Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-03 / 31. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST. hogy a legnagyobb melegben, a mikor a leg- megátalkodottabb bor- és sörivók is epednek egy kis friss viz után, sárgás, barnászöld folyadék ömlik a poharunkba. Ez mindig annak a jele. hogy a szürött viz a budapesti vízmüvek káposztás-megyeri medenczéjéből elfogyott, hacsak valami csőrepedés vagy más hasonló kalamitás nem okozza a bajt. Ezidén egészen bizonyos, hogy semmiféle technikai akadály vagy baleset nem forog fenn és mégis Káposztás-Megyer gyöngye a kelleténél gyakrabban zavaros. A kik ismerik a vízvezetéki viz természetrajzát és a budapesti közmüvek jellegét, azoknak egyáltalán nem okoz meglepetést a tanács nemrég kiadott hivatalos kommünikéje, mely szinte megható őszinteséggel bejelenti a vízhiányt. Ez a kommüniké végeredményben nem kevesebbet óhajt, mint azt, hogy a budai külső területekben ne locsolják a kerteket, mert különben kénytelen volna a tanács az öntözést és általában a vízhasználatot beszüntetni, illetve korlátozni. Hát való igaz. hogy például a józsefvárosi vagy terézvárosi ember egészen jól ellehet a svábhegyi és zugligeti kertek öntözése nélkül, és hogy ez a szép város nem fog összedőlni akkor, ha a szép sötétzöld pázsit a budai hegyekben viz hián egy kicsit megsárgul. Csakhogy a dolog úgy áll, hogy ez a főváros rengeteg költséggel olyan vízmüvet létesített, a mely állítólag legalább egymillió ember vízszükségletének a fedezésére alkalmas. Már most igen furcsa dolog az, ha ugyanakkor, a mikor ebből a millióból csaknem kétszázezer hiányzik, tehát egy egész ötödé a preliminált szükségletnek még be sem állott: a vízmüvek visszaszolgáltatása elégtelennek bizonyul. Itt valahol nagy hibának kell lennie a kréta körül. Ha mi a sok milliót azért is abban a tudatban öltük bele a vízmüvek kiépítésébe, hogy egymillió embert ellássunk a szükséges vízmennyiséggel, akkor nyolcszázezer lakos mellett bizony nem szabad kiszáradniok a svábhegyi kerteknek. De hogy a fele se tréfa a vízmüvek megcsappant teljesítőképességének, az kilátszik abból, hogy a vízmüvek igazgatója — aki egyúttal kiváló gázszakértőnek bizonyult — csekélyke 14 milliót kért most megint vízvezetéki berendezésekre. Hát ha csak arról van szó, hogy a Hűvösvölgyben és a Svábhegyen locsolni lehessen, ez az összeg határozottan tulmagas. De ha tényleg kell, — a minthogy Kajlinger szakértelmétől feltételezzük, hogy a szükségletet alaposan meg tudja állapítani, — akkor valamivel beljebb, errefelé lehetnek már bajok. Ma még csak a szivárvány összes színeiben pompázik a harmadik emeleten a vízvezetéki viz, de attól tartunk a Kájlinger nagy igényei mellett, hogy holnap már semilyen se lesz a vizünk a pesti bérházakban. Már most ismét rátérhetnénk arra a régi és bevált pesti szokásra, hogy a mikor a baj megvan, panaszkodjunk, keseregjünk és szitkozódjunk a tegnap és tegnapelőtti férfiak és intézők hanyagságán és indolencziáján, egészen megfeledkezvén arról, hogy a tegnapiaknak jó része még ma is benn ül az állásban és hivatalban, sőt többnyire magasabb állásban. Ezeknek a gyenge és képtelen tegnapiaknak kiváló és hivatott maiakká kell vedleniök, ha jóvá akarják tenni a közelmúltban elkövetett hibáikat és mulasztásaikat. Mi nem vagyunk vizmü-technikusok és nem tudjuk, hol a baj. Csak annyit látunk a kapkodásból és a szemérmetes beismerésekből, hogy baj van. A vízmüvek élén oly férfiú áll, a kiről a fáma azt tartja, hog)^ elsőrendű szaktekintél}7 a maga dolgában. Ő osztozkodik ebben a kiválóságában a főváros egyéb funkczionáriusaival és intézményeivel. \ an például nagyszerű vásárcsarnok - ügyünk, vagy fenomenális városi tűzoltóságunk és minden más egyebünk, mert a tüzoltó-fő- parancsnok európai szaktekintély és a közélelmezés is európai szaktekintélyek kezében van. De azért, ha komolyabb tűz üt ki, rakásszámra pusztulnak el az emberek, csak úgy mint a közélelmezés nagyszerű volta miatt Budapest sohasem tud jóllakni. A vízmüvektől is azt szeretnénk, hogy kevésbbé zavaros és több vizet szolgáltassanak, bárha kisebb szaktekintély állana is az élükön. Mert a szomjas lakosság nem az európai dicsőség kiapadhatatlan forrásából akarja a szomjúságát oltani, hanem a közönséges sárgaréz- vízcsapból. Kevesebb reklámot és több vizet kérünk! Ä pihenés napja. — A vasárnapi munkaszünet törvényének tervezete. — »A hetedik napon pedig pihenj« mondá az Ur. A vasárnap legyen a pihenés napja. Az ember, a ki hat napon át dolgozik, vesződik, megérdemli, hogy egy napot pihenjen. Csakhogy a mindennapi kenyérért való küzdelemben elfelejti az ember Isten parancsolatját. De arra való a törvény, hogy rákényszerítse az embereket pihenni. Ezt a kényszerpihenést czélozza a kereskedelmi miniszter legújabb javaslata a vasárnapi munkaszünetről. Minden modern kulturállamban többé- kevésbé a törvény szabja meg a pihenést. Angliában és az Unió nehány államában már az igazi, az ideális vasárnapi munkaszünet van életbe léptetve, a hol a dolgozni akaró embernek vasárnapon még alkalma sem nyílik a munkára. Sőt a legfontosabb közmunkák is a legcsekélyebb mértékre szorittattak, a korcsmák és egyéb hasonló nyilvános helyek pedig zárva tartatnak. Nálunk, Magyarországon is volt eddig vasárnapi munkaszünet. A vasminiszter,Baross Gábor müve volt ez is. A kilenczvenes évek elejéig, a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény életbelépése előtt semmiféle törvény nem korlátozta a vasárnap munkáját. S éppen az élesszemü Baross, a fáradhatatlan munkás, ki köztudomás szerint éjjel-nappal dolgozott, volt az, a ki határt tudott szabni az emberi munkának. Az ő törvénye a vasárnapi munkaszünetről akkor merész lépés volt. Ezernyi különféle érdekkel kellett megküzdenie, mig a reformból törvény lett. S a mi akkor az újszerűség varázsával nagy alkotás volt, a haladó korral elavult. Ha lépést akarunk tartani a korszellemmel, haladnunk kell a koreszmékkel. Ezt a nagyfontosságu szocziál- politikai kérdést tette magáévá Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter és hü segítőtársa, Szleréngi József államtitkár is, kik a reformminiszter nyomdokaiba lépve, a vasárnapi munkaszünetet tökéletesbiteni akarják. Ama tervezet, mely előttünk fekszik, bizonyítéka annak, hogy alkotóik minden körülményt tekintetbe véve, figyelemmel voltak arra, hogy túlhajtott radikalizmus ne veszélyezlesse a terv megvalósítását. Messze van még a valódi vasárnapi munkaszünet, de lehetetlen volna is azt egyszerre megteremteni. Gazdasági és társadalmi téren oly felfordulásokat idézne az elő, melyek aránytalanul több kárt okoznának mint hasznot. Fokozatosan kell haladnunk s egy egész ország érdekébe vágó intézményt máról-holnapra nem lehet megvalósítani. A vasárnapi munkaszünet törvénytervezete ezt a czélt világosan megjelöli. Lassan, de biztosan előre, ez a jelszó. A kenyéradó és alkalmazott érdekeit helyesen egyezteti össze a tervezet, úgyszintén a kincstár és a kincstári javak fogyasztóinak érdekeit is. Csak helyeselhető, ha e tervezetből mielőbb törvény is lesz. Becsületes munka, mely e haza minden polgárára egyforma jogokat és kötelességeket szab és mélyreható szocziális reform, mely minden társadalmi réteg helyeslését és támogatását megérdemli. Függetlenségi pártélet Budapesten. Módosított alapszabályok. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkor módosított alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. Ennek következ- ményeképen a pártkör szeptember havában rendkívüli közgyűlést fog egybehívni, hogy a módosított alapszabályoknak megfelelően uj elnökséget és tisztikart válaszszon. * Kossuth Ferencz arczképe. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör tudvalevőleg elhatározta, hogy nagyterme részére megfesteti diszelnökének, az országos párt vezérének Kossuth Ferencznek életnagyságu arczképét. A párt elnöksége legközelebb fog dönteni abban a kérdésben, hogy kivel festesse meg Kossuth Ferencz képét. * kelkérjük a budapesti függetlenségi párti szervezeteket, közöljék e lap szerkesztőségével, hogy rendes heti, vagy havi összejöveteleiket hol és mikor tartják. Dr. med. Blum Róbert fogorvos, lakik: VI. Andrássy-ut 9. I. em. Rendel 9—5-ig. A hétről. A régi nóta. Hogy elérkezett az augusztusi házbérnegyed napja, Budapest poczakos házuzsorásai vidáman lubiczkolnak a legkülönbözőbb és legkimondhatatlanabb nevű tengeri fürdőkön és onnan adják ki rövid, de határozott ukázaikat az egyes házdeszpo- táknak, minden ukáz oda irányulván, hogy újabb kíméletlen prést alkalmazzanak a világ legnyomoruságosabl) földi halandói: a budapesti lakosokkal szemben. Mert ne hidd, óh, jámbor pesti lakos, hogy a házbéruzsorának gátat vet a folytonos jajveszékelés és a hatóság üres fenyegetőzése. Ezek a viharedzett pesti háziurak néma kaczajjal felelnek jajgatásainkra és nem ijednek meg a hatóság fenyegetőzésétől sem. Kíméletlen ragadozók ezek, a kik teljes biztonságban intézik merényletüket zsebünk ellen, mert nem csupán a megtorlás fegyverének vagyunk hijján, de még védekezni sem tudunk ellenük. Teljesen ki vagyunk szolgáltatva a háziurak önkényének s mi csak jajgatunk, panaszkodunk, siránkozunk és — fizetünk. És a háziúr szempontjából ez a dolog lényege. Fizetni — mentül többet s az ellenszolgáltatás drága
