Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-24 / 47. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 4S-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. A főváros pénzügyei. A főváros fejlesztéséről szóló törvényt a képviselőház elintézte és ezzel a főváros háztartásában évek óta mutatkozó krónikus hiány kiküszöbölésének az egyik tényezője hatályossá vált: az állami segítés. Minekutána a bevételek szaporításának a másik tényezője: a községi pótadó felemelése már ebben az évben megtörtént. A költségvetés e két igen lényeges, csaknem három millió koronát kitevő tényező folytán csaknem deficzitmentessé vált és azt a csekély hiányt, a mely a pénzügyi osztály költségvetési tervezetében még fenma- radt, a tanács egynéhány kiadási tétel törlésével kiküszöbölte. A főváros pénz- ügyi-bizottsága elé ennek következtében deficzitmentes költségelőirányzat került, és igy a bizottságnak nem maradt semmi törölni valója. El is intézte az egész költségvetést három óra alatt. Már a költségvetés első átlapozása után kifejeztük azt a véleményünket, hogy az egyensúly helyreállása daczára a főváros pénzügyének jövője iránt nem táplálhatunk vérmes reményeket. Azóta a sajtó néhány komoly orgánumában ugyanez a nézet nyilvánult meg, és a pénzügyi-bizottságban a főváros pénzügyi ügyosztályának vezetője, ódg tanácsnok szintén kifejezést adott ennek a szkeptikus felfogásának. Ez a funkczió- nárius, a ki az 1909. évi költségvetési előirányzat és a hozzáfűzött előterjesztés alapos kidolgozásával a főváros pénzügyeinek igen kitűnő ismerőjének bizonyult, csodálatos módon egyetlenegy irányban keresi a szanálás titkát. Rekri- minálva és panaszkodva említette a pénz- ügyi-bizottságban, hogy az imént megszavazott állami segítés nem elegendő, mert nem biztosítja a főváros pénzügyeinek a konszolidálását. Ez szó szerint igy is van. Csakhogy alapos tévedés és nagy hiba a főváros financziáinak, biztos és állandó rendbeszedését kizárólag az állam támogatásától elvárni Erre még az sem jogosítja fel a városokat, hogy az úgynevezett átutalt hatáskörben teljesített közigazgatási funkcziók nagy terheket rónak reájuk. Wekerle Sándor miniszter- elnök kimutatta a képviselőházban ennek az állapotnak a tarthatatlanságát, a mikor egészen jogosan utalt arra, hogy hiszen az önkormányzat jogával szemben áll az önkormányzati testek részéről kötelezettség is, és hogy az a hatáskör, a melyeket a főváros az állam részére végez, egyúttal a fővárosnak válik javára. Az egész állami közigazgatás jótéteményeiben a városok és igy a főváros is részesül, és ezért hamis az a tan, hogy az állami közigazgatási funkcziók elvégzésének a költségei az átutalt hatáskörben nem terhelik jogosan a fővárost Szakítani kell végre avval a pénz- ügyi politikával, a mely mindig felülről és kívülről várja az áldást, és a melynek egész törekvése az, hogy a főváros folyton növekedő kiadásaihoz az államból vasaljon ki fedezetet. A magunk erejéből kell keresni a fővárosi háztartás szanálásának az eszközeit. Es minthogy a háztartás egyik oldalán kiadások, a másik oldalon bevételek állanak, a főváros pénzügyi politikája sem lehet más, mint az, hogy a kiadásokban szorítkozzunk a szükséges mértékre, míg a bevételek tekintetében újabb forrásokat kell megújítani anélkül, hogy tulmennénk a polgárság teherviselési képességeinek a határán. Igaz, hogy igy papiroson könnyű az ily általános frázist leírni, de mégis úgy áll a dolog, hogy ez az általános frázis az egyetlen reczeptje a fővárosi fináncziák rendbehozásának és rendben tartásának A kiadások terén való takarékoskodás alatt korántsem értendő krajczáros sza- tocs-politika. De újból és újból hangoztatjuk, és ettől a meggyőződésünktől semmi sem tántoríthat el, hogy egyedüli arkanum ez irányban az ijesztően felszaporodott személyzeti kiadások terén való bölcs önmérséklet. A főváros mai személyzeti apparátusának hosszú időre elegendőnek kell lennie a növekvő igények és kötelességek teljesítésére. | Mert tudjuk és valljuk, hogy a mai ad- minisztráczióval feltétlenül el lehet intézni egy sokkal nagyobb kommunalitás ügyeit jól és kielégítően. A fizetésrendezés keresztülvitele után legyen hát vége hossza időre a személyzeti kiadások folytonos szaporításának. Ezen a téren a legkíméletlenebb szűkmarkúságot kell gyakorolni, és minden törekvés, a mely a mai létszám bármely megszaporitását czélozza, csirájában könyörtelenül elfojtandó. Az uj nyugdijszabályzat érvényre- lépte igen nagymérvű nyugdíjazásokat fog maga után vonni, úgy hogy a nyug- dijtöbbletek korántsem kerülhetnek ki abból a 100.000 koronából, a melyet e czimen az 1909. évi költségvetés előirányoz. A személyzeti kiadások tehát e réven is újból jelentékenyen megszaporodnak. És ezzel elérkeztünk ahhoz a határhoz, a melyen tulmenni nem szabad, ha csak a dehczitet állandósítani nem akarjuk. A bevételek szaporítása pedig, ha körülnézünk a főváros kínálkozó uj jövedelmi forrásai közt, ki kell verni a fejünkből elsősorban a közterhek olyan újabb növelését, a mely a megélhetés nehézségeivel küzködő széles néprétegek újabb megterhelését eredményezné. Holmi luxusadók és a vagyonosabbakra nehezedő progresszivitási kísérletek pedig, bármennyire helyeslendők is a szocziális igazság szempontjából: számbavehető jövedelmi többlethez a várost nem juttatják. Nem kínálkozik tehát egyébb uj jövedelmi forrásokul, mint: a közüzemeknek czélbavett kommunahzálása, vagyis a czéltudatos beruházási akczió gyors és erélyes keresztülvitele. A szakértői számítások szerint a világítási vállalatok háziüzembe való átvétele oly jövedelemhez juttatná a fővárost, a melyből nemcsak a befektetendő tőke kamatszolgálata kerülne ki, hanem ezenfelül a fővárosnak jelentékeny haszna maradna. A megváltandó közüzemeknek ez a feleslege az a panacea, a mely egyedül teheti lehetővé a főváros háztartásának gyökeres és állandó konszolidálását. Ha ez nem sül el jól, a főváros financziái veszedelmes ösvény szélére jutottak. Toldozás-foldozás, államtól való ku- nyorálás és adófelsrófolási tervek nem segíthetnek. Egyedül az segíthet, ha a főváros a megváltandó közüzemekből nehány millió korona egészen uj bevételhez jut. Erre a bevételre meg van a lehetőség és a kilátás, mert hiszen ma a magánvállalkozás kezén levő ezen üzemek tényleg milliókat hajtanak. És ez egyúttal mutatja azt, minő óriási hordereje van financziális szempontból ennek a megváltási akcziónak. Ha kellő körültekintéssel vitetik keresztül ez a kommunalizálás, úgy a főváros pénz- ügyei hosszú időre rendezettek lesznek. Ha azonban rosszul fogják megcsinálni oly perspektívája nyílik a fővárosi háztartás megrontásának, a melynek részletezésére a tintánk nem elég fekete. Zárják be az iskolákat! — Mindenkinek, a kit illet. — A tiszti főorvosi hivatal dicséretes pontossággal adja közzé napi jelentéseit a fertőző betegségek állásáról. . Ezek a jelentések az utóbbi időben megdöbbentő nagy terjedését mutatják a vörhenynek és egyébb ragályos gyermekbetegségeknek. Különösen a vörheny oly nagy mérveket ölt, hogy a járványkórházak és barakok egészen meg vannak telve és nem képesek felvenni az egyre érkező újabb betegeket. A vörheny pedig Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Ef^ész évre ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... 5 Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—Bó.
