Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-01 / 39. szám

I-1 Ciliiéi LEN BUDAPEST.

C)

gaslatra, azért csak dicséret, nem pedig gáncs illeti. Hiszen a hitelező mindez- deig beczézett gyermeke volt a magyar jognak, a mely teljesen kiszolgáltatta az adót a hitelezők kénye-kedvének. És éppen ez a túlságos favorizálása a hitelezőknek teremtette meg nálunk a gazdaságilag gyengéknek — tehát az állampolgárok millióinak — elnyomását és kizsákmányolását. Ha végre az állam érezve a helyzet tarthatatlanságát — a maga polgárainak biztosítani akarja a legnélkülözhetetlenebb házi bútort, a mely a családi tűzhely mellőzhetetlen kelléke, úgy ezzel csak egy régi tartozását rótta le polgáraival szemben.

A budapesti százezer adósnak tehát I csak javára szolgál a végrehajtási novella és a létért való küzdelemben hatalmas erősítője lesz a szegény pesti családapának az a tudat, hogy történjék bármi is, legyen bármi nehéz is az élete, gyermekei alól sem az ágyat, sem a széket kiránczigálni többé nem lehet.

A drága hús.

Köztudomású, hogy fővárosunkban minden élelmi cikk. de különösen a hús — igen drága. Már számos esetben kimutatták, hogy ennek a drágaságnak egyik oka a vásárcsarnokban rejlik. A drágaság okairól már igen kitűnő férfiak alapos tanulmányozást végeztek és maga a miniszterelnök is szükségét látta annak, hogy a kormány e rettenetes nyavalya ellen akczióba lépjen. Most a főváros pénzügyi bizottságában kiderítették, hogy a húsdrágaság egyik okozója a központi vásárcsarnok és általában az a körülmény, hogy a husnagyvásár nincsen kellőleg szervezve és ezáltal a husnagykereskedők tetszésük szerint felverik a húsárakat.

Teljesen összevág ez a tapasztalat Wekerle Sándor miniszterelnöknek avval az álláspontjával, hogy az élelmiczikkek forgalmából lehetőleg ki kell küszöbölni az egészen felesleges közvetítőket, akik egytől-egyik mind csak a közélelmezés megdrágításához járulnak

azt hiszem demokrata — be is rikoltotta a teremben a jellemző jelszót:

»Naftarokonság!«

Ennek a megmagyarázásához azonban az egész magyar genealógiai és családjogi tudó- j mány nem elégséges. A rokonsági és sógorsági kötelékek oly elágazók ebben az ügyben, hogy pártfelek és barátok egymással szembe kerülnek és viszont ellenségek egy táborban találkoznak. A nafta sógora apósának a barátja: Ehrlich G. Gusztávnak is a barátja és e barát barátai viszont sógorságban vannak a kőszén sógora barátjának a rokonaival. Nem is próbáljuk megoldani ezt a családi rejtélyt, de bizonyos, hogy a nagy szenvedelmeknek a hátterében ilyenféle szempontok rejtőznek. Külsőleg a két tábor akként különült el, hogy az ó-demokraták kőszén-barátok, a budaiak nafta- pártolók. I ázsonyi nagy kőszénpártolásában el is sütötte az elmaradhatatlan elmésséget: »Rockefeller-ke a mellényzsebben« megszólitás- sal gúnyolván a nafta leglelkesebb védőjét. Viszont a demokraták, a kik folyton különféle uzsorákat emlegetnek, kénytelenek voltak lehozzá. A főváros pénzügyi bizottságában a huskérdés legalaposabb ismerői szintén a husnagykereskedőkben látják a drágaság előidézőit. És csakugyan, minden laikus csodálkozással tapasztalja, hogy a nagy húsdrágulás ellenére a mészárosok mind nagyobb számban mennek tönkre, tehát kell lennie valakinek. a ki a mészárosokon kívül hasznát látja a drágaságnak. Maguk a termelők, a gazdák élő állataikért nem kapnak annyival nagyobb árat, mint amennyivel a hús Budapesten és a vidéki nagyobb városokban megdrágult. Tiszta sor tehát, hogy a felvert árak jórésze a husnagykereskedő kezén ragad.

És csakugyan igy is van a dolog. Az által, hogy nincsen megfelelő husvásár intézményünk, a huskereskedelem közbeékeli magát a termelő és a mészáros közé, és a mészáros már drágított árban veszi a nagy- kereskedőtől a húst. Ehhez járul az a baj, hogy a központi vásárcsarnok hűtőiben a hús súlyának csaknem egy hatodrészét a hűtőberendezés tökéletlensége folytán elveszíti, úgy, hogy ennélfogva a vásárcsarnok csakugyan szemmel láthatólag, mint a húst nagy mértékben megdrágító tényező jelentkezik. A tanács e bajon segítendő, a hűtőket

23.000 korona költséggel meg akarja javítani, a mely összegből egyúttal a csarnoknak husnagyvásár czéljaira leendő átalakítási költségei is bennefoglallatnak. A tanácsnak az az álláspontja, hogy a közvágóhídon nem lehet összpontosítani a husnagyvásár, daczára annak, hogy a közvágóhidi hűtőberendezés a mészárosoknak igen előnyös. Ezenkívül azt hozza fel a tanács a közvágóhíd ellen, hogy a nagyközönség ott nem jutna hozzá a húshoz. Ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a vásárcsarnokban amúgy sem vásárolnak öt kilónál nagyobb mennyiségben húst, ugv hogy a közönségre nézve egészen lényegtelen, hogy a nagyvásár a közvágóhídon bo- nyolittatik-e le. A tanács erre nézve még nem tudott megállapodásra jutni, úgy, hogy ez az igen fontos kérdés, a melytől a hús ára lényegesen befolyásoltatik, egyelőre még a levegőben lóg. Mindaddig azonban, a mig a husnagyvásár problémája a husnagykereskedők kiküszöbölésével megoldást nem talál a husdrágaság megszüntetésére gondolni nem lehet, mert a sok toldozás-foldozás és kísérletezés nem eredményezheti azt a kiványelni azt a szemrehányást, hogy ők a kőszénuzsorások pártolói. Igazán nehéz itt eldönteni, melyik félnek van igaza. Azt hisszük, egy bölcs biró Heiné vel ekként ítélkeznék:

»Es will mir schier bedünken Das alle beide st . . .«

De a háború ma véget nem ért, mert az anaftabetizmus oly nagyfokú, hogy még a tanács feje, a polgármester sem látott tisztán az ügyben. A polgármester ugyanis azt indítványozta, hogy az egész naflaügyet utasítsák vissza a tanácshoz kellő előkészítés czéljából. A polgár - mester ezúttal kitűnő stratégának bizonyult, mert a terep tel jes kitanulmányozása nélkül ezt a háborúságot sikeresen eldönteni nem is lehet.

Az előcsatározásban csak egy sebesült maradt a csatatéren. Szalay Mihály, a ki annyira odakölötte magát a nafta rögtöni kiirtásához, hogy számára a visszavonulás útja el volt vágva. Egy rosszul sikerült »relourkulsch« megkocz- káztatása után a sok beszélésben kifáradt ajkai megtették a legokosabbat: becsukódtak. Még egy-két rövid interpelláczió és az első közgyűlés is bezárult.

natos célt, hogy a mészáros, a kitől pedig a közönség a húst vásárolja, olcsón szerez-' hesse be a húst.

A Budapest—czeglédi vasútvonal kihelyezése.

A czeglédi vasútvonal, mely derékon szeli át a főváros külső részét, régóta úgyszólván egyetlen akadálya a főváros balparti része extern fejlődésének. A legilletékesebb tényezők állapitollák már meg, de átment a köztudatba is hogy Budapest a pesti oldalon kizárólag a Zugló irányában fejlődhetik, a hol sok mértföidnyi távolságban sik területen húzódnak végig a Rákosi-rétek, ámde Zugló és vele együtt az egész kültelek a czeglédi vasútvonal miatt meg van bénítva fejlődésében. Senki sem mer vállalkozni, hogy a kültelken építsen, vagy ott rendezze be üzletét, hivatalát, mert akkor — a mai viszonyok mellett — el van zárva a főváros belső részeitől. El van zárva a szó legszorosabb értelmében. Leeresztett sorompók állják útját, a hol nem ritkán 15—20 perczet kell esőben, szélben ácsorognia, mig szabaddá lesz az úttest. Es — horribile dictu — nem kevesebb, mint 65 vonat közlekedik naponta ezen a vonalon, a mi annyit jelent, hogy a nap órájából leyalább teljes 5 órát van a gyalog- és kocsiközlekedés a kültelkekkel megszakítva, ha egy-egv leeresztett sorompó előtt átlag alig 5 perczet kell várni.

Ez a hallatlan anomália régi, keserves panasza a külteleknek és a belső részek lakóinak egyaránt. Az V., VI., VII., Vili., IX. és X. kerületek függetlenségi pártjainak községi programmjában benne is foglaltatik ennek a fogas kérdésnek a megoldása. Els csak a közóhajnak felelt meg dicséretes buzgósággal a VII. kerületi polgári kaszinó, a mikor nagyszabású mozgalmat indított e vasúti pályatest kihelyezése érdekében. E mozgalomban részt vesznek az V., VI., VIE, VIII., IX. és X. kerületek összes körei, társaskörei és kaszinói, és az a czéljuk, hogy rövid időn belül ebben a kérdésben kerületközi nagygyűlést tartsanak. A nagygyűlés népes küldöttséget fog meneszteni Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszterhez és Szterényi József államtitkárhoz, és át fog nekik nyújtani egy százezer aláírással ellátott memorandumot, melyben panaszuk és kérésük benfoglaltatik. Az aláírások az összes körökben már javában folynak. Addig is, mig a nagygyűlés helye és ideje megállapítható lesz, e mozgalomban résztvevő összes egyletek és kaszinók a maguk körében csinálják meg a szükséges propagandát, melynek minden valószínűség szerint meg lesz a kívánt üdvös eredménye.

Harcz a kenyérért.

162 állás — 794 pályázó.

Régi tapasztalat nálunk, hogy az emberek rettenetesen tülekednek hivatalok elnyeréséért. Mindenki be akar ülni a biztos állásba és a mikor már benne van, jajgat és panaszkodik, hogy a kis fizetésből lehetetlen megélni. Pedig ez a kis fizetés, ez a karéj kenyér, szörnyen csábitó erejű. A hol megüresedik egy-egy kis állás, rögtön százával jelentkezik az aspiráns. így van ez a vasútnál, a postánál és igy van a fővárosnál is. Az a legsajátságosabb a dologban, hogy a köztudat szerint is csak a protekcziós alakok juthatnak állásba, úgy, hogy már a iegelkesere- detteb álláskereső és a legjavithatatlanabb