Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-21 / 38. szám

A polgármester ur automobilja.

(Levél e szerkesztőhöz).

A városháza gazdálkodására betű szerint igaz a példaszó, hogy szegények vagyunk, de jól élünk. A mióta a demokrata párt megfészkelte magát a városházán, folyton azt hirdette, hogy a fővárosnak szüksége van az adóemelésre. A párt fővezére Vázsonyi Vilmos hónapokon át szónokolt, hogy föl kell emelni az adót, a VII. kerület adóemelői pedig falragaszokon hirdették, hogy a fővárostól nem szabad megtagadni az áldozatot, mert a mindennapi kenyérre kell a városnak a pénz s végeredményben a polgárság javára fordítják azt a pénzt is, mert alkotni akarnak. És a demokrata vezérek a polgárság zsebére megszavazták az adóemelést. Mi és e lap már annak idején bizonyítottuk, hogy az adóemelésre szükség nincsen, hogy csak azért sarczolják meg a nagy közönséget, hogy a városházán dulakodhassanak a pénzben, ne kelljen minden garast kétszer is megforgatni, hanem gondtalanul adminisztrálhassanak a város urai Az eredmény megmutatta, hogy igazunk volt. A zárószámadás kegyetlenül ráczafolt azokra a hangos demokrata kijelentésekre, hogy elpusztul a város, ha az amúgy is agvon sanyargatott polgárság adóját föl nem emelik. Lassankint azonban nyilvánvalóvá lesz, hogy mire kellett az adóemelés. Hogy jól éljenek, hogy a közvagyonból parádézzanak. Kammermayer Károly negyedszázadig volt Budapest polgár- mestere s minden adóemelés nélkül csinálta meg Gerlóczy Károly segítségével a három faluból ezt a hatalmas várost. S még ehhez a nagy munkához sem kellett nekik saját ekvipázs. Bérkocsit is csak akkor használtak, ha föltétien szükség volt rá. Mindig arra gondoltak, hogy a maga vagyonával úgy gaz- dálkodhatik mindenki, ahogyan akar, de a közvagyonnal, tehát csak a gondozására bízott idegen vagyonnal kell is, de illik is a legnagyobb mértékben takarékoskodni. Azóta fordult a viiág. A polgármester külön fogatot kapott. A legjobb és legdrágább telivéreket vásárolták meg, hadd lássa a közönség, hogyha már fi/éti a sok adót, legalább a

Budapesten az ilyen mulatóhelyeket, a mint hogy nem is azok, holott, ha Budapes igazi lumpváros volna, nem két három,hanem 25—30 mulató boldogulna és virágzana.

Más lapra tartozik a zugszállodák nagy elszaporodása. Tény, bogy ezek egytől-egyik a rejtett vagy nyílt erkölcstelenség melegágyai. Tudunk akárhány ily szállodást, a kik fiatal, csaknem gyerekleányokat kü denek ki az utczára, hogy légyottra csábítsák a járó kelőket. Egynémelyik ily szálloda rengeteg forgalmat bonyolít le naponta a melylyel nagyság dolgában legfeljebb annak a Rákóczi-ut közelében levő nagy fürd >nek a szerelmi üzlete veteked- hetik. Valóban meglepő dolog, hogy a főkapitány tűri Vénusnak azt a közelségét Therapiá- hoz Hiszen ugyanakkor, amikor buzgó detektívek összefogdosták a Rákóczi-utón a lisztessé ges, de nekik gyanúsnak látszó varrólányokat, saját szemeinkkel láttuk a fürdő- és szálloda többnyire igen kevéssé tetszetős tündéreit szabadon sétálni a Rákóczi útnak ugyanazon a részén. És rejtély még ma is, hogy ezt az útrészt miért kerüli el Bodri Dezső jótékony seprője ? A zugszá lodák egytől-egyig olyan pásztorórák színhelyei, a melyek nem a poézis, hanem a rendőrség hatáskörébe tartoznak és valóban nem ártana ezekre az üzletekre rend9

: mint egy igazi ur. A két polgármesteri fogatra, noha ingyen szállást kapott a városházán, polgármestere úgy hajtat végig a városon, kilenczezer koronát irányoztak elő az idei költségvetésben, Már tavaly hire járta, hogy nem méltó a demokrata uralomhoz, hogy a polgármestere kocsin járjon. De mit szól majd hozzá a polgárság, ha látja, hogy autó- mobilos virtsaftra kellett fölemelni az adóját? — kérdezték az aggodalmaskodók. — Mit? Hát senkinek semmi köze se hozzá. Örüljön a nép, hogy azt meg nem parancsoljuk neki, hogy az automobil alá feküdjék, különösen, ha a vezér ül majd a polgár- mester jobbján. Az a pár függetlenségi meg hadd kiabáljon. Ki fogjuk jelenteni, hogy mi nem vagyunk krajzlerok, mi nagyszabású emberek vagyunk, nem pocsékoljuk az időnket olyan csekélységre, hogy a polgármester automobilon jár-e vagy sem. Sőt illik is, hogy automobilon járjon. Igen is azzal csak a főváros fényét, gazdagságát bizonyítja. S valamit csak a külsőre is kell adni. Jól nevelt emberek vagyunk s nem tűrhetjük, hogy a polgármesterünk rongyos határon járjon. Érdemes is azért a pár garasért úgy kiabálni!

Es lassanként bizonyossá lön, hogy a főváros közigazgatásának elengedhetetlen és legfőbb kelléke, hogy a polgármester automobilon, még pedig szép automobilon járjon. Még pedig nagyon sürgős a dolog. Nem lehet a közgyűlést megvárni. Hátha még leszavazná a dolgot, lessék megvenni s ha tisztelt ellenzéknek nem tetszik rájuk olvassuk, hogy klerikálisok, maradiak ósdiak stb. és végül kár róla annyit beszélni, mert az automobil már meg van.

Valaki tudott is kéz alatt egy automobilt, olcsón meglehet venni. Ne mondják, hogy nem takarékoskodunk. Minek vennénk újat, a mikor éppen elakarnak adni egy régit. És megvették. Kifizették a tizenkétezer koronát s elvitték a műhelybe a gépkocsit, hogy helyreállítsák. Az is kétezer koronába került. És Budapest népe ha éhezik, elmehet a városháza kapuja elé és jól lakik a gyönyörűséggel, hogy milyen nagyon szép automobilja van a polgármesternek.

őrségi határozattal kimondani a numerus clau- sust. Legalább tiz esztendeig nem lenne szabad ilyen zugszálloda nyílására engedélyt adni. A jóból úgyis annyi van már, hogy ennél több biztosan megárt.

Budapest erkölcsi krónikájának legfeketébb lapjaiban ezúttal böngészni nem akarunk. A Kragujevics féle típusok eddigelé fővárosunkban csak kivételek, a mit az is bizonyít, hogy működésének színterét az év nagy részén Berlinbe és egyébb nagy német városokba tette át a beteges szerelem e kizsákmányolója. A rendőrség e tekintetben igen éber és eredményes munkát folytat, úgy, hogy a sötét bűnök e legsötétebb fajtája a teljes diszkréczió árnyékában húzódik meg.

Az egész elmélkedésnek pedig az a veleje, hogy ne csináljunk minden áron oly rossz hirt saját magunknak, a mikor nem is vagyunk olyan rosszak. A mi kinövés az erkölcsrendészet terén van ebben a városban, az múló baj, a melyet egy kis figyelemmel ki lehet küszöbölni. A mulatók tekintetében alig szükséges hatósági intézkedés, mert a létért való küzdelemben a feleslegesek úgyis elpusztulnak. De a zugszállodák számát igenis hatósági parancsszóval korlátozni kell, mert ezekre nézve áll az igazság: »Az alkalom szüli a tolvajt«.

FÜGGETLEN BUDAPEST.

______

Igaz, rongyos tizennégy ezer korona nem a világ, de ha már fölösleges volt az a pénz s odaadják a menedékházak nyomorgóinak egy falat kenyérre, Budapest talán megmenekül az éhtifusz pusztításától.

Az az automobil jellemzi legjobban a városi gazdálkodást. Hatalmas bizonyítéka, hogy a polgárság lehet szegény, de a város urai automobilon járnak. Hogy a polgármester fogatát azért nem adták el, hogy az is megmarad, azt már igazán fölösleges mondani. Mit csináljon a polgármester, ha egy- szer-másszor gummirádlizni akar. És minden jól nevelt automobil mellé ekvipázs is kell. Ezek után pedig be kell ismernünk, hogy tévedtünk, a mikor azt hirdettük, hogy nem kell adóemelés. Ha nem emelték volna föl az adónkat, nem vehettek volna automobilt a polgármesternek. El kellett volna maradnia ennek a polgárság jólétét előmozdító dicső alkotásnak, a mely örök időkig hirdetni fogja, hogy a városházán a demokrata uralom idején megértették a modern haladás szavát.

A főváros fejlesztéséről szóló törvény.

A képviselőház keddi első ülésén a napirend megállapítása során Polónyi Géza szóba hozta a főváros fejlesztéséről és a főváros háztartásának rendezéséről szóló törvény- javaslatot. Az ülésnek e része a következő- képen folyt le:

Polóngi Géza: Én csupán egy felvilágosítást kérek az igen t. miniszterelnök úrtól. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy az ö általa tett előterjesztésében benfoglaltatik az én alázatos kérésem teljesítése is. A kiosztott ügysorban ugyanis méltóztatik látni,, hogy a kész javaslatok közt ott van a fő- és székváros fejlesztéséről és hálára kötelező módon, a főváros háztartásának rendezéséről szóló javaslat is. A t. képviselöház előtt felesleges bővebb érvekkel kimutatnom annak szükségességét, hogy ezen kérdés mentöl előbb döntessék el. Ugyanis a törvény a fővárost, mint a többi törvényhatóságot, költségvetésünknek bizonyos meghatározott időben leendő megszavazására és a kormányhoz való felterjesztésére kötelezi. A fővárosra nézve tehát rendkívül fontos ezen kérdés megoldása, és kívánatos, hogy költségvetése szempontjából mielőbb tájékoztassák, hogy e tekintetben a törvényhozás milyen álláspontot foglal el.

Én azt hiszem, hogy a javaslatok közt, a melyeket a miniszterelnök ur, mint készeket felsorolt, benfoglaltatik ez a javaslat is, amelynek napirendre tűzését ö maga is kívánatosnak tartja. Miután pedig arról van szó, hogy a pénzügyi bizottság jelentésének beérkezése utáni időben tárgyaljon a képviselöház, a ház elnöke által meghatározandó napon : ugyebár, ez csak egy előzetes táj koztató, hogy az annak idején összehívandó ülésnek mi legyen napirendje? Nem tudom, nem lenne-e megfelelőbb, ha a ház már ma határozna a felett, hogy a majdan összeülő ülésnek mi legyen a napirendje. Igaz, hogy ezt a holnapi ülésen is megtehetjük, de én felvilágosítást kérek arra nézve, hogy a kormánynak mi a szándéka e javaslattal, hogy a főváros törvényhatósága e választ megnyugvással vehesse tudomásul és saját háztartásának miként való rendezését annak renHje és módja szerint intézhesse el. Az én alázatos kérelmem tehát az igen t miniszterelnök úrhoz szól, hogy nyugtassa meg a fővárost, hogy az aztán megnyugvással kezelhesse a költségvetését. Tisztelettel kérem tehát a miniszterelnök urat, kegyeskedjék e tekintetben megnyugtató választ adni.

Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólni.

Wekerle Sándor miniszterelnök: Én általában szólottám a tárgyalásra kész ügyek tárgyalásáról, a mely kész ügyek között ez a fővárosi javaslat is benfoglaltatik. Én tehát meg-