Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-16 / 11. szám

o

Az adóemelés többi tényezőjéről minek vesztegessünk sok szót. Hiszen százszoi', ezerszer meg volt Írva és talán már a verebek is csiripelik a háztetőkön, hogy a kerületi törzsfőnököknek és az ezek jármába fogott szavazó-barmoknak legutolsó gondja a lakosság érdeke. A tanács, melyet ezek a klikkek a maguk érdekében bármikor felhasználni akarnak, és a melvlyel ehhez képes jó lábon maradni' igen szükségesnek tartják, — adóemelést kíván, ők hát, a klikkek lelkesednek az adóemelésért, pláne akkor, a mikor a tanács javaslatának elfogadásával elháríthatják azt a rettenetes veszedelmet, hogy a szegényebb néposztálvok az uj adó alul mentesüljenek. Ez a fővárosi többség, mely a Vázsonvi kivonulása után vígan és bátran garázdálkodik tovább, restaurálni akarja a maga hatalmát, a mikor szívességből rászavaz a tanács javaslatára. Ilyen szempontokból csinálnak Budapesten községi financzpolitikát. nem csoda hát, hogy eljuttatták a fővárost a deficzit örvényéhez.

A főváros érdekének egyetlen hü és megbízható szószólója a közgyűlésen az a kis függetlenségi-párti csoport volt, mely mindennemű adóemelést ellenzett. Ez a kisebbség persze nem érhetett czélt. de annyit megmutatott mégis, hogy egyetlen párt, mely a fővárosi polgárság bizalmára érdemes. A mikor mindenki vállvetve azon dolgozott, hogy az adóemelés vizes lepedőjét rá terítse az agyonsanyargatott budapesti közönségre, egyedül ez a kevés függetlenségi városatva volt az, a ki szembeszállót! a nagv többséggel. A sok gáncs mellett jól esik az elismerésnek e köteles szavait leírni.

Andrássv és a fővárosi törvény.

* i

Orvosságot kérnek a beteg számára. A patikárius azt mondja, hogy nem ér rá. El van foglalva egyéb, országos dologgal.

A beteg a főváros községi élete, az orvosság a fővárosi törvény revíziója, az orvosságot a fővárosi függetlenségi párt kéri s a patikárius, a ki nem ér rá arra, hogv elkészítse az orvosságot: Andrássy Gyula gróf belügyminiszter.

Mi most a teendő? A dolog természete szerint más patikáriushoz kell menni. Ámde nincs más s a koaliczió programmjának megvalósításáig Bécs nem enged a patikárius személyében semmi változást.

Engedjük tehát meghalni a beteget?

E kérdés előtt áll most a fővárosi függetlenségi párt.

Ha a nagybeteget a városházi klikkuralom kontár kezében hagyjuk, nemcsak elpusztul a beteg, de elpusztulhat a fővárosi függetlenségi párt is.

Andrássy türelemre, várakozásra kéri a fővárosi függetlenségi pártot s ha nincs kedve várni, hát hadd halljon meg. () nem bánja.

Ő nem bánja. Azt elhiszszük. De nem fogja-e bánni az országos függetlenségi párt?

E bevezető sorok után talán felesleges is külön megírnunk, hogy Andrássy Gyula

gróf belügyminiszter a fővárosi függetlenségi pártnak a fővárosi törvény revízióját sürgető kérelmére azt felelte a nála járt küldöttségnek, hogv »alig hiszi, hogy azt a választási reformról szóló javaslat előtt benyújthatná, mert a minisztérium most állandóan ezzel van elfoglalva«.

Ha a minisztériumnak nincs elegendő munkaereje, szaporítsák a személyzetet. A parlament többsége, a függetlenségi párt ennek költségeit nem fogja megtagadni. Pót- hitelt se kell erre kérni, mert az idei állami költségvetés még tárgyalásra vár.

Ha ő maga nem ér rá, miért nem vesz maga mellé még egy államtitkárt?

Andrássy Gyula gróf vonakodásával szemben a főváros függetlenségi párt nem tehet mást, mint azt, hogy most arra a már elhatározott álláspontjára helyezkedik, hogv a gyökeres revízió helyett, egyelőre no- uelláris utón csak néhány szakaszos módosítást kér Andrássy Gyula grófnak 1906. október 24-diki kégviselőházi beszédében foglalt elvek alapján.

Ehhez éppen azért nem kell a miniszternek előtanulmány, mert az ő pontozatai- nak megvalósításáról van szó. Sok időbe sem kerülhet a néhány szakaszos törvénynovella elkészítése. Sürgetnünk kell tehát a részleges revíziót, a fővárosi törvény rövid novelláját.

*

A képviselőház folyosóján Andrássy Gyula gróf előtt panaszkodtak, hogy ha igy folynak tovább a dolgok, a függetlenségi párt vereséget szenved a választásoknál.

— Ez túlzás! — felelte finom mosolylyal a belügyminiszter. — Legfölebb nem kerül vissza abszolút többséggel s ez kész szerencse volna.

Köszönjük ezt a szerencsét! A melyhez hasonló jókat kívánunk a belügyminiszter urnák és pártjának.

F0GGEl LEN BUDAPEST.

Rovás.

Hálátlanok Kristóffyék. Miért nem a

Bachus-pinczében lakomáztak ?

*

Tisza István gróf szeméről eltávolították a szürke hályogot. De nem a fekete-sárgát.

Az Országos polgári radikális párt (hosszabb a név, mint a párt) nagygyűlésén, a párt előkelőségei között ott szerepelt Kaffka László nyugalmazott államtitkár, dzsentri- kaszinói tag oldalán Boros Mihály is. Boros Brindus Mihály ez. E néven jól ismerik Budapesten a volt ablaktisztogatót, a kit mindentéle munkáspárt infám kicsapott. Most, mint parasztpárli Békésmegyében űzi a nép- bolonditást. Zsarolási afférjeiről a törvény- vényszéki tudósításokból Kaffka Öméltósága is bizonyosan sokat olvasott. Most elvtársak. Ez a polgári radikalizmus?

*

Mit keres Hoffmann Ottó képviselő ur, a kuracz ifjak között? Hiszen ő most lojalitásban utazik. Ö a dinasztiát tartja meg- védelmezendőnek a függetlenségi párt illőja- litása ellen.

*

A fővárosi függetlenségi körök között legszebb díszterme a terézvárosi függetlenségi körnek van. Igaz diszterem, szép és nagy. A zeneakadémia egykori hangverseny- terme. És erre a helyiségre mondták azt az ódemokrata és szoczialista lapok, hogy a fővárosi függetlenségi párt egy zugba vonultán tanácskozott.

*

A mikor Vázsonvi a legutóbbi városi közgyűlésen Heltai E'erencz felé fordulva, elmondotta ötletes hasonlatát a gázzal töltött léghajóról, Heltai elnémult, elpirult. Hát Kollár Lajos, a ki szintén igazgatósági tagságot vállalt a gázgyárnál, a melynek megváltásáról tárgyal most a város, mit csinált? () némán űzi kis játékait, ezért tehát elnémulni nem kellett, de pirult-e legelőbb?

*

Az országgyűlési függetlenségi és 48-as balpárt helyet kér magának a szélső baloldalon. Hohó ! x4 szélső baloldalon mi vagyunk. A bal pártnak csak a balközépen lehet a helye.

Miért léptem ki? Ezt a kérdést veti fel Vázsonvi egy ujságczikkben. Pedig két szóval is meg lehet adni e kérdésre a választ. Mert kellett.

*Az adójavaslat tárgyalásánál egyhangú, lelkes tapsvihart csak egyetlenegy ember aratott. Kasics Péter, a kit mindenki megtapsolt, m rt — nem beszélt.

*

Yázsonyi adójavaslata mellett szavazott egy része a VII. kerületi bizottsági tagoknak. De mikor a javaslat elbukott, a VII. kerület e derék városatyái — a világ legügyesebb ekvilibristái — csaknem egyhangúlag megszavazták az adóemelést. És észrevette-e Yázsonyi, hogy mig ő másodszor beszélt, ezek az urak voltak a legiiirelmetlenebbek, a kik „szavazzunk" kiáltással zavarták egyre nemrég még szájtátva hallgatott félistenüket.

*

Egyszázhatvanhármán vaiának ők, a dicső adóemelők, a kiknek nevét ez a jó, gyámoltalan, agyonsanyargatott polgárság jól emlékezetébe vésse. Hogy aztán — ha újból választania kell, tudja meg, kikre — nem kell szavaznia.

Nyilatkozatok.

Heltai Ferencz nyilatkozata Yázsonyi adójavaslatáról :

»Vázsonvi azokat akarja mentesíteni, a kik a választások eldöntésére befolyással bírnak.«

*

Vázsonyi replikája Holtainak:

»Heltai a demokrata programra volt hitvallója, másfél évvel ezelőtt reverzálissal kötelezte magát a programra becsületes keresztülvitelére. Egy évig viselte a demokrata czimet, s aztán mentesítette önmagát a reverzál is kötelezettsége alól.

Yázsonyi nyilatkozata a törvényhatóság nyilatkozata a törvényhatóság egyeteméről:

»Itt mindenkinek van szavazata, de csak nagyon keveseknek véleménye.«.

Platthy kritikája a tanácsról:

»A tanács leste a pártok magatartását, de önálló cselekvésre és irányításra gyáva volt.«