Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-13 / 28. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST. gulatának és közérzésének megfelelően menjen végbe. Azok a kivételes adó- kedvezmenyek, a melyek a íőváros fej­lesztéséről szóló törvényben az uj bu­dapesti bérházaknak megadatik, olyan jelenntékeny privilégium a fővárosban építtető háztulajdonosoknak az összes­ség rovására, hogy e teljesen indokolt kedvezmény ellenében a íőváros köz­gyűlésére igen nagv erkölcsi köteles- ségek hárulnak. A kormány a munkásiiázak épilé- I sére vonatkozó akcziójával bebizonyí­totta, hogv erős kézzel bele akar nyúlni a budapesti lakásviszonyok egészség­telen alakulásába. Itt is sok millióra menő áldozatot vállal magára az ál­lamkincstár a főváros érdekében. De az állam minden áldozata meddő ma­rad, ha a főváros is a maga részéről nem lát hozzá a legnagyobb komoly­sággal a lakáshiány megszüntetéséhez és a laká=uzsora leküzdéséhez. Ez az első és legfőbb oka annak, hogy a vi- rilizmus intézményét — mely a házi­urak érdekeit tolja az első sorba — megszüntetendőnek kell tartanunk. Az erzsébetvárosi sugárnt kiépítése egyik legfontosabb része a lakáskérdés meg­oldásának és itt fog leginkább kide­rülni, vájjon a főváros mai vezetősége egyáltalán képes-e arra. hogy nagy­szabású város-lejlesztési tevékenységet folytasson. Ez a nagy mii vezet át a főváros nagy beruházási kölesönének a kérdé­séhez, a melynek még az ősz folyamán feltétlenül el kell dőlnie. Tudjuk és a főváros kölcsönének a tárgyalásánál részletesen kifejtettük, hogy ennek a kölcsönnek egy nagyszabású, hosszú időre megállapított város-szabályozási terv keresztülvitelére kell szolgálnia és az egész kölcsön-ügy elhalasztása éppen abból a czélból történt, hogy a fővá­ros illetékes hatóságai a beruházási szükséglet egész körét megállapíthassa. Ezt az ügyet halogatni nem lehet és nem szabad, mert ki tudja, hogyan fog alakulni a jövő évre a nemzetközi pénzpiacz és egyáltalán kérdéses, hogy a térséget: »gyermekjátszóhely«-nek mondják, j nagyobb örömére a tisztes czipésziparnak. Csak a két mellső részen van egy kis in és egy kis virág, ka és bokor azonban mutatóba is csak egészen törpe akad. Ugyanilyen fátlan a Par­lament előtti nagy térség, a Liszt Ferencz-tér, j és csak a már régebben meglevő dunamenti egynéhány sétatér fáinak kegyelmezett a szigorú fővárosi kertészeti igazgató, nyilván azért, mert ezek a fák sem túlságosan öregek. Ugyancsak a fa- és bokoriszony nyilvánul meg az újabb időben létesített sétatereken. A Hunyadi-tér, a Rákóczi-tér, az István-tér, a Baross-tér, egytől-egyigkövezett utaklól keresz- tül-kasul szelt törpe fácskás, sivár ültetvény. A Tisza Kálmán-tér, Budapestnek talán leg- nagyobb tere a varos belterületén, szintén nincs kellőképen lásitva. Az öreg Muzeum-kert nyújt ugyan árnyékot a benne játszó gyermeksereg­nek, de itt meg fizetni kell, ha az ember le akar ülni egy-egy padra és ezenkívül még az a baj is megvan, hogy este, éppen akkor, a mikor az idő kissé hűvösebbre lordul, lezárják a kert rácsoskapuit. A Városligetről és a Népligetről e helyütt a íőváros kölcsönkötvényei a mostani­hoz hasonló feltételek mellett el lesz­nek-e helyezhetők. Annyival is inkább sietnünk kell a kölcsönmüvelet lebo­nyolításával. mert a törvényhozás már eddig is három nagy városnak adta meg a kölcsönkötvények kibocsátá­sára szóló jogot és még egynéhány nagyobb vidéki város szándékozik e kölcsöntípus létesítése iránt a kor­mánynál a szükséges lépéseket folya­matba tenni. Igen közel fekszik tehát annak a lehetősége, hogy egy csomó vidéki város megelőzi Budapestéi a kölcsönmüveletek végrehajtásával, a melv esetben az ezen külcsönkötvé- n vek be lek tetett tőke nem állana többé a főváros rendelkezésére. Az életbevágó, sürgős ügyek sorá­ban igen íontos hely jut a gázgyárak megváltása kérdésének, a melv annyira elő van készítve, hogy a végleges el­döntésre teljesen megérett. Az őszszel megnyíló közgyűlési ülésszak alatt tehát korszakalkotó hi­vatás vár városatyáinkra és csak óhaj­tandó, hogy ezt a nagy hivatásukat önzetlenül és az összesség érdekében teljesítsék. Hogy ez azonban lehető legyen, a fővárosi törvény revíziójá­nak nagy söprűjével alapos tisztoga­tást kell tartani a váczi-utczai palotában. Ä pótadóemelés eredménye. A székesfőváros a deíiczit ellensúlyozá­sára tudvalévőleg 8°/0-kal felemelte a köz­ségi pótadót. Ez adóemeléstől az előirányzat szerint 2,024.000 korona tőkebevételt remélt a tanács. Véleményünk szerint azonban ez a több-bevétel lényegesen nagyobb összegre fog rúgni, minthogy maga a pótadó alapjául szolgáló egyenes adó emelkedő irányzatot mutat. A most folyó adókivetések alkalmá­val a harmadosztályú keresetadót az egész vonalon lényegesen szaporítják, a mi termé­szetszerű következménye annak, hogy az adókivetés alapjául rendszerint a lakbér vétetik, a lakbérek pedig a roppant nagy lakásdrágaság folytán egyre emelkednek. Éppen ezért remélni lehet, hogy a községi nem szólunk, mert hiszen ezekbe menni már kirándulás számba megy és felkeresésük hosz- szabb időt vesz igénybe. Egyébiránt a Város­ligetben is lépten-nyomon tapasztalhatjuk a budapesti városi borii kuliura fa-iszonyát. Magá­ból a nagy és gyönyörű köröndből kivágtak egy csomó egészséges fát, hogy ládába ültetett papirfákkal pótolják, a melyek babérnak ugyan elég terebélyesek, de az árnyéktól igazán nagyon távol állanak. Ugyancsak fa nélkül ékeskedik az a nagy terület, a mely a millenniumi kiállí­tás czéljaira volt bekerítve, mert az akkor kivágott fákat elfelejtették újakkal pótolni. Ha az ember végigmegy Budapest park­jain, ámulva kénytelen konstatálni, hogy ennek az óriási és szép városnak igazi parkja nincs is. Es ezen csak gyökeres irányváltozás segíthet. Szakítson a fővárosi kertészeti igazgató az angol diszkért szörnyű nagy szeretetével és szimmetrikus sakktábla-virágágyak helyett vará­zsoljon árnyas, hüs ligeteket a fővárosi kölö- megek közé. Akkor aztán majd beszélhetünk budapesti parkokról. Ma csak a helyük van meg, sőt sajnos még ebből is nagyon kevés. pótadó-emelés az előirányzott összegnél lényegesen kedvezőbb pénzügyi eredmény­nyel fog járni, a mi ugyan a polgárság újabb megterhelése folytán nem nevezhető valami különös vívmánynak, de a székesfőváros fiskális érdekei szempontjából mindenesetre kedvező jelenség. A pótadó-bevétel megnövekedésén kívül az előirányzottnál lényegesen nagyobb ered- mény várható a közvetett községi adóbevé­telektől is. Erre a reményre jogosít a fővá­ros imént közzétett zárszámadása, melyből kitünőleg nemcsak a községi pótado volt 332.000 koronával több, mint az előirány­zatban szereplő összeg, hanem a fogyasztási adópótlék is 120.000 koronával jövedelme­zett többet. Ezenkívül a költségvetés elő­irányzatánál nagyobb volt a 'hozam a városi vámnál : 382.000 koronával, a nyilvános terü­let használatából 425.000 koronával, a víz­müveknél 175 000 koronával, az állatvásárok- és a közvágóhidnál 208.000 koronával. Mindez a bevételi többlet a városi pénzkezelést 1,742.856 koronával telte kedvezőbbé, úgy hogy a 2.263.0o0 koronányi előirányzott deficzit 520.193 koronára, tehát kevesebbre mint egynegyedére szállott alá. A községi pótadóemelésből tehát, a mely előreláthatólag közel 3 millió korona többlet­bevételt eredményez majd a székesfőváros­nak, nemcsak a tisztviselők fizetésrendezé­sére fordítandó összeg fog kikerülni, hanem a deficzit a főváros háztartásában előrelát­hatólag hosszabb időre ki lesz küszöbölhető. A főváros pénzügyeinek a rendbehozatala bizonyára kedvezően fogja befolyásolni a főváros kölcsönkötvényeinek árfolyamérté­két. Igaz, hogy az uj 60 milliós vagy még nagyobb kölcsön kamatszolgálata ismét nehány millióval fogja megterhelni a fővárost, csak­hogy a kölcsön jórészt oly beruházásokra szolgál majd, a melyek bőségesen meghoz­zák majd a beléjök fektetett kölcsöntőke kamatát. Habár első időben a főváros a házi kezelésbe átvett üzemekből nem nagy hasz­not húz, — a mi csak természetes és koránt­sem szolgálhat okul a főváros magánvállal­kozási tevékenységének a perhorreszkálására, — csaknem bizonyos, hogy a városi kezelésbe átvett és átveendő közüzemek financziális szempontból a székesfővárosnak hasznára fognak válni. Szoczialista erkölcs. Az a katasztrófa, mely az elmúlt héten a Kováid-gyárban három munkás életébe került, a szocziáldemokraták magyar hivata­los közlönyének alkalmat adott arra, hogy a tőle megszokott gyűlöletes hangon emlékez­zék meg a gyár tulajdonosáról, dr. Kováid Emilről. Eszünk ágában sincs, hogy a »Nép­szava« rágalmai ellen megvédjük, csak rá akarunk mutatni röviden arra a tényre, hogy a szoczialisták lapja mily eszközökkel szítja az osztálygyülöletet, hogy saját érdekeit jobban érvényre juttathassa. Általánosan tudva van, hogy dr. Kováid Emil gyárának legszorgalmasabb munkása. Egyszerű munkásból lelt tulajdonosa annak a hatalmas vállalatnak, a mely kizárólag az ő fáradhatatlan törekvéséből, szorgalmából kifolyólag kis tisztilómühelyből az évek hosszú folyamán nagy gyárrá fejlődött. Azaz ember — a kit összes munkásai bálványoznak— ma is lankadatlan fáradsággal, buzgalommal dol­gozik éjjel-nappal, mindenben jó példával

Next

/
Thumbnails
Contents