Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-20 / 42. szám
III. évfolyam. 1908. október *20. 4*2. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Siessünk a költségvetéssel. A miként a parlamentarizmusriak'leg- főbb kelléke a budget-jog, vagyis az, hogy parlamentáris államban csak a törvényhozás által megszavazott összegeket szabad kiadni és bevenni, azonképpen a városi önkormányzat igen fontos része a községi költségvetési jog, a mely a polgárságot abba a helyzetbe hozza, hogy a község pénzügyeit a maguk belátása és akarata szerint intézzék. Valljuk meg, ezt a jogot a múltban csak nagyon lanyhán gyakorolták a mi városatyáink. Magával a költségvetéssel a főszámvevő rendszerint csak. a költségvetési év több hónapjának letelte után készült el és a tanács oly időben terjesztette a budgetet a közgyűlés elé, a midőn a kiadások egy része már konzumálva volt, úgy hogy Budapesten évek hosszú sora óta több hónapon keresztül mindig költségvetés nélkül intézik a város ügyeit. Ez a fővárosi ex-lex állandó kisérője a főváros pénzügyeinek és merjük állítani, hogy éppen e költségvetések késői előterjesztése oka nagyrészt a deficzites pénzügyi gazdálkodásnak. A városatyák a késve elébük kerülő költségvetést abban tudatban bírálják felül, hogy a kiadások egy része már amugyis megtörtént és a költségvetési jog gyakorlása úgyszólván abban merül ki, hogy a pénzügyi bizottság nekifekszik a sok tételnek és azokból annyit töröl, a mennyi a papiroson való pénzügyi egyensúly helyreállítására szükséges. Mikor pedig a folyó évben a sok törlés után kiderült, hogy a sok dehczitet még igy sem lehet el- iminálni, a fővárosi pénzügyi bölcseség rájött arra, hogy ha a takaró rövid és nem lehet már magunkat az egészség- veszélyeztetése nélkül jobban összehúzni, hát meg kell toldani a takarót. Ilyen tol- ! dás volt a községi pótadónak elég jelentékeny felemelése, a melynek áldását már élvezi a lakosság. Ezzel a költségvetési késedelmeskedéssel végre szakítani kell. Az egész művészet abban áll, hogy néhány hóval az év vége előtt hozzá kell látni a munkához. Hiszen ha a kormány képes szeptember hóban elkészülni a milliárdos állami költségvetéssel, sőt a delegácziók is összeülhetnek a jövő évi közös költségvetés tárgyalására, akkor a főváros a maga sokkalta szerényebb számoszlopokat tartalmazó költségvetését is elkészítheti oly időre, hvgy ujesztendőkor már a közgyűlés által megszavazott budget alapján kormányozhasson a tanács. A folytonos pénzügyi ex-lex semmivel sem menthető és egyedül kényelemszeretetre. valamint nemtörődömségre vezethető vissza. Mert azt igazán képtelen belátni minden közönséges halandó, hogy mi hátráltatja tulajdonképpen a városi költségvetés elkészültét ? Hiszen a szükségletet októberben éppen úgy ismeri minden egyes ügyosztály, mint február vagy márczius hóban és az előző évek zár- számadási adatai csak úgy rendelkezésére állanak a főszámvevőnek az előirányzat elkészítésénél már októberben, mint akár néhány hónappal később. Rendszerré emelni a költségvetési késedelmet igazán semmi kényszerítő szükség sincsen és ha a költségvetés beterjesztetnék, annak bizottsági tárgyalása és a közgyűlésen való elintézése feltétlenül megtörténhetnék még a költségvetési esztendő beállta előtt. Az a huza-vona, amely a nnyira befészkelte magát egész fővárosi admimsztrácziónkba, a költség- vetés tekintetében végre szűnjék meg. Mert az már igazán szégyenletes dolog volna, ha egy szép napon eszébe jutna a belügyminisztériumnak, hogy megsürgesse a költségvetést. A legfontosabb autonom jogra figyelmeztetni a fővárost, nem válnék díszére Budapestnek. E téren a késés oka kizárólag a fővárosi tanács. Tegyen hát róla, hogy ez a szégyenletes állapot megváltozzék! Krónika. A főváros port nyert! Az öreg Rabi Akiba, ha még tudna olvasni, és ha magyarul tudna olvasni, ezen a héten egész bizonyosan megváltoztatná régi, megrögzött előítéletét, hogy : »nincs semmi uj a nap alatt!« Bizony megesett egy rettenetes újság. A főváros megnyerte a pőrét. Az a főváros, a mely a legöregebb emberek emlékezete szerint még soha ebbe a helyzetbe nem került. Az a főváros, a melynek, a pörvesztés terén legfeljebb csak egyetlen egy konkurrense akad: a magyar államvasut. Becsületben megőszült járásbirák és törvényszéki jegyzők megdönthetetlen hite, hogy kél pörösködő fél van, a kinek lehetetlen peri nyerni. Az egyik a székes- főváros, a másik az államvasut. Nincs totalizator, a melyen annyi pénz veszne el, nincs politikus, a ki annyi illúziói veszíthetne el, nincs özvegy, a kinek annyi reménye veszne kárba,, mint a mennyi port a főváros vészit. Legyen akár felperes, akár alperes, legyen bár igaza vagy nem, forogjanak bár százezrek, avagy csak fillérek koczkán : a mikor a főváros száll pörbe, bizonyos, hogy alul marad. Mintha ő róla irta volna meg a költő: »Nincs a teremtésben vesztes, csak én!« És ime most hirtelen bebizonyosodik a pör- vesztő fővároson is, hogy nincsen szabály kivétel nélkül. A főváros port nyert! És micsoda pórt! Olyant, a mely a Rudas-fürdővel kezdődik és egy szerencsétlen fürdővendég lábkitörésével végződik. Rossz nyelvek azl mondhatnák: Úgy kell neki, minek ment a Rudasba, messze, Budára, amikor itt Pesten is elvégezhette volna a dolgát, ha már ilyen köztisztasági hajlandóságot rejtegetett a szivében, A Rudasba, a hol a fürdővendég csaknem oly ritka, mini egy megnyeri fővárosi pör. Denikve, a mi emberünk elment a Rudas fürdőbe, odaállotl a zuhany alá, azaz, hogy csak odaállolt volna, ha a palló síkos nem lett volna. De hát síkos volt és a mi jó fürdőzönk kicsúszott. Eltörött a lába. Retették a lepedőbe és kivitlék. Hála Istennek nem a temetőbe: Mert há odavitték volna, a főváros sohasem nyert volna port. A mi eltörött lábú rudasfürdői vendégünk port akaszt a város nyakába. Bátran megtehette. Abban a biztos tudatban, hogy ezzel az alperessel szemben nyernie muszáj: Fájdalom- dij és kártérítés fejében nehány ezer koronát követelt a fővároson, a melynek számos kétes vállalatai közül a Rudasfürdő a legnyak-, és lábtöröbb. Az a Rudasfürdő, a melyben nénit csak iürdőző nincs, hanem pokrócz sincsen a zuhany alatt, a mi lalán egyik oka lehel annak, hogv e fürdő újjáépítésére milliókat kell majd kiadnunk. Denikve az első biróság letárgyalta a sikamlós ügyet, — és csodák-csodája, a felperest keresetével elutasította. Lön erre nagy öröm a központi városházán és kapcsolt részeiben. Nosza hamar fürge sajtótudósitók felkapják a diadal hirt és nehány órával később a világ ámulatára ilyen czimü közlemények jelennek mega lapokban: »A pörnyertes főváros!« Mily reményekkel, mily mohón esett neki a szegény fővárosi polgár e szenzáeziónak. Nagyszerű! Bizonyosan egy milliós pórt nyert a főváros és pénz áll most már a házhoz! Talán bizony *9 RMMM ■IBB
