Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-24 / 8. szám
o Újabb és újabb kibúvókat keresnek, magyarázatokat konstruálnak a nyomorúságos állapot elfogadhatóvá tételére és a város intézőségének mentségére. Nem akarunk a jelen alkalommal az egész gazdálkodás hibáival bővebben foglalkozni. Csak egy aktuális tétel kapcsán mutatunk reá gazdálkodásunk szembetűnő felületes. szinte könnyelmű voltára. A közúti vaspálya-társaság legközelebb megtartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogv tárczájában lévő 12.816 drb. 200 koronás névértékű részvényt 490 koronás árfolyamon piaczra bocsát. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy 7 millió 279 840 korona készpénzre akar szert tenni a társaság, mert a 12.816 drb. rész- vénvért 490 koronájával számítva, ennyit fog az újabb részvényesektől, illetve az újabb részvények birtokosaitól kapni. Nem bocsátkozunk annak a vizsgálatába, hogv szüksége van-e a társaságnak ez összegre. Újításai, tervei, építkezései, műszaki, üzleti berendezései, maga a város forgalmi politikája indokolják-e ezen újabb tőkegyűjtést. Reméljük a legjobbakat. Teljünk el a legideálisabb reménységgel, hogy t. i. ezután majd jobb és olcsóbb lesz a közlekedés ; rendezettebb és kényelmesebb a szolgálati viszony stb. stb. Egy tételt emelünk ki. Azt ugyanis, hogy ezen az 1908. év folyamán kifizetendő részvények 1909. január 1-től már részesei lesznek a társaság jövedelmének. Vagyis 1909. évben már 7,279.840 koronával többet fog kamatoztatni a társaság, mint eddig. És pedig biztosan fog kamatoztatni és pedig legalább is azon százalékkal, mint a mennyivel dotálta az eddig kamatoztatott tőkét. Hiában szerepel a névérték; a papír ázsiója mutatja, hogy a részvényesek joggal számíthatnak az árfolyam szerinti értéknek kamatozására Erre garanczia a vállalat eddigi működése, financzpolitikája és közgazdasági po- zicziója. Ámde ha inveszticzióra, akár tökéle- tesbitésre, akár uj vonalak megnyitására fordítják az utolsó fillérig is ezt a nagy közönségtől beszerzett újabb tőkét, még akkor is jességgel lehetetlen, hogy 1909. évben ez inveszticziók vagy üzletek már meghozzák azt a jövedelmet, mely a részvények eddigi osztalékának megfelel. Ezen alul pedig nem fog szállani az osztalék. Hogy lehet tehát osztalékot adni azon tőke után is, mely még nem jövedelmezhet annyit ? Csakis egv módon. Ha ugyanis, az eddigi részvénytőkének máris annyi haszna van, hogy elbírja még további 7,279.840 koronának is a gyümölcsöztetését. Es ez igy is van. Dicséretére váljék a vállalatnak — mint vállalatnak — ez eredménv. Ebből a szempontból nem is lehet másként, mint az elismerés hangján beszélni róluk. Ámde van a dolognak egy kis városi vonatkozású része is. Ugyanis a fővárossal kötött szerződés értelmében, ha a jövedelem elér bizonyos százalékot, a lobbid jövedelemben részesedik FÜGGETLEN BUDAPEST. a főváros szerződésileg megállapítod kulcs szeriül. És pedig mennél nagyobb ez a többlet- jövedelem, annál nagyobb kulcs szerint. Százezrekről van szó. És a főváros részéről egyetlen egy intézkedés nem történt, egyetlen sző el nem hangzott, mely e százezreket megmentené vagy megvédené. Kétséget nem szenved, hogy a társaság csak akkor ment bele ebbe a 490 koronás árfolyamba, mikor már bizonyos volt, hogy ezt a tőkét minden körülmények között biztosítani tudja. Kétséget nem szenved, hogy ezt a többlettőke kamatozását biztositó ösz- szeget az eddigi tőke jövedelméből vonják el. Kétséget nem szenved, hogy ez a jövedelmi hányad, ha ott marad az eddigi tőke javára, nagyobb lesz a jövedelmi százalék és nagvobb lesz a főváros részesedésének a kulcsa is. Azon kifogás, hogy valamikor a jövendőben megtérülhet a fővárosnak ezen jövedelmi igénye, a főváros háztartásának mostani állapota mellett aligha lehetne elfogadható. Az utkaparó söprű átalányának ellenőrzésére egész hivatali apparátusa működik a fővárosnak. főbbe kerül az ellenőrzés, mint az ellenőrzött érték. Ott, a hol százezrekről van szó, nincsen hivatalos közeg, mely hatalmánál, jogkörénél fogva beleszólhatna a társaság gazdálkodásába a főváros érdekében. Mert a nyugalmazott főpolgármester vagy az inkompatibilis igazgató városatya nem a főváros érdekét keresi ám a társaság ülésein ! Vagy talán megint üresedésbe jön a város nagyjai részére valamely állás az azi- liumban. Egy kis nyugdijpótló igazgatói állás nem megvetendő jövedelem még Budapest főpolgármesterének sem. De szebb volna, ha ez állásra érdemeket a főváros érdekében kifejtett munkássággal és ellenőrzéssel szerezne. Ezt pedig hiában reméljük. Szomorú példák még a reményt is kiölik. (Folytatjuk.) Andrássy feje. Változtatjuk rovatunk czimét. Nem An- drássyról lesz szó, hanem az Andrássy fejéről. Ezt a rovatot mi kezdtük meg. Akkor még nem is hittük, hogv a függetlenségi párt belső életében mily jelentős szerepe lesz Andrássy na k. A mikor Andrássyt, a koaliczós fegyvertárs iránt tartozó kímélettel egy és más dologért ebben a rovatunkban kérdőre vontuk, a világért sem pályáztunk az Andrássy fejére. Mi csak az Andrássy hazafias szivének irányítottuk nyilainkat. Ezt a szivet akartuk megnyerni, ezt akartuk visszahódítani a nemzeti ügy számára. Es jött a dési botrány és előállt Andrássy imigyen szólva a zúgolódó függetlenségiekhez: »Két fejet kaphattok, egyet nem«. Andrássy a fejét, a saját fejét kínálta fel az államtitkár fejének megmentéséért. Pedig a Hadik államtitkár fejére se pályázott senki. Egyes függetlenségi hangok a belügyi minisztériumban függetlenségi államtitkárt is követeltek s erre Andrássy miniszter rögtön odateszi Hadik államtitkár fejének megmentésére a Hadik fejéhez az ő fejét is. Értsd meg függetlenségi párt, mit jelent ez! Ha érvényesülni kívánsz, mint a kormánypártnak a többsége, mint a kormánypárt többi tagozatai nélkül is a képviselőház többsége, ezt csak úgy teheted, ha Andrássy fejét veszed. Annak az Andrássynak a fejét, a ki a koalicziónak, a koalicziós uralomnak egyik erőssége volt, mert a király bízott benne, mert a király Kossuth Lajos fiának csakis Andrássv Gyula gróf miniszterelnök fiával együttesen adott helyet a nemzeti kormányban. És mihelyest egy főispán komiszkodik a függetlenségi párttal, egy főispán, a ki nem csupán a belügyminiszternek, hanem a nemzeti kormánynak bizalmasa, Andrássy Gyula gróf nem ennek a békebontó főispánnak a fejét ajánlja fel, hanem a saját fejét A saját fejét: a megbántott, a meggyalázott, a nevetség tárgyává tett, a megkárosított, egy kerületétől czudar módon megfosztott függetlenségi párttal szemben. Nagyon erősnek kell magát érezni ennek a főnek. Tudnia kell, hog}^ ez a fő erősen áll a helyén. Ez a függetlenségi párt helyzete. Ez az országos függetlenségi párt helyzete. Mit szóljunk ehhez mi fővárosi függetlenségiek ? Mi fővárosi függetlenségiek, a kik Vá- zsonyi révén Andrássynak kiszemelt üldözöttéi vagyunk. Országos nagypolitikusok! Zengjetek bizalmi zsolozsmákat Andrássy Gyula grófnak, de ne legyen ez a zsolozsma oly hosszú, hogy a mire véget ér, nem lesz a fővárosban függetlenségi párt. * Azt mondotta Bánffy Dezső báró, hogy »megha/t a 67«. Dehogy halt meg. Él és uralkodik éppen úgy, mint a legszomorubb 67-es uralom alatt, az erőszakos Bánffv-korszakban. Megmutatta Deésen, hogy igenis él. Hiába csufolódott Kmety Károly a 67-es politikáról s hiába vágott azzal vissza a hatvanhetes támadásokra, hogy nem ő, hanem az élet gúnyolja ki a 67-et. Az élet, a deési választási élet mást mutat. Deésen a 67 űzött csúfot a 48-ból. a 67-es alkotmánypárt a szövetséges 48-as függetlenségi pártból. Hej, hogy harsogták a 67-esek, hogy micsoda fegyverbarátság az egy függetlenségi párti képviselőtől, ha beszédében a 67-es politikáról gúnyolódva szól. Kmety képviselő szóval, Andrássy belügyminiszter tettel űzött csúfot a szövetséges társból. Kmety támadása alkalmas volt elméleti politikai eszmecserére, az alkotmánypárti miniszter főispánjának támadása ország-világ előtt gúny és nevetség tárgyává teszi a függetlenségi 48-as pártot. Nem méltán nevetség tárgya-e a függetlenségi párt, a mely kormánypártot képez, a kormánypárti szövetségnek többségét képezi s megtűr olyan főispánt, a ki a kormánypárt többsége ellen korteskedik? Andrássy belügyminiszter a részletek ismerete nélkül már előre kijelentette, hogy jótáll Yass Béla gróf főispán személyéért, mert kizártnak tartja azt, hogy erőszakoskodott volna. Szinte mellékes kérdés az, hogy a szol- nok-dobokai főispán a függetlenségi kormánypárt elleni hivatalos korteskedésben túllépte-e a határokat vagy sem. Elegendő
