Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-09 / 10. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST. 19-én hozott, a bevezetésben körülírt, e felebbe- zés tárgyát képező határozatától a jóváhagyást megtagadni, illetve a közgyűlési határozatot meg­változtatva kimondani, hogy a B. V. V V. ama kötelezettsége, hogy a Népszínház-utcza végleges szabályozásával és burkolásával egyidöben az addig csak ideiglenes jellegben engedélyezve volt felső vezetékű' vonalat alsó vezetékűvé köteles átalakítani, semmiféle kárpótlás ellenében el nem engedhető. Budapest, 1908. február hó 26. Dr. Papp Vilmos, dr. Hegedűs János, Kánter Károly, Perczel Béla, Willinger Ferencz, dr. Szőcs Elek, Bernát István, dr Szebeny Antal, dr. Baránszky Gyula, dr. Platthy György, Tel­kes Aladár, dr. Rónay Károly, Mayer Gyula, dr. Ripka Ferencz, Baranyay Sándor, Gamauf Gyula. A fővárosi törvény revíziója. A második kerületi függetlenségi párt a koaliczió országgyűlési pártjaihoz a követ­kező emlékiratot intézte: A fővárosi II. kerületi függetlenségi párt az ország fővárosának jövője iránt táplált súlyos aggodalmak által indíttatva, hazafias bizalommal fordul a mélyen tisztelt ország­gyűlési párthoz, mint a koaliczió egyik párt­jához. Nem függetlenségi vagy koalicziós párt­érdek, hanem minden pártérdek felett álló nemzetrügy késztet minket e felszóla lásunkra. Közeledik az általános választási jog eszméjének megvalósítása. E korszakos nagy reform életbeléptetése az önkormányzati fórumokat a törvényhatóságokat illető fon­tos teendőkkel lesz a dolog természete sze­rint összekötve. A főváros törvényhatóságá­nak szava lesz ahhoz, lehet, hogy kizárólagos hatáskörébe fog tartozni, a kétségtelenül meg szaporítandó fővárosi választó kerületek uj beosztása. A főváros közigazgatási kerü­letei is uj beosztást igényelnek és ez az uj közigazgatási beosztás, a mi kétségtelenül önkormányzati jogkör, alig választható szét a választó kerületek uj beosztásától. A fő­város törvényhatóságára, közegeire, kiküldöt­teire fog várni a választási reform uj elvei alapján való választói összeírás rendkívül fontos munkája. A főváros törvényhatóságá­nak kezében lesz az uj választások vezetése, az egyes választó kerületek szavazó körze­teinek megállapítása, a választási bizottságok kiküldése Rendkívül fontos feladatok ezek, oly feladatok, melyeknek ilyen vagy olyan szel­lemű megoldása szerint pártok lesznek, pár­tok vesznek. A pártpolitikai szempont ily fontos feladatok várható következményeinek a megbirálásánál alig mellőzhető. Mi azon­ban most nem függetlenségi, nem koalicziós szempontból, hanem magyar nemzeti szem­pontból hívjuk fel a koalicziós országos pár­tok figyelmét arra, hogy a főváros törvény- hatósági közgyűlésének vezetése ma oly ke­zekben van, a melyekből ha az általános választói jog behozataláig ki nem vétetik, Magyarország fővárosa elvész a nemzeti ügyre nézve. A budapesti városházán uralkodó több­ség vezére, a nemzetközi szoczialisták októ­ber 10-iki nagy tüntetését két nappal megelő­zőleg tartott népgyülésen mondott beszédével nyíltan szövetkezeit a nemzetközi szoczialis- tákkal és kinyitotta számukra a városháza kapuit. Eddig is sűrűn hangzott fel a pa­nasz, hogy hazánk szép fővárosa, a melyért az ország évtizedeken át annyi milliókat áldozott, a melyet a törvényhozási és kor­mányzati intézkedések hosszú sorozatával a vidék természetes góczhontjai legjogosultabb érdekeinek mellőzésével is, egyre jobban emelt, politikailag nem érez úgy, mint a nemzet zöme. A máig is fennálló 1872. évi fővárosi törvény hiányain és visszássá­gain felépülő városházi klikkuralom, a mely mindenkor a saját önző érdekeit nézte, adja magyarázatát annak, hogy Budapestünk po­litikailag nem tudott egyet érezni a nemzet­tel. Csakis a legutóbbi általános választások­nál tudott a fővárosban tért hódítani a koa­liczió egyik pártja, a függetlenségi párt. A városházán azonban a politikai választások­nál megbukott szabadelvű klikkek, a koali- czióból kilépett demokraták vezetése mellett egységes községi párttá tömörültek s most a hatalom a budapesti városházán az ő kezűk­ben van. Ezt a hatalmat a legrigedebb párt­érdekek szerint kezelik, úgy, hogy például a központi választmányban a főváros hat függetlenségi kerülete közül csakis egy van függetlenségi párti taggal képviselve s igy történt azután, hogy a legutóbbi óbudai kép­viselő-választásnál az egész választási bizott­ság demokratákból állott. A pártérdek szem­pontja fölé emelkedik a nemzeti szempont, a mely a jövő tekintetében arra figyelmez­tet, hogy a városháza demokratái nyíltan szövetkeztek a nemzetközi szoczialistákkal. Ha az általános választási jog életbelép­tetésével kapcsolatos fontos önkormányzati teendőket a mostani városházi többség fogja intézni, ha az osztja be a főváros uj választó kerületeit, ha ez Írja össze a választókat, ha ez vezeti az uj választásokat. Magyarország fővárosa örökre elveszett a magyar nemzeti ügyre nézve. Hazánk fővárosának törvény- hatósági közgyűlési terme nem a nemzeti ügyért lelkesülő, az állami függetlenséget előbre vivő határozatoktól fog harsogni, ha­nem a nemzetköziség, a hazátlan kozmopo- litizmus fogja ott ülni minden hazafias érzést kicsufoló, minden nemzeti érdeket lábbal tipró orgiáit. Még az általános választási jog életbe­léptetése előtt lehetetlenné kell tenni ezt a mostani városházi többséget. Nem városházi Fabricziussal. nem erőszakkal, hanem alkot­mányos, törvényes utón a fővárosi törvény sürgős revíziójával. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter már 1906. október 25-én a képviselőházban tartott beszédében tarthatatlanoknak mon­dotta a fővárosi állapotokat és kilátásba he­lyezte a mielőbbi revíziót. Pedig akkor még nem tobzódott a városházán az egységes párttá tömörült régi klikkek most már czen- tralizált kényuralmának a legridegebb párt­érdek által sugallt őrjöngése. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ő nagyméltósága tizenöt hónap előtt tartott képviselőházi beszédében nagyon helyesen fejtette ki a fővárosi törvény részleges reví­ziójának alapelveit. Ezeknek az alapelveknek a fővárosi törvény novellájában való megva­lósítása teljesen alkalmas arra, hogy meg­változtassa a fővárosi törvényhatósági köz­gyűlés pártviszonyait. Az egyik alapelv az összeférhetetlenségi követelményeknek szi­gorú megszabása. Ha kimondja a fővárosi törvény novellája, hogy nem lehetnek a tör­vényhatóságnak tagjai azok, sem egyesek, sem részvénytársasági igazgatók, a kik a fő­várossal bármiféle szerződési vagy szállítási viszonyban vannak, a mostani városházi több­ség elveszti egész vezérkarát. Ha a virilizmus eltöröltetik, vagy ha a virilista bizottsági ta­gok választása nem együttesen, hanem kerü­3 létenként történik, kiesik a törvényhatósági bizottságból a most uralkodó városházi több­ségnek a zöme és ha eltöröltetik a községi választók összeírásának mostani botrányos rendszere és kimondatik, hogy minden külön összeírás nélkül községi választó az, a ki benne van az országgyűlési képviselőválasz­tók névjegyzékében, lehetetlenné válik a jö­vőre nézve, hogy a politikai választások ered­ménye eltérő legyen a községi választásokétól. Mindez hosszabb tanulmányt és előké­születet nem igénylő néhány szakaszos tör­vény novella utján rövid idő alatt megvaló­sítható. Az általános választási jog életbelép­tetésével kapcsolatos törvényhatósági teen­dőket már az uj városházi többségnek kell végezni. A választási reformról szóló törvény elfogadását, lehet hogy nyomban követni fogja az országgyűlés feloszlatása, s igy meg­történhetik, hogy a fővárosi törvény reví­ziójára akkor már nem jut idő. Ezt nem szabad megkoczkáztatni, Budapestet nem sza­bad elveszni hagyni a nemzeti ügyre nézve. Budapest nemzeti voltának jövőjét nem sza­bad a fővárosi törvény revíziójának haloga­tásával koczkáztatni. Hallottuk azt az érvelést, hogy a fővá­rosi törvény azért nem előzheti meg a vá­lasztási reform törvényét, mert az terveztet­nék, hogy az általános választási jog a köz­ségi választásokra nézve bizonyos korláto­zással, például a fővárosban való hosszabb ideig tartó lakáshoz kötéssel lesz megszabva. Nagyon megokolható, hogy a fővárosnak köz­ségi ügyeibe csak annak legyen beleszólása, a ki huzamosabb idő óta lakosa a főváros­nak. Ezt az eszmét, vagy más hasonlót alkal­mazni lehetne a választási reform előtt is s a fővárosi törvény novellájában kimondott elv aztán külön törvényhozási intézkedés nélkül érvényesülhet az általános választási jog életbeléptetésekor is. A fővárosi törvény mielőbbi revíziójá­nak halogatására nincsen semmi ok, nincsen semmi elháríthatatlan akadály. A szükséges­sége, a hazafias érdekek által megokolt szük­ségessége pedig oly parancsoló, hogy ennek szava elől nem zárkózhatik el senki sem és mi mély bizalommal kérjük a mélyen tisz­telt országgyűlési pártot arra, méltóztassanak a nemzeti kormánynál odahatni, hogy az 1872. évi fővárosi törvénynek részleges reví­ziója Andrássy Gyula gróf belügyminiszter urnák 1906. október 25-iki képviselőházi beszédében kifejtett elvek alapján, az általa már akkor hangoztatott sürgősségre való te­kintettel, mielőbb bekövetkezzék. A mostani belügyminiszternek, Andrássy Gyula grófnak hazafias érzésébe, nemzeti gondolkozásába vetett hitünk és bizalmunk reményleni en­gedi, hogy ha a mélyen tisztelt országos párt felkarolja a főváros megmentésének magasztos ügyét, közérdekű felszólalásunk nem lesz hiábavaló. Kossuth Lajos után, a ki Budapestet a kormány s az országgyűlés székhelyévé tette, Budapestünk fejlődésének alapját Andrássy Gyula gróf miniszterelnök vetette meg. And­rássy Gyula gróf fiához méltó feladat lesz, Budapestet megmenteni, megtartani a ma­gyar nemzeti ügynek. Andrássy nevéhez, Andrássy kormányzatának történetéhez nem fűződhetik annak emléke, hogy a koalicziós kormány alatt elveszett Budapest a magyar nemzeti ügyre nézve. Hazafias tisztelettel maradtunk a Fővárosi 11. kér. függetlenségi k8-as párt.

Next

/
Thumbnails
Contents