Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-23 / 51. szám

kívánok a városházán, de pártélelet semmiféle formában nem propagálok.

Dr. Hecht Ernő:

A városi ügyek intézésénél a pártok alakulására súlyt nem helyezek. A mire súlyt helyezek : hogy a képviselőtestületben a közéleti tisztaság foglaljon helyet és hogy a vezetőemberek akcziójukban kizáiólag a város és a polgárság érdekeit tartsák szem elölt.

*

Dr. Németh Imre:

Olyan pártalakulást kívánok a közgyűlésen, a melynek létesítéséhez nem kell erőszak, nem kell rábeszélés és nem kell különösen különböző érdekeknek az összeegyeztetése. Olyan pártalakulást, a melyet minden elöleges szervezés, tehát minden pártszervezetre irányuló előkészítés nélkül megteremt azon polgároknak tömörülése, a kiket mint bizottsági tagokat esakijegy elhatározás vezet, t. i. minden utógondolat nélkül a köznek szolgálatot tenni.

Egy olyan pártszervezet, mint a milyennek a kiszenvedett demokrata-párt készült, kivihetetlennek tartok, ilyen pártszervezet nem állandósulhat, mert hogy e.y párt a köz érdekében hasznos szolgálatot tegyen, annak eszmecserére van szüksége, mi pedig egy kerületnek a bizottsági tagjait is alig tudjuk, bár csak korlátolt számban is egyes értekezletekre összehozni, hogy számíthatnánk hát arra, hogy egy, a székesfőváros egész területére kiterjedő pártnak a tagjait akár egy helyen, akár felváltva más-más kerületben közös értekezletre össze tudjuk hozni? Ismét csak oda jutnánk, hogy minden kerületben akadna egy-két érdeklődő, a kiket azután a többi tag lassanként vezéreknek ismerne el és léire jönne a régi klikk, és pedig tekintettel az ember gyarlóságára, minden valószínűség szerint életre kelne egy más érdekcsoport, a mely ura lenne a helyzetnek.

Azokat a bizottsági tagokat, a kiket cselekedeteikben csak a közérdek vezet, egészen felesleges egy pártban tömörülni, azok, ha tettre kerül a sor, ugv is egymásra találnak, a közgyűlés sokkal hamarabb találja meg a helyes utat, ha a bizottsági tagok a saját meggyőződésüket követik és nem nyögnek a pártfegyelem nyűge alatt, hol meggyőződésük, akárhányszor jobb tudomásuk ellenére kénytelenek cselekedni.

Különben nekünk Budapesten nem párt- szervezetre, hanem legelső sorban olyan választási törvényre van szükségünk, a melynek rendelkezéseit nem csak látszólag, hanem a valóságban is be kell tartani, mert a törvénv azért törvény, hogy azzal éljünk és nem azért, hogy azzal visszaéljünk.

Plntihy György dr.:

len szükségesnek tartom, hogy a pártalakulást a függetlenségi párt vegye a kezébe, mert a radikális pártok ellen más párt nincs a fővárosban. A függetlenségi párthoz paktum- szeriien csatlakoznia kellene az alkotmánypártnak is, ha lesz, mert most még nincs, A szabad polgári párt, vagyis az I. kerület, valamint a Sasok, mint IV. kerület, egymagákban nem képesek ellentállani az egyesült szocialistáknak, demokratáknak és radikálisoknak, mert tisztán csak kerületi szervezetek.

Dr. Prey er Hugó:

A lelekezetiseg egyoldalú szempontjainak kizárásával, a tiszta szahadclvüség s politikai türel messég alapján álló oly párt alakulását tartom lehetőnek és szükségesnek, mely áthatva

8

FÜGGETLEN BUDAPEST

a nemzeti czéltól s megértve a fővárosnak hivatását a kulturális és hazafias feladatok irányításában és támogatásában : függetlenül egyrészt a mindenkori kormányhatalomtól, másrészt a kerületi érdekektől, az autonómiát a főváros egyetemének, mint egyedüli közérdeknek megerősítésére és felvirágoztatására használja fel.

Hogy mely kerületek alkotnák meg ilyen párlalakulás kereteit s ki legyen annak vezére, az attól függ, hogy mely kerületekben találhatók fel ezen pártalakulás lel lé telei s hogy a polgármester élére állana-e ily pártalakulásnak? *

Dr. Springer Eerencz:

Ámbár tudom, hogy nyilatkozatokkal ezt a kérdést dűlőre vinni nem lehet és hogy minden nyilatkozat, a mely e tárgyban történik, csak akadémikus jellegű, mégis szives készséggel teszek eleget kérésének. íme rövid válaszom :

A jövő jámbor óhajtása az elvi alapon nyugvó pártalakulás. Ugyanis törvényhatóságunk mai szervezete és összealkotása mellett meddő munka e kérdéssel és egyáltalában oly tervekkel foglalkozni, a melyeknek törvény- hatóságunkban hiába keressük alapját és biztosítékait.

Volt idő, a midőn a szabadéivüség eszméi és törekvései és mindenekfelett duzzadó és lelkes magyar nemzeti önérzet és öntudat minden pártszervezet nélkül is egyesítették törvény- hatóságunk tagjait abban a nagy munkában, amely székesfővárosunk nagygyá és hatalmassá tételét tűzte ki czélul

Ez az idő — sajnos — elmúlt. Eredményes munkájának a gyümölcseit alig tudjuk a korhadástól, a sorvadástól óvni, menteni. A liberalizmust felváltotta a mi specziális demokratizmusunk, a mely legszebb csemetéje gyanánt a törvényhatóságnak eddig ápolt vallási türelmességével szemben már is megtermetté a felekezeti idegességet és méhében hordja a felekezeti visszavonásnak és gyűlölködésnek romboló veszedelmeit. A magyar nemzeti szempontok igen sokszor elhomályosulnak a nemzetköziség sivár tételei mellett; a kerületi szervezetek és csoportosulások tultengése s az ennek nyomán mindjobban érezhető klikk- rendszer révén oda jutottunk, hogy az általános és egyetemes érdekek szolgálata az egyéni és specziális érdekek mellett háttérbe szorul és ez ügyeket — ettől eltekintve — legtöbb esetben pusztán hatalmi szempontok irányítják. Mindennek koronája végül az, hogy az egyéni meggyőződésnek nincs tisztelete, az egyénnek nincs becsülése.

Ily viszonyok mellett uj pártalakulásra gondolni merő lehetetlenség. Elvi alapon álló pártalakulást kell, hogy nyomon kövesse a hatalmi súlypontoknak újabb elhelyezkedése. Elhiszi valaki, hogy a hatalom mai birtokosai ily alakulást őszintén és minden hátsó gondolat nélkül támogassanak? En nem. S épp ezért nem is foglalkozom tovább az uj pártalakilás kérdésével, hanem azt mondom, hogy mindenekelőtt uj törvényre van szükségünk. Az majd megszerzi és megteremti az uj pártalakulás feltételeit is.

Vázsongi Vilmos dr.:

Minthogy a fővárosi törvénynek a revíziója végre állítólag mégis elkészül és újjáalakul a közgyűlés, nem látom semmiféle czélját, hogy e kérdésben most nyilatkozzam. Különben is az én nézeteim erről a kérdésről ismeretesek.

A szomorú hitelviszonyokról.

A háborús viszonyok egyelőre ismét szétoszlatták a reményt, hogy pénzügyi viszonyainkban javulás álljon be. A háború vészihirdető viharai bár lecsendesedtek, de e látszat nem elég ahhoz, hogy közel jövőben jót reméljünk. Nincs pénz, tehát nincs hitel Ez a mondás járja most Pedig hamis ez a mondás első betűjétől az utolsóig! Csak a mi szerencsétlen pénzügyi politikánk enged tért az ily hamis híresztelésnek.

Gazdasági életünk beteg. Kereskedelem és ipar pang, a szerencsétlen szociális viszonyok közepette a mi szegény országunk nem várhat jó ujesztendőt. Ha pénzügyi politikánk egéről el nem oszlatják a vészterhes felhőket, úgy beállhat az az eset, hogy mesterségesen előkészített módok nélkül is bekövetkezhetik egy nagy krach !

Roppant nagy töke rejtőzik Magyarországon gyümölcsözetlenül. Szándékosan használtam a »rejtőzik« rossz szót, mely azonban a jelen viszonyokhoz alkalmazva, talál. Mert tényleg el van rejtve a nagytőke Magyarországban. Mig Németországban a németbirodalom és a porosz kormány majdnem U/2 milliárdnyi kötvényt helyeztek el a német piaczon, melyből a nagy közönség a kereskedő és uz iparos is tőkéhez jutott, nálunk rejtve marad a tőke, holtan, gyiimölcsözetlen hever a vaskasszák sötétjében. A mig tehát a tőke nem indul útnak, pangásnak esik minden és beáll minden téren az elszegényedés.

Egyelőre csak »kicsi«-ben látszanak az elszegényedés nyomai. De már e parányinak látszó állapot is kiszámitliatlan vérvesztességet jeleni államiságunkra nézve.

Ismét csak a kisexiszlencziákra ezélzok. De egyenesen, nyíltan kimondom a szomorú valóságot, hogy a kisemberek helyzete veszélyigei fenyegeti állami életünket! Mert ha az államfentartó kispolgárok pusztulnak el. meginog az államhatalom létalapja.

E lapok a kisexisztencziák jövője iránt viseltetett nagg érdeklődését azzal akarja kimutatni, hogy a kisemberek nyomasztó helyzetének fel túrása mellett teltre, cselekvésre hívja föl az illetékes köröket. Államot, nagybankot egyaránt.

Milliós bankalapításról volt szó még a tavalyi év vége felé. Úgy tudjuk, hogy maga a kormány — látva a helyzet tarthatatlanságát

biztatta a magyar pénzügyi köröket ez akezióra Oly szépen hangzottak a biztató szavak, hogy még külföldi tőkések is figyelmesek lettek v s/.onya nkra ! Kormányigéretek hangzottak cl, hogy a tisztviselők adóssága rendezve lesz. Sime, elmúlt egy esztendő — s a pénzügyi kormány megterem tette azt az állapotot, hogy a külföldi tőke nemcsak hogy nem érdeklődik a dolgok iráni — de hátat fordított az akcziónak. Ez állapotok melled aztán pusztuljanak a kisemberek ezrei, küzdjenek adósságaik prolongálásával vagy vegyenek föl uj kölcsönt — nem szövetkezetektől — mert hisz ezek fölszámolnak és nem nagybanktól, mert ezek kisemberekkel szóba se állanak, de forduljanak uzsorásokhoz, hisz nekiik már mindegy: akár milyen halállal posztnak el! . .

Elszomorító állapotok ezek! Altruisztikus alkotások helyett maga a nagytőke teremti meg az anarchizmust! Mert hiába! Az éhséget egyidőre vízzel is lehet csillapítani, de vértadó táplálék hiányában sorvadásnak indul a szervezet, fogy a vér és beáll a pnsztulás !...

A pénzügyi kormányhoz és a nagybankok vezetőihez van szavunk! Ébredjenek lethargiájuk- ból és gondolkozzanak az állampolgárok, a kisexisztencziák sorsa felett! Ha jónak látták a nagybankok hirtelen megvonni a szövetkezetektől a hitelt és halált kiáltottak a kisinlé- zetekre. nemcsak azok vezetőit fosztották megállásuktól és fizetésüktől, de megölték a kisexisztencziák at is Hozzon a kormány uj szövetkezeti törvényt, mely rdkalmazkodjék a jelen viszonyokhoz a múltbeli hibákon

okulva — alkosson uj alapszabályokat, hogy megakadálvoztassék a szövetkezeti direktorok eddig kifogásolt kapzsi garázdálkodása; reformáljon a kormány, de ne pusztítson el ezernyiezer családapái, kik adósságot voltak kénytele-