Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-11 / 36. szám

2

a hatóságot évek óta éri a sajtóban és a főváros köreiben, nem alaptalan. Igaz, bogy a múltban a közmunkatanács sok szép és eredményes alkotást kezdeményezett és vitt keresztül. És teljesen méltányoljuk, ha a tanács most megjelent 1907. évi jelentésében önérzettel mutat reá védekezésképen ezekre ! az alkotásokra és az évtizedek során kifejtett sikeres működésére. De senkinek sem jutott eszébe, hogy elvitassa a közmunkatanácsnak ezeket a muttban szerzett érdemeit. Szó szerint igaz, hogy az Ándrássy-ut, a Nagykörút a Belváros szabályozása, a budai részek rendezése, a Szabadság-tér kiépítése: minden hiányossága és hibája melleit is a közmunka- tanács érdeme. Csakhogy a mennyire örömteljes ennek az intézménynek a múltja, anyucira reménytelen a jövője és sivár a jelene. Akkoriban, a mikor a tanácsot megalkotta a törvény, szükség volt egy oly állami felügyelet alatt álló hatóságra, a mely a kicsinyes, nyárspolgári városi körök szűk látókörén felülemelkedve, nagyszabású város- fejlesztési politika irányát megjelölje. Az idők folyamán azonban, a mikor ennek a városnak vezető körei belenőttek az autonómia követelményeibe, minden ez autonómián kívül éső hatóság és közeg csak akadályként szerepelhet. És csakugyan a közmunkatanács az összes építészi ügyekben csak mint hátráltató és akadályozó tényező működik már huzamos idő óta. Semmi értelme sincs annak, hogy ma, a mikor a főváros vezetősége a kellő műszaki erők felett rendelkezik, a főváros fejlesztésének a sorsába egy kívül eső tényező beleszólhasson. A főváros pénzén végzett szabályozási, rendezési és építészi munkálatok kellő elvégzéséhez nincsen szükség ilyen szakközegek közreműködésére. Az állam a maga hozzájárulását ezekhez a munkálatokhoz intéztetheti tetszése szerint bármely hatósággal, ebbe a városnak beleszólása nem lehet, de viszont apszurdum, hogy a városi önkormányzat elismerése mellett a legfőbb kormányhatósági fórum és az önkormányzati testület közé még egy fórum ékeltessék be, a mely az önkormányzattal szemben a magasabb közérdeket képviselje. Mert hiszen a közmunkatanács létezésének ez volna a tulajdonképeni rácziója.

Az a mosakodás, a melyet a közmunka- tanács végez az ellene intézett támadásokkal szemben említett évi jelentésében, egyáltalán nem dönti meg azt a meggyőződést, hogy erre a tórumra manapság már semmi szükség nincs. És ezt a meggyőződést nem ingathatják meg azok a programmszerü tervek és feladatok, a melyeket a jelentésben a közmunkatanács megfogalmaz. Különböző szabályozási és rendezési munkák, mint a minők: a Belváros egyes utczáinak a kiszélesítése, a Rákóczi-ut belső torkolatának a rendezése, a Szervita-tér szabályozása, mindezek a tervek üdvösek és megvalósításuk kívánatos, ámde ezekhez éppen nincs szükség a közmunkatanácsra, mert hiszen mindezek elvégezhetők nélküle is. Az Andrássv-ut meghosszabbításaként tervezett nagyszerű útvonal, mely a \ árosligelen keresztül Alagig vezetne és a melynek kiképzése a közmunkatanácsnak tervei szerint valósággal grandiózus úttal gazdagítaná meg székesfővárosunkat, szintén nem szorul a közmunkatanács létezésére, mert hiszen mindazok a kisajátítások, a melyek ennek az útnak létesítése érdekében foganatositandók, ép oly simán lebonyolíthatók a főváros hatósága által is. Viszont

FÜGGETLEN BUDAPEST.

azt látjuk, hogy a legsürgősebb utnyitás kérdésében — értjük ezalatt az erzsébetvárosi uj sugárút létesítését — a közmunkatanács egyáltalán nem foglal állást, nyilván azért, mert ez az ut közóhaja a főváros egész lakosságának. Éppen az a baja a közmunka- tanácsnak, hogy teljesen begubózik bürokratikus magasságba és egyáltalán nincs érzeke ennek a városnak praktikus szükségletei iránt, i Legkirivóbban bebizonyítja ezt a tanács - csak most legutóbb is — az uj építési szabályrendeletnek általa elkészített tervezetével, melyről a dolog nagy fonossagánál fogva, külön czikkben emlékezünk meg.

Nincs is nézeteltérés az iránt, hogy a közmunkatanács napjai megvannak számlálva. Ha csak azért tartják fenn, hogy rok- . kant, de érdemes politikusoknak vagy állami funkczionáriusoknak szinekurákat nyújtanak a közmunkatanács állásaiban, ez ellen semmi kifogás nem eshetik. Mint végellátó intézetet el lehet tűrni a közmunkatanácsot is, de akkor tessék kivenni kezéből azt a nagyfon- tosságu határkört, a melynek birtokában manapság csak a főváros fejlődésének akadálya gyanánt szolgál.

Az uj építési szabályzat tervezete.

Az egy évtizede tartó építési pangás egyik főokául általában a régi elavult építési szabályrendeletet tekintik, a mely nehézkessé, terhessé és igen költségessé teszi a Budapesten való építkezést. Maga a közmunkatanács is már rég tisztában van azzal, hogy a mai építési szabályrendelet elavult, de minthogy e tekintetben a kezdeményezés az ő hatáskörébe tartozik, természetes, hogy az uj szabályrendelet tervezete roppant lassan készült el. Most végre-valahára napvilágot látott ez a tervezet és az első benyomás, a melyet a terjedelmes munkálat futólagos átolvasása kelt, éppen nem kedvező.

Az egész munkálaton végig vonul az a tendencia, hogy az építkezés még az eddigi állapottal szemben is megnehezittessék. Nem hisszük ugyan, hogy ez a czélzat tudatos, de kétségtelen, hogy a tervezet ezt eredményezné. Mintha az uj szabályzatot a tűzoltóság, a rendőrség ésegyébb közbiztonságra felügyelőtényező teljesen egyoldalú szempontjukból készítették volna el, annyira túlteng benne az az egyetlen szempont, hogy az épület mentül biztosabb, mentül erősebb legyen. Arról, hogy a biztonságnak ez a követelménye összhangba hozható a modern építkezésben az olcsóság és könnyedség szempontjával, a szabályrendelet tervezete nem tud semmit. Mintha a megalkotója átaludta volna a modern architektúra óriási fejlődését, amely vassal és betonnal pótolni képes a falak nagy méreteit. Igazán sajátságos, hogy akként véli megkönnyíteni az építkezést a tervezet, ha a falak vastagságát még az eddiginél is nagyobbra Írja elő és egyáltalán favorizáljá a magyar építéstAz összes szakköröknek a véleménye erről a tervezetről az, hogy nemcsak nem könnyíti meg, hanem ellenkezőleg hátráltatná és megnehezítené az építési tevékenységet. Nagy városban, a hol az építkezés legnagyobb része bérházaknak készül, tehát tőkebefektetés czéljából természetes, hogy az emberek törekvése: mentül olcsóbban építkezni. A törekvésnek útját állja a költséges építkezés megkövetelése. De az se szolgálhat az építési kedv fokozására, hogy minden legkisebb építési munkához is megkívánja az---------------------------------------—------ . , : [ i

előze

tes hatósági engedélyt. így a tervezet szerint még a homlokzatfal uj festéséhez is építési engedély kikérése szükséges. Eszünkbe jut erről annak az alföldi parasztnak a históriája, a ki kivándorolt Amerikába és ott megszedte magát. Pénzecskéjével hazajött a falujába és a házát düledező állapotban találta. Az udvari belepte a gaz, az ablakokon, ajtókon ki-be fujdogált a szél és a kémény teteje összedőlt. A mi parasztgazdánk kigyomlálta a gazt, beüvegeztette az ablakokat és nehány sor téglával helyreállította a kéményt. Egy hét múlva idézést kap a szolgabiróhoz, aki tudtára adja, hogy építészi engedély nélkül való építésért 50 forintra bünteti. A mi magyarunk megcsóválja a fejét, egyet káromkodik és leszúrja az 50 forintot, azután szalad haza és igy szól: »Anyjuk, szedd össze a czók-mókot, megyünk vissza Amerikába ! Nem való szegény embernek az olyan ország, a hol 50 pengőt kell fizetni, ha a saját házamra kéményt építek!«

Ez a história, akár megesett, akár nem, találóan jellemzi azt, hogy mennyire elkedvetleníti az embereket az építkezéstől a túlságos hatósági ellenőrzés és beavatkozás. A közmunkatanács uj építkezési szabályzat terve pedig teljesen a hatósági beavatkozás elvén épült fel, és pontról-ponlra ki lehetne mutatni, hogy minden sora megnehezíti az építést. Ily körülmények között kétségtelen, hogy ez a munkálat életbe nem léphet. Csak az a haj, hogy addig a mig felette dönteni fognak, ismét hosszú idő fog elmúlni és még több idő addig, a mig ez használható újabb tervezetet fognak elkészíteni. Addig pedig marad minden a régiben, sőt talán egy újabb építészi fellendülés be fogja bizonyítani, hogy az élő viszonyok ereje nagyobb, mint az Írott betűé.

A főváros, mint a magánipar konkurrense.

A fővárosi bádogosok egy küldöttsége az elmúlt napokban tisztelgett Bárczy István polgármesternél és elpanaszolta neki, hogy a fővárosi vízmüvek igazgatósága elveszi a szerelési munkálatokat az iparosok elől. A bádogosok kifogásolták, hogy a főváros egyik üzeme ekként konkurrencziát csináljon a magániparnak, annál is inkább, mert a depu- táczió álli tsa szerint a város ezeket a munkálatokat drágábban fizeti meg a vízmüveknek, mint ahogy a magánipartól megkapná. A polgármester megígérte a deputácziónak, hogy a jövőben minden munkálatot csak verseny- tárgyalás utján fog kiadni, a melyben a vízmüvek igazgatósága is a rendes ajánlati utón lesz köteles résztvenni, ha munkálathoz akar jutni.

Ezzel az inczidenssel tehát a fővárosnál is aktuálissá vált az a régen vitatott kérdés, vájjon megegyeztethető-e az iparfejlesztés szempontjával a közüzemeknek a magániparral való versenye. Az állammal szemben már évek óta felmerült ez a vitás kérdés és a »Gyáriparosok szövetsége«, a kereskedelmi és iparkamarák, az »Országos iparegyesület«, a »Vasművek és gépgyárak országos egyesülete«, valamint számos egyéb ipari érdek- képviselet sok ízben kikelt az állami vasmüveknek konkurrencziája ellen. Az iparé képviseletei arra az álláspontra helyezkednek, hogy az állam, a mely oly nagy anyagi áldozatok árán az adófizetők terhére kívánatos nek tartja az ipar fejlesztését, helytelenül