Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-20 / 29. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST. reáfanyalodott arra, hogy a fővárosnak egy oly ajánlatot nyújtson be, a mely az eddigi nagy nyereségnek legalább egy részét meg­mentené, másik részét pedig a fővárosnak juttatná. Tudomásunk szerint ezt az ajánlatát a gáztársaság csak az ősz elején fogja beter­jeszteni a tanácsnak. Mi, a kik kezdettől fogva a legerélyesebben szállottunk síkra a gáz­gyárak megváltása mellett, ez ajánlat meg­hallgatását és megismerését szükségesnek vallottak már akkor, a mikor a fővárosi köz­gyűlésen oly radikális nézet merült fel, hogy a megváltás minden további meghallgatás nélkül mondandó ki. Elvégre a gázgyárak házi kezelésbe vétele tisztára fináncziális kér­dés a fővárosra nézve, és azon fordul meg, hogy a főváros mekkora jövedelemhez jut általa, mely jövedelmeket azután közczélokra fordíthat. Emellett persze még igen lényeges szempont az is, hogy a gáz a fogyasztás szá­mára lényegesen meg fog-e olcsóbbodni házi kezelésbe való átvétel esetén. Bármely meg­oldás mellett nyerjenek e szempontok teljes kielégítést, a megoldás helyes lesz. Mert maga a megváltás nem önczél, hanem eszköz a pénzügyi, szocziális és gazdasági eredmények elérésére. A mi véleményünk szerint ezeket az eredményeket legczélszerübben a házi kezeléssel lehet elérni, de hogy ez tényleg bebizonyuljon, ahhoz legalább is összehason­lítási alapra van szükség, ez pedig természet­szerűleg a gáztársaság uj ajánlata lesz, amely­ben a részvényvállalat — mely valahogyan meg akarja magának menteni az üzletet — el fog menni addig a szélső határig, a melynél reá nézve az üzlet további folytatása még -érdemes. A gázgyár ez újabb ajánlatának tartal­máról még közlés ez ideig nem történt. Mi sem tudunk róla hiteles részleteket. Most egy bécsi pénzügyi lap — a mely Budapest­ről gyakran szokott eléggé megbízható érte­süléseket közölni — nagy vonásokban ismer­teti a gáztársaság benyújtandó uj ajánlatát. E közlésből kitünőleg a gáztársaság igen nagy áldozatokra volna hajlandó. Először is teljesen szétválasztaná a budapesti üzletet az osztrák és a magyar vidéki városok gáz- gyáraiból, akként, hogy külön részvénytár­saságot csinálna a budapesti gázgyárak vi­telére Magyar Általános Hitelbank financzi- ális égisze alatt. A józsefvárosi és a ferencz- városi gyárát teljesen beszüntetné és ezek helyébe a főváros külső határán, Újpest és Rákospalota között egg nagy központi gáz­gyárat építene. A gáz fogyasztási diját min­den viszonylatban lényegesen leszállítaná és mindezeken felül a fővárosnak haszonrésze­sedést biztosítana. Ezek volnának az uj ajánlat lényege­sebb pontjai, a melyeknek autentikus voltá­ról meggyőződést nem szereztünk. De első látszatra is oly lényeges konczessziókat tar­talmaz ez az ajánlat, hogy érdemleges tár­gyalás és mérlegelés nélkül a limine vissza­utasítani még a megváltás feltétlen hívének sem szabad. A bécsi forrás közlése folytán, úgy hiszszük, hamarosan hiteles formában lesz alkalmunk megismerni a gáztársaság uj ajánlatát és akkor módjában lesz a főváros­nak, hogy ezeket a feltételeket mérlegelés tár­gyává tegye. Budapest — a bankárváros. Hála a budapesti rendőrségnek, ismét sikerült fővárosunk jó hírét egy specziális botránynyal kapcsolatban széles e világon megerősíteni. Budapestet eddig úgy ismerték mint a »Hungará«-k fő export-állomását, azonkívül mint az éjjeli élet Eldorádóját; ezentúl mint bankárváros is fog szerepelni. S mindez azért, hog}- egyik-másik ügyvéd­nek és egynéhány rendőrtisztviselőnek reklá­mot csináljanak. Szó sincs róla : a zugbankárok ügye pisz­kos dolog. A rendőrhatósági beavatkozás is jogosult. Kulturállamban azonban a hatóság csendben, titokban dolgozik s csak a kész eredményt publikálja. Nálunk már a fel­jelentéseket ütik nagy dobra, a nyomozás, vizsgálat minden fázisát nagy lére eresztve s kommentárokkal garnirozva tálalják fel a szenzáczióra éhes közönségnek és néhány gazember miatt megkárosítják az összes, bankügyletekkel foglalkozó czégeket. Köze­lebbről vizsgálva, az egész dolog nem oly lényeges, mint a milyennek feltüntetni sze­retnék. Az »Insich« tőzsdejáték mindenhol a világon, ahol tőzsde van, ismeretes. Zug­bankárok vannak Német- és Francziaország- ban, sőt Angliában is. Alkalomadtán olt is eljárnak ellenük, megbüntetik, ha megérdem­lik, de ki hallotta valaha, hogy az angol, franczia avagy német hatóság világgá kür­tölte volna tevékenységét. Sőt ellenkezőleg. Féltve őrizkedett attól, nehogy az egész, különben tiszteletreméltó kereskedelmi czéh néhány csaló miatt érzékeny károkat szen­vedjen. A budapesti rendőrség kétségtelenül bona fide jár cl. Ezt előrebocsájlva azonban hangsúlyozunk kell azt, hogy a magyar közönség a rendőrség kétségtelen buzgó fáradságát akkor is kellően méltányolja, a mi­kor kevesebb reklámmal dolgozik. A zug­bankárok ügyét világszenzáczióvá felfújni tel­jesen felesleges volt. Nálunk a közvélemény szigorú és sokszor igazságtalan bíró. Ennek ítéletétől jobban félnek mint a szakbirósá- gétól. Ha az ügy nem e széles mederbe terel- tetik, ha a kipellengérezés és a közvélemény statáriális Ítéletének veszedelme nem forgott volna fenn, akkor talán Lóránt sem feküdt volna a gázcsap alá és megvárta volna az szigorú bíróság igazságos Ítéletét. Ismétel­jük, hogy a rendőrség buzgó működését nem gáncsoljuk lényegében, csak a külsősé­geket bíráljuk. S hogy igazunk van, bizo­nyítja azon körülmény is, hogy a bíróság az elmúlt héten már szordinót is alkalmazott, a mikor a vádtanács kimondotta, hogy az üz­leti könyvek lefoglalása nem szükséges. Ez a tompítás szükséges is volt. Ama körülmény, hogy a német birodalom főkon- zula a léprement német alattvalók érdekében avatkozott a dologba, sehogysem befolyásol­hatja az eljárás rendes menetét. Bíróságaink iránt époly tisztelettel és bizalommal visel­tetünk, mint a németbirodalmi honpolgár hazájának bírósága iránt. Azzal is tisztában lehet a német főkonzul ur, hogy bíróságunk époly igazságosan ítélkezik, akár magyar emberről, akár német polgárról, akár pedig Libéria fekete polgáráról van szó. S ugyan­ezt állítjuk rendőrségünkről is. Teljesen feles­leges volt tehát azt a látszatot kelteni, mintha csakis a német konzul befolyásának köszön­hető az erélyes eljárás s hogy, mint néhány németországi lap a sorok közt tetszelegve kifejezésre juttatja, rendőrségünk a német főkonzul parancsszavára kétrétgörnvedve fo­gott a lázas munkába. A minthogy a német főkonzulnak az igazságügyminiszteriumban minapi látogatása alkalmával tett nyilatko­zata, hogy az eljárás erélyességével teljesen meg volt elégedve, nemhogy kitüntető, de egyenesen sértő is voh. Nem gondolt a fő­konzul ur arra. mikor a megelégedésének még félhivatalos kőnyomatos utján is kifeje­zést adott, hogy ezáltal úgy tüntette fel a dolgot, mintha más hasonló ügyben nem jár­nának el nálunk teljes erélvlyel? Minek hivatalosan, diplomácziai hangsulylval meg­köszönni azt. a mi a legtermészetesebb do­log volt? Előfizetési felhívás A »Független Budapest« 1908. évi január hó 1-én harmadik évfolyamába lépett. Tisztes múltra tekinthetünk immár vissza, és ez a múlt lelkesít bennünket a jövő reánk váró nagy küz­delmeire. Kitartó hűséggel követtük azt a czélt, a melyet programmunkban hirdettünk és ennek a czélnak elérésére — hogy Budapest székes- főváros nagygyá, gazdaggá, magyarrá legyen — nem tértünk le soha kijelölt irányunktól. Ennek köszönhetjük, hogy a »Független Budapest« ma megerősödve, lelkes előfizetői táborra támasz­kodva, folytatja harczát azok ellen, a kik a haza­fias politikát a városházáról kiküszöbölni igyek­szenek, a kik még ma is feláldozzák a közérde­ket saját önző érdekeiknek és a kik másfél éves gazdálkodásukkal belekergették a fővárost az anyagi csődbe, melyből a fővárost csak állam­segéllyel és a polgárság zsebére irányuló fel­emelt községi adóval tudnák kiragadni. Ez a körülmény egymagában igazolja a »Független Budapest« létjogosultságát, melyet az előfizetők és olvasók nagy száma is szankczionál. De mentül nagyobb lesz előfizetőink tábora, annál hatalmasabban fog szavunknak visszhangja kelni, és annál könnyebben és sikeresebben ér­hetjük el kitűzött czélunkat. Fizessünk hát elő a »Független Budapest«-re, kávéházakban, vendéglőkben kérjük, követeljük a »Független Budapest«-et. Előfizetési ára egész évre 10. korona, félévre 5 korona. Az előfizetési pénzek a kiadó- hivatal czímére küldendők: Budapest, VII., Rottenbiller-u. 5/A. A hétről. A Népszínház — és a főváros. A Nép­színház aktái lezáródtak. A Népszínházát ki­bérelte kilenc esztendőre az állam a Nem­zeti Színház részére és most már kétségte­lenül megállapíthatják, hogy a főváros — jó üzletet csinált. Annyi par excellence fizetés­képtelen bérlő-vállalkozó után a Népszínház jó kezekbe kerül és főváros szempontjából megnyugtató, hogy jó néhány esztendeig nem kell tartani az utóbbi években napirenden volt — népszínházi válságoktól. A népszín­házi bizottság is pihenőre térhet követke­zetesen szomorú és dicstelen szereplése után. Hozzáértés hián nem fog nyűgként ránehe­zedni a bérlőre, nem fogja dirigálni akarni a direktort s nem fog kelleni fejét törnie azon, miként kérgessé válságból válságba, s miképpen állítsa a crönique scandaleuse góczpontjába' a kulturmisszióra hivatott Nép­színházát. Hogy a fővárosnak ez az anyagiak-

Next

/
Thumbnails
Contents