Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-31 / 35. szám
Ili, évfolyam. 1908. augusztus Sí. 35. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi Budapesti függetlenségi és 48-as pártkürők HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ................ ... 10 korona. Fé l évre ... ... ................. .......... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—58. Ivlámpák az utczán. Hogy fővárosunk közvilágítása nem áll modern színvonalon, azt még az is tudja, aki nem látta a külföldi nagy városok fényárban úszó utait és tereit A gáz, mint utvilágitási eszköz kétségtelenül lejárta magát és a villamosság korszakában anakronizmusként hatnak a pislogó, sárga gázlángok a gyalogjárók mentén. Közvilágításunk nyomorúságos voltát csak nehány héttel ezelőtt e lap hasábjain volt alkalmunk szóvá tenni s akkoriban kifejtettük, hogy legalább a főbb útvonalakat okvetetlenül villamos ivlámpákkal kell megvilágítani. A villamos ívlámpák kérdését most az egyik villám világítási vállalat: a Budapesti Általános Villamossági részvénytársaság ajánlata felette aktuálissá teszi. Ez a társaság ugyanis azt az ajánlatot adta be a főváros tanácsának, hogy hajlandó egy féléven át díjtalanul villamos ívlámpákkal megvilágítani a Rákóczi-utnak a Muzeum-köruttól az Erzsébet-körutig terjedő szakaszát, a mivel a társaság módot akar nyújtani a villamos ivlámpa világítás előnyeinek a kitanulmányozására. A szóban forgó ajánlat szövege a következő : Tekintetes székesfővárosi Tanács! Az elektromos közvilágítás régóta vajúdó kérdésének gyorsabb megoldása czéljából elhatároztuk, hogy a kérdést a teoretikus fejtegetésektől eltérítve, az ügyet a legczélszerübb gyakorlati útra tereljük s a székesfőváros tanácsának alkalmat adunk arra, hogy a közvilágitást egy minta-berendezésen gyakorlatban kipróbálja. Hajlandók vagyunk arra, hogy a mellékelt terv szerint a Rákóczi-uton (a Muzeum-köruttól kiindulva a Népszínházig) saját költségünkön 30 díszes kandelábert ivlámpákkal állítunk fel s hogy a lámpákat a sötétség beálltától este 11 óráig egy féléven keresztül szintén saját költségünkön üzemben tartjuk. Ezen gyakorlati kísérlettel alkalmat óhajtunk nyújtani a fővárosnak, hogy az elektromos útvilágítás valódi költségeiről meggyőződjék s az ivlámpavilágitás üzeméi behatóan tanulmányozhassa. A berendezésnek idejében való elkészítése érdekében arra kérjük a tekintetes Tanácsot, méltóztassék a kandeláberek felállítását minél előbb engedélyezni s reméljük, hogy kérvényünkkel bizonyitékát adtuk annak, hogy az elektromos közvilágitás kérdésének végleges megoldása alkalmával a székesfőváros közönsége legnagyobb előzékenységünkre s legáldozatkészebb segítségünkre számíthat. Kérvényünknek sürgős elintézését kérve vagyunk tisztelettel a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság. A társaság ez ajánlata mindenesetre hgyelemreméltó és elfogadása kívánatos. Csak helyeselhető, ha a főváros minden költség nélkül abba a helyzetbe jut, hogy kipróbálhassa az utczai ivlámpa világítás hatását. Mindazonáltal feltétlenül azzal a kifejezett kikötéssel mehet bele a főváros az ajánlat elfogadásába, hogy ez a fővárosra nézve semmi néven nevezendő kötelezettséget meg nem állapit, még abban az irányban sem, hogy a kandeláberek felállítása és az ingyenes próbavilágítás bármiféle prejudicziumot, avagy csak morális obligót is állapitana meg a főváros terhére a jövő szempontjából. Ez a kikötés természetes ott, a hol valamely közüzem költségeiről van szó, mert természetes dolog, hogy a villamos világítást — ha a főváros megcsinálja, amint hogy meg is kell csinálnia — a község a legelőnyösebb, tehát a legolcsóbb módon valósítsa meg. Ha tehát a társaság el akarja kerülni azt a látszatot, hogy a maga javára bizonyos jogczimet vagy előjogot akar biztosítani az ingyenes próbavilágitással, úgy megkell toldania ajánlatát ezzel a záradékkal. Mert a kötelezettség ily kizárása nélkül a főváros tanácsa joggal szegezheti szembe az ajánlattal a nagy római költő mondását: ;;límev Danaos et dona ferentes.“ Az ilyen ajándék, a melyre a város utóbb esetleg ráfizethet, nekünk egyáltalán nem tetszik és a mint mi ismerjük az illetékes tényezők felfogását, úgy tudjuk, hogy az ajánlattal szemben ugyanezt az álláspontot foglalják el. Közelebbről tekintve a kérdést, elsősorban szabad kezet kell magának biztosítani a fővárosnak már az ajánlat elfogadásakor arra nézve, hogy a próbavilágítás beválása esetén nyilvános pályázaton a legelőnyösebb ajánlattevőnek adja ki az ivlámpás útvilágítást. Egy perczig sem kételkedünk benne, hogy közvilágításunk problémájának végső megoldása e világítási mód alkalmazása lesz; hiszen ezt a meggyőződésünket hangoztattuk és megindokoltuk jóval a kérdéses ajánlat megtétele előtt. Megfelelő, modern, szép és gazdaságos viláKrónika. A gondos rendőrség. Budapestszékesfővárosa hova-tovább rendőrvárossá növi ki magát. Ne tessék ezen fennakadni nem a »rendőrállam« értelmében gondoljuk ezt, mintha a rendőrség tultenné magát a jogon és szabadságon és a lakosság életviszonyai felett zsarnoki uralmat gyakorolna. Sőt ellenkezőleg, a »rendőrváros« szót kedvező értelemben Írjuk le. Még pedig abban a vonatkozásban, hogy újabb időben minden, a mi a fővárosi élet és forgalom megjavítását eredményezi, a rendőrség kezdeményezésének köszöni létét. Helyesen Boán Dezső főkapitány az, a kinek figyelme mindenre kiterjed, kinek szeme minden bajt, kinövést meglát és a ki hamarosan készen van az orvossággal egy-egy üdvösrendeletformájában. Nem vagyunk barátai a rendőri omnipotencziának, de az iiyes beavatkozást szívesen elviseljük a főkapitánytól, mert közviszonyainkra üdvös hatással van. Csak a legulóbbi néhány nap alatt egész csomó igen jótékony rendeletet bocsátott ki Budapest sokszemü és százkezü főkapitánya. Egy-egy felszólalás vagy figyelmeztetés elég neki, hogy erős kézzel belenyúljon oda, a hol baj van és segiteni kell. így a budapesti család egyik legnagyobb baja: a cselédmizéria, a főkapitány állandó gondoskodásának a tárgya és az a rendelet, a melyet a melyet a cselédszerzők tárgyában most közzétett a főkapitány, a baj egyik gyökerét ragadja meg. A budapesti cseiédszerző túlkapásai közmondásosak. Ez a díszes gárdája a helyköz- veiitőknek oka túlnyomórészt annak, hogy a cselédviszonyok a fővárosban annyira megromlottak. A helyszerzők oktatják ki a cselédeket, hogy bármikor kaphatnak helyet, hogy tehát gazdájukkal szemben mindent megengedhetnek maguknak. Mind hogy pedig a közvetítési dij minden elhelyezés után jár, természetes érdeke a helyszerzőnek, hogy a cselédet helye mentői gyakrabban való változtatására buzdítsa, a mit tényleg meg is lesz és a mi okozója annak, hogy a budapesti gazdasszotiy nem képes jóra- való, állandó cselédet kapni. És mily követelődző és szemérmetlen a helyszerző a közönséggel szemben: Addig nem ád cselédet, mig a háziasszony a közvetilői dijat, mely csak utólag volna fizetendő, nemcsak a maga, hanem a cseléd számára is le nem fizeti. Arról pedig szó sem lehet, hogy a közvetítő, ha a cseléd meg nem felel, dij uélkiil más cselédet adjon, holott ez a szabályrendelet értelmében kötelessége. E visszás állapotokat Boda Dezső főkapitány észrevette és most lecsapott erélyes kézzel a cselédszerzők közé. Am a főkapitány szigora csak úgy fog üdvös eredményt produkálni, ha a budapesti asszonyok segítségére lesznek a helyszerzők megrendszabályozására indított akcziójában, és minden visszaélést a helyszerzők részéről nyomban a rendőrség tudomására hoznak. Ez gyakran a kényelem feláldozásával jár ugyan, de feltétlenül szükséges, mert másképpen a czupringerek basáskodásá- nak sohasem lesz vége. A főkapitány sokirányú gondoskodásának eredménye az a rendelet is, a melyet most bo- csájtott ki a tűzoltóság és mentők zavartatan működése érdekében. A mikor ez a derék legénység a vész vagy baleset színhelyére siet, tisztuljon meg útjában az utcza, térjen ki előle minden és mindenki, mert a vész perczeiben nincs sürgősebb érdek, mint az, hogy a mentőcsapat leghamarább a baj szizhelyére jusson. Ezt a sürgősséget felismerve, Boda Dezső főkapitány szigorú rendeletet bocsájtott ki, mely a tűzoltóság és a mentőkocsi akadálytalan forgalmát biztosítja. De nem kerüli el a főkapitány figyelmét az úgynevezett színházi élet terén felburjánzó számtalan visszaélés] sem. Már a rendőri köz- gazgatás kezelése közben, észrevétlenül is üdvös tevékenységet gyakorol e részben a főkapitány,
