Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-17 / 7. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap.

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ... ... ... ... 10 korona.

Fél évre ... . ... ... ... ... 5

Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS.

Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Telefon 71—53.

A főváros kisipara.

Budapest lakosságának jelentékeny része kisiparosokból regrutálódik. Ez az osztály régtől fogva előljárt nemzeti érzületben, hazafias gondolkodásban. Szinte hagyományos zászlóvivője volt mindig a magyarság törekvéseinek. Már a régi Fest terencz- és józsefvárosi németnyelvű mesteremberei is érzésben jó magyarok voltak, és e nagy város rohamos magyarosodásában talán a leggyorsabban a kisiparosok váltak nyelvükben is magyarrá. Nemzeti érzület dolgában pedig ember- emlékezet óta vezet ez a kisiparosság. A régi korrupt szabadelvű választásokon a kisiparosokat mindig a függetlenségi párti jelölt oldalán találjuk és a főváros behódolását a függetlenségi pártnak a legutóbbi képviselőválasztásokon legelső sorban a kisiparosok lelkes munkálkodása eredményezte.

Pedig, ha a mostoha viszonyokat tekintjük, a melyek között a budapesti kisipar sínylődik, igazán csodálatos, hogy a fővárosi kisiparos meg tudta őrizni fogékonyságát és lelkesedését a közügyek iránt. Talán éppen

a kisiparos osztálynak kell legtöbbet szenvednie az idők mostohaságától. Egy felől a gyáripar hirtelen kifejlődése okoz lehetetlen versenyt a kisiparosnak, tömegczikkeivel másfelől az osztrák ipar selejtes gyártmányai halászszák el orra elől a vevőt. E kettős konkurrenczia sehol sem oly súlyos, mint éppen a fővárosban. Sehol annyi czipőbolt, készruhakereskedés. bútorüzlet, órakereskedés stb. nincsen, mint éppen Budapesten, a mely üzletek kizárólag gyári utón készült portékát árulnak és a kisiparos régi vevőkörét teljesen elhódították. Ide Budapestre gravitál az osztrák ipar is versenyképes áruival, melyek olyan árban kelnek el, hogy mellettük a kisiparos még az önköltségeket sem tudja megkeresni.

Másfelől minden anyag ára, a mely- ivei a kisiparos dolgozik, valamint a segédek munkabére, mérhetetlenül felszökött. A nyersanyag árát a kartellek drágítják. A kisipar felemelt árban kaphat csak vasat, fát, bőrt, szövetet. És a nyersanyag drágulását nem tudja áthárítani a vevőire, mert vevő, az egyáltalán nincs, ha a kisiparos munkája drágább, mint a boltban árult osztrák vagy magyar gyári termék. Viszont az élet az egész vonalon lehetetlenül megdrágult és a budapesti kisiparoscsökkent keresményéből eg vre nagyobb kiadásokat: házbért, élelmet, ruházkodást és egyebet kell fedeznie.

Ilv viszonvok között igazán nem frázis az, hogy a budapesti kisiparosnak rövid idő alatt végkép el kell pusztulnia, ha gyors segitség nem érkezik. Ilyen segítségről gondoskodik Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter, a ki teljesen tisztában van a hazai kisipar nagy nemzeti és gazdasági jelentőségével. Egy felől az uj ipar- törvény most közzétett tervezetében védelmet nyújt a kisiparnak a kontárok ellen, a midőn az eddiginél jóval szigorúbb képesítéshez köti az iparűzés jogát. Másfelől pedig egész iparpolitikáját arra a tételre alapítja, hogy a gyáripar mellett és vele egyenlő mértékben a kisipar is állami gondoskodás és fejlesztés tárgyát képezze. A miniszter által mostanában kiadott ipar- fejlesztési Emlékiratban, mely a legkiválóbb enemü munkálat, ki van fejtve Kossuth Ferencz nagyszabású ipar fej Krónika.

A drágaság ellen.

A demokraták tudvalévóleg hü tanítványai a szoczialista pártnak. Mihelyest a nemzetköziek valamely akcziót indítanak, nyomban utánozzák őket a Terézváros vasalt nadrágos sansculottjai, így volt az október 10-iki általános munka- szünetkor is Most, hogy a szoczialisták nép- gyüléseket rendeznek a lakásdrágaság ellen, a demokrata uraknak is eszükbe jut, hogy tulajdonképen nekik volna kötelességük, mint a városházi többségnek, a lakásdrágaság elleni óvszerekről gondoskodniok. A városházán azonban a szocziális reformok ígérgetői semmit se tettek, hanem ölbe tett kezekkel nézték, miként fajul el a lakáshiány a legrettenetesebb lakásuzsorává. Minthogy azonban a látszat kedvéért mégis csak kell valamit tenni, ha egyebet nem, hát kiabálni és szónokolni, és ezérl az általános drágaság ellen a Központi Demokratakörben »népgyülés« tartatott. A lapokban megjelent tudósításokkal ellentétben magánértesüléseink szerint ez a gyűlés a következőképen folyt le.

Már hat órakor megtelt a terem ifjú és még ifjabb lelkes párthivekkel, a kik örült »Halljuk Vázsonyit! Hol van Vázsonyi ?« kiáltással türelmetlenkedtek.

Bródy Ernő dr. az elnöki emelvényre lép és csengetni kezd. »Vázsonyi elnököljön!« kiáltások röpülnek feléje. Az elnök szerény mosoly- lyal kijelenti, hogy ez lehetetlen, mert Vázsonyi (éljen, éljen !) megrendült politikai egészségének helyreállítása czéljából bizonytalan, de hosszabb időre délvidéken üdül. (Abzug Batthyányi!) Ezek után nagyságos Leitner Adolf képviselő urat kérem fel, terjeszsze elő referádáját. (Mi lesz a slájgerolással f kérdi néhány éretlen.)

Leitner Adolf dr, előadó : Néhány közbeszólónak kíváncsiságát hamar kielégíthetem. A stájgerolás minden bizonynyal meglesz. Ez a demokráczia követelménye. A demokrácziában ugyanis bennerejlik a gondolatszabadság és a véleményszabadság (helyes1 úgy nem!) tehát a háziúrnak igenis van joga gondolni merészet és nagyot és a nagy lakbért tehát joga van szabad gondolatához képest még feljebb srófolni (nagyszerű! holló! bal és jobbfelől.)

Dr. Leitner'. De tovább megyek. A demokráczia követelménye a jogegyenlőség. Ez pedig azt hozza magával, hogy a háziúr is ember. A ki pedig ember, az szabadon cse- lekedhetik. Miért ne emelhetné-e fel tehát a házbért? (Persze, hogy emelheti! Le vele! Halljuk Vázsonyit!)

Dr. Bródy elnök : Már megmondtam, hogy szeretett elnökünk nincs Budapesten. Talán nem fog a Riviéráról a maguk kedvéért haza- rándulni! (Igaza van! Nincs igaza!)

Dr. Leitner: Éppen ezért a következő határozati javaslatot terjesztem elő :

Mondja ki a központi demokraták nép- gyülése, hogy a kör tagjai által esetleg űzött stájgerolás jogos és méltányos és hogy ezt ház- béruzsora elnevezéssel illetni gálád rágalom. Ellenben a nem demokrata háziurak részéről elkövetendő házbérsrófolás ellen a lakosság folyamodjon a demokrata párt segítségéhez, mely erkölcsi támogatásban fogja részesíteni a fosztogató házbéruzsorás ellen. Éljen a jogegyenlőség és demokráczia, vesszenek a nem demokrata uzsorások. (Elfogadjuk!)

in. évfolyam.

___________________________________________ 1908. Február 17._______________________ 7 syani