Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-04 / 44. szám
,2 , v> ______________________________ Másodszor a tízmillió koronás függő kölcsön az 1910. évben visszafizetendő. Harmadszor pedig a nagy beruházásokra felveendő uj kölcsön kamatszolgálata ismét nehány millió koronával fogja szaporítani a főváros kiadását. Ezzel szemben tehát egyrészt a természeti kiadások minden újabb szaporításától feltétlenül tartózkodni kell mindaddig, a mig a főváros fejlődése folytán a közszolgáltatásokból előálló jövedelem-többlet nem paralizálja a fővárosi háztartásnak eredendő helytelen irányát, szóval amig ez a nagy kommünitás a természetes fejlődés során bele nem nő azokba a keretekbe, a mely keretek számára a főváros adminisztrácziójának el- nagyzolt szervezete készült. Másrészt pedig a háztartás állandó további egyensúlyának mellőzhetetlen alapfeltétele, hogy a nemsokára felveendő nagy kölcsön csakugyan produktiv beruházásokra fordittassék, olyanokra, a melyeknek jövedelme bőségesen fedezni fogja a kölcsön kamatszolgálatát. Ha a kölcsön tényleg a kontemplált módon a közüzemek megváltására fog fordittatni és ez üzemeknek házi kezelése megfelelő módon fog vezettetni a főváros háztartásának állandó megjavulása nem marad hiú ábránd és a jövő esztendők költségvetései a főváros szükségletének kellő kielégítése mellett az any- liyira áhított felesleget fogják felmutatni. Ä vszékesfővárosi épületek biztosításáról. Múlt számunkban a főváros ingatlanainak önbiztositásáról Írván, kritika alá vettük a mérnöki hivatal jelentését. E jelentésnek tudvalevőleg az volt a tartalma, hogy a főváros a tulajdonát képező épületeket — a biztosítási dijak megtakarítása okából — ön- biztositásba vegye. Előző czikkünkben kimutattuk, hogy a mérnöki hivatal terve kivihetetlen és pedig azért, mert a megtakarítandó biztosítási dijak nincsenek arányban ama súlyos koezkázattal, mely esetleg beálló nagyobb tűzvész által a fővárost sújtaná. Eelfogásunkat nemcsak a szakkörök, de a leginkább érdekelt fél — a fővárosi tanács is — osztotta, a mennyiben legutóbbi határozatával a mérnöki hivatal jelentését, illetve tervét elvetette, kimondván, hogy az önbizto- sitástól, mint veszedelmes experimental eláll és újból magánbiztositő intézetnek adja át az épületek tüzbiztositásának koczkázatát. A tatókat, úgy bogy az ember igazán nem tudja; hányat ütött az óra? Eötvös Károlytól ellopnak 8300 mókát. A vajda kineveti majd a rablókat, mondván: Héjába lopjátok el, annyiszor elmondtam már őket, hogy betéve tudom valamennyit. A tetteseket Perl Soma fogja felkutatni, mint a ki a lopott holmikat legjobban ismeri. Nyomtalanul ellopnak majd húsz orfeumot és 12 kabarét. Még mindig marad kelleténél több. A Tisza-Kálmán-térről elrabolják az ösz- szes reményeket. Egy czédulát hagynak hátra e felírással: »Megváltás után nincs feltámadás«. A Dunapartról felpakolják a piarista rendházal, mert másképp úgy sem vinnék el. Elemelik azonfelül Ehrlich G. Gusztáv legújabb üzletét; a fazekakat és lábosokat, melyekben a kiváló városatya nagyszerű terveit szokta kotyvasztani. Elviszik a demokraták önbizalmát, Pető Sándor hangszálait, Biró Henrik politikai elveit, Aufrecht és Goldschmied összes puskáit, képeit, fényképező készülékeit, fonográfjait, a részletfizetési kedvezmény hátrahagyásával. Ellopják végül Lánczy Leó főrendiházi tagságát és reménységét a bárói méltóságra is. FÜGGETLEN BUDAPEST. tanács pályázat utján óhajtja a magánintézeteket a biztosítás vállalására felhívni. Midőn a tanács az előrelátó elhatározását elismerjük, egyben szükségét látjuk annak, hogy a főváros anyagi helyzete érdekében a kiírandó pályázatról is véleményt mondjunk. Helyes és okos dolog a biztositó társaságokat pályázatra felhívni. Takarékossági szempontok mindenek felett parancsolólag szólnak a mellett, hogy minél olcsóbb díjjal biztosíttassanak a főváros épületei. Ámde fontos dolog, hogy ne hódoljon a főváros az ósdi »olcsó húsnak hig a leve« elvének! . . . Oly minimális csekély differenczia mutatkozott a múlt időben a legutóbbi biztosításnál a dijak körül, hogy mindenkit meglepett, midőn oly horribilis nagy vagyon koczká zatát egy harmadrangú biztositó társaságra bízta, mely intézet - harmadrangusága mellett — az országban teljesen ismeretlen volt és kétségtelenül; nem szolgáltatott teljes anyagi garancziát jelentékenyebb tűzkár esetén! Hála a gondviselésnek, az elmúlt biztosítási időtartam alatt — éppen ez sarkalta a mérnöki hivatalt is propozicziójának megtételéhez — a legcsekélyebb mértékben állottak be a káresetek. Mily más állapot lett volna, ha jelentékenyebb, súlyosabb tüzesetek történnek! Miképp fedezte volna ama jelentéktelen intézetecske a város nagyobb kárait? . . . Súlyos bajok származtak volna mindkét szerződő félre, annál is inkább, mert — s ezt csak a szakkörök tudják — a társaság viszontbiztosítását seholsem fedezte . . . Persze a szerződő fél egyike — a főváros — a koczkázat átadásakor ezzel a fontos körülménynyel nem látszott a múltban számolni és nem számol — úgy látszik — a jelenben sem. Helyes a pályázat kiírásával versenyre hívni a magánbiztosító társulatokat. A takarékossági szempont — mint emliténk — fontos dolog. Ám sokkal fontosabb, hogy számítson a főváros a koczkázati dij nagyon is minimális differencziájával; állítsa szembe ezzel ama sokkal fontosabb körülményt, hogy jelentékenyebb tűzkár eseten arányban áll-e ama elenyészően csekély dijdifferenczia a társaság bonitásához, anyagi helyzetéhez. Fontos körülmény ez, melyet megszívlelni, mérlegelni parancsoló kötelesség. Másrészt tudjuk azt is, hogy ama tekin télyes összeget képviselő fővárosi vagyon biztosítási dijának differencziája — annak idején is pályázat volt kiírva — oly csekély volt, hogy még most is csodálkozás vesz erőt rajtunk: miért mellőzte a főváros a par exel- lencz legjobb társaságokat — előnyt adva az országban még teljesen ismeretlen, leggyengébb intézetnek! S ha elképzeljük, hogy ama dij különbözet alig 100 —150 korona közt variált, hálát adhatunk az istennek, hogy a főváros épületei nagyobb kártól megóvattak! Mindezt most már — habár nem is kellett okulnia a saját kárán a főváros tudja s hisszük, hogy mérlegelni fogja, hogy nem az a társaság részesülhet előnyben, a mely olcsóbb díjtétellel pályázik a fővárosi vagyon biztosítási koczkázatának elvállalására, hanem az. mely, ha csekélységgel drágább is. de kár esetében jól elhelyezett viszontbiztosítással bármily jelentékeny tűzkárért is helyt álljon. Ez sokkal tontosabb, mint ama csekélv, a főváros budgetjében jelentéktelen szerepet játszó dijdifferencziának a megtakarítása. Tóhegy i. A hétről. [Horn István I Nagy a mi 8yászunk- Kidőlt [Horn István | sorainkból Horn Istv.^ lá_ borunk egyik legjobb, legderekabb és min- denekfelett legönzetlenebb katonája. Egy igaz ember, egy egesz ember volt, olyan egyéni és lelki vonásokkal, melyek csak barátokat és tisztelőket szereztek neki. Vezéri szerepet játszhatott volna, de ő munkára vágyott, dolgozni akart és dolgozott is szolgálatában annak az eszmének, mely egyik leglelkesebb, fanatikus hívét siratja benne. Szegény jó Pista bátyánk 1 Gyászolunk és siratunk. Gyászoljuk benned pártunk rendíthetetlen hívét, sira tjük benned a jólelkü, becsületes igaz embert. Buzdító és lelkesítő szavad nem önt többé erőt a csüggedőkbe, páratlan önzetlenségedet nem állíthatjuk már oda követendő példa gyanánt! Te, a nagy ideálista, a ki mindig rózsaszínű fátyolon keresztül nézted és láttad az Eletet. Te, a ki gyakorta apotheozist zengtél az Életről nagy költőkhöz hasonló módon, egyszerre borúsnak, vigasztalannak láttad a magad nemesen egyszerű életét és azt eldobtad magadtól. Velünk leszámoltál. Adósaid vagyunk és elvágtad az útját, hogy hálával fizessünk. De drága örökségedet megbecsüljük. Kegyelettel és szeretettel fogjuk őrizni emlékedet! Halottak napján temettük el Horn Istvánt a farkasréti temetőben. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as párt, melynek az elhunyt egyik megalapítója és pénztárosa volt, testületileg vett részt a végtisztességén, egyesületi zászlajával vonult ki és hatalmas, nemzeti- szinti koszorút tett le a sírjára. A párt nevében Földiák Gyula mondott gyönyörű sziv- hezszóló búcsúztatót. Nem maradt szem szárazon, a mikor a búcsúzó elhangzott, melynek minden szavát az igazság, és a szeretet hatotta át. A párt megfesteti Horn István arczképét díszterme számára, és határozatba hozza, hogy Horn István sírját halálának minden évfordulóján a párt megkoszorúzza. A Kunz-ügy. A rendőrség a nagy apparátussal folytatott nyomozást a »vizmérő«- órák dolgában befejezte és az iratokat az ügyészséghez már áttette. Illetékes bíróság fogja már most megállapítani, történt-e valóban megvesztegetés, avagy csak olyan belső üzleti ügyről van-e szó a breszlaui gyáros és budapesti képviselője közt, a ruelv a meg- hurczolt fővárosi tisztviselők becsületét nem érintheti. Annyit megállapíthatunk az igazság kedvéért, hogy daczára a százféle komhiná czióknak. közléseknek és híreszteléseknek semmiféle pozitív tudomás arra nézve . nincsen, hogy akár Kájlinger, akár más magasabb fővárosi tisztviselő ebben a dologban megvesztegettetelt volna. A legellentétesebb verziókon és kombinácziókon keresztül ez a negatívum domborodik ki. Nem akarunk ugyanabba a hibába esni, mint az a számos újság, a mely a rendőri nyomozás folyama alatt egyes neveket dobott oda közrágaiom prédájául és nem vonunk le következtetéseket sem az ügyre sem a személyekre, mielőtt az illetékes bíróság kinek-kinek a részét ebben az ügyben kétségtelenül meg nem állapította. Minthogy azonban magánrangu köztisztviselők személye nap-nap után a gyanú sötét árnyékába állitta tolt, tárgyilagos kötelessége mindenkinek, a ki a főváros reputá- czióját a szivén viseli, megállapítani azt, hogy az eddig köztudomásra jutott adatok szerint a megvesztegetés vádja a fővárosi tisztviselőkre nézve be nem igazoltatott. És az bizonyítja, hogy egyedül a mi álláspontunk: a várakozó álláspont a helyes ezzel a dologgal szemben, és hogy könnyelműség volt ékes czimü és alczimü tudósításokban pálczát törni olyan férfiak fölött, a kik holnap talán a hatósági vizsgálat eredményezte teljes bizonyosság alapján egészen tisztán kerülnek ki a gyanúsítás fertőjéből. Ez alkalommal is rámutatunk arra az abuzusra, hogy a rendőri nyomozás folyamatában részletes, de felületes tudósítások tétetnek közzé egyes ügyekről. Viszont az ellenkező végletbe esnek azok, akik az egész Ivunz-ügyet már ma ugv ítélik meg, mint egv intrikát: Kájlinger a gázszakértő és jövendő gázgyári vezető ellen. A tisztviselők mellékfoglalkozása. Budapesten az őszi lóversenyek 2 órakor kezdődnek, az ügetőversenyek pláne félket tőkor. A totalizator személyzetének legalább félórával korábban már a pénzsülyesztő bódéban kell lennie. Ott is vannak mindig pontosan, a mi annyit jelent, hogy ugyanabban az időben nem lehetnek másutt. Minthogy pedig a totalizator személyzete nagy számban a fővárosi tisztviselők közül való, egészen bizonyos, hogy minden versenynapon legalább is egy órát elcsípnek ezek az urak a hivatalos óráikból. Mindenki, a ki versenyekre jár, erre a nagy rejtélyre — már évek óta — rá kellett, hogy jöjjön. Az adókönyvbe való
