Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-10 / 32. szám

9

a kivételes helyzetet biztosítja, hogy bel- tagjai közül a kereskedelmi minisztériumban felállítandó kihágási bíróságba tagokat delegálhat. E szerint fővárosi munkások abba a helyzetbe kerülnek, hogy az egész ország területén elkövetett ipari kihágások felett Ítéletet mondjanak. íme egy újabb adalék a koalicziós kormány bizonyos oldalról annyira kürtőit munkásellenes érzületének!

Ä választói reform körül.

A választójog törvénytervezete még ott fekszik a belügyminiszter asztalfiókjában gondosan elzárva s már országszerte harczot hirdetnek bizonyos elemek ellene. Legeló'l járnak a campagneban a szocziáldemokraták, kiknek elővédje a halottaiból feltámadt dara bontsereg, hátvédje a keresztény- és nemzeti szoczialisták, valamint a Vázsonyi-demokraták hada. A mellvédeket a nemzetiségek alkotják.

A díszes társaság végre együtt van. A politika ösvényein találkoztak és egyesültek azok az elemek, melyek elveiknél fogva komoly tevékenységre sobsem voltak kaphatók, melyek az ellenzéki okvetetlenkedés jeligéje alatt olcsó népszerűséget hajhásztak és csak egvéni czélok elérésére törekedtek. A mostani küzdelem teljesen leálczázta őket. A választójog körül indított harczban bombasztikus frázisokkal, rabulisztikus logikátlansággal remélik híveik táborát hatalmassá tenni. És ez aharcz olyasvalamiért indult meg, a melyet sem barát, sem ellenség még nem ismer.

Valamelyik, a kormányhoz közelálló s ennek politikáját támogató újság fejtegeti egy czikkében a plurális választójogot. A mint az ellenz éki lapokban már állandó rovattá vált, hozzászól egy függetlenségi lap is egyszer a kétségtelenül aktuális témához. Tudományos alapon, történelmi adatokra és Magyarország népeinek ismertetésére támaszkodva, jóformán egyéni véleményt publikál s fejtegetéseit összevonva azt a következtetést vonja le a czikkiró, hogy a plurális választójog volna a legczélszerübb. Egy vélemény, mint sok más ezer. Csupán egy eszme, mely e kérdésben felmerült. Sem irányadó, sem mérvadó s époly kevésbé befolyásolja a már kész törvénytervezetet, mint a többi. De megmozdultak a bokrok és ezer éhes száj vicsorítja fogát eme egy ideára, erre az egy gondolatra.

Elolvasva azt a sok mérges czikket, azt a temérdek kirohanást, a mely a plurális választójog eszméjének felvetése után napvilágot látott, az ember szinte elszörnyed. Hát Magyarországon az önálló gondolkodás már hazaárulás? Nem szabad olyasvalamit mondani, gondolni, a mi a felséges népbolondi- tóknak nincs Ínyére? Mert félni kell a tömeg fanatizmusától, attól a tömegtől, melyet saját érdekeiket szem előtt tartó lelketlen agitátorok vezetnek !

Ebben az országban, melynek földjét egy ezredéven át áztatott hazafiak kiömlő vére, kik a hazáért, a magyarságért és a független Magyarországért vérzettek el, s melynek minden fűszála a hazaszeretet végtelen érzelmét hirdeti, ez országban vergődhetik a hazátlan- ság jelszava alatt portyázó sokaság oly hatalomra, a melylyel számolni kell még akkor is, midőn nemzetünk és magyarságunk erős- bitéséről van szó? Hát nem-e hazaárulás az, ha ez az elem egy kormány ellen ádáz harFÜGGETLEN BUDAPEST.

czot indít meg azért, mert ez a becsületes, hazafias kormány a magyarság izmosodását szem előtt tartva azt akarja, hogy Kárpátoktól Adriáig minden magyar legyen, még a választópolgár is? A ki jó magyar, jó hazafi, az érjen iti többször annyit, mint az idegen, a nem magyar. A ki belátja azt, hogy Magyarországon magyar legyen mindenki, s maga is az, annak szava nyomjon a mérlegen háromszor annyit, mint annak a dákoromán vagy pangermán fantazmagóriákkal telitett kobakja. Hazaáruló mindenki, a ki a magyarszuppremáczia fellendítéséért gyülöl- séges harczot hirdet a hazafiak ellen! Hát ebben az országban szabad már mindent cselekedni, s nincs ügyész és vizsgálóbíró, a mely a hazaárulókat a magyar törvény elé állítaná? A »világ legbarbárabb országa« némán tűri a testén turkáló férgeket, a helyett, hog) mint egynéhány nyugoti kultúrábam cselekedte, ezt a gyomot erőszakkal, »barbarizmussal« eltakarítaná. A kutyát is korbácscsal tanítják engedelmességre és hűségre. Elő tehát azzal a korbácscsal!

A főváros beruházása.

A mikor a nyár elején a Kereskedelmi bank és a Hitelbank versengtek a főváros kölcsönéért, egyáltalán nem volt tisztában sem maga a tanács, sem az ajánlattevő pénzintézetek egyike sem, a kölcsön szükséglet mérvével. A Kereskedelmi bank által képviselt franczia csoport mintegy 60 milliót, a Magyar általános hitelbank által képviselt Rothschild-csoport pedig mintegy 30 millió koronát kínált fel a fővárosnak kötvény-köl- csön formájában. Mikor aztán az ajánlkozó pénzcsoportok látták, hogy a nagy versengésnek az üzleti haszon lényeges csökkenése lesz az eredménye, a két csoport szépen összefogott és a kölcsönüzletet jobb időkre halasztotta. A diplomáczia ügyeskedéseiben járatos bankhatalmasságok ezt úgy fejeztek ki, hogy fentartják az ajánlatot, de a részletek megállapítását elhalasztják akkorra, a mikor a főváros kölcsönszükségletének számszerű nagysága meg lesz állapítva.

Nekünk az első percztől az volt az állás pontunk, hogy a kölcsönnek hosszú időre megállapított, nagyszabású beruházási programúi fedezésére kell szolgálnia, és ezt az álláspontunkat már akkor kifejtettük, a mikor a bankcsoportok versengése még javában tartott, és senkinek sem volt fogalma arról, hogy tulajdonképen mit is csináljon a főváros a fejéhez dobott milliókkal ? A fejlemények teljesen igazolták ezt a mi álláspontunkat, mert Búrczy István polgármester, a ki a kölcsönügyben való tárgyalásokra meg- hatalmaztatott, a kölcsönügylet lebonyolítását megelőzőleg maga is múlhatatlanul szükségesnek ismerte fel a beruházási szükségletnek hosszú esztendőkre való előzetes megállapítását. És a mikor a bankcsoportok hirtelen takarodója, melyet a jobb üzlet érdekében megfujni jónak láttak, elhangzott, a tanács a beruházási szükséglet mérvének megállapítása czéljából felhívta az egyes ügyosztályokat, hogy az általuk kezelt ügykörben és gondjaikra bízott intézmények körében a következő évtizedben szükséges beruházások számszerű összegét sürgősen állapítsák meg és a beruházási programmal együtt terjeszszék be. Az egyes ügyosztályok ennek a felhívásnak városi adminisztrácziónkban szokatlan, és azért feltétlenül dicséretes gyorsasággal eleget is lettek

Elsőnek a közjótékonysági ügvosztálv terjesztette elő beruházási programmját, a melyről lapu <k 30-ik számában már meg emlékeztünk Ez az ügyosztály jótékonysági, valamint szocziális intézményekre és a tűzoltóság fejlesztésére összesen lő millió koronát kér beruházási czélokra. Másodiknak a középitészi ügyosztály mutatta be beruházási programmját, a mely 138 millió koronában jelöli meg a középitési czélokra szükséges beruházási összeget. Végül pedig a közegészségügyi bizottság terjesztette be a közegészségügy fejlesztésére szükséges beruházási programmot, a mely összesen 31 millió korona kiadást igényel. E három ügykörben tehát már 184 millió korona volna a Programm szerint szükséges beruházási összeg. Hátra van még két igen fontos ágazat: a közoktatás és a közélelmezés, a melyek körében előreláthatólag szintén sok millióra fog rúgni a beruházási szükséglet. Nyilvánvaló tehát, hogy 200 millió aligha lesz elegendő, ha valóban nagyszabású beruházási akczióra határozza el magát a főváros és vagy egves ügykörökkel kell mostohán bánni vagy az összes ágazatok szükségletét kell egvenlő arány szerint leszállítani, hogy a 200 millió elégséges legyen.

Ismételve hangsúlyozzuk azt az álláspontunkat, hogy ha most nagy kölcsönmüveletet akarunk lebonyolítani, ne vaktában a rendelkezésre álló összeghez mérjük a teendőket, hanem megfordítva : állapítsuk meg a szükségletet és annak összegét szerezzük be a kölcsön utján. Semmi sem köti a fővárost ahhoz, hogy kerek 200 millió legyen a felveendő összeg, a mely azután elfogyván, ismét toldozás-foldozás és függő kölcsönökkel való gazdálkodás következzék. .Azok a pénzcsoportok, a melyek 200 millió koronát adnak kölcsön, ugyanúgy megadják a nehány 10 millióval nagyobb kölcsön összeget is. Végre ilyen nagy kölcsönöket nem lehet minden esztendőben megkötni, és ha már a székes- főváros nagyarányú fejlesztése érdekében ilyen rengeteg nagy újabb adósságterhet vesz a nyakába, hát legalább radikálisan oldhassa meg az összes szükséges feladatokat. Egyébként könnyen meglehet, hogy a számadást gazda nélkül csináljuk ezúttal, mert Bécs város nagy kölcsönének a fiaskója után nem egészen bizonyos, vájjon azok a pénzcsoportok még most is olyan nagyon fogják magukat törni a főváros kölcsönkötvényei után.

A középitési ügyosztály inunka- programmja.

Lapunk más helyén megemlékezünk arról, hogy a középitési ügyosztály a felveendő nagy beruházási kölcsön terhére 138 millió koronát igénylő munkaprogram- mot mutatott be a tanácsnak. Itt adjuk a tiz esztendőre preliminált munkaterv részletezését.

Az ügyosztály 138 millió koronát kér a legközelebbi 10 év beruházására. Ebbe a programúiba löt van véve a gázgyárak megváltása és fejlesztése. A gázgyárakért 18 és fél millió koronát kell a társulatnak fizetni s közel 20 millió koronát tesz ki a tiz év alatt épitendő gázgyárak költsége. Megszüntetni tervezi az ügyosztály a budai és józsefvárosi elavult gázgyárakat s helyettük a Ivelenföldön s a pesti oldalon tervez egy-egy uj gázgyárat felépíteni