Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-31 / 35. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST 3 Tekintve a fővárosban, mindinkább elhara­pódzó lakásnyomoruságot, és a lakóknak mint sanyarúbb helyzetét, a melyben szinte védtelenül ki vannak szolgáltatva a háziurak és a házmesterek önkényének, felette kí­vánatos, hogy a legsürgősebben életbe lép­jen az uj szabályrendelet, mert legalább némiképpen biztosítani fogja a lakók helyze­tét. És jogi eszközökkel nyújt némi segítsé­get a fővárosi lakosságnak akkor, a mikor a lakásviszonyok gyökeres átalakítása hirtelen keresztül nem vihető. Ezt az egyet gyorsan meg lehet csinálni, uj bérházakat építeni, ellenben márói-holnápra nem lehet. Hát leg­alább csináljuk meg közösen ezt a kisebb segítséget. A dolog természeténél fogva amúgy is el fog húzódni a lakbérszabályrendelet élet- beléptetése, mert hiszen számos retortán kell még keresztül mennie. Nemcsak a közgyű­lésnek kell a tervezetet elfogadnia és a bel­ügyminiszternek jóváhagyási járadékkal el­látni, hanem mint magánjogi jogszabályokat tartalmazó jogforrás az igazságügyminisz- terium részéről is tudomásulvételre szorul, és éppenséggel nincs kizárva, hogy a kor­mányhatóságtól a szabályrendelet bizonyos hódítások végett ismét lekerül a fővároshoz. Ez a proczedura, még ha leggyorsabban megy is minden, legalább félesztendöt vesz igénybe, pedig a dolog már igazán sürget. Éppen ezért a főváros a maga hatáskörében egy perczig se késlekedjék, hanem tűzze ki a tervezet tárgyalását a legközelebbi közgyű­lés napirendjére. Az ügy kellőképpen elő van készítve, de különben is a törvényhatósági bizottság jogásztagjai, a kik szakismereteik­nél fogva első sorban vannak hivatva e sza­bályrendelet megalkotására, annyit foglalkoz­tak már a gyakorlatban a lakberszabályok- kal. hogy hosszadalmas tanulmányozás és a tárgyalás újabb előkészítése az ügy mai stádiumában teljesen felesleges. További halo­gatásnak ebben a dologban helye nincs. Függetlenségi pártélet Budapesten. A II. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör ren­des összejöveteleit hetenkinl kétszer — szerdán és szombaton — tartja. A szerdai összejöveteleket a nyári idény alatt a Bruckbauer Mátyás vendéglő­jében (II., Pasaréti-ut 25.), a szombati összejövete­leket saját körhelyiségében (II., Gorvin-tér 2. I.). Októbertől - májusig mindkét napon az utóbb emlí­tett helyen. Az F. kerületi lipótvárosi függetlenségi- és 48-as kör rendes összejöveteleit hetenként szerdán este 9 órakor és pedig rendszerint saját helyiségeiben: a jelen nyári hónapokban azonban kivételesen a Wam- petics-féle vendéglőben tartja. A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as pártkör a nyári hónapok alatt rendes szerdai társasvacso­ráját régi nyári helyiségében : a Lengyel-féle ven­déglőbe (Aréna-u. 58. sz.) tar t ja. Felkérjük a budapesti függetlenségi párti szer­vezeteket közöljék e lap szerkesztőségével, hogy . rendes heti. vagy havi összejöveteleiket hol és mi­kor tartják. A hétről. Jön a király! Hetek óta zengjük a hozsannát és áldjuk érte a magyarok istenét, hogy ma-holnap körünkbe érkezik — a király. Jövel magyarok királya, hódolattal, szeretettel fogad hü magyar néped, s annak virága, szép székvárosod lelkes lakossága ! Sima parkette­ket takaró perzsa szőnyegek, sok méteres gobelinek, lomtárban heverő trikolórok kerül­nek elő utczai szellőzésre kifejezéseid egyben a magyar király érkezése fölött érzett nagy örömnek. S a nagy öröm külső megnyilat­kozásához tartozik az is, hogy azok az út­vonalak, melyeken a király itt időzése folya­mán áthaladni fog, egyszerre tiszták és ren­dezetlek lesznek. Eltűnnek a felszakgatott aszfaltok, tükörsimává gyúrják a munkáskezek százai, bevégződnek addigra ezeken az uta­kon a csatornázási, világítási munkák és oly szép és rendezett képet nyerünk igy hirtej- lenében fővárosunkról, hogy örül rajta a szivünk-lelkünk. S a végeredmény? Sok-sok ezer korona a székesfőváros pénztárának ter­hére, mert mi a király látogatást mindig drágán fizetjük meg. Bécset nagygyá, gazdaggá és hatalmassá tette, az, hogy uralkodója és az udvar ott tartózkodnak állandóan, nekünk nyomorult de rettenetesen lojális budapestiek­nek pedig egy-egy királyi látogatás nehéz ez­rekbe kerül. De mi azért nem zúgolódunk. Örülünk, hogy itt lesz a király, örülünk, hogy szép lesz Budapestünk, hacsak pár hétre, vagy napra is I Szaporodnak az analfabéták. Vége a nyárnak, a hosszú vakácziónak. Megelevene­dik ismét a főváros s rövidesen benne leszünk megint a rendes kerékvágásban, akczióba lép­nek a pihent erők s a lázas munkásság átveszi a maga birodalmát: egész Budapesten. Első hírnökei ennek a budapesti iskolák, ezek közül is kiválnak a községi népiskolák, a hol szeptember elseje és a rákövetkező néhány nap valóságos mekkája a szegény családfők­nek. Ide fordítsd figyelmedet és tekintetedet óh bölcs tanács és lásd meg azt, a mi fölött a polgárság régtől fogva kesereg. A mit min­denki lát, mindenki tud, csak a tanács nem akar tudomást venni róla. Százával állják el az iskolák kapuit türelmes és jámbor szülők, a kik élet-halál harezot vívnak azért, hogy gyermekeik az elemi iskolába felvétessenek. Mi tűrés-tagadás, zúgolódás nélkül áldozza fel egy-egy napszámos családapa,avagy özvegy családanya egész délelőttjét és boldogan távo­zik, a mikor keresztül esvén a beiratási pro- czesszus tengernyi torturáián, beírathatta már az iskolába gyermekét. De azt is lásd meg óh bölcs tanács, hány ilyen szegény, nyomo­rult apa vagy anya egész napja vész kárba és eltávozik az iskolából, a nélkül, hogy fiái avagy lányál az iskola kötelékébe felvették volna. A visszautasítás oka egyszeri! és indo­kolt: nincs több hely. Nos hát ez rettenetes szégyene és gyalázata egy kulturvárosnak. Nincsen elegendő elemi iskolája, nem képes sok száz iskolaköteles gyermeket elemi okla- lásban részesíteni. Szeretnék látni a statisz­tikáját a visszautasitottaknak, szeretnék látni a megdöbbenést, mely ennek nyomán a város intézőinek arczára kiülne, a mikor kitűnne, hogy százakra rúg évenkint azoknak az iskolaköteleseknek a száma, a kiket az isko­lák elégtelensége mialt beíratni nem lehet. Mi egyébb ez, mint az analfabéták mester­séges szaporítása, a mire Budapestnek és ennek a szegény, nyomorult országnak igazán nincsen szüksége. Ha malicziózusak akarnánk lenni, azt mondanék, ez azért van. hogv az analfabéták — Isten ments’ — ki ne vessze­nek Budapestről egyhamar. L)e ezzel az elszo­morító ténymel szemben nincs kedvünk gúnyolódni. Ezen segíteni kell radikálisan és gyorsan. Ha törvény szabályozza a köteles népoktatást, adassék meg a mód, hogy ez keresztül is vitessék. Ne akadjon széles e fővárosban egyetlen árva lény, aki előtt bezá­ródnak az elemi oktatás kapui. Kormánynak és fővárosnak ez együttes feladata, Fogjanak össze és vessenek véget e rettenetes állapotnak. A lármás Budapest. New-yorki lapok írják, hogy az ottani uj rendőrfőnök Bing­ham tábornok szigorú rendelelet adott ki a különféle fölösleges lármás és zajos utczai jeladások megszüntetésére. Betiltotta többek között: kerékpárok, sofförök, közúti kocsik tülkölését, csengetését, sípolását vagy haran­gozását! És New-York városa néhány hét óta olyan csendes, hogy a benszülöttek ma­guk sem ismernek rá. Ezeket olvasván ön­kéntelenül keressük az összehasonlítást Budapesttel és fájdalmasan konstatáljuk, hogy itt minden a feje tetejére van állítva, mi- nálunk minden külföldi okos intézkedésnek éppen az ellenkezője vétetik foganatba, mintha csak azt akarnák vele demonstrálni, hogy nem majmolják a külföldet, hanem a saját eszük után indulnak. Ezt a fentebbi, látszólag jelentéktelen rendeletet nálunk most az teszi aktuálissá, hogy az utczai lárma Budapesten néhány nap óta megszaporodott egy rettene­tes vészjeliel, melynek hallatára minden gyengébb idegzetű ember a szivéhez kap, hogy össze ne essen. A város legforgalma­sabb útvonalain hallhatók e vészjelek — a tűzoltók automobiljain — és a kávéházak vendégei meg az üzleti helyiségek látogatói ijedve rohannak ki az utczára, mert a vész­jel úgy hangzik, mintha egy nagy embertö­meg jajveszékelve reszkettetné meg a leve­gőt. A mi betegen ideges lakosságunknak effélére nincs szüksége. El sem tudjuk kép­zelni, mi tette indokolttá e rémes vészkürt alkalmazását. A tűzoltóság mindig a nagy- közönség rokonszenvével találkozott, és soha sem fordult elő, hogy a tűzoltóságot nehéz és fáradságos munkája folyamán a közönség megzavarta volna, A vészkürtöt tehát rögtön dobják ki. Tegyék meg önszántukból, mielőtt a felzaklatott idegzetű lakosság a budapesti Bringham tábornok közbelépését követelné. Mert ennek tálán mégis lenne foganatja ? Első Leánykiházasitó Egylet mint szövet­kezet. Gyermek és életbiztosító intézet, Budapesten, VI., Teréz-körut 40—42. Alapittatott 1863-ban. Folyó év augusztus havában 1 765.700 K. értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 1,539.200 K értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosítási össze­gek fejében 96,336 K 01 f fizettetett ki. 1908 január 1 tői augusztus 31-éig bezárólag 13,541 600 K értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 11,662,500 K értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosí­tási összegek fejében a folyó évben 994.854 K 92 f és az intézet fennállása óta 13,392.740 K 83 f fizettetett ki. Ezen intézet a gyermek- és életbiztosítás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és ,leg­előnyösebb feltételek mellett, v f KOVÁID FEST,TISZTIT ___'1----PA'.'__ J_Lr V Gv űjtőlelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és fóiizlejt: Buddoest, VII.. Szüvetség-utcza 3Í. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.

Next

/
Thumbnails
Contents