Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-31 / 52. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST községi választójog lehetőleg a legszélesebb alapokra helyeztessék. Azonban a választójog ily kiterjesztése szükségének az elismerése mellett a vélemények mégis megoszlanak abban az irányban, vájjon a községi választói reform doktriner radikális alapon oldassák meg, avagy bizonyos korlátokat szabjunk a nagv kiterjesztésnek. Továbbá ugyanazok az aggályok, a melyek a kormányt arra indították, hogy azországos képviselőválasztói szavazás ne legyen titkos, megfontolásra lelnek némelyiknél a fővárosi választói jog tekintetében is. A kérdés már most ez: Legyen-e a fővárosi kommunális választói jog általános, egyenlő, közvetlen és nyílt, avagy elégedjünk meg a választói jog általánossá tételével, de emellett alkalmazzuk mindazokat a korrektivumokat, a melyeket a kormány egyrészt a magyarság szempontjából, másrészt az intelligenczia vezető szerepének a megóvása érdekében az országgyűlési képviselőválasztói reformban felállított ? A fővárosi törvény előkészítésére kiküldött vegyes bizottság a kiszivárgott hírek szerint — a melyek autentikus voltát ellenőrizni nem állott módunkban — úgy döntött, hogy az említett korrektivumok a főváros községi választásaiban feleslegesek és hogy e szerint az általános, községi választói jog Budapesten egyenlő, titkos és közvetlen legyen, A híradás szerint igen kemény vita előzte meg e döntést a bizottságban, a melynek ez a határozata csak egy szótöbbséggel jött létre. A kérdés tehát a nyilvános diszkuzió körébe került és itt az ideje, hogy a miként az országgyűlési választói jog minden oldalról, sajtóban, tudományos körökben és az egész közvéleményben állandóan megvitat- tatik, a kommunális választói jog szintén a nyilvános pertraktálás tárgyává tétessék. Elvégre a törvényhatósági bizottság egész jövő képe attól függ, hogy mily választórétegek kerülnek túlsúlyra a községi választásoknál. Ezért fontos vizsgálni a különböző választójogi megoldási módok várható hatásait. Kiindulva abból az alaptételből, hogy az uj törvénynek igen nagy mérvű jogkiterjesztést kell tartalmaznia, első sorban az vizsgálandó meg, hogy a községi választói jog általánosságának milyen korlátok szabandóki A fővárosi illetőséghez kötni a választói jogot, azért volna igazságtalanság, mert hiszen a főváros kommunális terheihez minden lakos hozzájárul, tekintet nélkül az illetőségre és a kommunalitás egész érdekköréhez, minden a fővárosban állandóan lakó egyén hozzá van fűzve sokszoros szálakkal. Viszont minden átmenetileg itt tartózkodó egyénnek nem lehet megadni a községi választójogot, mert ezzel hívatlan elemek jutnának beleszóláshoz a főváros ügyeibe. Véleményünk szerint a legmesszebbmenő liberalizmus követelményeinek eleget teszünk azzal, ha a fővárosi községi választói jogot legalább két évi itt lakáshoz kötjük. Egyéb korlátot helyesnek nem tartunk és csak az intelligenczia elemi loka volna még megkövetelendő az írni- 1 olvasni tudással, ne hog)7 a teljesen műveletlen rétegek szóhoz jussanak. Bár ezt a korlátot valami nagyon lényegesnek azért nenytartjuk. mert a fővárosban az analfabéták száma olyan csekély, hogy a legműveletlenebb elemek érvényre jutása a dolog természeténél fogva lehetetlen. A mi a szavazás módját illeti, azok az aggályok, melyek az országos választói jognál a titkos szavazás mellőzését javasolják, a fővárosban nem forognak fenn. Nemzetiségi veszedelemről, a lakosság nemzetiség szerint való megoszlása folytán szó sem lehet. A fővárosban, hála Istennek a magyarság hegemóniája annyira biztosítva van, hogy e tekintetben veszedelem egyáltalán szóba nem jöhet. Viszont az a presszió, az anyagi és erkölcsi érdekszálak nagy szövevénye, a mely a szavazás titkossága mellett hozatik tel érvül az elméletben, itt Budapesten a maga nagy vállalataival, gyáraival, számos hivatalával fokozottan fenforog és nem habozunk kijelenteni, hogy a szavazás titkosságát tekintjük a pusztulásra megérett régi klikkuralom megtörésének legfőbb eszközéül. Mig a nyílt szavazás az országgyűlési választói jognál az értelmes osztályok kívánatos befolyását teszi lehetővé a demagóg izgatások által iélre- vezetett szélesebb néprétegekre, addig Budapesten a községi élet annyira szükséges purifikálásának állaná útját a titkos szavazás meg- gátlása, a nélkül, hogy a demagógia izgatását, ( a szavazás nyílt volta paralizálhatná, Vegyük csak számba azt, hogy a szocialista szakszervezetek hány tízezer községi szavazót tartanak a maguk járszalagán. Nyílt szavazás mellett ez a presszió és ez a terror is érvényesülne a fővárosban, úgy hogy itt a szavazás titkosságainak a mellőzése nem a demagóg izgatás ellen, hanem éppen mellette szólana. A választó jog közvetlen és egyenlő volta az imént elmondottakból önként folyik. Véleményünk szerint a pluralitás ellensúlyozó korrektivumára Budapesten a községi választójog tekintetében szükség nincs. Sőt, a pluralitás ismét csak a klikkrendszer megkövese- déséhez vezetne, a mennyiben a mai inkom- patibilistákat és virilistákat túlságos hatalomra juttatná. Ez pedig az egész fővárosi reform rácziója ellenére volna. A vegyes bizottság állítólagos állásfoglalását tehát első szempillantásra helyesnek véljük. A statisztikai adatok számainak világánál lesz még alkalmunk ezeket a fontos kérdéseket behatóbb vizsgálat tárgyává tenni, a mikor is ki fog tűnni, hogy az imént kifejtett elméleti álláspontokat a reális valóság igazolja-e ? Hírünk a külföldön. — A »Moderne Kunst«. — Nap-nap után látjuk, hogy miként feketítenek be ellenségeink hazug rágalmakkal, valótlan ferdítésekkel a külföld előtt. Az egész világsajtóban mintha szervezett maffia dolgoznék Magyarország ellen. Björsontól kezdve le a szökevény Kórody Lutz-ig minden külföldi iró és irkász a mi hírnevünk törülközőjébe törli bele a tolla mocsokját. Hiába sopánkodunk és jajgatunk ez ellen idehaza, hiába veri vissza a hazafias magyar sajtó a szűnni nem akaró igaztalan támadásokat, a mi szavunkat — mint a néma gyermekét — nem hallja meg a külföld. Ha néha-néha akad egy-egy igazságszerető külföldi ember, a ki saját tapasztalatból megismeri hazánkat és e tapasztalatait a külföldi sajtóban tárgyilagosan közzé akarja tenni, szemben találja magát a leghihetetlenebb előítéletekkel, a melyeket a külföldi sajtó kiváló orgánumai is ellenünk táplálnak. Hazánk megismertetése a külföldön, annak a ténynek a bebizonyítása, hogy Magyarország nem Ázsia, hanem egy dolgozó termelő kullurnép hazája, a legnagyobb nehézségekbe ütközik és a rólunk hirdetett lév- tanok megdöntése kemény munkába és küzdelembe kerül, és még ennek árán sem sikerült eddig a kívánt mértékben. Az egész ország, az egész közvélemény tudja, érzi és hongosan vallja, hogy elsőrendű országos érdekünk a külföldi sajtó megnyerése. Es most, a mikor egy nagy német világlap Magyarországról egy nagyszabású és teljes ismertetést akar adni, és a kereskedelmi miniszter felismerve ennek a vállalkozásnak roppant nagy horderejét, e nagyszabású és tárgyilagos ismertetés, megjelenését tőle tel- hetőleg előmozdítani igyekszik: nehány szenzációra éhes újság ebből nagy kázust csinál és félreveri a harangokat azon keseregve, hogy a magyar kereskedelmi miniszter egy német lapvállalatnak hivatalos támogatást juttat. Az ember igazán nem tudja, mit szóljon ezekhez a rosszindulatú támadásokhoz. A »Moderne Kunst« czimű, az egész világon elterjedt illusztrált lap. mely a maga nemében egyike a világsajtó legtekintélyesebb orgánumainak, egy egész számot Magyar- országnak akar szentelni. Ez rengeteg munkába és az illusztrácziós kiadványok nagy drágaságánál fogva rengeteg pénzbe is kerül. Azt senkisem várhatja el a német lapvállalattól, a mely — mint minden egyéb vállalkozás — üzleti alapokon épül fel, hogy Magyarország iránt való lojalitására még a tetejébe rá is fizessen óriási summákat a mennyiben az ilyen terjedelmes és díszes illusztrált lapszám százezer példányokban való előállítása kerül. Nem tudjuk, és nem is érdekel, hogy a »Moderne Kunst« e számára vállalatoktól és üzletektől mily természetű hirdetési és egyéb reklám megrendeléseket kér és kap vagy nem kap, mert ez tisztára az illető üzletek és vállalatok, valamint a német folyóirat egészen privát belső ügye. Ha valamelyik vállalatnak pénzt ér a »Moderne Kunst«-ban róla megjelenő közlemény, ehhez senkinek a világon köze nem lehet. A mi a közvéleményt érdekelheti csupán annyi, hogy hasznára válik e és szükséges-e Magyarországnak, ha egy oly nagy kaliberű világlap viszonyaink és állapotaink való képét adja egy nagyszabású külön számban. Erre pedig a válasz nem lehet egy perczig sem kétséges és éppen ezért Kossuth Ferencz kereskedelmi minister nem gáncsot, hanem dicséretet érdemel azért, hogy teljes erejével előmozdítani iparkodik ennek az akcziónak a sikerét és ezáltal a rosszakaratú rágalmakkal szemben igaz hű képét juttatja a külföld elé Magyarországnak. Óhajtjuk és reméljük, hogy ez az egyetlen jogos köztekintet teljesen győzedelmeskedni is fog az apró gáncsosko- dáson és cselvetésen, és hogy a »Moderne Kunst“-nak Magyarországról szóló e száma tényleg az lett, a minek a miniszter is óhajtja : bizonyítéka hazánk kultur állami mivoltának. Függetlenségi partélet Budapesten. A II. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör rendes összejöveteleit hetenkint kétszer — szerdán és szombaton — tartja saját körhelyiségében (II., Cor- vin-tér 2. I.). * Az V. kerületi lipótvárosi függetlenségi- és 4-8-as kör rendes összejöveteleit hetenként szerdán este 9 órakor saját helyiségeiben Hold-utcza 15. sz. alatt tartja. A VII. kerületi függetlenségi- és IS-as pártkör rendes szerdai társasvacsoráját a kör helyiségében (VII., Almássy-tér 17 sz. I. em.)
