Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-27 / 30. szám

Budapest' székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap.

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ......................... ... ... 10 korona.

Fél éyre ... ... ... ... ........... 5

Fő

szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS.

Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5 A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII.. Rottenbiller-uteza 5/A.

Telefon 71—53.

Az uj ipartörvény és a főváros.

Czikksorozat.

I.

Az uj ipartörvény kodilikácziójának rengeteg munkája eljutott a befejezéséhez. A törvénytervezet második része most jelent meg, betetőzéséül annak az óriási alkotásnak, a melyet a kereskedelmi minisztériumban az ipartörvény előkésztése tárgyában végeztek, és a melynek eredménye hatalmas nyolcz kötet és a törvény tervezete maga. A tervezetnek most megjelent második része az egész szabályozandó joganyag legfogasabb és legnagyobb horderejű kérdéseit öleli fel, és főként az úgynevezett munkáskérdés rendezését foglalja magában.

Az ipartörvény igen szoros vonatkozásban áll a íővárosnak ezernyi érdekével. Köztudomású, hogy hazánkban az iparnak góczpontja Budapest és ennélfogva a főváros jövő fejlődésére is nagy kihatással van az ipartörvény jó vagy rossz volta. És különösen a munkáskérdés az, a mely leglényegesebben érinti a fővárost, minthogy egyrészt az ipari munkásság számszerűleg is Budapesten a legnagyobb, másrészt a munkásmozgalmak itt a központban, a hol a munkásságnak legtöbb alkalma nyílik a világot mozgató uj szocziáhs eszmékkel megismerkedni, a legádázabb a gazdasági harcz. A sztrájkok és munkáskizárások hasonlíthatatlanul legnagyobb száma itt a fővárosban zajlik le, a munkások gazdasági szervezkedése itt folyik a legnagyobb keretekben és a leggyorsabb tempóban és ennélfogva az ország egész iparából a főváros ipara érzi meg legsúlyosabban a munkaviszonyok bizonytalanságát és igy a fővárosi ipar az, a melynek legnagyobb érdeke az ipari béke megteremtése.

Éppen ezért az ipartörvény tervezetének a második része megérdemli, hogy vele a főváros intéző-körei és mindenki, a ki szivén hordja Budapest jövőjének a sorsát, behatóan és teljes részletességgel foglalkozzanak. Azok az óriási közgazdasági kihatások, a melyekkel a munkáskérdés ilyen vagy amolyan szabályozása egybe van kötve az egész országra nézve, legelevenebben itt Budapesten lüktetnek és azért Budapest életére nézve nem közömbös, hogy milyen ipartörvényt csinál az ország törvényhozása. Ebből a szempontból akarunk mi, a kik a székesfőváros érdekeit tartjuk szem előtt minden vonatkozásban, ezzel a tervezettel foglalkozni.

Mindenekelőtt örömmel kell üdvözölnünk Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ama elhatározását, hogy a közzétett tervezetet egyáltalán nem tekinti be végzett javaslatna, hanem módot akar nyújtani minden irányú érdekeltségnek, hogy a tervezet intézkedései tekintetében véleményeiket és javaslataikat előterjeszthessék. Menten minden szerzői hiúságtól, Szterényi József államtitkár, a javaslat szerzője, szintén nyilvános kritika és diszkursszió tárgyává teszi munkálatát. És ebből a szempontból csak dicséretet érdemel a miniszternek az az elhatározása, hogy a munkálatot az összes érdekelt testületeknek tanulmányozás végett megküldötte és a leo-szélesebb körök bevonásával október

O

hóban szaktanácskozmány elé viszi. Reméljük, hogy e tanácskozmányon szóhoz lógnak jutni a főváros specziáhs szempontjainak és -érdekeinek a képviselői is, mint a mely érdekeket fentebbiek szerint a kész törvény a legközelebbről érint. Ez a nyilvános, széleskörű minden óhajt és véleményt tekintetbe vevő tárgyalási módszer, világos czáfo- lata a kormány ellen hangoztatni szokott annak a vádnak, hogy a törvényhozás elé oly törvényjavaslatokat terjeszt, a melyekkel a közvéleménynek megismerkednie alkalma nincs.

Az ipartörvény most publikált második része a munkaviszonyt szabályozza minden vonatkozásában, úgy hogy bátran elnevezhető e rész sztrájktörvénynek. És állapítsuk meg már most azt az igazságot, hogy a tervezet a munkásmozgalmakkal szemben a legliberálisabb álláspontra hetyezkedik. sőt a munkásság szempontjából egyenesen igen fontos állampolgári jogoknak az alapjait rakja le. Legfontosabb ezek közül az egyesülési szabadság törvénybeiktatása, a mely eddigelé csak régi, elavult rendeleteken nyugodott és a mely körül a legtöbb nézeteltérés és a legellentétesebb joggyakorlat fejlődött ki. Éppen ez a bizonytalansága az egyesülési jognak szolgált leghathatósabb agitácziós fegyveréül a szocziáldemokratáknak, a kik méltán hivatkoztak arra, hogy a munkásság gyűléseit számos helyen (nem annyira a fővárosban, mint inkább a vidéken, a hol a politikai és rendőri hatóságok a legktilönféleképen magyarázták az egyesülés tekintetében alkalmazható hatósági jogkört) vagy meg nem engedték, vagy feloszlatták. Ezzel a bizonytalansággal szakit a tervezet, a midőn kimondja, hogy ugy az iparosok és kereskedők. valamint ezeknek összes alkalmazottai, tehát a munkások is, egyesületeket alakíthatnak. És ez egyesületek gazdasági jellege elismerést nyer azáltal, hogy alapszabályaik tudomásulvétele. valamint az egyesületek lelett való felügyeleti jog a kereskedelmi minisz- teriumak tartatik fenn. Eddigelé éppen az volt a szoczialistáknak leggyakoribb és — ismerjük el — legalaposabb kifogása, hogy a munkások egyesülését rendőri ügyként kezelték a belügyminisztériumban, mig a munkaadók egyesületei gazdasági jellegű egyesületként a kereskedelmi minisztériumnak voltak alárendelve. Ez az egyenjogúsítása a munkások egyesületeinek a munkaadók, egyesületeivel igen fontos alkotmányjogi vívmánya a munkástörekvéseknek.

De, hogy mennyire pártatlanul és a teljes paritás alapján állva akarja a munkások egyesülési jogát biztosítani, az kitűnik abból, hogy az egyesületek alapszabályaitól. amennyiben azok törvényes formában jöttek létre és törvényt nem sértenek, a kereskedelmi miniszter a jóváhagyást meg nem tagadhatja. Sót a tervezet ennek igen fontos szankczióját is állapítja meg, a midőn megadja a folyamodó új egyesületnek azt a jogot, hogy a jóváhagyás megtagadása ellen a köz- igazgatási bírósághoz fordulhat panasz- szal. Ezzal törvénybeiktatja azt az alapvető alkotmányjogi elvet, hogy az egyesülési szabadság végső hatósága nem a végrehajtó hatalom, hanem a független bírói hatalom és ezáltal teljesen függetleníti az állompolgárok e fontos jogát a mindenkori kormányok és közigazgatási hatóságok önkényétől. A koahczió szabadságának ez a törvénybe iktatása tehát a munkások szakszervezeteinek a jövőben megadja a jogi alapot. Az egyesülési szabadság tekintetében az egyetlen korlát a betöltött 16 esztendős életkor, a mi ellen természetesen kifogás’ nem eshetik, mert hiszen serdülő gyermekeknek, a kik tanoncz- és massorban vannak, erre az egyesülési szabadságra semmi szükségük sincsen.

Az egyesülési szabadság mellett megállapítja a tervezet a sztrájk jogosultságát, és ezzel jogi elismeréshez segíti a munkásság leghatalmasabb legy- verét, a jobb munkafeltételek kiküzdése érdekében. Eddig az volt az állapot, hogy a sztrájkokat addig-ameddig tűrte a hatóság, de a sztrájkolok sohasem tudhattak, hogy rendőri intézkedéssel mikor teszik lehetetlenné és hatálytalanná a munkabeszüntetést. A tervezet jogilag megengedett