Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-09 / 49. szám
III. évfolyam. IDOS, deczember 9. 49. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 4$-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lapFelelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA tulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők Egész évre ... ._ ..............................10 korona. Fé l évre ... ... ... ... ... ... ... 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. VII., Rotlenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Közöny. A főváros közgyűlése pénteken tárgyalta a jövő évi költségvetést. A közgyűlés kezdetekor 9, írd és mondd: ki- lencz városatya nyüzsgött a teremben. Később sem volt tízszer 9 városatya jelen a négyszázból. Alig egy óra alatt letárgyalták az egész költségvetést, a mely csaknem 50 millió korona hova- forditásáról dönt. A rekord valóban gyönyörű. Perczenként egy-egy millió sorsáról intézkedtek. Szenvedélyes számolók állapítsák meg ebből, hány ezer forint jut egy másodperezre. Hogy az ilyen sommás tárgyalás mellett alapos vitáról szó sem lehetett, azt igazán felesleges bizonyítani. A közgyűlés egyszerűen automatává vált: felül bedobták az előirányzatot, alul kipotyogtak a megszavazott milliók. Hallottuk és olvastuk olyan jóakaró magyarázatát a városatyák e kötelesség- mulasztásának, hogy a főváros pénzügyi helyzetét kellő alapossággal letárgyalták már a községi pótadó felemelése tárgyában folytatott vita alkalmával, valamint a tisztviselők üzetésrendezése és a főváros fejlesztéséről szóló törvény kapcsán. Sőt olyan hang sem hiányzott, a mely a főváros vezetősége iránt érzett bizalom eredményéül állítja be a mostani fenomenális budget-vitát. Erre a túlságos elnézésre mi képtelenek vagyunk egy olyan közgyűléssel szemben, a mely csekély jelentőségű dolgok fölött sokszor napokig veszekszik. Persze, ezek j a dolgok mindig magánvállalatok vagy üzletek anyagi érdekeibe vágnak. Csak az ilyen üzleti összeköttetések tudják a tespedt lelkeket mozgásba hozni, csak a business legkülönfélébb fajtái tudnak vitát provokálni. Kérdjük, hol volt ez a bizalom akkor, amikor például a naftakérdés volt a szőnyegen, a melynél pedig csak egypár tízezer korona forgott szóban ? Egy-egy inczidentális kiadási tétel megmozgatja a pártokat és a városatyákat, de az összes, rengeteg milliókra -rugó kiadások egyáltalán nem érdeklik őket. Minek tovább feszegetni ezt a párhuzamot? Hiszen egészen nyilvánvaló^ hogy az igazi nagy kommunális érdekek a közgyűlést hidegen hagyják. Erre ezer példát lehetne felsorolni. Ez azonban nem szükséges, mert még a polgári perben sem kell a törvény szerint a köztudomást bizonyítani. Mai összetételében a közgyűlés nem azoknak a lelkiismeretes, a közügyekért lelkesedő polgároknak a gyülekezete, a kik munkát és időt szánnának a város dolgainak. Tisztelet a kivételnek. A bizottmányokban gyakran szorgalmas és szakszerű munkát fejtenek ki egyes ritka városatyák, a kiknek a névsora notóriusan ismert. A két kezünk tiz ujja azonban éppen elegendő volna ezeknek a felsorolásához. A többi 390 városatya egyik fele egyáltalán nem törődik e nobile officium-mal és legfeljebb csak a névjegyére bigygyeszti oda neve alá e diszitő jelzőt; másik fele pedig eljár a közgyűlésre szavazni: a klikkvezérek jeladása szerint és legfeljebb még kiabálni. Száz szónak is egy a vége: friss szellemnek, uj embereknek kell bevo- nulniok a közgyűlési terem tespedt, fülledt levegőjébe. Ez pedig csakis a községi választói rend gyökeres megváltoztatásával remélhető. Ha a polgárság széles rétegei fogják megválasztani a bizalmukra érdemes városatyákat, a kik nem klikk-korifeusok, hanem oly férfiak, a kik naponkint való folytonos érintkezésből ismerik a lakosság ezernyi buját- baját; ha a virilisták mdolens táborát kiszorítjuk a városházáról és csak az folyhat be a főváros közügyéinek az intézésébe, a ki erre a megtisztelő bizalomra egyéniségénél fogva érdemeket szerzett: akkor ki lesz zárva az, hogy a polgárság vállaira nehezedő közterhek millióit bárkinek a szép szeme kedvéért, olvasatlanul odadobják. Ha semmi egyébb nem bizonyítaná ennek a közgyűlésnek pusztulásra megérett voltát, a költségvetés dolgában tanúsított végtelen közöny és felületesség bizonyltja ezt. Jöjjenek a közönyö- j sök és felületesek helyett férfiak, a kik a költségvetés milliós számoszlopai között olvasni tudnak is, és akarnak is. A mai rend mellett azonban a városatyák túlnyomó többsége ezt a munkát el- ' végezni vagy nem tudja, vagy nem akarja. A személyi kiadások tultengése. Már ismételve kifejtettük azt a véleményünket, hogy a főváros pénzügyi helyzete a jövő évi költségvetésben mutatkozó fölösleg daczára egyáltalán nem rózsás, és hogy a deficzit kísérlete nem halt meg, hanem csak aluszik. A kiadások rohamos és nagymérvű emelkedésével nem áll szemben a bevételek ugyani Ív arányú szaporításának a lehetősége, mert hisz nem minden esztendőben esik olyan szüret, mint az idén, a mikor az állam vagy két millió koronával emelte a támogatását és a felemelt községi adó-pótlékból is igen jelentékeny több-bevétel jut a fővárosnak. Már ezt a mintegy 3 milliónyi nagyobb bevételt is felemészti a személyzeti kiadásoknak fizetésrendezés folytán beállott lényeges szaporodása, valamint a folyton növekvő egyébb kiadás. És ezért a főváros jövendő pénzügyi politikájának főparancsául azt jelöltük meg, hogy a mai személyzettel hosszú időszakon át be kell érnünk, és a személyzeti kiadások minden további szaporításától feltétlenül tartózkodnunk kell. Valljuk, hogy a főváros pénzügyi helyzetében az egyensúlyt már évek sora óta az indokolatlanul nagy személyi kiadások veszélyeztetik, és hogy e kiadások növekedése a főváros adminisztrácziójában a kelleténél nagyobb volt. Ezt a tételt az alábbiakban számszerűleg be is bizonyítjuk. A főváros kiadásai általában rohamosabb növekedést mutatnak, mint a bevételek szaporodása. 1890-ben az összes kiadások 18.2 millió koronára rúgtak, mely összeg 1897-ben már 27.06 millió, 1905-ben 40-60 millió koronára szökött fel, mig a jövő évi költségvetés már 4874 millió korona kiadást mutat. Tizen- nyolcz esztendő alatt tehát a kiadások több mint két és félszeresére szaporodtak. Ezzel szemben a bevételek növekedése csekélyebb arányban történt. 1895-ben volt 26’8 millió korona, 1905-ben 38'9 millió korona a főváros bevételeinek összege; a mi 45%~os emelkedést jelent, holott a kiadások növekedése uHvanezen évtizedben jóval nagvobb volt a 100%-nál. E folyton növekvő kiadások közölt egyre nagyobb szerepe jut a személyi kiadásoknak, a melyek sokkalta nagyobb arányban növekszenek, mint az összes többi kiadások. Első sorban a bürokratizmus igen nagy elhara- pózása okozza ezt a rendkívül nagy szaporodást. Ha nézzük, hogy a főváros személyzetének száma miként növekedik, úgy azt találjuk, hogy ez a növekedés sokkalta túlszárnyalja a főváros fejlődését. Így 1000 lélekre jutott 1875-ben 49 fővárosi alkalmazott, 1890-ben már 59, 1897-ben: 74; 1905-ben: 77 alkalmazott. Ami annyit jelent, hogy ugyanannak a munkának az elvégzése, a melyhez 1875-ben még 49 alkalmazott volt elegendő, 1905-ben
