Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-02 / 5. szám

III. évfolyam. 1908. Február A

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap.

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára .

Egész évre ... ... ... ... ... ... '10 korona.

Fél évre ... ... ... ... ... 5

Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS.

Felelős szerkesztő: B VIRAGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Telefon 71—53.

Két bankett.

Kicsiny okoknak is lehet nagy következménye. A székesfőváros dölyfös zsarnoka választási kortes-beszédet mond, beleköt egy távollévő politikai ellenfelébe — és a dolog következménye gyászos bukása lön a demokrata-vezérnek. Most már késő van. A Terézváros kiskirálya hiába akarná visszacsinálni a dolgot. A sző elröpült, a sértő nyilatkozat, melynek könnyelműségénél csak az Ízléstelensége volt nagyobb, — és Vázsonvi vezéri pál- czája ott hever kettétörve a földön. Ok maguk, az ódemokratapápa ortho- dox-demokrata környezete, érzik, tudják, sőt nem is titkolják, hogy vége az aranjnezi szép napoknak, a mikor a székesíővárosi közgyűlési többség az ő füttyszavukra tánczolt.

A régi panamista szabadelvű tábor az első sötét felhő tornyosulásakor siet menekülni a demokraták kellemetlen társaságától. Úgy is kellemetlen volt nekik a hetedik és nyolczadik kerületi törzsfőnököknek az Abbáziában székelő diktatúra. Ezek a jó emberek zavartalanul akarnak a zavarosban halászni és a Vázsonvi kényszerű szocziál- politikája és megfogadott puritanizmusa csak gerenda volt a szemükben. A csapás, melyet a demokrata-fővezér maga magára mért, oly nagy volt, hogy hallatára és láttára a soha hozzá nem ragaszkodott klikkek megkönnyebbülten felsóhajtanak és minden különösebb fájdalom nélkül egyszerűen kidobják a terhessé vált demokrata homokzsákot a léghajóból.

A széthúzás és egyenetlenség teljes most már a városházi többség körében. Egy részük a kisebbségi pártoknál siet szerencsét próbálni, mig a viharedzettek összeröffennek a maguk kerületi kaszinóikban és megkönnyebbülten sóhajtanak fel:

Enfin seid !

Végre egyedül maguk közt, a régi famíliában. A szétzüllés folyamata azonban nem meg}7 végbe a nélkül, hogy egy-egv szökevény menekülése magára ne vonja a közfigyelmet, bármily diszkrété és észrevétlenül szeretnék is a régi klikkek a válást keresztülvinni. Ilyen feltűnő jelenség volt például az a két bankett, mely egy estén folyt le az elmúlt héten. Az egyiket a terézvárosi demokrata-hivek

rendezték Vázsonvi tiszteletére, mintegy ezukros burkolatul a bukás keserű pirulájához, a másikat — egészen véletlenül — ugyanaznap este a Sasok tartották meg. És a mi e két estélyen, a banketten és az ellenbanketten történt, az kicsinyben szomorú képe a főváros szomorú közviszonyainak.

A terézvárosi banketten Bárczv István polgármester távollétével tün- dökött. Egyszerűen nem volt jelen, hogy jelen lehessen a Sasoknál. Ellenben elküldte maga helyett — vagy ha nem küldte, hát tűrte, hogy elmenjenek, — a tanács számos tagját, többek közt magát az egyik alpolgármestert. És mialatt a polgármester a sülyedő hajóra rálépni bölcsen tartózkodott, odaeresztette a hajóra a fővárosi tisztviselői kar néhány legelőkelőbb tagját, a mi bizonyára nem valami altruista cselekedet. Mert igazán nehéz belátni, hogy miért viseljék ezek a tisztviselők a bukó vezérrel való szolidaritás ódiumát a jövőben, a mikorra a fővárosi ügyek kisiklanak teljesen a Vázsonyi oly ügyetlennek bizonyult kezeiből. Ha azonban Bárczv polgár- mester ur ki akar tartani Vázsonyi mellett és követi bukásában a pesti Coriolánt, úgy tessék kiáltani egész mellel a fórumra, csakhogy a saját becses személyében, melyet éppen a Vázsonyi protekcziója emelt a magas polczra. Elvégre a hála szép dolog és igazán nemesszivüségről tesz tanúságot.

Csakhogy ezt az erényt is csak átvitt értelemben gyakorolta a polgár- mester, a mennyiben átvitte a hála köteles érzetet a tanács tagjaira, a kik helyette és érte jelentek meg a bukott nagyság ünneplésén. O maga ellenben, a polgármester ur elment banket tezni az ellentáborba, a Sasokhoz, a kik iránt hirtelen különös vonzalom támadt a szivében, oly vonzalom, hogy inkább lemaradt a mentorát és polgármesterségének megteremtőjét ünneplő lakomáról, mint azoknak a banketjéről, a kik a leghevesebben dolgoztak a polgár- mestersége ellen. Valóban érthető volna, ha Vázsonyi, a ki egyébiránt is oly közeli lélekrokonságban áll Cézárral, — bár csak az önérzet dimenzióinak azonosságával, — meglepedve kiáltana tel:

Et tu mi fili Bárczv?

A budapesti Brutus azonban nem oly kegyetlen mint római előde. 0 egyelőre csak titkolt elégedetlenségének

ád valamiféle burkolt kifejezést, és passziv bankettreziszteneziát gyakorol. Miként egykor Ugocsa kimondta, hogy non coronal, most ő sem hajlandó Vázsonyi fejére a polgári elismerés koronáját reátenni. Inkább eszik vacsorát ott, a hol sasfiókok apái honolnak.

így szembeállítva ezt a két bankettet, rögtön nyilvánvalóvá lesz, hogy Vázsonyit bukott embernek tartja a polgármester is. Bukásában, hogy magával rántsa a magasrangu fővárosi tisztviselők egész seregét, arra igazán semmi szükség nincsen. Vázsonyi legutóbbi Canossába menéseinek egyikéhez, a midőn a megsértett fővárosi tisztviselőkarral szemben próbálta magát menteni, felesleges staffázsul ennek a megsértett karnak rangban legelső egyéneit és vezéreit odaállítani.

Ezek után pedig igazán kíváncsian várjuk, hogy a demokratáktól való közeli elválás után a polgármester hol fog vacsorázni. Vájjon Ehrlich-Heltai- éknál, avagy a Központi Demokratakörben, mely az egyedüli társaság, a hol Vázsonyit soha elejteni nem fogják. Szent igaz, a hűség és ragaszkodás az a toka, melyet az ódemokraták tanúsítanak vezérükhöz, megható és. gyönyörű. Csak az kívánatos a főváros érdekében, hogy ezt a ragaszkodást a jövőben zárt ajtók mögött és teljesen maguk közt, nem zavartatva a külvilág zajától, csinálják végig.

Alakulatok.

(A törvényhatósági bizottság jövő kepe.)

(Vg.) A községi demokratapárt pünkösdi királyságának vége. S mert betegágynál lármázni és veszekedni legalább is szokatlan, a beteg demokratapárt a »még betegebb« vezért a kék egü Itáliába küldte üdülésre, a bomlás gyors és biztos proczesszusát pedig a vezér távollétében hangos panaszszal és jajszóval kisérik a hívek.

A helyzet adva van és lássuk, mik lesznek a demokratapárt bukásának közvetlen következményei a főváros törvényhatóságának életében.

Vázsonyi Vilmos megszűnik a többségi párt vezérének lenni, és a maga kisded, letört csapatával, az úgynevezett ó-demokratákkal teljesen izolálva fog ellenzéket csinálni:

a) annak a frakeziónak, a melynek Po- lónyi Géza áll az élére, és a mely egyesíteni fogja magában a régi szövetségestársakat: a sasokat, Ehrlichéket, Hüvöséket, és a VI. kerületi kaszinópártot;