Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-21 / 38. szám
III. évfolyam. H)08. szeptember 21. 38. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 4S-as partkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ......... ... ... 10 korona. Fé l évre ... ................ ... ... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Budapest népe. Hétfőn este békés tüntetés volt a főváros utczáin. A szocziálisták szokás- szerint hiven engedelmeskedtek a vezetők utasításainak és a naplemente után buzgón, kitartással és — ismerjük el szép csendben és rendben tüntetve sétáltak az általános választói jog nagyobb dicsőségére. A rendőrség erőskezíi főnöke igen helyesen cselekedett, hogy a sétálásnak útjába akadályt nem gördített. A munkások fel és alá járkáltak, kiki tele torokkal elkiabálhatta a maga politikai óhajtásait és ez a nagy szabadság egyúttal azt eredményezte, hogy teljes rendben és békességgel folyt le az este, a melyektől pedig sokan véres összekoczczanásokat vártak. Ez az eset is dokumentálta a budapesti nép békés alaptermészetét, a melytől minden revoluczionárius hajlandóság teljesen távol áll. A munkában elfáradt emberek örültek, a mikor a programm- szerti és párthatározattal kötelező vétett sétálásnak vége szakadt és kiki szép csendesen hazaballagott, minekutána lesétálta a maga kiosztott porczióját. Ez a szinte kedélyeslefolyása a veszedelemesnek Ígérkező estének ismét jogaiba helyezte azt a Krónika. Közerkölcsök Mulatók. — Zugszállók. Hipo kréta szem forgatással nem tehetjük magunkat túl azokon a jelenségeken, amelyek egy nagyváros életének elmaradhatlan kisérői. Budapest erkölcsi hire tudvalevőleg igen gyenge és a külföldön úgy beszélnek fővárosunkról, mint egy újkori Sodomáról. Pedig ez a város sem rosszabb, söl sok részben jobb egyébb nagy városoknál. E részben is úgy áll a dolog, hogy a magunk hírét mi magunk rontjuk le, a mikor csodadolgokat mesélünk az idegeneknek Budapest éjjeli életéről, arról az életről, a mely, valljuk meg, nincsen. Nem igaz és százszor nem igaz, hogy Budapest az éjjeli lumpok és a ledér nők városa. Egész Budapesten csak annyi éjjeli tivornyaház van, a mennyit a két kezed ujjain elszámlálhatsz és ezek nagy része is kong az ürességtől. Ha valamelyikbe betéved az idegen, a ki tudvalevőleg oly ritkán forog ebben a városban, csodálkozással kérdi, hol van hát az a hires budapesti éjjeli élei ? A melyet a pesti helyi múzsa dicsekedve ekként énekel meg: «Látta-e már Budapestet régi bécsi reczeptet, hogy azilyen alkalmakkor legbölcsebb szabály: »Auslaufen lassen !« Haddsétálják ki magukat az általános választói joglelkes hívei, az ilyen sétákból se kára, se haszna senkinek nem lehet. A mily helyes volt a főkapitánytól hogy az esti felvonulásra az engedélyt meg nem adta, oly helyes volt viszont az az intézkedése, hogy nem gördített akadályt a tüntető séták elé. A mi tömegeinkben minden nemzetközi tanítás ellenére is meg van az a magyar vonás, hogy békés és jólelkü, ha nem bántják és ha csendesen mehet a maga utján. Éppen ezért elhibázott dolog minálunk tömegekkel szemben mindennemű agresz- sziv fellépés mindaddig, a mig ilyen nélkül is fenn lehet tartani a személy- és vagyonbiztonságot. Azok a sajnálatos inczidensek, a melyek az előző heti esti tüntetések alkalmával lefolytak, ismét azt demonstrálták, hogy az ilyen tumultusoknak rendszerint az ártatlanok isz- szák meg a levét. A rendőrség a rendcsinálás alkalmával természetszerűleg nem járhat el keztyüs kézzel, bár szívesen elismerjük, hogy a szolgálatban elcsigázott rendőrök elkeseredése néha a kelleténél erélyesebben tör ki. A legéjjel ?» E kérdésre a legtalálóbb válasz az volna, hogy nem láttuk, mert Budapesten éjjel nagyon sötét van. Ez legyen a mulatozás, tivornvázás és erkölcstelenség hazája, ez a sötét város, kora éjjeli órákban, üres utczáival, bezárt boltjaival, éjfélkor teljesen megakadt közlekedésével ? Valóban, ne dicsekedjünk ezzel a bűnünkkel, amelyben nem vagyunk vétkesek. A rendőrség buzgó, néha túlbuzgó működése az éjjeli pilléket leszorította az ulcza járdájáról és a főbb útvonalokon éjfél körül is alig repkes egy-egy pillangó. Azokban az éjjeli kávéházakban, a melyek a szerelem papnőinek hadműveleti szerepül vannak kijelölve, csendes, szerény, szinte félénk élet folyik. Közel van a kapitányság és a kávés, pinezér, leány egyaránt pontosan betartják e szigorú rend szabályait. Csak két dolog van, a mit mint az éjjeli életet fitogtató allűrt mutogat ez az alapjában véve nyárspolgárias város. Az egyik a mulatók folyton szaporodó száma. A másik a garni- szállodák nagy elharapódzása. Pedig mind a kettő a nyomorúság félreismerhetlen jegyében szaporodik és tengődik. A mulatók sokasodása arra vezethető vissza, hogy sok ember bizakodik az annyit kürtőit budapesti lumpolási hajjobb biztosíték az ilyen váratlan veszedelmek ellen az, ha az emberek távol tartják magukat az efféle tüntetések szinterétől és lektizdik egyébként érthető kíváncsiságukat. Mert sem a kard, sem a golyó, sem a rendőrló patája — a mikor működésbe kezd lépni — nem képes disztingválni rosszindulatú tüntető és ártatlan szemlélő között. Az előző heti véres és a hétfői kedélyes lefolyású tüntetésekből tehát kettős tanulság vonható. Az egyik illeti a rendőrséget. Ez abban áll, hogy a munkástömegek ártatlan tüntető kedvének sokkal tanácsosabb, szabad folyást engedni, mint rideg szigorral minden kiáltást az emberekbe fojtani. A másik tanulság a közönség hasznára válik. Ez pedig az, hogy a kinek nincs dolga a tüntetések tájékán, az maradjon szépen otthon. A szocziálisták nagy és türelmetlen követelése az általános választójog után, rövidesen kielégülést fog nyerni, mert a kormány meg fogja csinálni a választói jogot minden sétálás és demonstrálás daczára is. Meg fogja csinálni, mert benne van a programmjában és mert a függetlenségi párt évtizedes követelménye a választójog demokratizálása. landóságban, legtöbbje azonban tévesen és helytelenül. Ha széjjelnézünk, az összes mulatók közt alig akad keltő-három, a melyik valahogyan meg tud élni. A többi csak teng-leng, folyton változtatva tulajdonosaikat és küzdve a fizetésképtelenséggel. Most ismét egy ilyen mulatóalapitási korszakot élünk, de ha mélyebben belepillantunk e vállalatok kulissza mögötti dolgaiba, hát igen furcsa dolgokat látunk. Az egyik nagy mulató kaucziós alkalmazottakat keres. Pedig a kaucziós emberre tapasztalat szerint Budapesten csak annak van szüksége, a kinek pénzre van szüksége. Már az üzlet berendezése is részben a kaucziókból kerül ki, a többi tökét pedig hitelbe adják : a sörös, a pezsgős, a boros, szóval mindazok, a kik az uj mulatóban a maguk czikkét akarják fogyasz- tatni. Valamennyi pesti mulató csaknem kivétel nélkül ily gyenge pénzügyi alapokon nyugszik. Egy másik épülőfélben levő mulató a születés folyamán megakadt. A terem vasváza mérede- zik két magas kőfal között és az épilés megszűnt, mert az építtetőnek elfogyott az aprópénze és még nem talált elegendő kaucziós embert és pezsgőit, söröst, meg borost. A reális töke tehát nem tartja egészséges vállalkozásnak
