Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-04 / 44. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ...................................... 10 korona.

Fé

l évre ... ........................................ 5 „

Fősze

rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS.

Felelős szerkesztő; B. VIRÁGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85.

A főváros költségvetése.

Rövid nehány héttel ezelőtt reámutat- tunk arra az anomáliára, hogy a főváros minden esztendő első hónapjaiban ex-lexes gazdálkodást folytat, meri a tanács a költség- vetésnél mindig lekésve készül el. ürömmel látjuk, hogy ezúttal a tények ránkczáfolnak, mert a pénzügyi- és gazdasági ügyosztály a folyó évben szokatlanul korán készült el a költségvetés tervezetével. Maga a tanács még e hét folyamán tárgyalás alá veszi a tervezetet, úgy hogy remény van arra, hogy újév előtt a jövő év költségvetése keresztül megy az összes törvényes retortákon. Reméljük, hogy a bizottsági tárgyalások, valamint a közgyűlés szorgalmas munkája ezt a kívánatos eredményt lehetővé fogja tenni.

A mi már most magát a költségvetést illeti, megállapítható az az örvendetes tény, hogy a főváros háztartásából a deficzit egyelőre eltűnt. A mérleg ugyan felmutat 175.709 korona hiányt, ez azonban csak látszólagos, minthogy az előirányzatban fedezetet nyer az 1907. évi 448.543 korona hiány. Ez az eredmény nem a főváros bevételei és kiadásai közötti arány megjavulásának tudandók he, hanem az állam valóban munificens támogatásának, a mely mintegy évi 1 millió 900.000 koronával javította meg a fővárosi háztartás mérlegét. Ez a szám minden beszédnél ékesebben és meggyőzőbben czáfotja meg a mai kormány és törvényhozás ellen, főképpen pedig a főggetlenségi párt ellen oly gyakran hangoztatott vádat, mintha a kormány, a parlament és a függetlenségi párt

a fővárossal szembe akarná helyezni a vidék érdekeit és mintha a főváros jóléte nem feküdnék a mai rend férfiainak a szivén. Wekerle Sándor miniszterelnök a főváros fejlesztéséről szóló törvény pénzügyi bizottsági tárgyalásánál a fővárosnak támogatásra való érdemességét azzal is illusztrálta, hogy a főváros az ország összes közterhének egy ötödrészét viseli. Látható már e kijelentésből is, hogy ha egyébb nem, hát a do nt des elve viszi reá a kormányt arra, hogy a főváros anyagi érdekeit tőle telhetőleg gondozza. És hogy ez a gondoskodás hatékony és megfelelő, azt ime bizonyítja a főváros háztartásának helyreállott egyensúlya, a melyhez a kormány támogatása nélkül, a számok tanúsága szerint, soha szerencsénk nem lett volna.

A deficzit kiküszöbölésének másik tényezője a községi közszolgáltatások múlt évben elhatározott jelentékeny szaporítása. Ha daczára e két tényező folytán elért rengeteg bevételi többletnek a deficit éppen csak hogy ^kiküszöbölhető volt, — amint véleményünk szerint a jövő esztendei tényleges háztartási eredmény a költségvetés realitásánál fogva remélhetőleg felesleggel fog záródni — úgy ez elsősorban a személyzeti kiadások igen nagy szaporodásának a rovására Írandó. Három és fél milliót meghaladó kiadási többletből ugyanis a közigazgatási és közoktatási személyzet járandóságának javítására mintegy másfél millió korona esik. És most hiába sopánkodunk és elmélkedünk azon, hogy a főváros háztartásában rengeteg sok a személyzeti kiadás. Ezen a téren csak a felesleges bürokratikus instancziák fokozatos csökkentésével lehet segíteni, a mi máról-holnapra be nem következhetik. Viszont a közoktatás- ügyi személyzeti kiadások a főváros fejlődésével karöltve egyre emelkedni fognak.

A költségvetés ezúttal túlnyomórészt a realitásra való törekvést árulja el. A kiadások előirányzásánál oly mérvű takarékosságot látunk, a mely mellett aligha fog beválni a fővárosi pénzügyi kuruzslók régi egyszerű reczeptje, a mely abban állott, hogy végig- menvén az egyes kiadású tételeken, mindenünnen el-elcsíptek nehány ezer koronát, mindaddig, a mig a mérlegszerű egyensúly elő nem állott. Ilyen módszerrel reális bud- getet csinálni nem lehet. Mert sem az államra, sem a községre nem lehet alkalmazni a magánháztartások ama szabályát, hogy addig nyújtózkodjunk, a mig a takaró ér. Egy főváros, a mely kulturális és szociális hivatásának meg akar felelni, kénytelen a takarót a szükségletek mérvéig nyújtani. És mi úgy látjuk, hogy ezúttal a költségvetés a szükségletek megállapításában egyáltalán nem ment túl az okvetlenül szükséges mértéken.

Hogy a jövő évi költségvetésben mutatkozó, erre a költségvetési évre nézve jelentkező tényleges egyensúly — mert hiszen a papíron még mindig deficzit mutatkozik — állandó lesz-e és a főváros háztartásának egészséges alapokra való fektetését jelenti-e, azt a jövő fogja megmutatni. Az auspicziu- mok erre nézve nem nagyon biztatók. Elsősorban nem lehet minden két-három esztendőben az állami támogatás ekkora megnövekedésére számítani, aminthogy az adókulcsot sem lehet rövid időközben felsrófolni.

Krónika.

Romantika az aszfalton.

Vidéki ripacs színigazgatók szoktak olyan szinlapokat készíteni, a melyek a darabnak három-négy czimet adnak. E reczept szerint mi is bátran odaírhatnánk e soraink czime alá: »vagy betyárvilág a fővárosban«, avagy »modern Sobri Jóskák«. Szó, a mi szó: gyönyörűen fejlődünk és gyarapodunk. Mindig több lesz a kávéház, szaporodik a patika, egyre nagyobb lesz a feltépett aszfalt területe, mélyebb az utczákon ásott gödör és magasabb a kő és homoktorlasz. De semmi oly rohamosan és tekintélyesen nem gyarapodik, mint a főváros bünkrónikája. Az a krónika, a melynél több újdonságot, leleményességet, ötletet sem Sherlok Holmes, sem Nickkarter, sem Nobody, sem Manolescu. sem Cody. sem az ördög tudja, »hogy hivják« detektivkirály és betörő nem produkál.

Nagyszerűen halad a korral a pesti zsi- vány. Minden nap meghozza a maga uj gazságait, és Edison feltaláló leleményessége a Wright testvérek meg a podagrás Zeppelin gróf zsenije kismiska ahhoz képest, a mit a mi saját külön pesti zsiványaink produkálnak. Néhány év előtt szörnyű nagy feltűnést keltett,

i hogy a Rottenbiller-utcza egy részének faburkolatát ellopták. De ez az országos rekord csak rövid ideig állott fenn, mert egy kiváló világbajnoka a csibészségnek Budán elemeit egy egész házat. A múlt héten Újpesten két vakmerő suhancz szótárból tanult fenyegetésekkel sóbálványnyá varázsolt egy sereg bankhivatalnokot. A rablás a'kereskedelmi bankban történt. A pénztáros ur maga segítette az egyik zsivány vállára a pénzes zsákot. Ekként okoskodván magában. Sokkal okosabb dolog, ha én gondoskodom az özvegyemről, mint Lánczy ur!

Néhány nap múlva pedig két vállalkozó szellemű tolvaj »semmi sem lehetetlen« kiáltással a munkavezetők, munkások az utczai közönség, sőt rossz nyelvek szerint a rendőrség szeme láttára elfuvarozott néhány tonna villamos sint az utczáról. Még pedig világos nappal, úgy gondolkozván, hogy a pesti gázvilá- gitás oly sötétséget áraszt, a melyben meg sem lehet ismerni az ellopandó tárgyat. Az elnézett sintolvajok azzal védekeztek, hogy az nap olvasták a városi villamos vasút kimutatását, a melyből meggyőződtek, hogy a részvényesek még elbírják egy-két kilencz tonna vasúti sin 1 elvesztését.

A mi derék rendőrségünk persze hamarosan lefülelte úgy az újpesti oroszokat, mint a sintolvaj tótokat. A rendőrségünk csakugyan a

korral halad és a modern pesti zsiványok legfényesebb trükkjei mellett is ritka az az eset, hogy a tettesek hűvösre ne kerüljenek. A pesti rendőrségről el lehet mondani, hogy olyan zsi- ványai vannak, amilyenekre igazán méltó.

És ne csorbítsák a rendőrség' dicséretét irigy csipkedők azzal, hogy a rendőrségnek nemcsak a bűntettesek lefülelése a hivatása, hanem a bűnöknek a megelőzése is. Ezen a téren cserben szokta hagyni a szerencse a mi rendőrségünket. Nem vicz, hanem komoly valóság például, hogy egy razzia alkalmával, a melyen vagy húsz zsebmetsző került horogra, az egyik rekord zsebmetsző beszélgetés közben »elrajzolta« a detektív aranyóráját. A pesti zsiványok leleményességét, ügyességét és vállalkozó szellemét ismerve a közel jövőben a következő »leistung«-okat várhatjuk:

A nagy kőrútról ellopnak nehány fényes berendezésű kávéházat. Minthogy sok van ebből a jóból, nem lesz kár értük, ámbár egy- némelv kávéház értéke manapság százezrekre is rúg.

Vázsonyi Vilmostól máris ellopták azt a koszorút, amit a Deák sírjára tenni elmulasztottak. A beszédet és az elveit nem lophatták el, mert Rácz Dezső vigyázz rá.

A vizmérő-órákból ellopják az összes mu-