Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-01 / 39. szám
III. évfolyam. UMS. október I. 3í>. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő varos-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ................. 10 korona. Fél é vre................................ ........... 5 Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-uleza 5/A. Telefon 71—53. pontból indul ki, hogy egy oly államban a melyben a polgároknak csaknem össze- sége folyton küzd az adósságokkal, biztosítani kell azt a legszükségesebb minimumot, amely a család exisztencziájának fentartását lehetővé teszi. Az eddigi végrehajtási törvény rettenetesen kíméletlen és szigorú volt az adósok százezreivel szemben. Láttuk nap-nap után, hogy egész családok exisztencziáját tette tönkre a végrehajtó látogatása, a mikor a betegágyas nő alól kiszedték az ágyat, vagy a haldokló gyermek alól a szalmazsákot. Egy-egy árverés után az egész család a szó szoros értelmében a földön kuporoghatott és mégis örülnie kellett, ha a jószívűségéről hires pesti háziúr máról-holnapra ki nem rúgta az utczára. Alert hiszen a törvényes zálogjog tárgya: a bútor eltűnt. Amiként a modern adótörvények megállapítanak egy adómentes létminimumot, mint oly szükséges jövedelmet, a mely nélkül az élet egyáltalán nem tengethető, azonképen a modern végrehajtási törvények a családi tűzhely legszükségesebb tárgyait kiveszik a végrehajtás alól. Hogy évtizedes mulasztás után nálunk is felemelkedett a törvény- hozás, az emberség és a legelemibb szociális érzék által diktált, erre a maKrónika. Az első közgyűlés. A régi érdekes kép. Zsúfol! terem, mosolygó ábrázatok, barátságos üdvözlések. A sasok berukkoltak mind egy szálig, csak a vezérük hiányzik. Velük szemben az ősdemokraták alkotnak sürü gyűrűt vezérük körül. Középen a hegy en a szabadpolgárok harezrakész tábora terpeszkedik, tőlük balra Ehrlich-Mor- zsányiék, meg a Lipótváros engedelmes csapata ül, a jobboldalt pedig a Ferenczváros és Kőbánya képviselői foglalják el, átengedve a szélsőjobbot a Józsefvárosnak, a melyei ez a hely tradiczióból meg is illet. Nagy élénkség a teremben. Mini ha a nyári pihenő csak fokozla volna az emberekben az idegességet. Sürgés forgás, az elnöklő főpolgármester nyájas arczczal és nagy következetességgel rázza és rázza a csenget} üt. Alig van foganatja. Azt a tiszta benyomást nyerjük,* mintha az ülésterem harczlerén most helyezkednének el a csapatok és osztódnának ki részükre az ulasitások. A vezérek járnak-kelnek. j Hol Vázsonyi, hol Bellái, majd Plnlthy alakja bukkan fel egv-egy csoport előtt, a hol fejüket összedugva tanakodnak. És legyünk igazságosak. Legtöbbet izeg-mozog Szalag Mihály, a ki szintén vezér — szerelne lenni, vagy legalább is —- annak hiszi magát. A közgyűlés megnyitásakor ez a llámisi- tatlan képe az ülésteremnek. Az elnöki bejelentéseknek is vége. Bódy, a legszimpatikusabb tanácsnok is 32 másod- percz alatt referálja el a maga ügyét. Ls ezután kezdődik a háború. Furcsa háború. A szén mérkőzött meg a naftával. Hogy ez a két hadakozó miként került a közgyűlési terembe, arról a napilapok bőven és részletesen referálnák. És nem hiába tüzelőanyagok küzdöttek egymással, a hangulat is olyan tüzes, izzó volt, mintha sok ezer kalóriás kőszénnel fűtöttek volna a közgyűlési terem alá. A levegőben folyton röpködött a nafta szócska, úgy, hogy végre a hírlapi karzaton egy kollégánk elszólta magát: »Anaftabéták!« A szemfüles Rúcz Dezső rögtön felkapta a szóvicczet és mint a maga ötletét ordítozta közbe az egész vita folyamán. Ehrlich, a G. Gusztáv, a ki idáig a legújabb udvari tanácsosnak Márkus Miksának udvarolt, meglepetve magyaráztatta meg magának a szóviccz értelmét. Pedig a szójáték ezúttal nemcsak elmés, hanem igazán találó volt. Kiderült ugyanis, hogy egy-két városatyán kívül, a kik egész beható és kimerítő tanulmányokat folytattak a fűtés technikai rejtelmei körül, csakugyan csupa »anaftabéta« ül a teremben, a kik nem is sejtik, milyen fán terem a nafta. Egy terézvárosi demokrata csakugyan meglepetve kérdezi Brody Ernö-től: »Micsoda fából van az a nafta, hogy olyan jól lehet vele fűteni?« Az ifjú hon- és városatya azonban nem tudott neki felvilágosítást adni, hanem a spirituszt ajánlotta legjobb tüzelőszerül, pláne a mióta a kontingenst a nagy gyárosoktól elvették. Ekképpen folyt le az egész tüzelőanyag- háború, a rokoni és sógorsági állapothoz képest felsorakozó csapatokkal. Az egyik városatya Százezer adós A múlt héten járt le az a kritikus határidő, a melyet a végrehajtási novella kitűzött a még biróilag meg nem Ítélt követelések bejelentésére: Szeptember 25-ike, a melyen ez a harmineznapos bejelentési határidő lejárt, valóságos fekete péntekje a hitelezőknek. Alert, aki eddig a napig nem élt a jogíentartással. az a hitelező követeléseinek jó részét elveszíti. Érthető tehát, ha szeptember 20—25-ikéig Budapesten egyedül sok tizezer számra menő bejelentés történt, mely mintegy 100.000 adós ellen irányul. Alagában ez a rengeteg szám megdöbbentő. De még sötétebb lesz a helyzet képe, ha ezt az abszolút nagy számot viszonylatba hozzuk a főváros részesedési arányszámaival. Mert akkor arra lyukadunk ki, hogy a fővárosban csaknem minden családfentartó férfi el van adósodva. A főváros 800.000-nyi lakosságának legalább egy harmadát leüthetjük mint oly zsengekorut, a mely egyáltalán nem jön számításba a hitel szempontjából, a fenmaradó meglettebb korúak két harmadrésze családtag, a kiket a családfő tart el és a kétszázezer fenmaradó lélek mintegy íele nő, úgy, hogy a kereső és családfentartó férfiak száma körülbelül százezerre tehető. A járás- bíróságoknál történt adósbejelentések tehát úgyszólván minden családfentartót érintenek. A, bejelentések e rengeteg nagy számából most ismét fegyvert kovácsolnak a végrehajtási novella és általában a kormány egész szocziálpolitikája ellen. A vád úgy szól, hogy ime: ennyi rengeteg sok embernek kell most egyszerre kifizetni a tartozását. Pedig az egész okoskodás a milyen rosszhiszemű, ép olyan alaptalan is. A végrehajtási novella ominózus határideje csak annyit jelent, hogy a bejelentett követelések egy éven belül perlendők és végrehaj- tandók, úgy, hogy a dolog természete szerint egy esztendőre fog szétoszlani ezeknek a foglalásoknak a száma, annyira tehát, amennyi idő alatt a nem fizetők jó részét amugyis perelte volna a hitelező. De nem is ez fáj a végrehajtási novella konok kritikusainak, mert ők nem az adósokat féltik, hanem a hitelezőket. Tény az, hogy a hitelezők azáltal, hogy nem perelt fennálló követeléseik a jövőben csak a szükséges bútorok és ingóságok érintetlenül hagyása mellett lesznek végrehajthatók, feltétlenül veszteségeket fognak szenvedni; csakhogy a végrehajtási novella éppen abból a szem
