Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-13 / 41. szám
! 1 ávf,Al'i7«m f AaO i__ 1 'i 1 n Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... lü korona. Fél évre ... ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIL, Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon ll9—35. Az nj választójog és a főváros. Még be sincs nyújtva a képviselőházban az általános választói jogról szóló törvényjavaslat, és máris megdördülnek az utczán á revolverek és sújtanak a vasbotok. A szocziáldemokraták manifesztálják ily viharos módon a választójogra való érettségüket. Küzdelmük a pluralitás és a nyilt szavazás ellen irányul, a melytől a tömegek egyeduralomra való jutását veszélyeztetve látják. A fizikai erő, a nyers erőszak mint politikai argumentum már készül bevonulni a magyar közéletbe, mielőtt még a széles néprétegek az urna elé járulhatnának. Ez a kíméletlen terror gondolkodóba kell hogy ejtse még azokat is, a kik a doktriner radikalizmusnak és az elméleti demokrácziának tántoríthatatlan hivei. Tessék csak elképzelni egy választási küzdelmet, a melyben a múlt csütörtöki oktogon-téri revolverezők és vasbotozók a maguk képére alkotják meg az ország törvényhozótestületét! Vájjon nem-e a legíéktelenebb demagógia túlsúlyra vergődését eredményezné-e egy olyan választójog, a mely minden korrektivum és garanczia nélkül ezeknek a nyers és féktelenkedő elemeknek megadná a teljesen egyenlő választási jogot? A csütörtöki kóstoló után Ítélve, valóban veszedelmesen fest az általános választójogalapján lezajló választás. Nem akarunk ezúttal a pluralitás és a nyilt szavazás jogosultsága és helyessége fölött vitába szállani, mert nem az a lényeg, hogy elméletileg és elvontan valamely képzeletbeli államban a teljesen egyenlő titkos választójog helyes-e, hanem az, hogy minálunk a mi tömegeinkkel, azoknak mai értelmi színvonala mellett, lehet-e és szabad-e ezeket a tömegeket, vagyis a nyers számot ugyanazokkal a jogokkal felruházni és ugyanolyan mérvben, mint az államfenntartó polgárságot, a kinek érdeke nem a zűrzavar és a forradalmi állapot, hanem a rend fen- tartása és a békés fejlődés lehetősége. Készséggel elismerjük, hogy elméletben a teljesen egyenlő és titkos választójog az ideál. De az ördögbe az olyan címé- ! lettel, a mely országunkat a foly- j tonos nyugtalanság és zavarok útjára vinné! És aligha tévedünk, hogy ez a szempont békitette ki az ideálisan tiszta, általános és egyenlő titkos választójog hiveit a pluralitás eszméjével, a melyen Andrássg Gyula gróf választói reformja [ felépül. Az intelligensebb elemeknek és 1 mindazoknak, a kiknek van veszteni valójuk, többes szavazattal való felruházása ellensúlyozni van hivatva az oktogontéri tömegeknek nagy számát, a melyeknek politikai harczi eszköze vasbot és revolver, és egyetlen érve az, hogy sokan vannak. Pedig a természetben sem az érvényesül, a miből a legtöbb van, mert ha ez nem igy volna, a sáskák felfalnák az embereket. A természettudományi felfogással kérkedni szerető szocziáliz- mus ismerje el ezt a természeti igazságot is. De bármennyire alkalmas légyen a pluralitás arra, hogy ellensúlyozza a tömegek nyers számbeli erejét, egészen bizonyos, hogy a fővárosban ez a korrektivum nem fog oly nagy mértékben érvényesülni, hogy biztosítékot nyújtson az államhü és a nemzeti érdeket szem előtt tartó elemek túlsúlyra vergődése iránt. Itt a íővárosban a legnagyobb a számbeli túlsúlya azoknak az egyes szavazattal felruházandó elemeknek, a kik legjobban hajlanak a demagógiára és izgatásra. Sem a középosztály, sem a diplomás választók és a vagyonosabb osztályok kettős- és hármas szavazatai nem paralizálhatják a nagy félrevezetett tömegek óriási számarányát. Es éppen ezért félő, hogy Budapesten, a hol a választókerületek száma a kiszivárgott hirek szerint legalább is megkétszereződik. a demagógia kezébe kaparit sok, de mindenesetre nagyszámú kerületet és egyúttal — minthogy a községi választójog legalább is oly széles lesz, mint a képviselő-választói jog — az egész községi élet és kormányzat is a műveletlen tömegek kezébe kerül. Es ezzel a veszedelemmel szemben hiába nyugtatnának meg azzal, hogy hiszen néhány szélső irányzatot valló képviselő elenyésző csekélység a nagyszámú képviselőházban. Nekünk a székesfővárosnak és a nemzeti eszméhez hü lakosságnak nem közömbös, hogy milyen elemek képviselik az ő érdekeit az országgyűlésen és kik intézik a polgárság- sorsát a főváros közgyűlésén. Mi igenis óhajtjuk és követeljük, hogy az uj választási rendszer olyan legyen, a mely nem dobja oda áldozatul az egész fővárost a féktelen demagógiának. Es éppen ezért igen lényegesnek kell tartanunk azt a kérdést, hogy az úgynevezett választói geometria a fővárosban hogyan fog alakulni, vagyis, hogy a kerületek beosztása milyen lesz. A kerületek beosztásától, a létező erő- és pártviszonyok körültekintő elrendezésétől fog függni az, vájjon túlsúlyra vergődik-e egy csapással az oktogontéri politikai szellem, avagy továbbra is e higgadt, müveit, az állam és a polgárság- érdekeit védő politika marad-e ur az ország székesfővárosában. A mi annyit jelent, hog3^ a kerületi beosztás képes lesz-e kiegészíteni és pótolni a pluralitásban rejlő korrektivum hiányát a fővárosban. A fővárosnak, Budapestnek a szerint lesz jó az uj választási rend, a mint ezt a korrektivumot a meglevő alapok kell-ő megvédésével tartalmazni fogja, avagy sem. Es éppen ezért a főváros szempontjából a kerületi beosztás kérdése fontosabb, mint maga az anyagi választójogról szóló törvény. A mit Andrássg Gyula gróf az egész országra nézve — reméljük sikeresen — meg tudott oldani, azt talán nem fogja elmulasztani az ország székesfővárosára nézve. sem. Sajtóparaziták. Tagadhatatlan tény, hogy a székesfővárosnak egész társadalma, ipara, kereskedelme és gazdasági életszerve — beteg. Beteg, mint a kamaszkorban levő ifjú, a ki hirtelen fejlődik, s nem tart lépést a lassan haladó korral. A székesfőváros fejlődése pedig az utóbbi 3—4 évtized alalt minden téren olyan rohamos volt, hogy a most bekövetkező deka- denczia szinte természetes. És erre a beteg társadalomra, erre a mi beteg iparunkra, kereskedelmünkre, egész
