Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-24 / 34. szám
Ill, evtolyam._________________________________________1908. augusztus 24. 34.. s/ani Budapest, székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Előfizetési ára : Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Egész évre Fél évre ... 10 korona. 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. A fővárosi törvény sorsa. A belügyminisztériumban végre komolyan hozzáfogtak az uj fővárosi törvény elkészüléséhez. A munkálat szerkesztésével dr. Némellu] Károly miniszteri tanácsos bízatott meg, a ki kiváló képességeinél és nagy szakismereteinél fogva a legalkalmasabb egyéniség e nagyfontosságu és nehéz kodihkaczio- nális mü megalkotására. A tervezet részleteiről és alapelveiről eddigelé semmisem szivárgott ki, csak az bizonyos, hogy az országos választói joghoz fog simulni, ’ a mi csak természetes, mert hiszen a községi választói jog semmi esetre sem lehet sziikebb, mint az országgyűlési képviselői választói jog. Bizonyos tehát az, hogy az aktiv választói jog általános lesz, a mi egyik főkelléke egy modern városi törvénynek. A mi a passziv választói jogot illeti, tudvalevőleg két irányban szorul az eddigi állapot gyökeres módosításra, még . pedig egyrészt a virilizmus törlendő'' el, másrészt pedig az inkompatibilitás, állapítandó meg a legszigorúbb módc í. Andrássy Gyula gróí belügyminiszter, a ki többszörös ígéretéhez képest a nála megszokott szótartással munkába vétette a fővárosi törvény revízióját, igen helyesen, meg akarja ismerni a főváros tanácsának véleményét és óhajait a készülő reform tekintetében. Ezért leiratban felhívta a polgármestert, hogy közölje vele, melyek azok az elvek és kívánságok, a melyeknek megvalósítását az uj törvényben a főváros kívánja, Hárczij István dr. polgármester felhívta tehát az ügyosztályok vezetőit, hogy javaslataikat és véleményeiket e-tárgyban mielőbb terjeszszék be hozzá. Tekintettel arra, hogy a fővárosi törvény revízióját éppen a főváros közönségének nagy része óhajtja és sürgeti, szükséges, hogy ezek a vélemények a lehető legrövidebb idő alatt elkészüljenek és a belügyminiszter elé terjesztessenek. Nagy hiba volna éppen a főváros részéről késleltetni ezt az égetően szükséges reformot ugyanakkor, a mikor a belügyminiszter a legkomolyabban látott hozzá a megvalósításhoz. Eliszen a revízió kérdése már évek óta napirenden van és a főváros intéző körei már régen tisztában vannak a mai állapot hiányaival. Az egyes ügyosztályok vezetői nap-nap után érzik és látják, hogy hol van a baj és az elavult fővárosi törvény negyedfél évtizedes uralma alaposan megtanított minden tisztviselőt arra nézve, hogy a gyakorlatban mi az, a mi a régi törvényből változtatásra szorul. És éppen ezért sem hosszas tanakodásra, sem megbeszélésekre, vagy tanulmányozásokra szükség nincsen. Reméljük, hogy a polgármester záros rövid határidőn belül be fogja e véleményeket követelni és felterjesztését a belügyminiszterhez ugyancsak rövid idő múlva be fogja nyújtani. A nélkül, hogy prejudikálni akarnánk a fővárosi tanács véleményének, megemlítjük, hogy a felterjesztésnek nemcsak a községi aktiv és passziv választói jog kérdésében kell állást foglalnia, hanem főként szigorúan körül kell irma az autonómia szükséges mértékét, a polgármesternek és főbb tisztviselőknek viszonyát a közgyűléshez, ez utóbbi határozatának végrehajtását biztositó rendelkezéseket és főként a tisztviselők alkalmazásának módját, időtartamát, a mire nézve az eddigi tapasztalatok számos megszívlelendő tanúságot szolgáltattak. És itt főként azt tartjuk megfontolandónak, hogy a tisztviselőket az eddiginél jobban kell függetleníteni a bizottsági tagok szimpátiájától vagy antipatiájától, mert az Krónika. Egy franczia miniszter uti- naplójából. Cailleaux franczia pénzügyminiszter négy napig Budapesten időzött, a hol a legnagyobb vendégszeretettel fogadták. A budapesti tartózkodásról szóló naplórészletet módunkban van ezennel közzétenni. .... Bukarestből jövet Bécs előtt néhány napra kiszállottunk Ausztria egyik tartományi fővárosában Budapesten. Sok szépet hallottam már erről a városról s főként az vonzott oda, hogy hir szerint minden külföldi ember oly ritkaságszámba megy, hogy nemcsak megbámulják az utczán, hanem valósággal ünnepük is. A hir —t ugylátszik — igazat mondott, mint a következmények mutatják. A legelső dolog, a mi Budapesten feltűnik, az, hogy itt a város is teljesen az állami hatóságok kezében van. Városi magisztrátusnak, polgármesternek nyoma sincs sehol és semmi jel sem mutat arra, hogy valamelyes muni- czipális élet is van ebben a nagy városban. Érintkeztem itt mindenféle notabilitással, a kik ott időzésemkor felkerestek és kalauzoltak. Volt dolgom miniszterekkel, grófokkal, politikusokkal, bankigazgatókkal, konzulokkal, fran- cziául beszélő magyarokkal, francziabarát Írókkal, tőzsdeemberekkel; láttam polgárembereket, katonákat, vasúti szolgákat, sofföröket, klubpostásokat, financzzseniket udvari és egyéb tanácsosokat, czigánymuzsikusokat; csak egyet nem láttam: eleven polgármestert, vagy városi tanácsnokot. Ebből reájöttem, hogy Budapest polgármestere egy miniszter és a városi tanácsnokok csupa miniszteri tanácsosok, mig a két alpolgármester egy-egy államtitkár. Budapest legszebb látványossága a Parkklub, a melyben minden franczia. A konyha, a kiszolgálás, a bútorzat, a virágok, a gyümölcs, az ízlés, a divat. Beszélni ugyan kegyetlenül tudnak francziául, a mi azonban éppen nem csoda egy ilyen távol Keleten lakó néptől, a mely a görög dinnyét és a kukoriczát nemcsak a marhával eteti meg, hanem maga is megeszi. Úgy értesülök, bogy a nagymérvű kukorigzafogyasztás folytán valóságos takar- mányinség tört ki Autricheban. Szép látványosságot nyújt még a Gellértsziget, a Margithegy, az igazságügyminiszterium kupolája, a parlamenti palota vesztibülje, az u. n. Orczy-féle ház, a Dob-utcza, mely már száz éve keskeny és soha se szélesittetik ki, azután a királyi orfeum a leghosszabb Boule- vardon. Budapest külseje után ítélve valóban egész nyugoti kultúrájú város. Az emberek többnyire németül, néha francziául beszélnek. A magyar nemzeti jelleget bárom napig hiába kerestem. Azt mondják, hogy ilyenkor nyáron a nemzeti géniusz a hortobágyi pusztán fujdogál mint szél. Ez könnyen meg is lehet, mert semmi nemzeti dolgot nem találtam otthon. Még a nemzeti színházuk is a szomszédba ment vendégszereplésre. Ős-Budavára nevű mulatóhelyen csupa amerikai szerecsen tanczol és szerecsen-utczai amerikai mulat. Egy Páris városa nevét viselő kivilágított kertben pedig franczia pezsgő mellett a német kabarémuzsa hizlalja amúgy is kövér idomait. Egyedüli, nemzeti speczialitásnak Budapesten a Nemzeti Kaszinót láttam, a hol egy ferblinek nevezett nemzeti csendes játék folyik. Nemzetinek latszik ezenkívül a íiakkerkocsisok beszéde, mert _
