Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-17 / 7. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... . ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. A főváros kisipara. Budapest lakosságának jelentékeny része kisiparosokból regrutálódik. Ez az osztály régtől fogva előljárt nem­zeti érzületben, hazafias gondolkodás­ban. Szinte hagyományos zászlóvivője volt mindig a magyarság törekvései­nek. Már a régi Fest terencz- és józsef­városi németnyelvű mesteremberei is érzésben jó magyarok voltak, és e nagy város rohamos magyarosodásá­ban talán a leggyorsabban a kisiparo­sok váltak nyelvükben is magyarrá. Nemzeti érzület dolgában pedig ember- emlékezet óta vezet ez a kisiparosság. A régi korrupt szabadelvű választáso­kon a kisiparosokat mindig a függet­lenségi párti jelölt oldalán találjuk és a főváros behódolását a függetlenségi pártnak a legutóbbi képviselőválasztá­sokon legelső sorban a kisiparosok lelkes munkálkodása eredményezte. Pedig, ha a mostoha viszonyokat tekintjük, a melyek között a buda­pesti kisipar sínylődik, igazán csodá­latos, hogy a fővárosi kisiparos meg tudta őrizni fogékonyságát és lelkese­dését a közügyek iránt. Talán éppen a kisiparos osztálynak kell legtöbbet szenvednie az idők mostohaságától. Egy felől a gyáripar hirtelen kifejlő­dése okoz lehetetlen versenyt a kis­iparosnak, tömegczikkeivel másfelől az osztrák ipar selejtes gyártmányai ha­lászszák el orra elől a vevőt. E ket­tős konkurrenczia sehol sem oly sú­lyos, mint éppen a fővárosban. Sehol annyi czipőbolt, készruhakereskedés. bútorüzlet, órakereskedés stb. nincsen, mint éppen Budapesten, a mely üzle­tek kizárólag gyári utón készült porté­kát árulnak és a kisiparos régi vevő­körét teljesen elhódították. Ide Buda­pestre gravitál az osztrák ipar is versenyképes áruival, melyek olyan árban kelnek el, hogy mellettük a kis­iparos még az önköltségeket sem tudja megkeresni. Másfelől minden anyag ára, a mely- ivei a kisiparos dolgozik, valamint a segédek munkabére, mérhetetlenül fel­szökött. A nyersanyag árát a kartel­lek drágítják. A kisipar felemelt árban kaphat csak vasat, fát, bőrt, szövetet. És a nyersanyag drágulását nem tudja áthárítani a vevőire, mert vevő, az egyáltalán nincs, ha a kisiparos mun­kája drágább, mint a boltban árult osztrák vagy magyar gyári termék. Viszont az élet az egész vonalon lehe­tetlenül megdrágult és a budapesti kisiparoscsökkent keresményéből eg vre nagyobb kiadásokat: házbért, élelmet, ruházkodást és egyebet kell fedeznie. Ilv viszonvok között igazán nem frázis az, hogy a budapesti kisiparos­nak rövid idő alatt végkép el kell pusztulnia, ha gyors segitség nem ér­kezik. Ilyen segítségről gondoskodik Kossuth Ferencz kereskedelmi minisz­ter, a ki teljesen tisztában van a hazai kisipar nagy nemzeti és gazdasági jelentőségével. Egy felől az uj ipar- törvény most közzétett tervezetében védelmet nyújt a kisiparnak a kontárok ellen, a midőn az eddiginél jóval szi­gorúbb képesítéshez köti az iparűzés jogát. Másfelől pedig egész iparpoliti­káját arra a tételre alapítja, hogy a gyáripar mellett és vele egyenlő mér­tékben a kisipar is állami gondoskodás és fejlesztés tárgyát képezze. A mi­niszter által mostanában kiadott ipar- fejlesztési Emlékiratban, mely a leg­kiválóbb enemü munkálat, ki van fejtve Kossuth Ferencz nagyszabású ipar fej ­Krónika. A drágaság ellen. A demokraták tudvalévóleg hü tanítványai a szoczialista pártnak. Mihelyest a nemzetköziek valamely akcziót indítanak, nyomban utánozzák őket a Terézváros vasalt nadrágos sansculottjai, így volt az október 10-iki általános munka- szünetkor is Most, hogy a szoczialisták nép- gyüléseket rendeznek a lakásdrágaság ellen, a demokrata uraknak is eszükbe jut, hogy tulaj­donképen nekik volna kötelességük, mint a városházi többségnek, a lakásdrágaság elleni óvszerekről gondoskodniok. A városházán azon­ban a szocziális reformok ígérgetői semmit se tettek, hanem ölbe tett kezekkel nézték, miként fajul el a lakáshiány a legrettenetesebb lakás­uzsorává. Minthogy azonban a látszat kedvéért mégis csak kell valamit tenni, ha egyebet nem, hát kiabálni és szónokolni, és ezérl az általános drágaság ellen a Központi Demokratakörben »népgyülés« tartatott. A lapokban megjelent tudósításokkal ellentétben magánértesüléseink szerint ez a gyűlés a következőképen folyt le. Már hat órakor megtelt a terem ifjú és még ifjabb lelkes párthivekkel, a kik örült »Halljuk Vázsonyit! Hol van Vázsonyi ?« kiál­tással türelmetlenkedtek. Bródy Ernő dr. az elnöki emelvényre lép és csengetni kezd. »Vázsonyi elnököljön!« kiál­tások röpülnek feléje. Az elnök szerény mosoly- lyal kijelenti, hogy ez lehetetlen, mert Vázsonyi (éljen, éljen !) megrendült politikai egészségének helyreállítása czéljából bizonytalan, de hosszabb időre délvidéken üdül. (Abzug Batthyányi!) Ezek után nagyságos Leitner Adolf képviselő urat kérem fel, terjeszsze elő referádáját. (Mi lesz a slájgerolással f kérdi néhány éretlen.) Leitner Adolf dr, előadó : Néhány közbe­szólónak kíváncsiságát hamar kielégíthetem. A stájgerolás minden bizonynyal meglesz. Ez a demokráczia követelménye. A demokrácziában ugyanis bennerejlik a gondolatszabadság és a véleményszabadság (helyes1 úgy nem!) tehát a háziúrnak igenis van joga gondolni merészet és nagyot és a nagy lakbért tehát joga van szabad gondolatához képest még feljebb srófolni (nagyszerű! holló! bal és jobbfelől.) Dr. Leitner'. De tovább megyek. A de­mokráczia követelménye a jogegyenlőség. Ez pedig azt hozza magával, hogy a háziúr is ember. A ki pedig ember, az szabadon cse- lekedhetik. Miért ne emelhetné-e fel tehát a házbért? (Persze, hogy emelheti! Le vele! Halljuk Vázsonyit!) Dr. Bródy elnök : Már megmondtam, hogy szeretett elnökünk nincs Budapesten. Talán nem fog a Riviéráról a maguk kedvéért haza- rándulni! (Igaza van! Nincs igaza!) Dr. Leitner: Éppen ezért a következő ha­tározati javaslatot terjesztem elő : Mondja ki a központi demokraták nép- gyülése, hogy a kör tagjai által esetleg űzött stájgerolás jogos és méltányos és hogy ezt ház- béruzsora elnevezéssel illetni gálád rágalom. Ellenben a nem demokrata háziurak részéről elkövetendő házbérsrófolás ellen a lakosság fo­lyamodjon a demokrata párt segítségéhez, mely erkölcsi támogatásban fogja részesíteni a fosz­togató házbéruzsorás ellen. Éljen a jogegyenlő­ség és demokráczia, vesszenek a nem demok­rata uzsorások. (Elfogadjuk!) in. évfolyam. ___________________________________________ 1908. Február 17._______________________ 7 syani

Next

/
Thumbnails
Contents