Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-08 / 40. szám

o ménvre vezettek, hogy egy komplett kórházi beteg ágy átlag 700Ő koronát emészt fel. Kétezer betegre való számításnál ez 14 millió korona költséget tenne ki, melylvel szemben a berlini Virchow kórház költségeit — melyre Müller professzor hivatkozik — túlsóknak tartom. Berendezéssel együtt az ugyanis huszonöt millió koronánál is többe került. A kormány által most megépített klinikai kórházakat nem lehet és nem szabad a kór­házak mértékével mérni. Bölcs és üdvös al­kotás, de nem az, ami a közkórházat pótolni lenne hivatva. Más a klinika és más a kór­ház. Ezt talán felesleges is fejtegetnem. Klini­kát és hozzá kórházat a kultuszminiszter építtetett, a hol a medikusok tanulnak, mig a közkórbáz megteremtése nálunk a belügy­miniszter vagy a főváros dolga lenne. Hogy uj kórházak kellenek, az kétséget nem szen­ved. Magam is tettem előterjesztést, amely­ben kórházak megépítését sürgettem epilep­tikusok és hülyék részére, döntés azonban még egyik irányban sem történt. A nafta. Által ánosan tudott dolog, hogy a székes- főváros törvényhatóságának múlt szerdai köz­gyűlése semmi egyébbel nem foglalkozott, mint bírálatával annak a tanácsi határozat­nak, a mely az Uj Szent János kórházban kipróbálás czéljából a naftával való fűtést engedélyezte. A kőszénnagykereskedők érde­keik flagráns megsértését látták e tanácsi határozatban és azt a közgyűléshez meg- felebbezvén, a törvényhatósági bizottság oly nagy horderejűnek vélte e tisztán gazdasági és egészségügyi kérdést, hogy elveszekedett rajta egy egész közgyűlésen, de eredményre még sem jutott. Százat egy ellen, hogy a naftafütés ellenzői — egyben a kőszénnagy­kereskedők érdekének védelmezői — a naf­tát legfeljebb hírből ismerik s a mit oly rettenetes hévvel és megdöbbentő szakérte­lemmel bíráltak — az Uj Szent János kórházi próha-naftafütést — még soha, de soha mű­ködésben nem látták. Ez a könnyelmű felü­letesség, a tényeknek abszolúte nem ismerete j mellett való dühös kritika jellemzi a mi köz­gyűlésünket, a melynek ténykedéseit — ez is köztudomású — ezer és egv érdekszál irányítja. Nem akarunk abba a hibába esni, me­lyet e nehány sorban magunk is ostorozunk. Krónika. Budapest királyváros. Az udvari élet minden mozgalmassága, mely az osztrák császárváros képét oly élénkké varázsolja, rövid időre átplántálódolt hozzánk, a magyar fővárosba, a mely ezúttal rövid időre csakugyan székessé lön. A spanyol király rövid ittléte megkóstoltálta velünk az udvar jelenlé­tének minden kellemetességeit. Nem csak maga a külső fény és pompa, az ünnepélyes fogad­tatás külsőségei és dísze az, a mi e királynapok alatt Budapestet igazi székesfövárosá, fejedelmi rezidencziává avatta, bár kétségtelen, bogy a \aros külső, ünnepi képe is, a maga élénk forgalmával, nyüzsgő sokaságával, hogy ugy- mondjuk, városiasabbá alakult, ha a' lüktető életet tekintjük a városi jelleg legkiemelkedőbb ismertető jeléül. A mi a király jelenlétének a pompa és díszen fölül nagyobi) jelentőséget kölcsönöz és az udvari életet becsessé és kívá­natossá teszi, az a nagy idegenforgalom, me­lyet az udvar magával hoz, s a mely után fő­városunk igen helyesen annyira áhítozik. Ud­vari személyzet, külföldi diplomaták, osztrák és közös miniszterek s mindazok nagy kísérete jón meg, sürög-íorog, és költi a pénzt, minden idegenforgalom e legkívánatosabb kellékét. Bu­dapest e napokban láthatta, hogy mivé lehetne, ha az udvar csak néhány hónapot állandóan itt töltene. És megismertük némileg Bécs város nagy­FUGGETLEN BUDAPEST. És szívesen vállaltuk magunkra azt a fárad­ságot, hogy kimenjünk az Uj Szent János kórházba és megnézzük, mi is az a nafta, hogyan bánnak vele, milyen a kezelése, mi­lyen a hatása, mik az előnyei, esetleg hát­rányai a szénnel szemben. Es a mikor — menten minden kritikától — a nafta roppant értékes előnyeiről adhatunk számot, nem érhet bennünket a tudatlanság vagy felüle­tesség vádja, mert a helyszínén nyert tapasz­talatainkat akarjuk alábbiakban kifejteni. Pormentes, sik területen épült az Uj Szent János-kórház, melynek csak egyik ol­dalát védi meg széltől-vihartól a budai vár­fal. Hosszú nagy területen csak egy nagy gyári kémény mered az égnek, a kórház fütőházának kéménye. Egy szál czigaretta nagyobb füstöt ad, mint ez a hatalmas ké­mény, melyből füstöt szállni egyáltalán látni nem lehet. Ez a naftáról való fűtés első, nagyjelentőségű előnye a szénnel való fűtés­sel szemben. A mig a kórházat szénnel fü­tötték, a kórház nyitott ablakain szállt be a sok füst és korom és eltekintve attól, hogy ez mennyi piszkot okozott, megrontotta a kü­lönben pormentes, tiszta levegőt. Tél idején a kórház hómezőil vastag koromréteg takarta, a naftával való fűtés mellett ez teljesen ki van zárva. Megnéztük a fütő- és kazánházat. A fütőház három kazánja közül az egyik már teljesen fel van szerelve naftafütésre és mű­ködésben is van már, a másik két szénfütésre berendezett kazánnak naftafütésre való át­alakítási munkálatai most folynak. Egy-egy kazán átalakítása olyan egyszerű, hogy nehány nap alatt elkészülnek vele; az egész átala­kítás semmivel sem komplikáltabb, mint ha egy régi ajtót a porlasztókkal együtt ellátott ujjal kellene kicserélni. Maga a tüztér cha- molte-burkolatu. A fütő pedig, a ki eddig állandóan lapátolta a szenet, most csak arra ügyel, hogy a szabályozó rendesen működ­jék. Semminéven nevezendő fizikai erőt ki­fejtenie nem kell. Megnéztük a nafta-rezer- voárt. A kórház hátulsó részén a föld alatt vájtak döngölt betonnal körülépitett és hor­ganylemezzel bélelt nagy gödröt 200 hekto­liter nyersolaj részére. A rezervoár teljesen ságának és szépségének az igazi magyarázatát is. Az osztrák császárok fényes udvara évszá­zadokon át gazdagította és szépítette a császár- várost, és a mit a népek és nemzetek az ural­kodónak pénz és véráldozatban juttattak, az kerülő utón, az ipar és üzlet csatornáin át is­mét visszajutott nem a népek és nemzetek zse­bébe, hanem egyedül Bécs város nagy kincses- medenczéjébe. Él lehet tehát mondani, hogy a sok tartomány minden ereje és gazdagsága Bécsnek jutott az udvar közvetítésével. Ezért oly nagy, szép és gazdag a császárváros! Holott Budapesttől mindig csak vitt az udvar, hozni eddig semmit sem hozott, ki­véve a tiz szobrocskát, na meg a kigyótéri bér­palotát ! Most is a város izzadta ki a spanyol király fogadtatásának nagy költségeit. És mégis szívesen áldozna ez a város évente tízszer annyit lobogókra és diadalkapukra, ha ezzel megvásárolhatná csak évente négy hónapos udvari életet Budapesten. Pedig, a ki látta a budapesti népet az utczákon az ifjú Alfonzo bevonulásakor, az igazán meggyőződhetett róla, hogy a magyar nép dinasztikus érzése nem frázis. Hogy ujjon­gott, éljenzett a tömeg, hogy lelkesedett, a mikor az ősz király oldalán megpillantotta az ifjú spanyol uralkodó nyurga alakját. ívs hogy áradozott a gyönyörűségtől és ámulattól, mi­kor a csodaszép spanyol királynét meglátta. Három napig a kofák és suszterinasok sem beszéltek másról, mint a spanyol királyné gyönyörűséges szépségéről és legalább négy­be van boltozva vastartányok között és szel­lőztető csővel van ellátva. Különben pedig a rezervoárban felhalmozott anyag herme­tikusan van elzárva. Ez a mennyiség meg­felel a kórház egy hónapi szükségletének. A rezervoárból a föld alatt lefektetett csö­vekből — szivattyú segítségével — szökik fel a nafta a fütőházba, a hol a hajszálfinom- ságu porlasztókon át csővezetékek segítségé­vel vezettetik be a nafta, mint fűtőanyag- Semmiféle piszok, pernye nyomában nem marad. Hőfoka pedig szabályozható. Ezek a naftafütés előnyei. Könnyű ke­zelés, füstmentes, erős hőfejlesztés. Egészségi szempontból tehát feltétlenül jobb a szén fűtésnél. Ezek után egyetlen kérdés maradna fenn, olcsóbb-e a naftafütés a szénnel való fűtés­nél ? Ezt a kérdést pedig döntsék el a szak­emberek. T ömegsztrájk ? A tömegsztrájk rémét festik a falra na­gyon bátor szoczialisták és olyanok, a kik a fenyegetéstől nagyon hamar megijednek. Hogy a fenyegetés nem veszedelmes, azt a szoczia- lista vezetőknek magyarázni nem kell, mert ők maguk is tudják. Ezektől az uraktól nem lehet elvitatni, hogy jól ismerik a maguk mozgalmát és ennek történetét világszerte. Éppen ezért jól tudják ők, hogy politikai tö­megsztrájkot nemcsak egész Magyarországon, de még Budapesten sem lehet csinálni. Az ilyen sztrájk még sehol a világon nem sike­rült. A legnagyobb politikai sztrájk Belgium­ban volt, ugyancsak az általános választói jog érdekében, de ez is kudarczot vallott és mint tudvalevő Belgiumban érvényben van a plurális választójog. A másik politikai tö­megsztrájk Oroszországban volt. de ez az egész nép forradalma volt, az autokrata ura­lom ellen. A mi tehát nem sikerült más országokban, a hol az ipari munkások száma összehasonlithatlanul nagyobb és a munkás­ság szervezete tiz-huszszorta erősebb, az nem sikerülhet nálunk sem, a hol a szoczialista párt mindössze 150.000 tagot számlál az egész országban szerteszórva és a hol az százezer ember egyenesen szerelmes volt a szőke angol-spanyol tündérbe. Ez a naivitása, rajongásra való hajlandósága a pesti népnek az igazi alkalmas millió udvari élethez. Ennek a népnek igazán öröm a »circenses«; a látvá­nyosság, a fény és pompa felvillanyozza és egykettőre lelkesedésre tudja felhangolni. Hogy gyönyörködött a díszes egyenruhákban, a ba­kák és huszárok felvonulásán, mily respek- tussal szemlélte a tüzéreket, a kik igazi való­ságos ágyukkal vonultak ki az utczakereszte- zések elzárására! A sok szin, a harsány parancsszavak, a dob pergése és trombita har­sogása, a katonazenekarok játéka oly mámo- ritó és egyúttal lelkesítő hatással van erre a népre, hogy csakugyan saját magának ellen­sége az az udvar, a mely ezt a diszpoziczióját a pesti népnek a maga javára ki nem aknázza. Ugylátszik, észrevette ezt a király maga is, a kinek megelégedése ezúttal nem volt a megszokott rendes sablon, hanem a lakosság, az utcza magatartásából merített tanulság. Ebbe a milliőben, a pesti légkörben igazán fényesen erezhetné magát a királyi udvar és maga a király is, a kinek talán eszébe jutott e napokban, hogy mily keveset időzött eddig a magyar fővárosban. Pedig itt minden meg­van, a mi az udvartartáshoz kellene. Van fényes királyi várlak, van gazdag, királyin! fő- nemesség, van hódolatra mindig kész népesség. Hogy tehát Budapest igazi király város legyen, ahhoz semmi sem hiányzik, csak éppen a király!

Next

/
Thumbnails
Contents