Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-04 / 44. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ...................................... 10 korona. Fé l évre ... ........................................ 5 „ Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő; B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85. A főváros költségvetése. Rövid nehány héttel ezelőtt reámutat- tunk arra az anomáliára, hogy a főváros minden esztendő első hónapjaiban ex-lexes gazdálkodást folytat, meri a tanács a költség- vetésnél mindig lekésve készül el. ürömmel látjuk, hogy ezúttal a tények ránkczáfolnak, mert a pénzügyi- és gazdasági ügyosztály a folyó évben szokatlanul korán készült el a költségvetés tervezetével. Maga a tanács még e hét folyamán tárgyalás alá veszi a terve­zetet, úgy hogy remény van arra, hogy újév előtt a jövő év költségvetése keresztül megy az összes törvényes retortákon. Reméljük, hogy a bizottsági tárgyalások, valamint a köz­gyűlés szorgalmas munkája ezt a kívánatos eredményt lehetővé fogja tenni. A mi már most magát a költségvetést illeti, megállapítható az az örvendetes tény, hogy a főváros háztartásából a deficzit egy­előre eltűnt. A mérleg ugyan felmutat 175.709 korona hiányt, ez azonban csak látszólagos, minthogy az előirányzatban fedezetet nyer az 1907. évi 448.543 korona hiány. Ez az eredmény nem a főváros bevételei és kiadásai közötti arány megjavulásának tudandók he, hanem az állam valóban munificens támo­gatásának, a mely mintegy évi 1 millió 900.000 koronával javította meg a fővárosi háztartás mérlegét. Ez a szám minden be­szédnél ékesebben és meggyőzőbben czáfotja meg a mai kormány és törvényhozás ellen, főképpen pedig a főggetlenségi párt ellen oly gyakran hangoztatott vádat, mintha a kor­mány, a parlament és a függetlenségi párt a fővárossal szembe akarná helyezni a vi­dék érdekeit és mintha a főváros jóléte nem feküdnék a mai rend férfiainak a szivén. Wekerle Sándor miniszterelnök a főváros fej­lesztéséről szóló törvény pénzügyi bizottsági tárgyalásánál a fővárosnak támogatásra való érdemességét azzal is illusztrálta, hogy a fő­város az ország összes közterhének egy ötödrészét viseli. Látható már e kijelentés­ből is, hogy ha egyébb nem, hát a do nt des elve viszi reá a kormányt arra, hogy a fő­város anyagi érdekeit tőle telhetőleg gondozza. És hogy ez a gondoskodás hatékony és meg­felelő, azt ime bizonyítja a főváros háztartá­sának helyreállott egyensúlya, a melyhez a kormány támogatása nélkül, a számok tanú­sága szerint, soha szerencsénk nem lett volna. A deficzit kiküszöbölésének másik ténye­zője a községi közszolgáltatások múlt évben elhatározott jelentékeny szaporítása. Ha da­czára e két tényező folytán elért rengeteg bevételi többletnek a deficit éppen csak hogy ^kiküszöbölhető volt, — amint véleményünk szerint a jövő esztendei tényleges háztartási eredmény a költségvetés realitásánál fogva remélhetőleg felesleggel fog záródni — úgy ez elsősorban a személyzeti kiadások igen nagy szaporodásának a rovására Írandó. Három és fél milliót meghaladó kiadási többletből ugyanis a közigazgatási és közoktatási sze­mélyzet járandóságának javítására mintegy másfél millió korona esik. És most hiába sopánkodunk és elmélkedünk azon, hogy a főváros háztartásában rengeteg sok a sze­mélyzeti kiadás. Ezen a téren csak a feles­leges bürokratikus instancziák fokozatos csök­kentésével lehet segíteni, a mi máról-holnapra be nem következhetik. Viszont a közoktatás- ügyi személyzeti kiadások a főváros fejlődé­sével karöltve egyre emelkedni fognak. A költségvetés ezúttal túlnyomórészt a realitásra való törekvést árulja el. A kiadá­sok előirányzásánál oly mérvű takarékossá­got látunk, a mely mellett aligha fog beválni a fővárosi pénzügyi kuruzslók régi egyszerű reczeptje, a mely abban állott, hogy végig- menvén az egyes kiadású tételeken, minde­nünnen el-elcsíptek nehány ezer koronát, mindaddig, a mig a mérlegszerű egyensúly elő nem állott. Ilyen módszerrel reális bud- getet csinálni nem lehet. Mert sem az ál­lamra, sem a községre nem lehet alkalmazni a magánháztartások ama szabályát, hogy ad­dig nyújtózkodjunk, a mig a takaró ér. Egy főváros, a mely kulturális és szociális hiva­tásának meg akar felelni, kénytelen a taka­rót a szükségletek mérvéig nyújtani. És mi úgy látjuk, hogy ezúttal a költségvetés a szükségletek megállapításában egyáltalán nem ment túl az okvetlenül szükséges mértéken. Hogy a jövő évi költségvetésben mutat­kozó, erre a költségvetési évre nézve jelent­kező tényleges egyensúly — mert hiszen a papíron még mindig deficzit mutatkozik — állandó lesz-e és a főváros háztartásának egészséges alapokra való fektetését jelenti-e, azt a jövő fogja megmutatni. Az auspicziu- mok erre nézve nem nagyon biztatók. Első­sorban nem lehet minden két-három eszten­dőben az állami támogatás ekkora megnö­vekedésére számítani, aminthogy az adókul­csot sem lehet rövid időközben felsrófolni. Krónika. Romantika az aszfalton. Vidéki ripacs színigazgatók szoktak olyan szinlapokat készíteni, a melyek a darabnak három-négy czimet adnak. E reczept szerint mi is bátran odaírhatnánk e soraink czime alá: »vagy betyárvilág a fővárosban«, avagy »modern Sobri Jóskák«. Szó, a mi szó: gyö­nyörűen fejlődünk és gyarapodunk. Mindig több lesz a kávéház, szaporodik a patika, egyre na­gyobb lesz a feltépett aszfalt területe, mélyebb az utczákon ásott gödör és magasabb a kő és homoktorlasz. De semmi oly rohamosan és tekintélyesen nem gyarapodik, mint a főváros bünkrónikája. Az a krónika, a melynél több újdonságot, leleményességet, ötletet sem Sherlok Holmes, sem Nickkarter, sem Nobody, sem Manolescu. sem Cody. sem az ördög tudja, »hogy hivják« detektivkirály és betörő nem produkál. Nagyszerűen halad a korral a pesti zsi- vány. Minden nap meghozza a maga uj gaz­ságait, és Edison feltaláló leleményessége a Wright testvérek meg a podagrás Zeppelin gróf zsenije kismiska ahhoz képest, a mit a mi saját külön pesti zsiványaink produkálnak. Né­hány év előtt szörnyű nagy feltűnést keltett, i hogy a Rottenbiller-utcza egy részének fabur­kolatát ellopták. De ez az országos rekord csak rövid ideig állott fenn, mert egy kiváló világ­bajnoka a csibészségnek Budán elemeit egy egész házat. A múlt héten Újpesten két vak­merő suhancz szótárból tanult fenyegetésekkel sóbálványnyá varázsolt egy sereg bankhivatal­nokot. A rablás a'kereskedelmi bankban tör­tént. A pénztáros ur maga segítette az egyik zsivány vállára a pénzes zsákot. Ekként okos­kodván magában. Sokkal okosabb dolog, ha én gondoskodom az özvegyemről, mint Lánczy ur! Néhány nap múlva pedig két vállalkozó szellemű tolvaj »semmi sem lehetetlen« kiál­tással a munkavezetők, munkások az utczai közönség, sőt rossz nyelvek szerint a rendőrség szeme láttára elfuvarozott néhány tonna villa­mos sint az utczáról. Még pedig világos nap­pal, úgy gondolkozván, hogy a pesti gázvilá- gitás oly sötétséget áraszt, a melyben meg sem lehet ismerni az ellopandó tárgyat. Az elnézett sintolvajok azzal védekeztek, hogy az nap ol­vasták a városi villamos vasút kimutatását, a melyből meggyőződtek, hogy a részvényesek még elbírják egy-két kilencz tonna vasúti sin 1 elvesztését. A mi derék rendőrségünk persze hamaro­san lefülelte úgy az újpesti oroszokat, mint a sintolvaj tótokat. A rendőrségünk csakugyan a korral halad és a modern pesti zsiványok leg­fényesebb trükkjei mellett is ritka az az eset, hogy a tettesek hűvösre ne kerüljenek. A pesti rendőrségről el lehet mondani, hogy olyan zsi- ványai vannak, amilyenekre igazán méltó. És ne csorbítsák a rendőrség' dicséretét irigy csipkedők azzal, hogy a rendőrségnek nemcsak a bűntettesek lefülelése a hivatása, hanem a bűnöknek a megelőzése is. Ezen a téren cserben szokta hagyni a szerencse a mi rendőrségünket. Nem vicz, hanem komoly való­ság például, hogy egy razzia alkalmával, a melyen vagy húsz zsebmetsző került horogra, az egyik rekord zsebmetsző beszélgetés köz­ben »elrajzolta« a detektív aranyóráját. A pesti zsiványok leleményességét, ügyességét és vállal­kozó szellemét ismerve a közel jövőben a kö­vetkező »leistung«-okat várhatjuk: A nagy kőrútról ellopnak nehány fényes berendezésű kávéházat. Minthogy sok van eb­ből a jóból, nem lesz kár értük, ámbár egy- némelv kávéház értéke manapság százezrekre is rúg. Vázsonyi Vilmostól máris ellopták azt a koszorút, amit a Deák sírjára tenni elmulasz­tottak. A beszédet és az elveit nem lophatták el, mert Rácz Dezső vigyázz rá. A vizmérő-órákból ellopják az összes mu-

Next

/
Thumbnails
Contents