreltetelt meg. Országos politikai programul alapján a kerületek egyesilése az első pillanattól kezdve lehetetlennek bizonyult. Az V., VII. és Vili. kerület nem akar szint vallani. A II. és ÍV. kerület egészen, a III. és IX-X. túlnyomó részben perhorreszkálta, csak az 1. kerület volt hajlandó belemenni a IX - X. egy részével, de igyekezete megtört a többi kisebbségi kerületek ellenállásán.

Az uj községi programúi terve is hamar füstbe ment. A kisebbségi kerületek a II. és IV. kivételével kijelentette, hogy a minden áron való többségbe lépés nem czél és mint kisebbség nemcsak hogy igen jól érzik magukat, de erkölcsi integritásuk feláldozása nélkül ily többségi alakulásba be sem mehetnek. Nem akartak egy pártba kerülni a kinevezett virilistákkal, és az u. n. inkompatiblistákkal, kik a város anyagi és erkölcsi reputáczióját egyaránt tönkretették.

•Egyedüli megoldásnak maradt a régi példa: a 45-ös választmány, mely akként alakult, hogy minden kerület (a IX. és X. mindig egy kerület) 5 bizottsági tagot küldött a választmányba, melyet azután a demokrata párt robbantott szél.

Ez a párt csinálta a legutóbbi választásokat. A közjogi bizottmányokból azellenzéki kerületeket csaknem egészen kiszorította (az I-sőt teljesen), a többi bizottmányokban pedig feltétlenül biztosította magának a túlnyomó többséget. Tanácsnok, jegyző, orvos, plébános stb. az lett, a kit akart s oly erővel lépett lel mindig, hogy a kisebbségnek soha még csak külön szavazólapja sem voll és csak azzal demonstrálta ellenzékiségét, hogy legfeljebb nem szavazott. A kisebbségi kerületek vagy más

pártok kívánsága, bármily jogos volt, szóba sem jött.

A ki ismeri a törvényhatóság szervezetét, az tudja, mit jelent ez. De jelentett itt Budapesten egyebet is, azt, hogy Vázsonyi Vilmos szellemének hatása alatt a közigazgatás az egész vonalon terrorizálva volt és jaj volt annak a tisztviselőnek, a ki a többségi pártvezérek akaratának ellenszegült, vagy az ellenzékiekkel barátságosan érintkezett.

Nem csoda tehát, ha egyéb megoldás hiányában egy kerületközi bizottság létesítésének terve megnyugvást keltett és pedig a közérdek szempontjából.

De a kisebbségi kerületek és pártok szempontjából is. Ezt fogom bebizonyítani legközelebb.

A félmilliós szakértői követelés.

Egy jóiievü budapesti teknikustól kaptuk az alábbi sorokat:

A gázgyári becslőbizottságnak fél millió koronát meghaladó követelése mérnöki körökben okozott legnagyobb feltűnést. Az a tény, bogy egy gyár becsléséért 535.000 koronát követeltek a mérnökök, mindenkit el fog riasztani attól, hogy ügyes-bajos műszaki dolgával mérnökhöz forduljon, különösen a mikor a becslő- bizottság a mérnök- és épitö-egyesület díjszabására alapítja a követelését.

Mindenekelőtt meg kell két dolgot állapítani. Az egyik, hogy a bizottság tagjai nem külön-külön dolgoztak, hanem egységes munkát végeztek s a dijat csak az egységes munka alapján lehet felszámítani. A mérnök- és épitö- egyesület díjszabása is csak az egységes munka diját állapítja meg, függetlenül attól, hogy kik és bányán végzik. A másik dolog, a melyei meg kell állapítani az, hogy a becslőbizottságnak a dologiakra semmiféle kiadása nem volt, mert az irodát a két szerződő fél fizette és tartotta fönn.

A bizottság becslömunkáját legtöbbre becsüljük, ha a részletes költségvetés készítésével állítjuk egv sorba. Az csak kétségtelen, hogy egy teljes költségvetés készítése, előmérettel, vagyis az összes munka méretének, mennyiségének, minőségének s minden egyes tétel egységárának és végösszegének a megállapítása, nagyobb, nehezebb, több képességet és munkát követelő feladat, mint a becslés, a mely csak a már kész költségvetésnek az átszámítása és korrigálása. Ha a bizottság a gázgyár részletes költségvetését csinálta volna meg, akkor megillette volna az egész bizottságot a mérnökegyesületi díjszabás II. osztályának 2. tétele szerint, a mely »összetett természetű gvárépület«-ről, szól a becsérték 025 százaléka, vagyis a tizennyolez-