Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-09 / 10. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... .. ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű, levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Mi lesz? Az adóemelés kérdése, mint előre megjósoltuk, szétrobbantotta a községi demokrata pártot. Vázsonvi kivonult a pártból, és. a gáz- és villamférfiak megkönnvebbülten sóhajtanak fel: enfin seid, végre egyedül folytathatjuk kis pajzánságainkat. A demokraták vezére keserves csalódásra ébredt, a mikor azt kell látnia, hogy az első kérdésben, a melyben a régi klikkeknek szocziális irányban kellett határoznia, egyszerűen cserben hagyták. Politikusnál meg nem bocsájtható rövidlátással azt hitteVázso- nvi, hogy az a nehány száz üzleti viharokban edzett, kipróbált klikkférfi, egy pillanat alatt átvedlett jámbor közéleti hőssé, a ki az ő szép szeme és pro- grammja kedvéért le fog mondani minden földi jóról, a melvlyel s város- atyaság egybe van kapcsolva. Hiába figyelmeztették a természetellenes pártalakulás veszedelmére, a demokraták vezére büszkén azt vallotta, hogy a klikkek hódoltak be ő neki és fogadták el a program inját, ő maga azonban megmaradt annak, a mi volt. Most azután bekövetkezett az, a mit mi elejétől fogva hirdettünk, hogy t. i. a fővárosi gazdálkodásban minden maradt a régiben és csak Vázsonvi sülvedt le a régi rossz társasághoz, nem pedig ez emelkedett fel hozzája. És a rossz társaság kedvéért az ódemokraták már készen voltak valóságos irtóhadjáratra a főváros függetlenségi pártjai ellen, a melvek szintén csak azért szállanak síkra, a mit az ódemokraták hirdettek: a lakosság szocziális érdekeiért, a fővárosi gazdálkodás tisztaságáért. És mialatt Vázsonvi minden erejével hadakozott a közgyűlés függetlenségi kisebbsége ellen, pártfelei a régi klikkek változatlanul folytatták a maguk apró játékait, melyekre sohasem ők fizetnek reá. Ha visszatekint a városházi többség pártnélkülivé lett volt vezére ezen a másfél esztendőn, lehetetlen be nem látnia, hogy olyanokért küzdött, a kik nem voltak méltók a fegyverbarátságára és olyanok ellen, a kik a községi politika alapirányára nézve hozzá sokkal közelebb állottak. Nem mesterségünk a jóslás és nem tudjuk, hogv a politikai pártállás különbözősége mennyire befolyásolja a kilépett ó-demokraták elhelyezkedését a városházi közgyűlési teremben. De az észszerüség és a következetesség azt hozná magával, hogy azok, a kik a közélet tisztaságát, a főváros igaz érdekeit, a szegény néprétegek megélhetésének a könnyítését, a községi politika eddigi egyoldalúságának megváltoztatását tűzték ki tevékenységük végczél- jául, egy táborba egyesüljenek a közgyűlési terembei}. A kéz tisztasága, melyet Vázson vi oly kifejezetten hangoztat, teljesen szeplőtlen a íüggetlenségi kisebbségnél, mely szintén fájó szívvel és megbotránkozással nézi azt a gazdálkodást, a mely a milliós dehczithez vezetett. Nyújtsa Vázsonvi e tiszta kéz felé a békejobbot, felejtsen politikai nézeteltérést és ha nem is alakulnak egy párttá, a mi lehetetlen mindaddig, a mig a demokraták a függetlenségi párt országos politikája iránt ádáz gyűlölettel viseltetnek, kössenek a fővárosi közgyűlés ellenzéki elemei fegyverbarátságot, melynek közös czélja az. hogy végre kiirtsa a főváros községi életéből azt a veszedelmes irányzatot melv nem törődve a lakos- ság érdekeivel, üzemmé tette a város- atyáskodást. Ez egészséges és indokolt együttműködés volna, a melytől Vázso- nyinak nem szabad álszeméremből húzódoznia. Ő. a ki belátta nagy tévedését és bucsüt mondott a nem neki való kompániának, legyen elég bátor ahhoz is, hogy tévedését ország-világ előtt nviltan beismerje. És e beismeréstől már csak egy lépés, hogy a függetlenségi kisebbséggel összefogva, igazi községi politikára egyesüljön a közgyűlés valamennyi ellenzéki csoportja. A ..nem politizálunk“ jelszava, melyet Vázsonyi talált ki a főváros érdekében, igazán csak igv válnék valóra. Méltóztassék a jelszó valóra váltását a demokrata vezérnek megkezdeni. Szirén hangok. A gyümölcs megérelt, s fájáról lehullott. A demokrata párt elérkezett az alkotások pontjához; a rombolóknak, a fenegyerekeknek tehát pusztulni kellett. A »becsületes programm«-ra felesküdött reverzális lovagok mihelyt a zsebről kellett dönteni, elfelejtették a hirdetett »altruizmust« és szemforgató farizeus módjára a jogegyenlőség üdvözítő tanát hirdetik most az általános teherviselés elvében. Az elvi harczok, ha itt-ott fájó sebet is ütnek, mindig tisztitó hatással vannak. A meggyőződésekért vívott ütközetek helyén, ha százával hevernek is a holtak, az erősebb jogán, a gvőződehnes elv részére szilárd alapozásul kínálkozik a küzdőtér. Há érdekek ütköznek össze, az összeütközés nyomán, a romok között mindig akadnak értékes tárgyak, melyek bár megrongálódtak, de avatott kéz által újra lel - dolgozhatók és értékké formálhatók. De ezen most, szemünk előtt lezajlott, óriási dobszó és czintánvér hangjai mellett, görög tűzzel, segédhadakkal és rejlett zenekarok kíséretében végigjátszott ütközet helyén csak piszok, hulladék, söpredék maradt. Söpredék, mely megfertőzi a levegőt, melyben ha turkál az ember, csak elősegíti a közélet megmételyezését, most felszínre hozza, hogy a hazugság, az önzés, a kéz kezet mos elve milyen magas polezra tud jutni, milyen könnyen tud uralomra szert tenni, csak részeseivé tudja tenni mindazokat, a kik a várost kifelé és hatósági hatáskörökben képviselik. Egy nagy zavaros víztömeggé lett a főváros törvényhatósági élete. A különböző csoportok, kerületek, érdek- képviseletek több-kevesebb bátorsággal, ott úszkálnak e szennyes víztömegen, tétovázva, keresve a partot és félve is a parttól, hogy kikössenek-e, s ha igen hol, melyik részen? S e zűrzavaros állapotban feltűnik itt is, ott is a polgármester alakja. igyekszik a szerte kalandozó hajósokat csoportosítani, hogy egységes haddá válva kövessék az ő vitorláját. Még nem is olyan régen ott reprezentált azok gyűlésein, kik hangos szóval kiáltották oda a kormánynak, hogy ha nem az ő kedvük szerint cselekszik a kormány, hát majd megmutatják ők az erejüket; mások municipális pártot képeznek. Most helyesnek tartja, hogy elmenjen saját személyében a kormányhoz és érdeklődjön bizonvos kis apró pénz irányában. Még nem is olyan régen perhorreszkálta, hogv üdvözöljék a koalic/.iót, hogy jóakaratu kérelemmel forduljanak az országos függetlenségi párthoz a főváros érdekében ' most nagy súlyt fektet arra, hogy a főváros függetlenségi képviselői és ezek utján az országos párt az ő nemes szándékairól meggyőződjék. Eddig minden demokrata körben, demokrata gyűlésen, demokrata borestélyea, demokrata nagyságok olajba öntésén ott volt, mert ezzel akarta kifejezni, hogv ő a városházán nem ismer politikát. Eddig a fővárosi függetlenségi szervezetek ünnepélyes manifesztációitól. mikor gróf Apponyinak, ki a főváros részére egy kultur- intézetet, a fővárosi felső kereskedelmi iskolát létesítette, a VII. kerületi függetlenségi kör, melynek kezdeményezésére és utánjárására létesült az intézmény, a köszönet és elismerés ünnepét tartotta, szintén nem tartotta szükségesnek megjelenni; mert ő ekkor politizált volna. A mennyire tündökölt hivatalos hatalmával és személyes megjelenésével minden demokrata csődületen, még ha disznótor alakjában zajlott is az le, épp olyan következetességgel vonta ki magát, sokszor bántóan is minden olyan közéleti aktustól, melyet a fővárosi függetlenségi szervezetek és polgárok rendeztek
