Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-13 / 2. szám

9

ezért követelik e polgárság szervezetei: a budapesti kerületi függetlenségi körök, hogv az állam a maga eszközeivel ne segítse elő e rettenetes gazdálkodás folytatását. E fekélynek végre fel kell fakadnia és a genvt a sebből alaposan ki kell tisztítani. Erre a sebészi műtétre pedig hathatós eszközül csakis egy nj fővárosi törvény szolgálhat uj községi választási rendszerrel, mely a klikkek választási suskusait, visszaéléseit lehetetlenné teszi és a panamisták lába alól kihúzza a legerősebb alapot: a virilizmust.

Hát ezért követeljük mi, a főváros függetlenségi polgársága a junktimot, tekintet nélkül arra. hogy kellemes-e ez azoknak, a kiket a múltban a politikai érzület és közjogi gondolkodás hasonlósága összefűzött. Igenis, a legnagyobb kíméletlenséggel akarjuk a söprés nagy munkáját végezni mindaddig, amigaz összes szemetet a városházáról ki nem irtottuk. Erre való a junktim is. A főváros függetlenségi érzelmű polgárságára egészen közömbös az, birja-e a mai városházi többség egy-egy kormányférfiu szimpátiáit vagy nem, és az sem tartozik erre a polgárságra, hogy megmagyarázza a két véglet a tiszta kéz és a panamizmus hirtelen ölelkezésének e rejtélyes problémáját. Budapest lakossága csak azt óhajtja és akarja, hogy megszabaduljon a zsebrákpolitika mai nagymestereitől.

Természetes, hogy az országos füg- I getlenségi párt a főváros jóérzésü pol- gárságának e becsületes törekvésében segítségére siet. Ez nem a pártpolitika, hanem a politikai becsület kérdése. Es éppen olyan természetes, hogy a képviselőház nagy többségét képező függetlenségi párt nem hajlandó odadobni az egész ország polgárságának zsebéből származó adóbevételeket arra, hogy azokkal a fővárosi klikkek tovább folytassák káros gazdálkodásukat, a főváros tönkretételét. Grandsegneuri passzió, kaszinói előkelőség kedvét lelheti talán abban, hogy magas piedesz- táljáról csendes mosolvlval kisérje a csatornaemberek munkálkodását odalenn a mélységben, de a páholy árát ehhez a nagyúri szórakozáshoz nem lehet az állammal megfizettetni.

Arra való a Junktim, hogy a csa- tornaembereket Kiszorítsa a főváros közéletének színpadáról.

Andrássy.

A főváros függetlenségi párt helyzete foglalkoztatta e héten a politikusokat.

Akárki akármit mondott, a tényállás az, hogy a fővárosi függetlenségi pártpolitika éidekeire a belügyi kormányzat, a mely alá a fővárosi közigazgatás tartozik, semmi tekintettel sincs, noha e pártérdekek szorosan összefüggnek a fővárosi közérdekekkel.

A főváros közérdeke a fővárosi törvény süigős revíziója, E sürgősséget Anclrússy Gyula gróf belügyminiszter már 1906. november havában a képviselőházban tartott beszédében elismerte s nem tagadta ma sem. A sürgősség ellen a fővárosi községi demokrata pártnak rideg pártérdeke, szól.

Szemben áll tehát egymással két ellentétes pái tél dek, a melyek egyike mellett van

FÜGGETLEN BUDAPEST.

a fővárosi közérdek, a másik mellett pedig teljesen érthetetlenül — a belügyminiszter.

Megdöbbenéssel kellett olvasnunk, hogy Andrássy Gvula gróf nem akarja az általános választási jogról szóló törvényt megelőzőleg tárgyaltatni a fővárosi törvény revízióját. Köszönet érte Sághy Gyula, Holló Lajos, Hoitsy Pál, Ugrón Gábor függetlenségi képviselőknek, a kik a félrevezetett belügyminisztert megpróbálták tájékoztatni. Fáradtságuk úgy látszik hiába való volt, legalább egyelőre.

Mi nem mondhatunk le arról a reményről, hogy Andrássy Gyula gróf el fogja végre vetni azt a demokratapárti szemüveget, a melyet most a főváros ügyeinél használ.

Andrássy Gyula grófnak férfias, egyenes jellemével nem fér az össze, hogy mint a koaliczió minisztere egyrészt támadja a koa- liczióellenes demokratákat, másrészt támogatja városházi politikájukat.

A demokraták városházi politikája nem lehet jó, mert ez a politika kivetkőzted a fővárost magyar nemzeti jellegéből. A demokraták városházi politikájának a támogatása a nemzeti ügy elárulásával egyenlő. Erre pedig Andrássy képtelen.

Ha a demokraták városházi uralmának a fővárosi törvény mielőbbi revíziója nem vet véget, a főváros őrökre elveszett a nemzed ügyre nézve. Nemcsak függetlenségi pártérdek. hanem még ennél magasabban álló nemzeti érdek az, hogy az általános szavazati jog alapján való választásokat nem a mostani demokrata többség készítse elő és vezesse.

Nem csupán a fővárosi függetlenségi pártnak lesz kára belőle, hanem a nemzeti ügynek, ha a fővárosi választó kerületek uj beosztását a kozmopolita demokraták fogják végrehajtani, ha a válaszlókat ők fogják összeírni, ha a választásokat központi vá- lasztmánynvukkal s választási elnökeik által ők fogják vezetni. Ennek nem szabad megtörténnie. Az országos függetlenségi párt nem hagyhatja cserben a fővárosi függetlenségi pártol s a koaliczió többi pártjai nem hagyhatják cserben a nemzeti ügyet.

Bizzunk ebben, bár a képviselőház pénzügyi bizottságában elhangzott alkotmánypárti felszólalások azt mutatják, hogy az alkotmánypárti urak nagy felületességgel tárgyalták e kérdést.

Nagy Ferencz azt fejtegette, hogy a főváros pénzügyi viszonyait rendező javaslatban közérdekű intézmények vannak felölelve : fürdők, hidak építése. Ha ezeket késleltetjük, magunkat károsítjuk meg — igy szólt — nemegy pártot. Hát bizony ezt a hídépítést legkevésbé sem késleltetné az, ha egyidejűleg a fővárosi törvény is módosíttatván a hídépítők, szállítók kizáratnának a törvényhatósági bizottságból.

A fővárosi törvény revíziójának a czélja megtisztítani a közgyűlést a panamistáktól. Ha a revízióról szóló törvény szigorúan megszabja az összeférhetlenséget, a községi demokratapárt elveszti vezérkarát. Ettől az összeférhetetlenségi szakasztól fáznak a demokraták, ezért jajveszékelnek, hogy a függetlenségi párt városházi Fabric/iust akar ellenök küldeni.

*

Andrássy Gyula grófnak a függetlenségi törekvésekkel szemben tanúsítóit ridpg magatartása nagy mozgolódást kelteti az egyes kerületekben. A II. kér. függetlenségi párt választmánya szombaton este foglalkozott ezzel a kényes kérdéssel. 1

A rágalomkirály.

A »harisnyakirály«, a »petróleumkirály« kifejezésekhez uj társ járult. Megszületett a »rág a lom király« foga 1 m a.

Nem szeretnék lapunk nívóját lesülyesz- teni a fővárosi közgyűlés demokrata vitáinak színvonalára, de igazán nehéz Vázsonyi Vilmos vakmerő kijelentéseivel szemben megőrizni az úri körökben megkívánt higgadtságot s jó ízlést. Vázsonyi! újra megittasitotla a hódolók, a tapsolok tömegének látása, önteltségét talpnyaló dicsőítőinek, mamelukjainak látása még nagyobbra növelte s uton-utfélen szidja, piszkolja, rágalmazza a függetlenségi pártot. Szó nélkül nem hagyhatjuk ezeket. Oly gyanúsítások ezek, a melyeket vissza kell utasítanunk, de a melyekre a megtorlást az elfogulatlan közönség Ítéletétől várjuk. A hires Hírben Vázsonyi a többi között igy nyilatkozik :

— Azok a függetlenségi urak, kik oly vehemencziával rontanak most a fővárosra — igy kezdte Vázsonyi — azt hiszik, hogy kincsek vannak ott, a miket el lehet emelni.

Ez eddig Magyarországon példátlan harcz- modor. A fővárosi függetlenségi párt nem azért akar a városházán uralomra jutni, hogy a függetlenségi országnak függetlenségi fővárosa legyen, hanem azért, hogy ott lopjon, raboljon, kincseket emeljen el!!

Hallatlan dolog! Erre szóval nem is lehet méltóan, megfelelően válaszolni.

Majd igy folytatja Vázsonyi

Van közöttük egy csoport, mely minden állásba a saját embereit akarja elhelyezni, ezek kiabálnak. Zsákmányra éheznek.

— Megengedem, hogy a függetlenségi éhes beadóké legyen a kormány.

Erre csak azt mondhatjuk j Vázsonyi czikkirói nyelvén, németül szólva: »Wieder Schelm ist, so denkt er!«

Majd igy folytatja moslékba mártott ötletességeit a .fővárosi függetlenségi pártról:

A főváros kerületeiben apró incziíinczi alakok ugrálnak, olyanok, mint pakliunos vezérük.

— Három csoportba lehel, osztani ezeket az urakat, a kik nagyon gyengék, mert ha volna erejük, nem kérnének segítségét. A csoport első részéi alkotják a régi függetlenségiek; ezek klerikálisok és örvendenek, hogy nemzeti zászló alatt csoportosulhattak végre. A második rész: ostorral összekergetett hivatalnok-sereg, a harmadik: a kereskedelmi minisztériumtól függő vállalkozók és ezek érdektársai. Ezek alkotják Budapesten a függő elemek csoporlulását; igy főst a városi függetlenségi párt.

Igenis ilyenre festi a függetlenségi pártot a demokrata rágalom festéke. Szerencsére ez a festék éppen nem moshattam A polgárság ébredésének első tavaszi esője lemossa a rágalmakat, nem is kell hozzá tisztító fergeteg.

De ha már foglalkozunk ATizsonyi rágalmaival, nem hagyhatjuk szó nélkül az újév alkalommal elkövetett ünnepélyes pisz- kolódását sem.

Újévi beszédében a függetlenségi pár la szemben a következő hazu . . . (nem, ne beszéljünk a Vázsonyi szótárával), a következő valótlanságok állítását kockáztatta:

A községi demokrata párt az újkor szabad liberális eszméivel kiakarja küszöbölni a városházáról a középkor butaságait és a reakcziós törekvéseket.

Tehát mi függetlenségiek a városházán a- középkori butaságot és a reakcziós törekvéseket képviseljük.

»(A függetlenségiek) a szabadéiviipárt bukásával a szabadelvüség sírját akartak megásni«.