Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-20 / 29. szám

2

FÜGGETLEN BUDAPEST.

reáfanyalodott arra, hogy a fővárosnak egy oly ajánlatot nyújtson be, a mely az eddigi nagy nyereségnek legalább egy részét megmentené, másik részét pedig a fővárosnak juttatná. Tudomásunk szerint ezt az ajánlatát a gáztársaság csak az ősz elején fogja beterjeszteni a tanácsnak. Mi, a kik kezdettől fogva a legerélyesebben szállottunk síkra a gázgyárak megváltása mellett, ez ajánlat meghallgatását és megismerését szükségesnek vallottak már akkor, a mikor a fővárosi közgyűlésen oly radikális nézet merült fel, hogy a megváltás minden további meghallgatás nélkül mondandó ki. Elvégre a gázgyárak házi kezelésbe vétele tisztára fináncziális kérdés a fővárosra nézve, és azon fordul meg, hogy a főváros mekkora jövedelemhez jut általa, mely jövedelmeket azután közczélokra fordíthat. Emellett persze még igen lényeges szempont az is, hogy a gáz a fogyasztás számára lényegesen meg fog-e olcsóbbodni házi kezelésbe való átvétel esetén. Bármely megoldás mellett nyerjenek e szempontok teljes kielégítést, a megoldás helyes lesz. Mert maga a megváltás nem önczél, hanem eszköz a pénzügyi, szocziális és gazdasági eredmények elérésére. A mi véleményünk szerint ezeket az eredményeket legczélszerübben a házi kezeléssel lehet elérni, de hogy ez tényleg bebizonyuljon, ahhoz legalább is összehasonlítási alapra van szükség, ez pedig természetszerűleg a gáztársaság uj ajánlata lesz, amelyben a részvényvállalat — mely valahogyan meg akarja magának menteni az üzletet — el fog menni addig a szélső határig, a melynél reá nézve az üzlet további folytatása még -érdemes.

A gázgyár ez újabb ajánlatának tartalmáról még közlés ez ideig nem történt. Mi sem tudunk róla hiteles részleteket. Most egy bécsi pénzügyi lap — a mely Budapestről gyakran szokott eléggé megbízható értesüléseket közölni — nagy vonásokban ismerteti a gáztársaság benyújtandó uj ajánlatát. E közlésből kitünőleg a gáztársaság igen nagy áldozatokra volna hajlandó. Először is teljesen szétválasztaná a budapesti üzletet az osztrák és a magyar vidéki városok gáz- gyáraiból, akként, hogy külön részvénytársaságot csinálna a budapesti gázgyárak vitelére Magyar Általános Hitelbank financzi- ális égisze alatt. A józsefvárosi és a ferencz- városi gyárát teljesen beszüntetné és ezek helyébe a főváros külső határán, Újpest és Rákospalota között egg nagy központi gázgyárat építene. A gáz fogyasztási diját minden viszonylatban lényegesen leszállítaná és mindezeken felül a fővárosnak haszonrészesedést biztosítana.

Ezek volnának az uj ajánlat lényegesebb pontjai, a melyeknek autentikus voltáról meggyőződést nem szereztünk. De első látszatra is oly lényeges konczessziókat tartalmaz ez az ajánlat, hogy érdemleges tárgyalás és mérlegelés nélkül a limine visszautasítani még a megváltás feltétlen hívének sem szabad. A bécsi forrás közlése folytán, úgy hiszszük, hamarosan hiteles formában lesz alkalmunk megismerni a gáztársaság uj ajánlatát és akkor módjában lesz a fővárosnak, hogy ezeket a feltételeket mérlegelés tárgyává tegye.

Budapest — a bankárváros.

Hála a budapesti rendőrségnek, ismét sikerült fővárosunk jó hírét egy specziális botránynyal kapcsolatban széles e világon megerősíteni. Budapestet eddig úgy ismerték mint a »Hungará«-k fő export-állomását, azonkívül mint az éjjeli élet Eldorádóját; ezentúl mint bankárváros is fog szerepelni. S mindez azért, hog}- egyik-másik ügyvédnek és egynéhány rendőrtisztviselőnek reklámot csináljanak.

Szó sincs róla : a zugbankárok ügye piszkos dolog. A rendőrhatósági beavatkozás is jogosult. Kulturállamban azonban a hatóság csendben, titokban dolgozik s csak a kész eredményt publikálja. Nálunk már a feljelentéseket ütik nagy dobra, a nyomozás, vizsgálat minden fázisát nagy lére eresztve s kommentárokkal garnirozva tálalják fel a szenzáczióra éhes közönségnek és néhány gazember miatt megkárosítják az összes, bankügyletekkel foglalkozó czégeket. Közelebbről vizsgálva, az egész dolog nem oly lényeges, mint a milyennek feltüntetni szeretnék. Az »Insich« tőzsdejáték mindenhol a világon, ahol tőzsde van, ismeretes. Zugbankárok vannak Német- és Francziaország- ban, sőt Angliában is. Alkalomadtán olt is eljárnak ellenük, megbüntetik, ha megérdemlik, de ki hallotta valaha, hogy az angol, franczia avagy német hatóság világgá kürtölte volna tevékenységét. Sőt ellenkezőleg. Féltve őrizkedett attól, nehogy az egész, különben tiszteletreméltó kereskedelmi czéh néhány csaló miatt érzékeny károkat szenvedjen.

A budapesti rendőrség kétségtelenül bona fide jár cl. Ezt előrebocsájlva azonban hangsúlyozunk kell azt, hogy a magyar közönség a rendőrség kétségtelen buzgó fáradságát akkor is kellően méltányolja, a mikor kevesebb reklámmal dolgozik. A zugbankárok ügyét világszenzáczióvá felfújni teljesen felesleges volt. Nálunk a közvélemény szigorú és sokszor igazságtalan bíró. Ennek ítéletétől jobban félnek mint a szakbirósá- gétól. Ha az ügy nem e széles mederbe terel- tetik, ha a kipellengérezés és a közvélemény statáriális Ítéletének veszedelme nem forgott volna fenn, akkor talán Lóránt sem feküdt volna a gázcsap alá és megvárta volna az szigorú bíróság igazságos Ítéletét. Ismételjük, hogy a rendőrség buzgó működését nem gáncsoljuk lényegében, csak a külsőségeket bíráljuk. S hogy igazunk van, bizonyítja azon körülmény is, hogy a bíróság az elmúlt héten már szordinót is alkalmazott, a mikor a vádtanács kimondotta, hogy az üzleti könyvek lefoglalása nem szükséges.

Ez a tompítás szükséges is volt. Ama körülmény, hogy a német birodalom főkon- zula a léprement német alattvalók érdekében avatkozott a dologba, sehogysem befolyásolhatja az eljárás rendes menetét. Bíróságaink iránt époly tisztelettel és bizalommal viseltetünk, mint a németbirodalmi honpolgár hazájának bírósága iránt. Azzal is tisztában lehet a német főkonzul ur, hogy bíróságunk époly igazságosan ítélkezik, akár magyar emberről, akár német polgárról, akár pedig Libéria fekete polgáráról van szó. S ugyanezt állítjuk rendőrségünkről is. Teljesen felesleges volt tehát azt a látszatot kelteni, mintha csakis a német konzul befolyásának köszönhető az erélyes eljárás s hogy, mint néhány

németországi lap a sorok közt tetszelegve kifejezésre juttatja, rendőrségünk a német főkonzul parancsszavára kétrétgörnvedve fogott a lázas munkába. A minthogy a német főkonzulnak az igazságügyminiszteriumban minapi látogatása alkalmával tett nyilatkozata, hogy az eljárás erélyességével teljesen meg volt elégedve, nemhogy kitüntető, de egyenesen sértő is voh. Nem gondolt a főkonzul ur arra. mikor a megelégedésének még félhivatalos kőnyomatos utján is kifejezést adott, hogy ezáltal úgy tüntette fel a dolgot, mintha más hasonló ügyben nem járnának el nálunk teljes erélvlyel? Minek hivatalosan, diplomácziai hangsulylval megköszönni azt. a mi a legtermészetesebb dolog volt?

Előfizetési felhívás

A »Független Budapest« 1908. évi január hó 1-én harmadik évfolyamába lépett. Tisztes múltra tekinthetünk immár vissza, és ez a múlt lelkesít bennünket a jövő reánk váró nagy küzdelmeire. Kitartó hűséggel követtük azt a czélt, a melyet programmunkban hirdettünk és ennek a czélnak elérésére — hogy Budapest székes- főváros nagygyá, gazdaggá, magyarrá legyen — nem tértünk le soha kijelölt irányunktól. Ennek köszönhetjük, hogy a »Független Budapest« ma megerősödve, lelkes előfizetői táborra támaszkodva, folytatja harczát azok ellen, a kik a hazafias politikát a városházáról kiküszöbölni igyekszenek, a kik még ma is feláldozzák a közérdeket saját önző érdekeiknek és a kik másfél éves gazdálkodásukkal belekergették a fővárost az anyagi csődbe, melyből a fővárost csak államsegéllyel és a polgárság zsebére irányuló felemelt községi adóval tudnák kiragadni.

Ez a körülmény egymagában igazolja a »Független Budapest« létjogosultságát, melyet az előfizetők és olvasók nagy száma is szankczionál. De mentül nagyobb lesz előfizetőink tábora, annál hatalmasabban fog szavunknak visszhangja kelni, és annál könnyebben és sikeresebben érhetjük el kitűzött czélunkat. Fizessünk hát elő a »Független Budapest«-re, kávéházakban, vendéglőkben kérjük, követeljük a »Független Budapest«-et. Előfizetési ára egész évre 10. korona, félévre 5 korona. Az előfizetési pénzek a kiadó- hivatal czímére küldendők: Budapest, VII., Rottenbiller-u. 5/A.

A hétről.

A Népszínház — és a főváros. A Népszínház aktái lezáródtak. A Népszínházát kibérelte kilenc esztendőre az állam a Nemzeti Színház részére és most már kétségtelenül megállapíthatják, hogy a főváros — jó üzletet csinált. Annyi par excellence fizetésképtelen bérlő-vállalkozó után a Népszínház jó kezekbe kerül és főváros szempontjából megnyugtató, hogy jó néhány esztendeig nem kell tartani az utóbbi években napirenden volt — népszínházi válságoktól. A népszínházi bizottság is pihenőre térhet következetesen szomorú és dicstelen szereplése után. Hozzáértés hián nem fog nyűgként ránehezedni a bérlőre, nem fogja dirigálni akarni a direktort s nem fog kelleni fejét törnie azon, miként kérgessé válságból válságba, s miképpen állítsa a crönique scandaleuse góczpontjába' a kulturmisszióra hivatott Népszínházát. Hogy a fővárosnak ez az anyagiak-