Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-24 / 8. szám
Ili, évfolyam. 1908. Február 24. 8. szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Rottenbiller-uleza 5/A. Telefon 71—58. jóból a mainál, hogy megszaporodik azok száma, a kik a klikkek gazdálkodására éber szemmel figyelnek is vigyáznak a törzsfők körmére. Az Ehr- lich-Heltai el consortes-féle gazdálkodás eljuttatta a fővárost a defiezit örvényéhez. Ez a veszedelmes és káros gazdálkodás most remélhetőleg szigorúbb ellenőrzés alá fog kerülni. A Vázsonyi kényszerű kivonulása abból a házból, melyről azt hitte, hogy vezérét tiszteli saját magában, nem nélkülözi a tragikus mellékizet. Mert a demokraták pápája most maga is kénytelen belátni, hogy a tőváros községi életével legnagyobb rák fevége a viri- lizrnus, a mely most útját állja az ő állítólag szocziális tendencziáju adójavaslatának. A fővárosi községi választók, melynek Vázsonyi többségre vergődését köszönhette a klikkekkel való házasodás által, sürgősen reíormra szorul, és a reform megvalósítása a fővárosi törvény reformját tolja előtérbe, melyet pedig Vázsonyi a többség padjain egyáltalán nem sürgetett, sőt az ellenzéknek ezirányu törekvéseit mindenképen hátráltatta. A tragikumban pedig a komikumot az szolgáltatja, hogy Vázsonyit éppen azok szorítják ki a pártból, kik a pártot éppen a Vázsonvival való szövetkezés által tették posszibilissé, és a párt elnevezésében is kisajátították a Vázsonyi- féle elveket. Á demokrata fővezér kitessékelése a demokratának nevezett községi pártból az erkölcsi világrend igazságszolgáltatása. Villamos dolgok. I Városi gazdálkodás és a közúti vaspalya- társaság. Szélesre taposott utón járunk, mikor a városi gazdálkodás hibás, rossz voltáról írunk. Szinte köztudatba ment már, hogy mindaz, a mit a város kezel, igazgat, deficzittel, bla- mázszsal kapcsolatos. Székesfővárosunk háztartásának és va- gvonának milyensége leszorította már a »Csákv szalmáját« is a példázatok terén. A felelőtlenség a kezelésben, indítványozásban; az ellenőrzés hiányossága, felületessége a végrehajtásban; a meglevőnek meg nem becsülése, a meglevőnek ötletek számára való koczkára tétele : ezek a mértföld- mutatói a székesfőváros közgazdasági életének. Bomlás. A mit már egy évvel ezelőtt megjósoltunk: a községi demokrata párt bomlása most bekövetkezik. Bizonyos volt, hogy ez a különböző felfogású és irányú, sokféle elem nem tömörülhet össze huzamosabb ideig párttá. Mert a gondolkodás, érzület, czélok közössége nélkül csak a kommunális hatalomban való részesedés vágya nem tarthatta össze állandóan ezt a vegyes társaságot Sőt még az is előre volt látható, hogy éppen valamelyes zsebérdek fogja a pártot felrobbantani. Azt a zsebérdeket jelenleg a községi adóemelés problémája kerülgeti veszedelmesen és a pártbomlás az adóemelés körül fog beállani. Vázsonyi tudvalevőleg népszerűségi és kortes-tekintetek figyelemmel tartásával akarná az adóemelést megcsinálni, akként, hogy a 100 koronán aluli adófizetők községi adója érintetlenül maradjon és csak a vagyonosabb osztályok viseljék az adóemelés terhét. Ez a terve azonban hajótörést szenved a virilis és kapitalista városatyák ellentállásán. A lipótvárosi, erzsébetvárosi és józsefvárosi bizottsági tagok háziuri érzelmeiket ezúttal sem tagadják meg. Az adóemelést nem akarják maguk viselni, hanem az egész lakosság zsebéből akarják a defiezit eltüntetéséhez szükséges összeget kihalászni. Vázsonyi azonban annyira le van kötve indítványához, oly gyakran és nyomatékosan hangsúlyozta elfogadásának feltétlen szükségét, hogy az indítvány elvetése után morális lehetetlenség reá nézve a községi demokrata pártban benn maradnia. Néhány régi ódemokrata hívével tehát ki fog lépni a pártból. Ezt a kilépést ideig-óráig halogatják még és a demokrata atyaisten távolléte alatt folynak a kísérletek a párt megrepedt fazékának összedróto- zására. De a repedt fazékból egész nem válhatik többé sohasem, hacsak Vázsonyi minden fogadkozás ellenére el nem ejtené adóemelési indítványát, a mi reá nézve politikai és erkölcsi megsemmisülést jelentene. Minden elvi ellentét mellett is, mely bennünket Vázsonvitól elválaszt, ilyen Pálfordulást teljesen kizártnak kel! tartanunk. Az ódemokraták kivonulása tehát a róluk elnevezett pártból szinte befejezett dolognak tekinthető. Számszerűleg egyáltalán lényegtelen volna, hogy a nagy községi párt 8—10 emberrel megfogyatkozik. Csakhogy éppen Vázsonyi és az ő emberei voltak azok, a kik a régi klikkek teljesen elkopott reputáczióját a maguk népszerűnek látszó radikális és szocziális törekvésekkel kiíénvesitelték. Azonfelül azt sem szabad szem elől léveszteni, hogy az ódemokraták a közgyűlés leglármásabb, legagresszivebb elemei, a kiknek hangja és szava nem nyom számszerűit való erejükhöz mérten a latba, hanem szint és jelleget adott a fővárosi többségnek. Az ellenzéken ez a kis csoport, mint a múltból is tudjuk, igen jól tudja érvényesíteni a maga csekély, de éles erejét. A községi demokratapárt tehát Vázsonyiék kiválásával nemcsak nyolez-tiz tagját veszíti el, hanem csaknem egész harcz- készségét, erélyét és nimbusát. A közgyűlési teremben pedig teljesen felfordul a pártok viszonyának a képe. A régi klikkek, melyeket a panama és zsebérdek erős ragasza fűz össze, folytatni fogják ott, a hol azelőtt elhagyták és a honnan a „demokrata“ jelző felvétele után sem tértek le; csinálják tovább azt a városi politikát, melynek jellemzője, hogy nem a lakosság érdekeit szolgálja, hanem a saját maguk hatalmi és anyagi érdekeit. x\ közös érdek-e vasgyürüje által összetartott klikk párti többséggel szemben, mely valószínű leg meg fog szaporodni egvik-másik a mai községi demokratapárton kívül álló csoporttal, ellenzék gyanánt fognak állani a megalkuvást nem ismerő függetlenségi polgárok képviselői, tehát a jelenlegi elvű elllen- zék és a többségből kivált Vázsonyi a maga kisded csapatával. Hogy a mai ellenzék Vázsonvival egyik-másik ügyben együtt log-e működhetni, az a jövő kérdése, melyre nem mernének igenlő- leg felelni. Vázsonyi oly gyűlöletet tanúsított a függetlenségi törekvések ellen az utóbbi időben, hogy alig tehető fel róla, hogy ezt az antipátiáját el tudná fojtani a jó ügy és a város érdekében. Ha demokrácziája a jövőben is abban fog kimerülni, hogy szembehelyezkedik a nemzet érzületével és a függetlenségi aspirácziókkal, úgy egy perczig sem haladhatnak majd vele egy utón a függetlenségi városatyák. Az uj pártkonstelláczió annyiban lesz kedvezőbb a közérdek szempont-
