Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-13 / 41. szám

2

FÜGGETLEN BUDAPEST.

gazdasági szervezetünkre rettenetes sulvlyal nehezedik — a zugsajtó. A kíméletlen, vad, erőszakos, terrorizáló, megfélemlítő, eszközeiben nem válogató — zsaroló zugsajtó. Tudja ezt minden újságolvasó, tudják ezt az újságírók körei, tudják ezt az illetékes hatóságok, de fájdalmasan érzi és görnyed alatta a tisztességes társadalom és a küzködő ipar és kereskedelem egyaránt. De hozzányúlni a sajtóparazitákhoz, leálczázni bűncselekményeiket, feltárni tisztességtelen czéljaikat, világgá kürtölni förtelmes dolgaikat: se hatóság, se intézmény, se magános ember nem merészelte eddig. Féltek és félnek attól az alávaló fegyvertől, melyet mérgezett nyilu rágalom alakjában röpít vissza az ő támadójába. És a sajtószabadság honában, a mai sajtóügyi eljárás hosszadalmas proczesszusa mellett ez eléggé érthető is. Százával tudunk eseteket, — a keserves panaszok özönével jutottak tudomásunkra — a mikor a legtisz- teségesebb szándékú, becsületes munkát űző kereskedő, iparos, gyáros, vagy társadalmi tényező e dilemma előtt állt: fizetni vagy meghurczoltatni! És inkább fizetett, semmint meghurczoltassék. Meghurczoltassék ő. rom- badőljön évtizedek érdemes fáradozásának gyümölcse, meghurczolják családját, feldúlják belső családi életét. Ki teszi ki magát ennek? Még a legártatlanabb ember sem, mert nincs olyan képtelen vád és rágalom, mely hívőkre ne találna. És egy hivő százat csinál.

Az e téren fennálló erkölcsi rendet Budapesten mi oly sötétnek, oly rettenetesen nyomasztónak látjuk, hogy gyönge, de talán még is elég hangos szavunkkal elkiáltjuk: eddig, és ne tovább! A mai állapot tűrhetetlen. Mi felemeljük szavunkat a zugsajtó pusztító garázdálkodása ellen és fegyverbe szólítjuk a tisztességes sajtót, melynek erkölcsi színvonala a nagyközönség szemében a sajtókalózok révén rémitően sülyedt. A főváros egyetemének érdeke követeli ezt tőlünk, kik immár három éve állunk annak a nagy és nemes ügynek a szolgálatában, hogy Budapestet nagygyá, gazdaggá és hatalmassá fejleszteni segítsük. De a zugsajtó féktelen terrorizmusa minden becsületes törekvésnek gátat vet. Hogyan lendüljön fel Budapesten ipar és kereskedelem, hogyan menjünk gazdaságilag előre, a mikor minden lépés, a mi e téren történik, a zugsajtó megfélemlítő és terrorisztikus zsarolásának van kitéve ?

És a legszomorubb jelenség, hogy a zugsajtó ma Budapesten virágzik. Az egyik faty- tyuhajtástól vérszemet kap a másik, és a már ismert ösvényen fokozottabb mértékben törtet előre. Bár az elmúlt héten is négy zsaroló került a rendőrség kezére, mind olyanok, kik üzelmeikkel megmételyezték a zsurnalisztika tisztességét. Álhirlapirók, tisztességes foglalkozásból kivetett analfabéták, a könnyű és könnyelmű élet iparlovagjai. A kik mindig aratnak, a mit mások keserves munkával elvetetlek. Élősdiek, paraziták, a kik végigjárják a pénzszerzés minden skáláját, itt könyörögnek, olt követelnek, a mellett fenyegetnek és zsarolnak. A czéljuk mindig egy: pénzt, mentül többet!

És e leleplezett lapok közölt olyan is van, a melyet rikkancsok árusítanak az utcán. Az utcai kolportázsra való engedélyt pedig a polgármester és a főkapitány adják ki. Miért nem vonják meg azonnal az utczai elárusilás jogát e leleplezett laptól ? Miért

engednek szabad utat a métely terjedésének? Erős a hitünk, hogy e felhívásunk elegendő lesz arra, hogy a polgármester és a főkapitány erre is kiterjesszék a figyelmüket.

A zugsajtó, múlt heti hőseinek bukása, nagy megnyugvást idézett elő a főváros legszélesebb köreiben. De ne álljunk meg egy pillanatra sem. Irtóhadjáratot kell indítani a zugsajtó ellen, mely hadjáratban a tisztességes sajtó maga mellett lógja látni: Budapest székesfőváros egész társadalmát.

A Kunz czég 12.000 koronája.

Érthető feltűnést és nagy megbotránkozást okozott az elmúlt napokban több napilapnak az a hire, hogy a Kunz Ferencz c.zég, melv a székesfővárosnak szerződéses viz- mérő-óra szállítója, 12.000 koronával állítólag megvesztegette Kájlinger Mihályt, a székes- fővárosi vízmüvek igazgatóját abból a czél- ból, hogy a vizmérő-órák dolgában kedvező véleményt adjon ! Ennek a hírnek kapcsán közölték a lapok, hogy Bárczy István ár. polgármester teljességgel meg lévén győződve Kájlinger igazgató hozzáférőé tétlenségéről és ebben az ügyben való ártatlanságáról. akként akart e kínos ügyben tiszta helyzetet teremteni, hogy a Kunz czég ellen csalás czimén bűnügyi feljelentést tett.

Mindjárt másnap megjelent a lapokban Kunz Ferencz nyilatkozata, mely más megvilágításban tüntette fel az ügyet. E nyilatkozatból kitűnik, hogy az egész megvesztegetési história, szemenszedett hazugság, s ezzel maga a Kunz czég iparkodott Kájlin- ger-nek teljes elégtételt szolgáltatni. Mi nem szeretünk a szennyesben turkálni. Nem is szóltunk volna hozzá az egész ügyhöz, ha a polgármester nem ül föl egy elbocsájtott alkalmazott pletykájának és olyan lépések megtételére nem ragadtatja magát, melyek máris czéltalanoknak bizonyultak.

A bíróság a polgármester feljelentésében foglalt ama kérésnek, hogy a Kunz czég könyveit megvizsgálják, helyt nem adott, úgy hogy már most az állítólagos 12.000 koronás megvesztegetés a Kunz czég könyveivel bizonyítható nem volna. És most a Kunz czég fordul panaszos beadványnyal az ellen a volt alkalmazottja ellen, a ki az egész hazugságot Bárczy István polgármesternek feltálalta.

Ekként állván az ügy, magától a Kunz czégtől kértünk részletes felvilágosítást ennek az ügynek minden korábbi fázisáról. Kunz Ferencz készséggel állott rendelkezésünkre s a szóhan forgó ügy előzményei képpen nekünk a következőket mondta:

— Még 1903-ban történt, hogy Helvey nevű alkalmazottamat különféle szabálytalanságok elkövetése miatt szolgálatomból elbocsátottam. Ez az ember különféle irományokat, leveleket és okmányokat tulajdonított el tőlem és ezekből harácsolta most a képtelen megvesztegetési vádat ellenem. Ezekből a levelekből ugyan nem tűnik ki, a megvesztegetés, még kevésbbé bizonyítható, de ravasz fondorlattal és rosszakarattal akármilyen levélbe bármit is bele lehet magyarázni. Mert igaz ugyan, hogy e levelek egy- némelyikében Kájlinger Mihály vízvezetéki igazgató neve is előfordul. De éppen ellenkező vonatkozásban, mint azt a vád ellenem megformálta. E levelekből kétségtelenül és világosan megállapítható, hogy én Kájlinger

puritanizmusát és teljes hozzáférhetetlenségét magam több Ízben kiemeltem. Többször hangsúlyoztam, hogy Kájlinger megközelíthetetlen és a vizmérő-órák dolgában csak lelkiismerete és alapos vizsgálatai alapján fog dönteni. Ez igv is történt. Soha meg nem vesztegeltem senkit, soha ily irányú kísérletet nem tettem. Az ostoba és rosszhiszemű vád, melyet most kovácsoltak, lepattan rólam, de arról a köztiszteletben álló és közbecsülésnek örvendő tisztviselőről is, a kivel ezt az ügyet összefüggésbe hozták. Helvey ellen a bűnügyi feljelentést megtettem és ez napfényre fogja deríteni ennek az elbocsátott közegemnek aljas czéljait és eszközeit.

E kijelentéssel teljesen bizonyossá vált az, a mi iránt senkinek egy perczig sem lehetett kételye: Kájlinger Mihály vizmü- igazgató személyéhez az ehhez hasonló gva-. nusitásoknak még árnyéka sem fér. Ez az, a mit a polgármester büntetőfeljelentésén kívül is, nemcsak a megrágalmazott magas- rangú fővárosi tisztviselő, hanem az egész főváros reputácziója érdekében meg kellett állapítani. E kétségtelen bizonyossággal szemben azok a rosszakaratú rágalmak, melyek a »semper aliquid haeret« elvére támaszkodva a felkavart piszoktól, valamint a viz- müigazgató közbecsülésben álló személvére kívántak frecscsenteni, remélhetőleg egyszer s mindenkorra el fognak némulni.

Az annektált utcza.

A szoczialisták harczolnak az általános választójogért. Azért küzdenek, a minek megvalósításán a kormány, illetve a belügyminiszter serényen dolgozik és a mi már néhány hét múlva törvénytervezet alakjában a ház asztalán fog feküdni. Ezért mozgósítja a szocziáldemokrata vezetőség a hatalmas munkástábort, ezért kergeti nehány lelketlen izgató a népet bűncselekményekbe, holott éppen a szociáldemokrata-párt hivatalos lapja közölte annak idején hiteles adatokkal, a választójogi tervezet gerinczét.

Politikai vitába nem bocsátkozunk a tervezet fölött. Megvitattuk azt rni és más, hiva- toltabb tényezők alaposan és a legilletékesebb tényező, a parlament amúgy is részletesen fog foglalkozni a törvénytervezettel, a mely, mielőtt szankczionált törvény lesz belőle, még sok átalakuláson fog keresztülmenni.

A szoczialisták azonban annektálták a maguk részére az ulczál. Azt az utczát, a mely a polgárság közös tulajdona, a mely mindenkié, tehát nemcsak a demonstrácziók- nál összeverődni szokott felséges szoczia- listáké, a mely utcza enyém, tied, mienk, övé és a mely utczákon a közrend őrei vigyáznak a rendre és közbiztonságra. A szo- czialista vezérek kiadták a jelszót: »Az utcza a mienk!« A félrevezetett munkásság pedig aztán úgy értelmezi az anneksziót, hogy revolverekkel, vasbotokkal felfegyverkezve végigszáguldanak »területükön«, a polgárokat lebunkózzák, a rendőröket lelövöldözik, a kirakatokat beverik s igy tovább. Ez az úgynevezett harcz a választójogért. Harcznak harcz ugyan, a választójognak azonban vajmi kevés köze van e harczhoz. A főkapitány nagyon helyesen fogta fel hivatását, mikor ez utczai tüntetések beszüntetése czéljából erélyesen lépett fel. Az utcza nem tűnte-