Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-24 / 47. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST. udvalevőleg oly ragályos és oly veszedel­mes baj, hogy a megbetegedett gyermek rögtönös izolálása okvetlenül szükséges, mert különösen a környezetébe levő összes gyer­mekek megkapják a bajt. Vagyonos csalá­doknál ez az izolálás valahogy még csak keresztülvihető, de mit csináljanak a sze- génv családapák százezrei, ha valamelyik gyermekük megkapja a betegséget, a mikor a gyermeket nem lehet a kórházba szállí­tani, mert nincs hely. A mikor ilyen szörnyű viszonyok uralkodnak a fővárosban a ragályos gyermekbetegségek körül, meg­lepetéssel kell látnunk, hogy a községi isko­lák még mindig nincsenek bezárva. Vannak ugvan egves osztályok, melyeket a hivatalo san elért beteglétszám elérése folytán bezár­lak, de az iskolák legnagyobb részében még mindig folyik a tanítás. Bármi haladás ész­lelhető is az iskolák hygienikus berendezé­sénél az utóbbi időben, nincs az az óvatos­ság és hygiénia, a mely a vörheny terjedését a gyermekek közt meggátolni képes volna akkor, a mikor azok nagy tömegekben nap­nap után érintkeznek egymással az iskolá­ban. Az egyiknek testvére, a másiknak szom­szédja fekszik vörhenybetegségben. Nagyon könnyen megesik tehát, hogy a veszedelmes kontagiumot az egészséges gyermek tovább­plántálja az iskolában. Az iskolák bezárása eddig azért nem történt még meg, mert állítólag a megbetegedések száma nem érte még el a szabályzatban előirt 10 százalékos arányt. Ez az indokolás egy kissé komikus­nak tűnnék, ha a dolog nem volna oly rémesen komoly. A járványkórházakban már nincs hely, és még mindig várunk arra, hogy a betegek száma vígan gyarapodjon. Vigye az ördög az olyan szabályzatot, a mely csak akkor kezd gondoskodni a gyermekek egész­ségéről és életéről, a mikor a ragályos kór már tizedeli a padsorokat! Hát mi nem akarunk addig várni. Mi azt a tizedik gyer­meket is meg akarjuk menteni, akire a hivatalos statisztika feni a fogát. Pedagógiai elv és érdek ide vagy oda, az első az, hogv a gyermekünk életben maradjon. A tanítást majd folytatjuk, ha elmúlt a ragály. Zárják be tüstént az összes fővárosi iskolákat. Ezt követeli a józan ész, a szülői szeretet és a hatósági kötelességtudás, akár­mit mond is a szabályzat a papiroson! A főváros és az uj ipartörvény. A kereskedelemügyi miniszter az uj ipar­törvény előadói tervezetét véleményadás czél- jából megküldötte a székesfővárosnak is. A tanács a tervezetet azzal adta ki az I., VII. és Vili. ügyosztályoknak, a tiszti ügyészség- nek, a tiszti főorvosi hivatalnak, valamint a kerületi elöljáróságoknak, hogy a hatáskö­rükbe tartozó mindazon kérdésekre, melyeket a törvénytervezet érint, észrevételeiket ter­jesszék be. Az I. ügyosztály a felhívott fóru­mok észrevételeit egybegyűjtve, elkészítette véleményes jelentését, a melyet a tanácsnak már be is terjesztett. A munkálat szerzői l alléi belenez tanácsnok és dr. I)éry Eerencz tanácsjegyző. A terjedelmes jelentés örvendetes bizonv- ságát szolgáltatja annak, bog)' a főváros tiszt­viselői karában a jogi tudásnak és általában a modern kodifikáláshoz megkívánt képessé­geknek nagy mértéke megvan. Az általános dicséreteknek nem vagyunk barátai, de igaz meggvőződéssel állíthatjuk, hogy az uj ipar­törvény tervezetéről, a mely az egész ország közvéleményét, a sajtót, a gazdasági érdek- képviseleteket és a tudományos egyesületeket hónapok óta élénken foglalkoztatja, a sok kritika között még nem jelent meg hasonlóan alapos és részletes birálat és vélemény, mint a minő a jogi-, ipari- és rendészeti ügyosz­tály szóban forgó előterjesztése. A munkálat meggyőzően kimutatja, hogy a tervezetből mai alakjában egységes törvény nem lehet soha. Már csak azért sem, mert merőben ellenkező felfogáson épülnek lel az egyes részek. Hogy mennyire igaza van ebben az ügyosztályi előterjesztésnek, azt bizonyítja a törvénytervezet érdemes szerzőjének: Szlerényi József államtitkárnak nemrég tett az a kijelentése, hogy ő sem ragaszkodik a tervezetben szabályozott összes anyagnak egy törvényben való összefoglalásához, hanem hajlandó külön-külön törvényekbe foglalni a tervezett uj intézmények szabályozását. Lapunk szűk kerete nem engedi meg, hogy az ügyosztály véleményét egészen rész­letesen reprodukáljuk vagy ismertessük. De el nem hallgathatjuk, hogy a terjedelemre nézve is tekintélyes munkálat a tervezet vala­mennyi uj intézkedését az ipar és kereske­delem szempontjából beható vizsgálat alá veszi és hogy kritikáját mindenütt az a szem­pont vezeti, hogy a főváros egész életére nézve mily roppant nagy jelentőségű az ipar és a kereskedelem boldogulása. És ebből a szempontból minden elfogulatlan ember alá fogja Írni az előterjesztésnek azt az érvelését, a mely kimutatja, bogy a tervezett uj intéz­mények az iparosokra és a kereskedőkre tehetetlenül uj terheket fognak róni. Az előterjesztés bátor, szókimondó, de a mellett tárgyilagos és szakszerű birálat keretében maradó hangja; az egyes redel- kezéseknek jogi és gazdasági szempontból való beható vizsgálata; és az ipar és keres­kedelem gazdasági és szociális hivatása iránt érzett éber érzék oly erősségei az ügyosztály e munkálatának, melyek az előterjesztésnek szakirodalmunkban is értéket kölcsönöznek. A vélemény fejtegetéseit az iparnak és a kereskedelemnek a főváros szempontjából való méltatásával zárja be. Ezt a befejező részt közöljük mindazoknak okulására, a kik akár előítéletből, akár tudatlanságból, akár régi megcsontosodolt tévedésből félreismerik e két gazdasági faktornak nagy horderejét. Az ügyosztály előterjesztése a következő ki­tételekkel zárul: ,.l)e úgy a nagy, mint a kisebb kérdésekben tett észrevételeinknél és javaslatainknál egy szempont vezetett bennünket: az a meggyőződés, hogy az országot gazdaggá, erőssé és műveltté, fővárosát nagygyá, hatalmassá és virágzóvá csak ipara és kereskedelme teheti. A mint a múltban az iparhoz és az ipar termékeinek forgalomba hozásával foglal­kozó kereskedelemhez fűződik mindazoknak a vív­mányoknak az elterjedése, a melyek nemzeteket és országokat nagyokká tettek : felfedezések és talál­mányok, tudomány és művészet s a szabadságnak nagy eszméi, úgy a jelenben sem vesztette cl és a jövőben is meg fogja tartani az ipar és kereskedelem ezt a nagy hivatását. Es a mint keletkezésüket köszönhetik a városok, születését köszönheti a városi élet az iparnak és a kereskedelemnek, ez a két tényező táplálja is őket, csak ettől várhatják fejlő­désüket és életerejüket. Látva a múltat, a jelenben pedig az ipari és kereskedelmi elsőségért versenyző országokat és városokat, leheletlen fel nem ismer­nünk az iparnak és kereskedelemnek nemzetfen- tarló és városi kulturális hivatását és jelentőségét. Ebben a meggyőződésben és ebben a törek­vésben kérjük a tekintetes Tanácsot, méltózlassék a tett észrevételekhez és javaslatokhoz hozzájárulni s azokat elfogadás végett a törvényhatósági bizott­ság közgyűlése elé terjeszteni." A kávéházak szaporodása ellen. A kávésok ipartársuluta inár több Ízben sürgette, hogy a kávéházak nyitására kért újabb iparengedélyek ne adassanak ki, mint­hogy a meglevő kávéházak száma teljesen elegendő. Meg is történt, hogy egyes kon­krét esetekben az elöljáróságok ily értelem­ben megtagadták a kért iparengedély meg­adását. Azonban a harmadfokú iparhatóság minden esetben feloldotta ezeket a határo­zatokat azon az alapon, hogy az ipartörvény értelmében az engedély csak közérdekből tagadható meg, holott az, hogy valamely helyen már elegendő kávéház van és újabbra szükség nincs: nem közérdek. Ezzel a kér­déssel foglalkozik részletesen az első tanácsi ügyosztály véleményes jelentése az uj ipar- törvénv előadói tervezetéről, abban a részé­ben, a mely az engedélyhez kötőit ipar gya­korlására vonatkozó iparhatósági engedélv elnyerésének a feltételeiről szól. Az előter­jesztés e tekintetben egy oly rendelkezés felvételét javasolja, mely szerint a kávéházak és kávémérések engedélyezésénél az ipar­hatóság tartozik azt is figyelembe venni, hogy a »kért uj üzlet nyitása a közönség érdekében szükséges-e, illetőleg, hogv azt a lakosság szaporodása és az ezzel megnöve­kedő szükséglet indokolttá teszik-e?« Ez a megoldás a numerus clausus vesze­delmének felidézése nélkül a felesleges kávé- házak nyitásának útját állaná. Ezért az elő­terjesztés egy ilyen numerus clausust tartal­mazó szabályrendelet helyett ezt a móduszt ajánlja, mint a mely mellett a túlsók újabb kávéház elharapódzásának eleje vétetnék és mégis megmaradna az a lehetőség, hogy a fejlődés követelményeihez képest, például valamely vidék rohamos fejlődésével avagy a lakosság megszaporodásával uj üzletek megnyithatók legyenek. Ugyanilyen rendelke­zést, mint a minőt az ügyosztály véleménye javasol, az uj osztrák ipartörvény is tartal­maz. A két veszedelem közül mindenesetre az ügyosztály javaslata a kisebbik. De mert meg lehet vele akadályozni a szabad versenv hívei előtt annyira gyűlöletes numerus clau­sust, ez a javaslat az illetékes tényezők figyelmére érdemes. Persze, gyakorlatban egy ilyen rendelkezés kezelésének nem sza­bad oda fajulnia, hogy a meglévő kávésok magánérdekeinek a mérlegelésével minden újabb kávéház nyitására szóló engedély megtagadtassék. Az ily esetben való meg­tagadást talán tanácsos volna valamely kollé- giális hatóság, például a kerületi választmány véleményezésétől függővé tenni. Fiiggetl(Miségi partéiét Budapesten. Iskolaszék ünneplése. A VII. kerületi független­ségi és 48-as pártkör elmúlt szerdán társasvacsorát rendezeti a párthoz tarlozó iskolaszéki tagok tisz­teletére, melyen a párt tagjai nagy számmal vettek részt. A beszédek sorát Földiák Gyula, a párt intéző elnöke nyitotta meg-, szép beszédben üdvözölte az iskolaszék újonnan megválasztó! tagjait Ezután élénk vita fejlődött ki az iskolaszék hivatásáról és hatásköréről, mely magas színvonalú vitában Minké Béla, Havas Tivadar, Gilányi János, Battenberg Lajos, Halász Hubert, dr. Schwarcz Vilmos és B. Yirágh Géza vettek részt. Az igen szép sikerű estét Földiák Gyula zárszava rekesztette be. A II. kerületi függetlenségi és 48-as pártkor ren­des összejöveteleit hetenként kétszer — szerdán és szombaton — tartja saját körhelyiségében (II., Cor- vin-tér 2. 1.). Az V. kerületi lipótvárosi függetlenségi- és 48-as kör rendes összejöveteleit hetenként szerdán este 9 órakor saját helyiségeiben Hold-utcza 15. sz. alatt tartja.

Next

/
Thumbnails
Contents