Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-30 / 26. szám
Hl. évfolyam. 1908. Junius SO. FÜGGETLEN 26. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörők HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétíün, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre .......................................... 10 korona. Eé l évre ... ... ... ........................... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—58. A községi választójog. A képviselőház nemsokára megkezdi nyári szünetét és a honatyák erőt gyűjtenek az őszszel meginduló nagy munkához, melynek középpontjában a választói jog reformja áll Andrássy Gyula gróf belügyminiszter kijelentette, hogy az őszi ülésszak elején beterjeszti az általános választójogról szóló törvényjavaslatot és igv bizonyos, hogy a törvényhozás már néhány hónap múlva ez alapvető fontossági reform felett dönteni fog. A főváros függetlenségi pártjainak, de mondhatjuk, minden jó érzésű polgárának óhaja, hogy a választójogi reformmal egyidejűleg a községi választójog rendszere is reformállassék, még pedig úgy az aktiv, mint a pasz- sziv választójog tekintetében. E reformot az uj fővárosi törvény keretében lehet és kell megvalósitani és két tőszempont az, melynek tekintetbevételét sürgeti úgy a közéleti tisztaság, valamint a főváros jövő fejlődésének az érdeke. Az egyik követelmény a virilizmus eltörlése, a másik az inkompatibilitás kiküszöbölése. A virilizmus fentartásának semmi értelme nincs. Arról még talán lehet vitatkozni, hogy a vármegyei törvény- hatóságokban, melyeknek fontos politikai jogkörük is lehet esetleg, a vagyoni czenzus alapján gyakorolt bizottsági tagság tartassák fenn, mint a nemzeti hagyományokhoz ragaszkodó, a történelmi alapokat tiszteletben tartó és ezek szerint a jogfolytonosságot szem előtt tartó fejlődésnek a tényezői. De Budapesten a virilizmus igazán nem jelent sem nemzeti, sem egyéb közérdekbeli tradicziókhoz való ragaszkodást, hanem pusztára a háziuri és egyéb tőkének a kiváltságos helyzetét, a melyet továbbra lentartani sem nemzeti, sem szocziális érdekből nem tanácsos. Anakronizmus volna oly korban továbbra is bizottsági tagságot tűzni a vagyoni czenzushoz, a mikor a főváros egész jövő fejlődésének irányát a lakosság széles rétegei érdekének a szempontjához akarjuk igazi- tani és a mikor a magyar főváros is eljutott a modern külföldi nagy városok szinvonalára, a melyen a város- politika nem a kiváltságos gazdagok, hanem az egész lakosság érdekét szolgálja. A virilizmus tehát feltétlenül megérett az eltörlésre. Ugyanigv állunk az inkompatibilitással. A mikor az országgyűlési képviselők összeférhetetlensége a legridegebb szabályokkal tilalmaztatik, nem lehet továbbra fentartani a városatyák összeférhetetlenségét, mely a dolog természete szerint is sokkal károsabb és veszedelmesebb. És az iránt teljes egyértelműség uralkodik minden pártban, — talán a zsebpárt néhány felhizlalt alakjának a kivételével, — hogy a fővárosi törvény egyik legsürgősebb pontja a városatyák összeférhetetlenségének a legkiméletlenebb és legridegebb lehetetlenné tétele. A fővárosi bizottsági tagság tekintetében e két mélyreható változtatás oly sürgős, hogy semmiesetre sem tolható ki arra az időre, a mikor a tővárosi törvény uj törvénynyel log pótoltatni, a mi a belügyminiszter eddigi kijelentései szerint csak hosz- szabb idő múlva történhetik meg. Kissé furcsa volna a parlamentet a legdemokratikusabb alapra helyezni, a lakosság legszélesebb rétegeinek a bevonásával és ugyanakkor az ország fővárosát továbbra is meghagyni a virilisták és inkompatibilisok szabad prédájának. És ennélfogva a fővárosi függetlenségi pártok továbbra is megmaradnak ama követelményüknél, hogy ha a fővárosi törvény teljes reviziója a legközelebbi jövőben valóra nem váltható, legalább részleges novella utján a virilizmus eltörlése és az inkompatibilitás legszigorúbb megállapítása az országos választójogi reformmal egyidejűleg vitessék keresztül. A mi az aktiv községi választójogot illeti, természetes, hogy ama kapcsolat folytán, melyben közjogunkKrónika. Közvilágitás. Furcsa dolog ez a kommunális hivatalos nyelvezet. »Közvilágitás«-nak nevezi azt, a mi nem világosságot, hanem sötétséget áraszt. A mi pedig világit benne, az nem »köz«, mert az a magánvilágitásnak köszönhető. Hogy ez igy van, azt bizonyitja a meztelen valóság. Nyolcz óra után, a mikor a boltok kirakataiban és portáléi előtt kialusznak a villamos ivlámpák, pokoli sötétség terül el a főváros utczáin. A budapesti közsötétség saját külön spe- czialitása a mi büszke fővárosunknak. Igazán humoros dolog, hogy itten oly nagy port ver fel a gázkérdés. Szörnyű nagy viaskodás folyik azon, hogy mi történjék azzat a vállalattal, melynek hivatása volna az utczákat és tereket megvilágítani. De az ördögnek sem jut eszébe, bevilágítani a nagy sötétbe, kimondván a tiszta igazságot: — Uraim, előbb gondoskodjunk a világosságról. És ugyanígy vagyunk a villamossági világitó- vállalatokkal is. Arról már sok szó esett, nem kellene-e a fővárosnak házi kezelésbe vennie ezt a hasznos üzletet, sőt már újabb vállalkozó is akadt a villamos világításra. De az még nem igen jutott eszébe a községi nagy- fejüeknek, hogy ha van már villamos világítás, hát legyen is. Mert ezideig úgy vagyunk a villám világítással, mint nagy művészünk, Uj- házy Ede a pénzzel, a melyet tudvalevőleg igy aposztrofál a bölcs mester: — Minek is van pénz a világon, és ha van, hát miért nincsen ? A pesti ember is váltig törheti a fejét azon, miért van a világon egyenáram és váltóáram, ivlámpa és izzólámpa, Nerst-lámpa, Wofrám-lámpa és sok más egyéb legújabb vívmánya a modern világítási technikának, a mikor neki sötétben kell botorkálnia a legfényesebb térségeken! Mert hogy a mi dicső székesfővárosunk világítása pazar volna, azt még a legnagyobb jóakarói sem tudják reáfogni. A pesti köz-»világitás« sötét rejtelmei mindenki előtt ismeretesek, a kinek már volt alkalma feldühödni azon, hogy éjfél idején csodálatos egyértelműséggel kialusznak az Auer- lámpák, hol az utcza bal-, hol a jobboldalán. Azaz, pardon, csak minden második lámpa alszik el. Marad még igy is 40—40 méternyire egy-egy pislogó Auer-láng, melynek egyenkén 4—500 négyszögmétert kell megvilágítania. Hogy ezt ez a szegény lángocska hogyan végzi, arról győződjék meg mindenki, a ki sürgős levelet akar elolvasni éjszaka egy pesti utczán. És milyen idillikus a pesti utcza különösen holdtöltekor, a mikor a kihűlt égi test hinti ezüst fénysugarait a földgömbre. Ilyenkor szerényen félrehuzódik a budapesti gázlámpa és mint a kinek semmi dolga sincsen, elalszik. A nagy székesfőváros e napokban oly ragyogóan világos, mint akár Kospallag vagy Érmihálykut kisközsége. Luna asszony beezüstözi gyönyörű bágyadt fényével az aszfaltot. Megesik persze ilyenkor néha-néha, hogy egy-egy indiszkrét felhő vonul a hold korongja elé és ilyenkor persze fekete koromsötétség ereszkedik le az Auer-fénytől megfosztott utczára. A felhők e kellemetlen tolakodása párosulva azzal a budapesti szokással, hogy két utcza közül legalább is háromban fel van szakgatva a járda és hatalmas kőtorlaszok mozdítják elő a közlekedés kényelmét, teljesen biztosítja az embernek a kezét, lábát vagy nyakát az épségben maradás ellen. Budapest e gyönyörű köz világítása különösen mint az idegenforgalmai emelő tényező
