Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-17 / 46. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST. 2 :r>‘ mert Budapest szinte képét mutatja az egész országnak, szükséges, hogy e kozmopolitikus hatásokkal szemben jobban felvértezze ma­gát. Egész állami létünk, nemzetünk hege­móniája, a magyarság színvonala: Budapest után Ítéltetik meg a külföldön. Ezért szük­séges, hogy az idegen, a ki Budapesten meg­fordul, tudja, érezze és lássa, hogy Magyar- ország fővárosában van. Ma a fővárosnak állami eszközökkel való támogatását a kép­viselőház a főváros magyarságától teszi füg­gővé és keres oly garancziákat, a melyekkel a fővárosnak nemzed szellemben való fejlő dése biztosítható, úgy ez helyes és szép do­log. De elzárkózni a főváros szükségletei elől, azzal az eleve megfogalmazott hittel, hogy Budapest nem érdemli meg az ország sze­reteted és támogatását: ez szűkkeblű, rossz és nem magyar politika. Fővárosi képviselők mellőzése. A választói törvényjavaslat tárgyalására a képviselőház 31-es bizottságot küldött ki. Ebbe a bizottságba egyetlenegy fővárosi kép­viselő: Dr. Szebeny Antal választatott be. A függetlenségi párt elmulasztotta, hogy gon­doskodjék a fővárosi választókerületek meg­felelő képviseltetéséről a bizottságban, annak ellenére, hogy nem kevesebb, mint öt fővá­rosi képviselő tartozik a párt kötelékébe, névszerint Dr. Szebeny Antal, Dr. Németh Imre, Dr. Bolzenhardt János, Dr. Nagy Dezső és Dr. Ballagi Aladár. Pedig evidens, hogy az uj választási rend a leggyökeresebb változásokat éppen a fővá­rosban fogja okozni. Itt lesz a legnagyobb a választók számának a gyarapodása, és itt fog legnagyobb számmal bevonulni a munkásság az alkotmány sánczaiba. A főváros tehát igen közelről van érdekelve a választói reform által és még közelebbről lesz érdekelve a kerületek beosztására vonatkozó törvényja­vaslat révén. Hogy a 31-es bizottságban ele­gendő lesz-e egy szavazat e nagy érdekek kellő képviseletére, az legalább is kétséges. A függetlenségi pártoknak a fővárosban amúgy Polonyi ellenben azt mondta mindig, hogy neki a zsidó épp olyan kedves, mint a keresztény, csak jó magyar legyen. Most aztán kisül, hogy az összes zsidók közül csak egy jó magyart ismer, mert csak egyet szeret. És ennek az egynek a neve a legnagyobb meglepetés. Ehr­lich G. Gusztáv a dicső, a ki íme bevonult a parlamentbe, mint a magyar hazafiság példány­képe. Ugye nem is sejtetted jámbor meglepett olvasó, hogy a nemzeti ellentállásl a fővárosban Ehrlich G. Gusztáv vitte diadalra? Hiszen tudta mindenki régtől fogva, hogy Ehrlich nagy fér­fiú ! Egy morva, a ki megtanult magyarul, és ma sovén magyar. Egy bankférfiu, a ki vezér- igazgató a klikkekben. Egy válaszlás-csináló, egy kortes-talenl, egy kapaczitét, egy szóval: vas, ilyen vas! Mindezt tudták Ehrlichről eddig is. Most aztán lehullott róla az álarCz, és igazi mivoltában tündöklik szemeink elölt a nagy férfiú, mint a hazafiság apostola, a magyarság elöharczosa, a dicső nemzeti ellentállás legen­dás vitéze! Polonyi leplezte le a hazafias zsidó­ság ez egyetlen példány képét és Ehrlich G. Gusztáv most már eddigi állásaihoz és czimei- hez hozzábigygyeszlheti ezt is: »hű és hazafi«. A lémjelzésl Polonyi végezte. Ki meri hál mon­dani, hogy a csillogó Ehrlich G. Gusztáv nem szinarany ? is nagy küzdelmet kell folytatniok és e küz­delmükben nagyon is hiányzik az országos pártnak hathatós és nyomatékos támogatása. Talán az országos pártra közömbös, hogy Budapest jövőbeli húsz vagy még több kerü­letéből hány kerület kap függetlenségi kép­viselőt. Nekünk a főváros függetlenségi pol­gárságának ez főfontosságu kérdés, mert mi a függetlenségi politikának tántoríthatatlan hívei vagyunk és maradunk akkor is, ha mos­toha-gyermekek módjára bánnak el velünk. Hogyan hódítsunk elveinknek híveket, hogyan biztosítsuk pártunknak a sikert ebben a nagy városban, a mely ezerféle szálakkal van hozzáfűzve a régi alakulatokhoz, a mikor minden lehető alkalommal mellőzésben van részünk? Budapest képviselőinek számaránya, súlya, az általuk képviselt érdekek nagysága és általában az ország fővárosának pozicziója egyaránt indokolttá tették volna, hogy a válasz­tójogi bizottságban a főváros kellő szánni képviselővel legyen képviselve. Hogy ez nem történt meg, az még keservesen megboszul- ; hatja magát, mert ki szálljon síkra a fővárosi j függetlenségi pártok szempontjaiért a nagy reform megalkotásánál, a mikor az arra hiva­tott személyiségek hiányoznak a bizottságból. Néma gyermeknek anyja sem hallja a sza­vát, és kétszeresen fáj, hogy az országos füg­getlenségi párt volt az, a mely ezúttal a fővá­ros függetlenségi pártjait némaságra kár­hoztatta. A fővárosi törvény előkészítése. Több mint egy esztendős vajúdás után a főváros végre komolyan hozzálát az uj fővárosi törvény előkészítéséhez. A mull esz­tendőben e czélra megválasztott 30-as bizott­ság megalakult s kebeléből a tervezet elké­szítésére héttagú albizottságot küldött ki. Ez albizottság munkálatának a gerinczét való­színűleg az a vázlatos programm fogja képezni, amelyet Bárczy István polgármester terjesz­tett a bizottság elé s mely a következő pon­tokat tartalmazza: i. A főváros határának kiterjesztése. 2. A törvényhatóság hatásköre és az önkor­mányzat biztosítása. 3. A törvényhatóság szervezése. 4. A főpolgármester, a polgár- mester, a tanács és a közgyűlés hatáskörének megállapítása. 5. A kerületi elölj árók szer- | vezete és azok viszonya a központhoz. G. A város pénzügyi kormányzata. 7. A város viszonya a közmunkák tanácsához. 8. A fő­városi pénzalapok. 9. A közigazgatási bizott­ság hatásköre. 10. A fővárosnak a rendőr­séghez való viszonya és 11. A felebbviteli rendszer megállapítása. Ez a programm korántsem teljes de nagyjában tartalmazza mindazt, a minek a rendezését az uj fővárosi törvénytől el lehet várni, és a mit e tárgyban e lapok hasáb­jain szüntelenül sürgettünk. A polgármester pontozatai közt kifejezetten nincsen szó a községi választójogról, de valószínű, hogy a polgármester a 3-ik pont alá (a törvényható­ság szervezése) vonja ezt a kérdést. Az országgyűlési választói reform beterjesztésé­vel kapcsolatban annyit már megtudtunk hogy a belügyminiszter a vármegyei törvény- hatósági választói jogot sokkal konzervativebb alapokon akarja szabályozni, mint a kép­viselőválasztói jogot. Ebből arra is lehet kö­vetkeztetni, hogy a városi törvényhatóságok és elsősorban, Budapest székesfőváros köz­ségi választói joga sem fog valami nagyon radikális módon rendeztetni. Már pedig ezúttal is megállapítható, hogy az egész revízió illetve az uj fővárosi törvény csak úgy fog céljának megfelelni, ha a fő­városi községi választói jogot igen gyökere­sen megváltoztatja. A főváros egész kormány- zatának a rákfenéje, a sokat felpanaszolt és ma egyáltalán tagadásba nem vont klikk­rendszer csakis úgy lóg megszűnhetni, ha a választói jog a lehető legszélesebb rétegekre terjesztetik ki. Budapest teljesen magyar város, itt a magyarság szupremáciájának a kérdése szóba sem jöhet a választójog álta­lánossá tételének ez indokból való bármely korrektivuma tehát nem szükséges. A másik szempont, mely az országgyűlési választói jognál mérlegelésre és figyelembevételre ta­lált, tudniillik a demagógia elleni védekezés, a főváros községi életében szintén nem es­ketik oly nagy sulylyal a latba, már csak azért sem, mert itt a felforgató tendencziák nem szövetkezhetnek az államellenes nem­zetiségi törekvésekkel, másrészt pedig a köz­ségi autonómia elvileg és a polgárság mentül nagyobb részvételét követeli a község ügyei­nek az intézésében, végül pedig az a számos szociális feladat, a mely a fővárosra hárul, egyenesen előfeltételezi a lakosság legszéle­sebb rétegeinek a közreműködését a kép­viselet megválasztásánál. Tisztában lehetünk tehát azzal, hogy csakis igen nagy mérvű jogkiterjesztéssel — a mely a mai választási machináczióknak egy- szersmindenkorra véget vet — lesz lehet­séges a mai klikkrendszert a pokolba kül­deni, azt a klikkrendszert, melynek fennál­lása alatt a fővárosi kormányzat nem egvébb, mint csere — és viszontbiztosítási üzlet az egyes kerületek között. Budapesten az ugv- nevezett kerületi érdekek és szempontok annyira elnyomják a főváros általános érde­két, hogy ez utóbbi semmikép nem tud érvé­nyesülni. Ha a belügyminiszter alapjában megakarja ismerni ezt a kerületi kormány­zatot, ne az aktákat nézze meg, a melyek eléje kerülnek, hanem vizsgálja meg, mily alkudozások és machinácziók előzik meg min­den egyes közgyűlési hátározat létrejöttét. Hogy Budapest számos kerület külön adminisztrácziójából igazán egy nagy város egységes közigazgatásává váljon, annak elő­feltétele az untig felpanaszolt klikkrendszer megszűnése; ez pedig máskép, mint hami­sítatlan, általános és egyenlő községi választói joggal soha elérhető nem lesz. Ha a fővárosi törvény tervezetét elő­készítő albizottság elsősorban ezt nem tartja szem előtt, úgy minden egyébb munkálkodása hiábavaló és eredménytelen lesz, és akkor kár volt egyáltalán vállalni a törvény elő­készítésének nehéz és felelősségteljes feladatát. Függetlenségi partélet Budapesten. A II. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör ren­des összejöveteleit hetenkint kétszer — szerdán és szombaton — tartja saját körhelyiségében (II., Cor- vin-tér 2. I.). * Az V. kerületi lipótvárosi függetlenségi- és 48-cis kör rendes összejöveteleit hetenként szerdán este 9 órakor saját helyiségeiben Hold-utcza 15. sz. alatt tartja. * A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as pártkör rendes szerdai társasvacsoráját a kör helyiségében (VII., Almássy-tér 17 sz. I. era.) * A ..Zugló és környéke függetlenségi és 48-as kör“ minden csütörtök és szombaton este tartja társas összejöveteleit saját kerthelyiségében, VII., Bosnyák- utcza 3. sz. * A ferenezvárosi függetlenségi és 48-as párt tár­sasköre hetenként egyszer — csütörtökön — tartja társas összejöveteleit a IX., Ráday-utcza (51. szám alatt lévő saját körhelyiségeiben. A „Kőbányai függ. 48-as kör“ hetenként egy­szer, csütörtökön tartja összejöveteleit saját helyi­ségében. (Kőbánya, Martinovits-tér 2. szám, ifj. Boilh György vendéglőjében. * Felkérjük a budapesti függetlenségi párti szer­vezeteket, közöljék e lap szerkesztőségével, hogy rendes heti, vagy havi összejöveteleiket hol és mi­kor tartják.

Next

/
Thumbnails
Contents