Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-30 / 26. szám
2 ban az országos és a községi választójog között van és a mely a jövőben is lentartandó, a fővárosi községi választók köre már az országos választójog reformja következtében is igen nagv mértékben ki fog terjesztetni. E helyütt nem akarjuk részletesen bonczolgatni, hogy az országos választójoggal szemben mily külön szempontok veendők figyelembe a községi választójog meghatározásánál, annál kevésbbé, mert hiszen még nem ismeretesek a választói reform részletei és nem tudhatjuk, mily előfeltételekhez fűzi a reform a választói jogosultságot. Egv dolog azonban bizonyos, és ez az, hogy ennek az országos választójogi reformnak igen nagy hordereje lesz a főváros törvényhatóságának az összetételére nézve, minthogy természetszerűleg legalább is mindazok községválasztók is lesznek, a kiknek az országgyűlési választójog megadatik. És ennek következtében az is bizonyos, hogy a választójogi reform a magyar főváros kommunális életére is fontos kihatással lesz, miért is lehetetlen, hogy ez a törvény a fővárosi érdekek hivatott képviselőinek a meghallgatása nélkül készüljön. Egészen őszintén megváltjuk: attól kell tartanunk, hogy a képviselőház, mely a nagy országos szempontok szerint igazodik — igen helyesen — az egyes törvényjavaslatok elbírálásában, a főváros specziális viszonyait teljesen szem elől lógja téveszteni a nagy reform megvitatásánál. Minthogy pedig a választójogi törvényjavaslat már szaktanácskoz mány elé nem fog kerülni, egyedül a fővárosi országgyűlési képviseli kre hárul az a nehéz feladat, hogy felismerjék és mérlegeljék az országos választói jog szabolyozásának a horderejét és következményeit a fővárosi községi választójogra és ezzel a főváros egész jövő fejlődésére nézve. Bízunk a fővárosi képviselőkben, hogy ezt a nagy és nehéz feladatot lelkiismeretesen és esik a latba. Egy svéd ismerősöm nemrégiben fővárosunk épségét tanulmányozta és éjnek idején természetesen kinn a Városligetben élvezte a pesti gyönyöröket. Találkozva ez emberemmel, Budapest szépségét kezdte nekem magasztalni és a beszélgetés során csodálkozással értesültem, hogy ez a lelkes Budapest-barát még nem látta éjnek idején a Dunapartot. Mint szenvedélyes idegen-kalauz és lokálpatrióta addig beszéltem a lelkére, a mig ott hagyva a Jardin de Paris remek fényben úszó parkját, eljött velem egy taxaméter nélküli döczögő konflison a Duna- partra. Útközben lelkesedve festettem le a Duna sötét medrének szépségeit és azt a remek látványosságot, a melyet a lámpafényt visszatükröző hatalmas folyam nyújt, melynek partjain két oldalt velenczei látkép tárul el. Svédem nagy kíváncsisággal leste ezt a látványt és igy értünk le a konflissal a Petőfi-térre. Holdvilág a kalendárium vastörvénye következtében azon az éjjelen nem volt és igy a Duna csak a gázlámpák fényét verhette volna vissza, ha lelt volna ilyen fény. De óh! nem számítottam a budapesti közvilágítás megrögzött szokásaival. Éjfélután egy óra volt és a folyam tükrének koromsölétségét csak egy-egy kilométernyire világitotta meg egy-egy soványka fénysáv. független Budapest. buzgalommal fogják elvégezni, szem előtt tartva azt, hogy az ő munkájuktól függ a főváros egész jövendő fejlődésének a megalapozása Ä budapesti katholikus nép- szövetség ügye. Elmúlt heti számunkban vezető helyen tettük szóvá azt a furcsa esetet, hogy Budapesten a VII. kerületben szervezési mozgalmat indított a „Katholikus népszövetség", melynek felhívását a katholikus vallásu polgárság tömörülése czéljából gróf Zichy \ ladi- mir és Szent-Királyi J. Zoltán függetlenségi és 48-as párti országgyűlési képviselők, a függetlenségi pártnak kipróbált, régi, elvhü és mindenképen értékes tagjai írták alá. Kifogásoltuk e csikkben, hogy függetlenségi képviselők álljanak olyan mozgalom élére, mely szerintünk határozottan a néppárt érdekeit szolgálja és abból kiindulva, hogy fentnevezett két képviselő jóhiszeműen adta oda nevét czégériil egy klerikális mozgalom hoz, rámutattunk arra az inkompatibilitásra, mely a függetlenségi eszme és a felekezeti szervezkedés között fennáll, oda konkludál- ván, hogy a két képviselő lássa be tévedését és lépjen ki a nagyközönség megtévesztésére igen alkalmas katholikus népszövetség kötelékéből. Ez a czikkünk a napisajtóban élénk visszhangra talált. Es leginkább azok a lapok foglalkoztak czikkünk nyomán evvel az ügygyei, a mely lapok mindent megragadtak, hogy a függetlenségi pártnak kellemetlenkedjenek. Erről mi nem tehetünk. Mi szóvá tettük az ügyet azért, mert ismerjük a helyi viszonyokat és tudjuk, hogy minden uj mozgalom alkalmas arra, hogy megbénítsa a Budapesten alig életre kelt, a régi rendszerrel szakadatlan, ádáz küzdelmet folytató füg getlenségi pártszervezés munkáját. A függetlenségi politika felekezeti jelszavakat nem ismer. Kíméletlen ostorozói voltunk Váz songinak. a ki belebukott programújába azért, mert azt a programmot „Zsidók tömörüljünk“ jelszóval akarta megvalósítani A menyMindkét korzón sötét volt; a lámpagyujtogatók elvégezték nemes hivatásukat, melynek sokkal fontosabb része a lámpaeloltás, mint a meggyújtás. Svédem udvarias ember lévén, nem szidott össze, hanem csak illedelmesen köszörülte a torkát és ebben a köszörülésben rejlett a budapesti közvilágításnak oly lesújtó kritikája, a minőt sem Biró Henrik, sem Vázsonyi Vilmos a legtüzesebb beszédben sem tudna gyakorolni. Hat csakugyan itt volna az ideje már, hogy felhúzzuk azokat a villamos iv lám pákát az oszlopokra. Ha ez 300.000 korona löbb kiadást jelent is, mégis szükséges. Mert a közvilágítás megjavítása igazán nincs drágán megfizetve ezzel az összeggel egy olyan városban, a melynek a deficzitje már már meghaladja a 2 milliót és a mely kongresszusi murik czél- jára nem sajnál évente néhány tízezer koro- nácskát Mert higyjék el jó városatya uraim, az a par idegen, a ki hébe-korba városunkban »forogni« szokott, rég elfelejti a Margitsziget szép ivlámpait, a parlament remek márványtermeit és a többi budapesti nevezetességet, a mikor még élénk emlékezetében fog élni a budapesti ulczák éjszakai sötétsége. nyíre jogosul áí|l özendő vhlt ez a mozgalom, ariSvl« kalfák a felekezeti' mozgalmat ®függt|J|nségi politika terén. Mindenféle ^sadafef egyesülés jogos és indokolt, a fü^getléAségi politika azonban felekezeti -kü^riem ismer és nem tűr. Szent-Királyi J. Zoltán képviselő, a katholikus iVépszöv.etség felhívásának egyik aláírója, a ki egyben főszerkesztője a ..Magvar Állam" czíimíü napilapnak, lapja június 27-iki szombati számában támadásnak minősíti czikkünket és megczáfolni igyekszik azt az állításunkat, hogy a katholikus népszövetség — a néppárt érdekeit szolgálja. Ámde e védekezés során olyan argumentumokat említ, melyek csak a mi álláspontunk helyességét erősitik meg. Nem megyünk bele a képviselő ur védekezésének bonczolgatásába, csak egyetlen egy momentumot szögezünk még le, mely éppen elegendő lesz a mi álláspontunk helyességének bizonyítására még azok szemében is, a kik szívesebben hajlandók a képviselő ur állítását helyesnek elfogadni, mint a mienket. A képviselő ur védekezésében azt állítja, hogy a Budapesti katholikus népszövetség a néppárt ellen megindult társadalmi mozgalom, melynek az országos katholikus nép- szövetséghez — e politikai néppárti szervezkedéshez— semmi köze nincsen. Es a képviselő ur. mégis aláírta azt a felhívást, nieh- nek egyik passzusa szóppl-szóra a következő- képen szól: j :/ „E működésűnkben,: hiszszük, támogatni fog bennünket a katholikus népszövetség, mely jelen év elején alapította meg országos szervezetét Ehhez kommentárt fűzni merően feles leges. Minden elfogulatlan, igazságos érzésű ember megállapíthatja ebből, ki mellett áll az igazság. És ha Szent-Királyi ,E Zoltán képviselő ur még ezek után is fentartja nyilatkozatában kifejtett álláspontját, akkor nem habozunk kijelenteni, hogy SzentéKirályi képviselő ur tetszeleg magának a kétkula- csosság szerepében. De ehhez -.aztán már más ténvezőnek is hozzá kell szólania. Szent-Királyi J. Zoltán képviselő ur azt is jónak látja, hogy védekezése során kicsiny - lően nyilatkozzék lapunkról; és rólam, e lap szerkesztőjéről. Ez már aztán ízlés dolga, E téren őt követni nem akarom-.- Lehet, hogy Szent-Királyi képviselő ur, . ki csak most csöppent bele az újságírásba, a maga lapját legalább is „Times“-nek vagy ,,x evv York Herald“-nak képzeli, én ellenben, a ki közel két évtizede rovom a betűt az újság részére, tisztában vagyok vele, hogy a „Független Budapest“ csak tisztesség dolgában vetekedik a világlapokkal. Elterjedtsége legfeljebb csak annyi, mint a „Magyar Állam“-é. Arra a hálátlan szerepre sem akarok vállalkozni, hogy Szent-Királyi J. Zoltán urat függetlenségi elvhüségre oktassam. Ez a szándék tőlem teljesen távol állott. De engedje meg a képviselő ur kijelentenem azt, hogy függetlenségi elvhüséget én sem fogok tanulni — egy néppárti szervezel vezérétől. B. Virágh Géza. A hétről. A gázgyári munkásmozgalom. A gázgyári munkások munkaszerződése lejárt és az igazgatóság uj szerződést akar kötni uj feltételekkel, melyeknek lényege a rövidebí)
