Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-24 / 47. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST. udvalevőleg oly ragályos és oly veszedelmes baj, hogy a megbetegedett gyermek rögtönös izolálása okvetlenül szükséges, mert különösen a környezetébe levő összes gyermekek megkapják a bajt. Vagyonos családoknál ez az izolálás valahogy még csak keresztülvihető, de mit csináljanak a sze- génv családapák százezrei, ha valamelyik gyermekük megkapja a betegséget, a mikor a gyermeket nem lehet a kórházba szállítani, mert nincs hely. A mikor ilyen szörnyű viszonyok uralkodnak a fővárosban a ragályos gyermekbetegségek körül, meglepetéssel kell látnunk, hogy a községi iskolák még mindig nincsenek bezárva. Vannak ugvan egves osztályok, melyeket a hivatalo san elért beteglétszám elérése folytán bezárlak, de az iskolák legnagyobb részében még mindig folyik a tanítás. Bármi haladás észlelhető is az iskolák hygienikus berendezésénél az utóbbi időben, nincs az az óvatosság és hygiénia, a mely a vörheny terjedését a gyermekek közt meggátolni képes volna akkor, a mikor azok nagy tömegekben napnap után érintkeznek egymással az iskolában. Az egyiknek testvére, a másiknak szomszédja fekszik vörhenybetegségben. Nagyon könnyen megesik tehát, hogy a veszedelmes kontagiumot az egészséges gyermek továbbplántálja az iskolában. Az iskolák bezárása eddig azért nem történt még meg, mert állítólag a megbetegedések száma nem érte még el a szabályzatban előirt 10 százalékos arányt. Ez az indokolás egy kissé komikusnak tűnnék, ha a dolog nem volna oly rémesen komoly. A járványkórházakban már nincs hely, és még mindig várunk arra, hogy a betegek száma vígan gyarapodjon. Vigye az ördög az olyan szabályzatot, a mely csak akkor kezd gondoskodni a gyermekek egészségéről és életéről, a mikor a ragályos kór már tizedeli a padsorokat! Hát mi nem akarunk addig várni. Mi azt a tizedik gyermeket is meg akarjuk menteni, akire a hivatalos statisztika feni a fogát. Pedagógiai elv és érdek ide vagy oda, az első az, hogv a gyermekünk életben maradjon. A tanítást majd folytatjuk, ha elmúlt a ragály. Zárják be tüstént az összes fővárosi iskolákat. Ezt követeli a józan ész, a szülői szeretet és a hatósági kötelességtudás, akármit mond is a szabályzat a papiroson! A főváros és az uj ipartörvény. A kereskedelemügyi miniszter az uj ipartörvény előadói tervezetét véleményadás czél- jából megküldötte a székesfővárosnak is. A tanács a tervezetet azzal adta ki az I., VII. és Vili. ügyosztályoknak, a tiszti ügyészség- nek, a tiszti főorvosi hivatalnak, valamint a kerületi elöljáróságoknak, hogy a hatáskörükbe tartozó mindazon kérdésekre, melyeket a törvénytervezet érint, észrevételeiket terjesszék be. Az I. ügyosztály a felhívott fórumok észrevételeit egybegyűjtve, elkészítette véleményes jelentését, a melyet a tanácsnak már be is terjesztett. A munkálat szerzői l alléi belenez tanácsnok és dr. I)éry Eerencz tanácsjegyző. A terjedelmes jelentés örvendetes bizonv- ságát szolgáltatja annak, bog)' a főváros tisztviselői karában a jogi tudásnak és általában a modern kodifikáláshoz megkívánt képességeknek nagy mértéke megvan. Az általános dicséreteknek nem vagyunk barátai, de igaz meggvőződéssel állíthatjuk, hogy az uj ipartörvény tervezetéről, a mely az egész ország közvéleményét, a sajtót, a gazdasági érdek- képviseleteket és a tudományos egyesületeket hónapok óta élénken foglalkoztatja, a sok kritika között még nem jelent meg hasonlóan alapos és részletes birálat és vélemény, mint a minő a jogi-, ipari- és rendészeti ügyosztály szóban forgó előterjesztése. A munkálat meggyőzően kimutatja, hogy a tervezetből mai alakjában egységes törvény nem lehet soha. Már csak azért sem, mert merőben ellenkező felfogáson épülnek lel az egyes részek. Hogy mennyire igaza van ebben az ügyosztályi előterjesztésnek, azt bizonyítja a törvénytervezet érdemes szerzőjének: Szlerényi József államtitkárnak nemrég tett az a kijelentése, hogy ő sem ragaszkodik a tervezetben szabályozott összes anyagnak egy törvényben való összefoglalásához, hanem hajlandó külön-külön törvényekbe foglalni a tervezett uj intézmények szabályozását. Lapunk szűk kerete nem engedi meg, hogy az ügyosztály véleményét egészen részletesen reprodukáljuk vagy ismertessük. De el nem hallgathatjuk, hogy a terjedelemre nézve is tekintélyes munkálat a tervezet valamennyi uj intézkedését az ipar és kereskedelem szempontjából beható vizsgálat alá veszi és hogy kritikáját mindenütt az a szempont vezeti, hogy a főváros egész életére nézve mily roppant nagy jelentőségű az ipar és a kereskedelem boldogulása. És ebből a szempontból minden elfogulatlan ember alá fogja Írni az előterjesztésnek azt az érvelését, a mely kimutatja, bogy a tervezett uj intézmények az iparosokra és a kereskedőkre tehetetlenül uj terheket fognak róni. Az előterjesztés bátor, szókimondó, de a mellett tárgyilagos és szakszerű birálat keretében maradó hangja; az egyes redel- kezéseknek jogi és gazdasági szempontból való beható vizsgálata; és az ipar és kereskedelem gazdasági és szociális hivatása iránt érzett éber érzék oly erősségei az ügyosztály e munkálatának, melyek az előterjesztésnek szakirodalmunkban is értéket kölcsönöznek. A vélemény fejtegetéseit az iparnak és a kereskedelemnek a főváros szempontjából való méltatásával zárja be. Ezt a befejező részt közöljük mindazoknak okulására, a kik akár előítéletből, akár tudatlanságból, akár régi megcsontosodolt tévedésből félreismerik e két gazdasági faktornak nagy horderejét. Az ügyosztály előterjesztése a következő kitételekkel zárul: ,.l)e úgy a nagy, mint a kisebb kérdésekben tett észrevételeinknél és javaslatainknál egy szempont vezetett bennünket: az a meggyőződés, hogy az országot gazdaggá, erőssé és műveltté, fővárosát nagygyá, hatalmassá és virágzóvá csak ipara és kereskedelme teheti. A mint a múltban az iparhoz és az ipar termékeinek forgalomba hozásával foglalkozó kereskedelemhez fűződik mindazoknak a vívmányoknak az elterjedése, a melyek nemzeteket és országokat nagyokká tettek : felfedezések és találmányok, tudomány és művészet s a szabadságnak nagy eszméi, úgy a jelenben sem vesztette cl és a jövőben is meg fogja tartani az ipar és kereskedelem ezt a nagy hivatását. Es a mint keletkezésüket köszönhetik a városok, születését köszönheti a városi élet az iparnak és a kereskedelemnek, ez a két tényező táplálja is őket, csak ettől várhatják fejlődésüket és életerejüket. Látva a múltat, a jelenben pedig az ipari és kereskedelmi elsőségért versenyző országokat és városokat, leheletlen fel nem ismernünk az iparnak és kereskedelemnek nemzetfen- tarló és városi kulturális hivatását és jelentőségét. Ebben a meggyőződésben és ebben a törekvésben kérjük a tekintetes Tanácsot, méltózlassék a tett észrevételekhez és javaslatokhoz hozzájárulni s azokat elfogadás végett a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé terjeszteni." A kávéházak szaporodása ellen. A kávésok ipartársuluta inár több Ízben sürgette, hogy a kávéházak nyitására kért újabb iparengedélyek ne adassanak ki, minthogy a meglevő kávéházak száma teljesen elegendő. Meg is történt, hogy egyes konkrét esetekben az elöljáróságok ily értelemben megtagadták a kért iparengedély megadását. Azonban a harmadfokú iparhatóság minden esetben feloldotta ezeket a határozatokat azon az alapon, hogy az ipartörvény értelmében az engedély csak közérdekből tagadható meg, holott az, hogy valamely helyen már elegendő kávéház van és újabbra szükség nincs: nem közérdek. Ezzel a kérdéssel foglalkozik részletesen az első tanácsi ügyosztály véleményes jelentése az uj ipar- törvénv előadói tervezetéről, abban a részében, a mely az engedélyhez kötőit ipar gyakorlására vonatkozó iparhatósági engedélv elnyerésének a feltételeiről szól. Az előterjesztés e tekintetben egy oly rendelkezés felvételét javasolja, mely szerint a kávéházak és kávémérések engedélyezésénél az iparhatóság tartozik azt is figyelembe venni, hogy a »kért uj üzlet nyitása a közönség érdekében szükséges-e, illetőleg, hogv azt a lakosság szaporodása és az ezzel megnövekedő szükséglet indokolttá teszik-e?« Ez a megoldás a numerus clausus veszedelmének felidézése nélkül a felesleges kávé- házak nyitásának útját állaná. Ezért az előterjesztés egy ilyen numerus clausust tartalmazó szabályrendelet helyett ezt a móduszt ajánlja, mint a mely mellett a túlsók újabb kávéház elharapódzásának eleje vétetnék és mégis megmaradna az a lehetőség, hogy a fejlődés követelményeihez képest, például valamely vidék rohamos fejlődésével avagy a lakosság megszaporodásával uj üzletek megnyithatók legyenek. Ugyanilyen rendelkezést, mint a minőt az ügyosztály véleménye javasol, az uj osztrák ipartörvény is tartalmaz. A két veszedelem közül mindenesetre az ügyosztály javaslata a kisebbik. De mert meg lehet vele akadályozni a szabad versenv hívei előtt annyira gyűlöletes numerus clausust, ez a javaslat az illetékes tényezők figyelmére érdemes. Persze, gyakorlatban egy ilyen rendelkezés kezelésének nem szabad oda fajulnia, hogy a meglévő kávésok magánérdekeinek a mérlegelésével minden újabb kávéház nyitására szóló engedély megtagadtassék. Az ily esetben való megtagadást talán tanácsos volna valamely kollé- giális hatóság, például a kerületi választmány véleményezésétől függővé tenni. Fiiggetl(Miségi partéiét Budapesten. Iskolaszék ünneplése. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör elmúlt szerdán társasvacsorát rendezeti a párthoz tarlozó iskolaszéki tagok tiszteletére, melyen a párt tagjai nagy számmal vettek részt. A beszédek sorát Földiák Gyula, a párt intéző elnöke nyitotta meg-, szép beszédben üdvözölte az iskolaszék újonnan megválasztó! tagjait Ezután élénk vita fejlődött ki az iskolaszék hivatásáról és hatásköréről, mely magas színvonalú vitában Minké Béla, Havas Tivadar, Gilányi János, Battenberg Lajos, Halász Hubert, dr. Schwarcz Vilmos és B. Yirágh Géza vettek részt. Az igen szép sikerű estét Földiák Gyula zárszava rekesztette be. A II. kerületi függetlenségi és 48-as pártkor rendes összejöveteleit hetenként kétszer — szerdán és szombaton — tartja saját körhelyiségében (II., Cor- vin-tér 2. 1.). Az V. kerületi lipótvárosi függetlenségi- és 48-as kör rendes összejöveteleit hetenként szerdán este 9 órakor saját helyiségeiben Hold-utcza 15. sz. alatt tartja.