Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-16 / 11. szám
III. évfolyam. HK)8. Márczius 1(>. 11. szám FÜGGETLEN BUOAP Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... .. ... ... 10 korona. Eél évre ... ... ... ... — 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Az adóemelők. A nagy háborúságnak az lett hát a vége, hogy a főváros polgárságának újabb adóteher szakadt a nyakába. Nálunk éppen megfordítva áll a tétel: „Inter duos litigantes tertius gaudet“. Itt Budapesten a tertius. a szegény lakosság sohasem nevet, hanem mindig sir. A városatyák többsége nem nagyon törődik a polgárság érdekével és minden skrupulus nélkül újabb terheket sóz reá. Hiába jött Vázsonyi a maga szegényadójával, mely legalább a szegény néprétegeket akarta megóvni az uj adótól; hiába küzdött a fü^aetlenségi kisebbség mindennemű adóemelés ellen: a tanács javaslata, melv általános 8 százaléknyi pótadóemelést jelent, a klikkek tömör falanxának támogatásával megszavaztatott. A felelősség első sorban a tanácsot terheli ezért az újabb megterhelésért. Az ő kormányzata juttatta a székesfővárost a deficzit síkos lejtőjére és bármiként gondolkozzunk is a fővárosi tisztviselői kar anyagi helyzetéről, kétségtelen, hogy a drágasági pótléknak egy amúgy is deficzites költségvetés keretébe Való beleszoritása a tanács részéről oly intézkedés, a mely felkelti a nagyfokú érdekeltség ódiumát. Sok tízezer polgára ennek a városnak joggal kérdezheti, hogy miért fizessen ő több adót egy oly tisztviselői kar fizetésének feljavítása végett, mely a főváros dolgát oly rosszul vitte, hogy a háztartása nagy deficzitet mutat. És mentői jobban kardoskodott a tanács az adóemelés mellett, annyival antipatikusabb a felemelt adó, mert belőle a tehetetlennek bizonyult, dolgát rosszul végzett, feladata magaslatán nem álló tanács a maga és alárendelt tisztviselői számára vasalja be a lakosságtól a magasabb díjazást. Az uj adót, illetve felemelt adót méltán nevezhetjük a jövőben „deficzitack'r-nak és ezt a 8 százalékot mindenki azzal a tudattal fogja fizetni, hogy nagy igazságtalanság érte őt. a mikor ezt az adót rajta bevasalják. A tanács melled felelősség terheli az adóemelésért a városházi többséget, a mely kényelemszeretetből, pajtáskodásból, avagy a tanács lekenvere- zése végett fogadta el az általános adóemelést. És e tekintetben a községi demokrata pártból kilépett Vázsonyit sem lehet feloldani ama szemrehányás alul, hogy az ő magatartása volt az, a mely első percztől lógva az adóemelésnek, mint szükséges rossznak az elkerülhetetlenségét belevitte a városatyák köztudatába. Ha Vázsonyi eredetileg nem állítja fel azl a dogmát, hogy a tisztviselők drágasági pótléka — a mely czim alatt tulajdonképpen a magasabb és állandósított fizetés rejtőzik — csakis a bevételek szaporításával folyósítható és hogy ehhez képest „szélhámosság“ az adóemelést ellenezni — ezek Vázsonyi saját szavai, — úgy a klikkek nem merték volna az adóemelést propagálni és elfogadni. Persze, hogy Vázsonyi intencziója; melylyel csak a tehetősebbeket akarta sújtani az uj adóval, ez adóemelés terhének a terjedelmét szükebb korlátok közé szorította volna, csakhogy maga a tétel, mint megdönthetetlen valóság: az adóemelés elkerülhetetlen volta, mégis a Vázsonyi lelkén szárad. Ezzel a nagy tévedésével indította meg azt a természetes folyamatot, mely a klikkekkel való szakadását eredményezte és mely lépése reményt nyújt arra, hogy jóvátéve eddigi hibáit, a város érdekében újból a klikkek ellenőrzésének nehéz munkáját vállalja magára. Krónika. „Enfin seul.“ A klikkvezérek megelégedetten dörzsölik a kezeiket, az alkalmatlan vendég, a kit beeresztettek egy gyenge pillanatban és a kitől sohasem érezhették magukat teljes biztonságban: a demokrát Vázsonyi végre az ajtón kívül került. Most a családi idyll nyugodtan tovább folyhat. Senki se vigyáz a körmükre, senki se ügyel a kezükre. Kellemetlen együtllél után megkönnyebbülten felsóhajtanak: Enfin seul! Végre egyedül ! Mi szép is az élet zavartalan együttesben. Egy-egy szemhunyorgatás és valamennyi érdektárs megérti a főnököt, egy kézlegyintés és tisztában az intenczióval még a legnehezebb felfogású városatya-testvér, egy fejbólintás és hü elvbaráttá válik az egész tábor, melynek jeligéje, hogy a hazáért meghalni szép és dicső, de a hazából megélni legszebb. Hazájuk ez a szegény, kihasznált, deíiczi- tessé agyonkormányzott Budapest. Médiumuk pedig ennek a fővárosnak lakossága, mely b.éketürő, könnyelmű, közömbös és nyugodtan szenvedi, hogyan tánczol a hátán évtizedek óta egy érdekszövetség. A díszes kompániát egykét tánczmester dirigálja, a városatyák sorában a legnagyobb »kapaczität«-ok. Egynémelyikük magyarul még most is csak a üob-utcza vagy a'Ferenczváros dialektusában lúd, de azért a magyar fővárosban ők adják a hangot. Nagyon sokféle, sokszinü, nagyon vegyes társaság, a kiket egyedül az érdek közössége fűz egybe: az az érdek, hogy élni és boldogulni a közösség rovására. A mi az állami politikából ki van irtva: a viczinalizmus, panama és inkompatibilitás, az éltető eleme ennek a kompániának, mely oly erősen beleülte magát a főváros nyakába, hogy onnan lerázni szinte lehetetlen. A demokraták naiv vezére azt bitte, hogy ezl a társaságot még jó útra lehet téríteni, hogy oly emberek, a kik hossza évtizedeken át csak fejőstehenet láttak a fővárosban, hirtelen jobb érzésre térve, megjavulnak és a lakosság javát szolgáló fővárosi politikát fognak csinálni. Vázsonyi nagyon rossz pszichológusnak bizonyult, Fegyver barátságát szívesen vették, mert nevének fényével kissé helyreállíthatták rossz hírüket. Da azért vígan üzték-füzték továbbra apró kis üzleteiket és valahányszor olyan dologgal állott elő a demokratavezér, mely az ö czirkulusaikat zavarta, egyszerűen leszavazták. A látszat kedvéért belementek egy és más kezdeményezésbe, mely a közjövedelmeknek a főváros javára való megmentését czélozta, de a látszat mögött változatlanul mohó étvágygyal habzsoltak a hatalom dúsan terített asztaláról. A gazometer-hősök és villamos-bajnokok fajtája nem hal ki, bármennyit dörögjön is ellenük akárki. A mi jó, zsíros falat a fővárosi közélel mezején terem, azt egytől-egyig lelegelik, meghagyván a fővárosnak a deficzitet. A mi a maguk érdekében kívánatos, azt hirtelen és gyorsan megcsinálják, a mi a nagyközönség óhaja, azt belefojtják a tanácskozás és előkészítés posványába. A kinek valamelyes anyagi érdeke van a fővárosnál, siet magának megszerezni egy-két benfentes városatya és kapaczitás jóindulatát. Ha részvénytársaság, beválasztja az igazgatóságba, ha magánember, egyéb módon nyújt neki províziót és sápot. Ekként az inkompatibilitás hihetetlenül virágzik és minden sorvad és fogy e gazdálkodás mellett, csak a klikkek gyarapodnak és falnak. A falás nemes mesterségét most zavartalanul űzhetik, hogy a szigorú tanító bácsi elment. A fökapaczitások egy-egy falatot elhullatnak, hogy a nyáj együttmaradjon és annál nagyobb hatalommal fűzik magukhoz a gyenge, akarat nélküli tábort. Nem lehetséges, hogy a inig az életük tart, éhségük csillapithatlan marad. Csak azt szeretnék legalább megérni, hogy a habzsolásnak vége szakadjon. Ez azonban csak akkor következik be, ha az uj fővárosi törvény a kortesfogásokat és machinácziók mai mértékét lehetetlenné fogja tenni. Addig vígan garázdálkodhatnak lovább és vihetik előre a fővárost az anyagi romlás utain.
