Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-03 / 22. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST. mos politikáját hangoztatva, gyönyörködtetnek bennünket az ellenséghez való odaadó simulékonyságban. Ne féljenek a mésztől érdemes uraim! Szükség van erre is, még pedig nagyon is a politikában. Ez a legjobb fertőztelenitő és tisztitó szer ugv a saját otthonunkban, mint a közélet termeiben. Tessék csak meszelni. Attól a fehérségtől, mely a meszelés nyomán támad, csak az félhet, a kinél annyi piszok halmozódott össze, hogy még a mész- rétegen is keresztül üt. De ha így van, akkor még inkább szükség van a mészre. Ha egy meszelés nem elég, tessék kétszer, háromszor vagy annyiszor meszelni, mig hófehér lesz közéletünk épületének fala, de ott adni a filozófust, a hol utczasepró're van szükség, nem virtus és nem függetlenségi politika. Ha vannak egynéhányan, a kiket a pénz- ügvi kapcsolat kötve tart a különböző demokrata »pénzintézeteknél«, kell hogy; abban a táborban más is legyen, mint »tantiem« lovag. Bizonyságot szolgáltattak már arról, hogy megmerik mondani véleményüket, akaratukat bátran. Szolgáltassanak bizonyságot arról is, hogy mikor a függetlenségi elemek fővárosi szervezéséről és a függetlenségi akarat érvényesítéséről van szó, ott vannak azon a helyen, a hol lenniök kellene. Audienczián. A politikai botránykrónika legsötétebb lapjait idézte fel az a küldöttség, a mely az elmúlt napokban a kisiparosok nevében járt Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternél. Szocziális irányú kérelmek örve alatt bandita módjára támadtak a miniszterre, a kinek bizonyára nem a személyes inzultus, hanem a megtévesztett, súlyosan félrevezetett emberek balgasága fájhatott legjobban. Hisz ezek a kétségbeesett, szak- gyüléseken, különböző pártértekezleten hallottaktól teljesen kicsavart gondolkozásu »elvtársak« nem mentek kérni a miniszterhez. Szó sincs róla. Ezeket nem szocziális kérdések, szocziális irányú kérelmek vitték Kossuth elé, ezek dühöngni, tombolni akartak és sajnálni való elvakultságukban meg akarták marni politikai életünknek azt a kimagasló alakját, a ki egész minisztersége alatt jóformán csakis a kisiparosok érdekében munkálkodott és pedig olyan I reális eredményekkel, a melyek jóval felülmúlják összes elődjeinek ily irányú törekvéseit. Éppen ! Kossuth Ferenczről lévén szó, igazán nevetséges ezeknek az embereknek magaviseleté, a tény maga azonban mégis megdöbbentő. A terrorizmus, a pöffeszkedés és az ökörnagyságra felfújt békáknak ilyen undorító magatartására akaratlanul ökölbe szorul az ember keze s önkéntelenül elénk tolul a kérdés, miképen védekezhetünk az efféle orvtámadások ellen У Lehetetlenné kell tenni, hogy eladott lelkek kétségbeesett nem- bánomsága újabb és újabb esetekkel erősbitse ezt a valóban sajnálatos és felháborító precedenst. Ls itt all az előtérben Kossuth Ferencz i nemzeti minisztériumunk e kimagasló alakja. Önmagához méltóan hárította el az indoknélküli szemrehányást és egy európai államférfi komolyságával és nyugalmával tiltakozott a rut hazugságok tömkelegé ellen. Nem volt szenvedélyes, higgadtságát megőrizte az utolsó pillanatig, mert látta, hogy ezek a megtévelyedetL emberek nem annyira büntetésre, mint sajnálatra méltók. Bizonyára végigvonult előtte azoknak a súlyos óráknak fáradalma, a mikor az íróasztal melleit ülve ugyanazoknak az embereknek javára dolgozott, a kik most a legkép- telenebb vádakat, burkolt és nyílt gyanúsításokat ötletszerűen kapkodva rótták fel az ő hibájául. Az egész magyar társadalom, mely ma már ismeri a kereskedelmi kormány kisipart pártoló politikáját, készséggel elismeri, hogy Kossuth Ferencz rövid munkálkodása alatt mennyit lett a kisipar fellendítése érdekében. A kisiparosok helyzetének javítása a fókuszában áll ennek a nagyszabású munkásságnak s minden lépés, a mit kereskedelmi miniszterünk eddig tett, jóformán csak ebben kulminál. Az ipari fellendüléshez vezető ut legfontosabb faktorának tartotta mindig a kisipar pártolását és az előkészítés nagy munkája közepette is lépten-nyomon reális eredményekkel bizonyította be a kisiparosok ügye iránt érzett szeretetét és meleg érdeklődését. Ezt bizonyítja az a ténye is, bogy amikor az államvasuti egyenruhák szállításánál a legolcsóbb ajánlatot tevő nagyiparosokat kellett volna megbízni, Kossuth visszavette a megbízást és a kisiparosok között osztotta tel. A miniszter a rut vádaskodás és alattomos gyanúsítás hallatára hivatkozott is erre az esetre. Az alaptalan vádaskodás golyói ime igy pattantak vissza a miniszter igazsággal vértezett melléről! A megdönthetien bizonyítékok súlya alatt összeroppant a teljesen labilis alapra épített gonosz tendencziáju támadás! Mi szeretjük az igazságot és alaptalan vádat senki ellen sem emelünk. Nem vádoljuk a küldöttséget vezető képviselőt sem gondatlansággal, a miért maga sem tudta, mit akar a küldöttség a minisztertől. Bárha ezt tudnia kelleti volna, különben nem lett volna szabad a küldöttség vezetésére vállalkoznia. Őt magát is áldozatnak tekintjük, a kinek esetén okuljanak, a kiket illet. De vádoljuk azt a gyalázatos, hitvány rendszert, melynek e küldöttség méltó exponense volt, és elszörnyiiködünk láttára annak a vakságnak, melylyel e szegény, jobbra érdemes kisemberek magukat a régi rendszer háttérben settenkedő alakjaitól még mindig vezettetik. De minden bizodalmunk abban rejlik, hogy a közélet purifikálásának nagy munkája már megkezdődött és e nagy munka során rövidesen sorra kerülnek majd ezek a szerencsétlen félrevezetettek is egytől-egyig. A fővárosi törvény revíziója. Körkérdés. — A főváros polgársága sorában ép ugv, mint e polgárság hivatott vezetői körében nem képezi már kétség tárgyát, hogy fővárosunk autonómiájának és az egész fővárosi kormányzatnak alapját kifejező fővárosi törvény elavult. A választói jog szűk korlátok közé van szorítva; a főváros autonómiájának mértéke és ennek körülbástyázása a kormánynval szemben nem megfelelő. A főváros és az állam egymáshoz való viszonyának szabályozása indokolatlan terheket ró a fővárosra. Ha egyéb nem, már ezek a szempontok is elodázhatatlanná teszik a fővárosi törvény i evizióját. A reformot sürgetni kötelessége mindenkinek, a ki szivén viseli székesfővárosunknak a sorsát és nem kételkedünk benne,^ hogy a főváros törvényhatóságának bizottsági tagjai mint letéteményesei polgártársaik bizalmának, a maguk részéről is átérzik es méltányolják a revízió nagv hord- erejet. A kormány is tudatában van “a revízió sürgőssének, és mint legutóbb a Belváros szabályozása tárgyában megtartott értekezleten ä belügyminiszter képviselője kijelentette, a törvény tervezete már készül is a b elüt) у minisztériumban. Hogy az uj fővárosi törvény valósággal az élettel álljon szoros kapcsolatban, hogy a gyakorlati igényeknek megfelelhessen, hogy gvökerei fővárosunk valódi szükségleteiből fakadjanak, arra nézve múlhatatlanul szükséges, hogy a törvény előkészítésében és megalkotásában fővárosunk életének alapos ismerői résztvegyenek. Ne legyen ez a törvény is üvegházi növény, melyet tudós, de az élet napi küzdelmeitől távol eső teoretikusok dolgozószobájában tenyésztenek, sok más törvény hasonlatosságára. Lapunk ezért szükségesnek látja, hogy összegyűjtse mindazoknak nézeteit és javaslatait a fővárosi törvény revízióját illetőleg, a kik a főváros közéletében való szereplésüknél fogva ily véleménynyilvánításra első sorban hivatvák. Ennélfogva azzal a kéréssel fordulunk valamennyi törvényhatósági bizottsági taghoz, valamint a kerületi függetlenségi pártok vezérféríiaihoz, hogy lapunkkal a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó véleményüket közölni kegyeskedjenek. A vélemény terjeszkedjék ki a reform szükségességének megindokolására, a főbb módosításokra, azok terjedelmére és tárgyára. A beérkező véleményeket az időrend egymásutánjában közölni fogjuk. Úgy hisszük, hogy ezzel az Írásbeli ankéttel becses anyagot szolgáltatunk a törvény előkészítéséhez. A lakbérleti szabályok revíziója. Ha meg akarnék magyarázni valamely idegennek, hogy mit jelent Magyarországon a tengeri kígyó, tipikus példa gyanánt be kellene mutatnunk a budapesti lakbérleti szabályok revíziója körül észlelhető huzavonát. Ily kifejlett, hízott példánya a tengeri kígyónak még a hírhedt budapesti adminisztráczióban is ritkítja párját. Bizottság, albizottság, véleményezés, tanácskozás és tárgyalás ügyet még annyira ki nem húzott s halogatott, mint a lakbérleti szabályok e reformját. 1898-ban, tehát 9 évvel ezelőtt merült fel a szüksége e revíziónak, a midőn a kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy e szabályokat összhangba kell hoznia vasárnapi munkaszünettel. Azóta csaknem egy évtized telt el, és az uj lakbérleti szabályok még mindig csak a tervezet stádiumában vannak. Időközben kiütött Budapesten a lakáshiány, pusztít a lakásuzsora, a népességet nyomorítja háziúr és házmester, a költözködés méregdrága lett, a gyakorlatban a lakbérleti szabályokkal egészen ellenkező praxis fejlődött ki a felmondás tekintetében, és az uj lakbérleti statutum még még mindig késik az előkészítés stádiumának a homályában. Mint a tipikus huza-vona iskolapéldáját elmondjuk a revízió eddigi fázisait időrendben, a száraz tényálláshoz tartva magunkat. 1898. április 29-én a kereskedelmi miniszter leiratban értesíti a fővárost, hogy a lakbérleti szabályok összhangba hozandók a a vasárnapi munkaszüneti törvénynyel. Az uj tervezet elkészítésével megbizatik a tiszti főügyész. 1902. novemb. 7-én Fülepp Kálmán főügyész beterjeszti jelentését és az Ugyanez időben 1903. junius 3-án 1903. decz. 19-én 1904. febr. 10-én általa elkészített tervezetet. Dr. Leilner Adolf főv. bizottsági tag is nyújtott be egy tervezetet, a jogügyi bizottmány szü- kebbkörü bizottságot küldött ki a főügyész tervezetének megvitatására, ez a sziikebbkörü bizottság beterjeszti a maga tervezetét. а II. kerületi választmány értekezletén foglalkozik a tervezettel. 1904. április 2-án a budapesti ügyvédi kör beterjeszti véleményes jelentését.
