Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-13 / 28. szám
FÜGGETLEN BUDAPES'I. jár elől, mintája lehetne az összes magyar munkásságnak. Óriási fizikai erőkifejtése közben még arra is időt talált magának, hogy tudományos műveltséget szerezzen, melynek eredményeképen avatták röviddel ezelőtt a vegyészet doktorává. Es ezt az embert állítja pellengérre a »Népszava«, muiíkásnyuzónak és más ehhez hasonló, a szoczíáldemokráczia lexikonjából szedett jelzőkkel ruházzák fel őt. Sőt tovább megy és egyenesen a katasztrófa okozóját látja Kováid Emil személyében. Csak azért, mert gyártulajdonos és mert gazdag. De hogy a mostani gyártulajdonos maga is munkás volt s ma is az, hogy tisztességes munkával, faradhatatlan buzgalommal saját erejéből virágzó vállalatot létesített, a melyben a »Népszava« egynéhány száz elvtársa becsületes, jól fizetett munkát talált, az mind nem számit a »Népszava« czikkirójánál. Ó gazembert keres, a kit vörös posztónak használhat a tömeg izgatására és eszközeiben nem válogatva, rásüli a gyártulajdonosra a bélyeget. Ez szoczialista erkölcs. Ezek az emberek akarják a társadalmat erkölcsileg megtisztítani? Csoda-e, ily harczmodor mellett, ha sok tekintetben jogosult reformtörekvéseik zátonyra jutnak? Mert csak tisztességes harcznak lehet tisztességes eredménye. Ha azonban a reformátorok maguk, a szenvedélytől elvakulva, elvesztik lábuk alól az objektivitás talaját és magánérdekeik szempontjából a mindig visszatérő hazug rágalmazás eszközeihez nyúlnak, akkor elvesztik azt a csekély' szimpátiát is, a melyet eddig sikerült kivivniok. Mert a szocziáldemokraták központi közlönye ily módon valóságos anarkiát propagál. Senkinek ez országban nem szabad tisztességes, becsületes utón hosszas, lankadatlan munkásságával vagyont szerezni. Ha valakinek ez mégis sikerül, az gazember, munkás- nyuzó és gyilkos. Erre ráuszítják a szoczia- listák a tömeget. Mert ez is szoczialista erkölcs. Kétségtelen, hogy Kováid Emil a »Népszava« rágalmaiért sajtópert fog indítani. Az is kétségtelen, hogy a »Népszava« strómant fog a bíróság elé állítani. Mert ez is szoczialista erkölcs. Több mint valószínű, hogy a strómanként szereplő Írástudatlan elvtársat le fogják csukni s az illő napidijért hüsölni fog. De az is kétségtelen, hogy a »Népszava« akkor a szoczialistafaló osztálybiróságról fog czikkezni és megbüntetett elvtársát a hazátlanok küzdelmének mártírjául kiáltja majd ki. Mert ez is szoczialista erkölcs. A hétről. Aut Caesar — aut nihil. Ezt az alternatívát a gázgyári szakértők állították fel a fővárossal szemben. Hetvenezer korona fejenként — vagy semmi. Mert ez nálunk önérzet dolga. Paczkázni velük nem lehet. És mert már egyszer felhangzottak tiltakozó hangok a horribilis szakértői dijak ellen, a gázgyári szakértelemnek e kiváló bajnokai jól meggondolt felháborodási rohamukban — lemondtak szakértői dijaikról. És a világ bámulatba esett a nagylelkűségnek, az önérzetnek ekkora hatalmas megnyilatkozásán. A kis ravaszok. Jól spekuláltak. A naiv adózó polgár azt hitte, hogy | az ekként százezrekre rugó szakértői dijak a város pénztárában maradnak, csak ők. a kiváló szakértők és mi — a kik ismerjük őket is, meg a főváros intézőségét is — tudtuk, hogy a nag y garral beadott »lemondás«-t: j görögtüzet és lampionos világítást pótló bocsánatkérés és elismerésnyilvánitás fogja követni, no meg az általuk kívánt díjnak teljes összegben való kiutalása. Es a naiv adózók ma azon bámulnak, hogyan lett ismét aktuálissá a gázgyári szakértők díjazása, a mikor szerintük a lemondás tényével ez az iigv végleges befejezést nyert. A közgyűlés — ez a derék és inkompatibilis testület — a kiknek a más pénze sohse drága,lelkesen megszavazta ugyanis a szakértőknek a fejenkinti 70.000 koronái. De még ez nem az utolsó stáczió. A szabadpolgárok megapellálták e közgyűlési határozatot a belügyminiszterhez. Mi lesz most? Még egy nagylelküségi roham, ismételt lemondás — avagy: (és bizonyosan igy is lesz) egy miniszteri jóváhagyás a nagy nyári kánikulában, és újabb lemondó nyilatkozat helyett egy-egy szabályszerűen fel- bélyegzett hetvenezer koronákról szóló nyugta érkezik a megfelelő ügyosztályhoz? Kolegerszky 700 koronája. Ko'egerszky van-e, ki e nevet nem ismeri? A Stefánia-ut monopoliumos kávéházi bérlője, a kire a fáradt, levegőre szomjazó és pihenésre vágyó sétáló közönség a szó szoros értelmében rá van utalva. És mert Kolegerszky ur ezt tudja — csak nem lesz bolond, hogy ezt ki ne aknázza? Egy findzsa kávé ára - hétköznap vagy ünnepnap szerint — Ott—80 fillér között váltakozik. És a jámbor, de rászorult közönség kiizzadja ezt a borzalmasan drága árt, mert mit is tehetne egyebet? Vannak ám aztán szegényebb emberek is a Stefánia-uti sétálók között, a kik több tagból álló családjukkal nem mehetnek be Kolegerszkyhez, mert rámenne tán egész heti keresetük. Ezek részére ott volna a Központi lejcsarnok pavillonja, de ott meg nem szabad kávét árulni, mert Kolegerszky ur monopóliuma lévén — ezt meg nem engedi. Ilyet nem látott a világ! A főváros tanácsa monopóliumot ad egy embernek, a ki lelkiis- meretlenül ráfekszik a közönség zsebére. És a tanácsnak nem áll módjában ezen segíteni ? Kénytelen tűrni a polgárság kizsákmányolását ilyen rettentő mértékben ? Hány perczentre dolgozik Kolegerszky ur, mert hiszen kimutatható, hogy egy-egy csésze kávé neki legfeljebb 8 fillérjébe kerül? Mindezek tetejébe Kolegerszky — daczára szerződési kötelezettségének — a Slefánia-utat nem világítja. E kötelességmulasztásért a tanács hét esetben 100 — 100 koronával megbírságolta. Ez aztán a komikum! A birság 700 korona — a megtakarított világítási költség X-szer 700 korona, hát nem lenne Kolegerszky futó bolond, ha kivilágittatná a Slefánia-utat? A tanács Kolegerszkyvel szemben erélytelen. Az ő szerződésszegésének legelső retorziója az legyen, hogy monopóliumától megfoszlassék. Tessék megengedni a központi tejcsarnoknak, hogy pavillonjában kávét is árulhasson. A szegényebb közönség jobb és tetemesen olcsóbb kávéhoz fog jutni. És aztán jöjjenek a bírságok. De nem olyanok, amelyek mellett Kolegerszky nyer, hanem olyanok, me’yek megtanítanák öt arra, mi a kötelessége a várossal és a polgársággal szemben. Országos zarándoklat Lourdesba. Augusztus hó 8-án indul dr. Várossy Gyula kalocsai érsek ur ő nagyméltósága fövédnöksége alatt álló nagy nemzeti zarándoklat Lourdesba A lelki vezetést egy több papból álló lelkészi bizottság vállalta magára, élén a fáradhatatlan Fehér Ferenc/, ebedi plébánossal. Útirány : Budapest—Wien -Innsbruck—Maria Ein- siedeln—Genf Lyon Parav le Móniul Cette -Lourdes ésvissza Zürich (Svájc/, érintésével). Programmal és felvilágosítással készséggel szolgál a technikai rendezőség: Magyar Utazási Vállalat r. I. Budapest, VII., Erzsébet-körül 12. Magy. kir. államvasutak.Üzletvezetöség Kolozsvárott. 17866/11. 908. szám. Versenytárgyalási hirdetés. A magyar királyi államvasutak kolozsvári üzlet- vezetősége nyilvános versenyt hirdet a magyar királyi államvasutak Szeghalom állomásának Vésztő felöli vizállomási klójában létesítendő ártézi fúrás munkáinak végrehajtására. A költségvetés, az ajánlati minta és a szerződés tervezete, valamint a munkák végrehajtásához kötött feltételek a magyar királyi államvasutak kolozsvári üzletvezetősége pályafentartási és építési osztályánál (Bocskay-tér 1. sz. II. emelet 52. ajtó sz.) a hivatalos órák alatt megtekinthetők és ugyanott az ajánlattételhez szükséges nyomtatványok díjtalanul megszerezhetők. Az ajánlatot, valamint a hozzá tarlozó mellékleteket szabályszerű okmány bélyeggel kell ellátni, az ajánlatot és mellékleteit két tanú előttemezése mellett alá kell Írni és az ajánlatot a mellékleteivel pecséttel ellátott fonallal kell összefűzni. A szabályszerűen kiállított ajánlatott és mellékleteit pecséttel lezárt sértetlen borítékban kell elhelyezni és legkésőbben 1908. évi julius hó 15-én déli Í2 óráig a magyar királyi államvasutak kolozsvári üzletvezetőségének titkárságánál közvetlenül vagy posta utján beküldeni. Az ajánlat boritékát következő felírással kell ellátni: Ajánlat a 17866908. II. szánni versenytárgyalási hirdetésben kiirt munkálatokra. Ajánlattevő köteles bánatpénz gyanánt az általa ajánlott végösszeg 5%-át készpénzben vagy biztositékképen értékpapírokban hivatkozással a jelen hirdetés számára legkésőbben az ajánlat benyújtását megelőző napon vagyis 1908. évi julius hó 14- én délután i óráig a magyar királyi államvasutak kolozsvári üzletvezetőségének gyűjt ópénztárába (Bocskay-lér 4. sz. földszint) letenni. A bánatpénzről szóló letétjegy az ajánlathoz nem csatolandó. Az érlérpapirókat a budapesti áru- és értéktőzsdén legutóbb jegyzett, de a névértéket meg nem haladó árfolyam szerint számítjuk. Csak szabályszerűen kiállított, pecséttel lezárt sértetlen borítékban elhelyezett és az összes munkákra tett ajánlatokat fogunk tárgyalás alá venni. Bánatpénz nélkül vagy elkésve benyújtott, valamint az olyan ajánlatokat, melyeket nem az előirt módon tesznek, vagy a melyből valamely melléklet hiányzik, nem veszünk figyelembe. A beérkezett ajánlatokat 1908. évi julius hó 15- én déli 12 órakor a titkárságnál fogjuk felbontani, a mikor az ajánlattevők, vagy igazolt képviselők jelen lehetnek. Az ajánlatok felett 1903. évi julius hó 30-ig történik döntés és ajánlattevők ajánlataikkal ezen időpontig kötelezettségben maradnak. Olyan ajánlattevők, kik a szóban forgó ipari munkálat teljesítésére törvényes képesítéssel nem bírnak, kötelesek ajánlatukban ily ipari képesítéssel biró megbízottat megnevezni. Az ajánlattevők, vagy megbízottjának ipari képesítésére és a ezég bejegyzésére vonatkozó adatok az ajánlatokban felemlitendők és igazolandók. Azon ajánlattevők, kik a magyar királyi államvasutak kolozsvári üzletvezetőségével ezideig üzleti összeköttetésben még nem állottak, illetőleg előtte ismeretlenek, tartoznak szállítóképességüket és megbízhatóságukat azon kereskedelmi és iparkamara bizonylatával igazolni, a melyhez vállalatuk telepe szerint tartoznak. Alólirott üzletvezetőség fentartja magának azt a jogot, hogy a beérkezett ajánlatok között az aján- laii árakra való tekintet nélkül szabadon választhasson. Kolozsvár, 1908. évi június hó. (Utánnyomást nem díjazunk.) Az ÜzletvezetŐSCg. LENGYEL LAJOS „jfíréna“ nagyvendéglő VII., Aréna ut 58. sz. A városligeti színházzal szemben. Kellemes kerthelyiség. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör nyári helyisége. Kitűnő ételek és italok. Pontos kiszolgálás. Különféle fajborok. KOVALD FEST,TISZTIT! Gyár és foiiziet: Budapest, VII., Szövetség-utcza -»?. Gvűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58 45.
