Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-27 / 21. szám
9 A Bachus-pincze szövetségesei közül nagyon sokan voltak jelen a Martinovics emlékének szóló áldozati ünnepélyen. Nem alaptalan az aggodalom, hogy ugyanabból a kerületből újabb deputácziókat fognak szervezni, hogy miért, kiért: az mellékes; most egy bizonyos, hogy nekik az a politika, mely mindenek elébe helyezi a magyarságot s mely még az ország fővárosát is a nemzeti akarat kikristályosodásának akarja tudni' nem kell, mert ebbe ők nem tudnának beleilleszkedni sem erkölcseik, sem üzleti érdekeik miatt. És ezek ma az urak Budapest fővárosában. A belügyminisztériumban nincsen a függetlenségi elveknek képviselője s igy közvetlenül sem a függetlenségi vezéreknek, sem a pártnak nincsen befolyásuk a törvényelő- készitésre. Csak a bírálat terén érvényesülhet akaratuk. Kossuth Ferencz a függetlenségi párt vezére meg tudja teremteni a kapcsolatot a szocziális érdek és az állam érdeke között, mint ezt a vasutas javaslatok mutatják. Ezt a kapcsolatot nem fogja széjjeltépni a királyi demokrata, vagy mivel neki úgy jobban tetszik, a demokrata koronázatlan király sem. Ezt a kapcsolatot a székesfőváros érdeke és az állam érdeke között szintén meg kell teremteni. Illetékesebb tényezőt, mint Kossuth Ferenczet nem kérhetünk fel arra, hogy , figyelmét el ne kerülje a fővárosi törvény munkája. Nagyon sürgős a törvény, de nagyon fontos is. Ha netán a királyi demokraták befolyása fog érvényesülni a 67-es érzelmű belügyminisztériumban, könnyen megérjük, hogy a Bachus-pincze a főváros tanácstermébe fog átköltözni s onnan fognak a külöm- böző »erélyes« deputácziók hódoló felvonulásokat rendezni. A »királyi demokraták« már elnevezték alkotmányunkat papirosalkotmánynak, de j úgy látszik csupa üzleti szellemből még azt a papirost is szeretnék felhasználni. A függetlenségi párt kötelessége ezt megakadá- j lyozni, de az is, hogy a fővárosi törvényből alkotmánvbiztosilék legyen. A mi szavunkat a »pártonkivüli polgár- mester« nem érti, ezért fordulunk felelősségünk tudatában e kérdésben is Kossuth Ferenczhez; mert neki nem fog közömbös lenni, hogy az ország fővárosa a függetlenségi politika legerősebb vára legyen. Wekerle, Vázsonyi és a Margitsziget. A »Pesti Hírlap« értesülése szerint Wekerle miniszterelnök törvényjavaslatot készíttetett a Margitszigetnek a főváros által leendő megvá- ! sáilasa, illetve az allanmak ez ügyletben való részvétele tárgyában. Ugyancsak ez a lap jközli, hogy Wekerle a szóban forgó kérdésről hosszan tárgyalt Bárczy polgármesterrel és — ogyan kivel is tárgyalhatna városi ügyben egy szerény kis miniszterelnök? — Vázsonyi Vilmossal, Budapest urával, Lueger budapesti képmásával. Hát semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy a miniszterelnök egy ellenzéki képviselővel, legyen az Vázsonyi vagy más valaki, közeledést keres, és ez okból visszavonul vele egy órai tanácskozásra. De már az ellen alapos kifogás emelhető, hogy a miniszterelnök Vázsonyi úrral privátbeszélgetésben döntsön a székesfővárost érdeklő 10—12 milliós ügyben. Mert utó végre is Vázsonyi Vilmos talán mégsem képviseli'a székesfőváros összességét és a Margitsziget dolgába talán lesz beleszólása másnak is, mint a községi demokraták főmoguljának. Mintha hallottuk volna, hogy a főváros törvényhatósági bizottságában ül egy-két olyan nyakas városatya is, a ki nem hajt némán fejet a demokrata-vezér tirannizmusa előtt, a kiket tehát el nem alkudhat, kiknek szavazatát be nem liferálhatja Vázsonyi Vilmos ur. Mintha nemcsak az illendőség, hanem a politikus előrelátás is azt javasolná egy miniszterelnöknek, hogy a kisebbségi pártok véleménye is meghallgatandó egy ilyen fontos törvényjavaslat benyújtása előtt. Végre is itt óriási közvagyon el- ; idegenitéséröl, rengetegül terhes szerződés megkötéséről van szó, melyet Vázsonyi és muftihada ! egyszerű kézlegyintéssel el nem intézhetnek. Ha a kormányelnök urnák sürgős a dolog, avassa be az ügybe az összes pártokat, mielőtt egy ily súlyos, visszterhes ügyletbe viszi bele a várost. Mert külömben megeshetik még, hogy Vázsonyi ur zsíróját nem lesz képes beváltani és a fővárosi törvényhatósági bizottság nagyobb részének felébredő lelkiismerete keresztülhúzza a Wekerle- Vázsonyi-féle szaldirozott számlát. Még nem tartunk ott, hogy Vázsonyi ur Budapest nevében nyilatkozhasson egy tizenkét milliós ügyben. FÜGGETLEN BUDAPEST. Az alkotmány helyreállításának emlékünnepe. — Koronázási jubileum. A jövő hóban lesz negyven esztendeje annak, hogy királyunk, Ferencz József, kibékülve magyarnemzetével, királylyá koronáztatta magát és régi alkotmányunkat ismét visszaállította. A nemzeti kormány ez emlékezetes jubileum örömére maradandó alkotásokkal akarja öregbíteni Ferencz József király dicsőségét. А кого názási jubileumot nevezetes jóléti és kulturális intézmények megteremtésével fogjuk megünnepelni, a melyek sorában ott találjuk mint legnevezetesebbet a Budapesten felépítendő nagy munkáskórházai, melynek eszméje Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter kiváló szocziális érzékét dicséri. Dicsőségesen uralkodó királyunk alkotmányos érzületének fényes tanúbizonysága, hogy 40 éves uralkodói jubileuma alkalmával Kossuth Lajos méltó fia áll az ország kormányzata egyik legfontosabb ágazatának élén. Szakítva a múlt előítéleteivel, felismerve a nemzet aspiráczióinak jogos voltát és a függetlenségi párt törekvéseinek önzetlenségét és igazságát, a király éppen ennek a pártnak a vezérét állította a magyar közgazdaság ügyeinek élére, a mikor Kossuth Ferenczre bízta a kereskedelemügyi tárczát. A bibliai tanításhoz híven, kereskedelmi miniszterünk nem érez haragot szivében azok iránt, akik nap-nap után sárral dobálják mega legnépszerűbb magyar nevet; nem teszi felelőssé a sötétben dolgozó vezérek bűneiért a magyar munkásságot, hanem kebelére ölelve a népe dolgozó rétegét, minden lehető alkalommal érdekében cselekszik. A haragot nem ismerő szocziálpolitikus humánus érzülete nyilatkozik meg Kossuth Ferencz ama tettében, hogy a koronázási jubileumra nagy munkáskórház létesítését váltja valóra. Ez a nagyszabású szocziális alkotás beszédes bizonyítéka annak, hogy a nemzeti kormányban oly férfiak ülnek, a kik a magyar munkásság sorsát nemcsak az ajkukon hordják, mint a felelőtlen izgatok, hanem a szivükön viselik. A munkáskórház felállításával nemcsak Budapest székesfővárosa jut egy újabb közegészségi intézményhez, hanem egész Magyarország gazdagodik egy oly jóléti alkotással, a mely hangosan fogja hirdetni a király dicsőségét és a munkásság legnagyobb barátjának: Kossuth Ferencznek szocziális érzékét. Szebb, méltóbb emlékkel igazán nem lehetne megünnepelni ezt a nevezetes évfordulót. Az ország a függetlenségi eszméért. A politika rejtett csatornáiban szakadatlanul folyik az aknamunka az uj rend ellen. A függetlenségi eszme diadalmas előnyomulását irigykedve, sanda szemmel nézik egyrészt a semmiség porába visszasülyedt törpék, a kik egykor jelentéktelenségüket nagy garral mutogatták a közélet fórumán, másrészt az érvényesülésért törekvő stréberek hada, a kiknek a közéleti szerepléshez semmi egyéb jogczimük nincs, mint az akarnokságuk. Itt is, ott is dolgozik egy-egy sötét kéz és szítja mindenféle ürügyekkel az elégedetlenséget. Minden alkalom jó e politikai hamiskártyásoknak, hogy izgassanak a nemzeti kormányzat ellen. Ha áprilisban hideg az idő, ennek a koaliczió az oka; ha elmarad a májusi eső, ebben a kormány a hibás; ha egy négy évtizedes pusztító uralom romjai közül kivándorol az ország dolgos népe, ennek is az egy esztendős uj korszak az oka ; és ha az idei termés Isten akaratából szűk lesz, ezt is a függetlenségi párt politikája idézte elő. A nemzeti konszolidálódás becsületes, egyenes politikája ellen a népbolonditás radikalizmusát viszik harczba a sötét bujkálok. És mindez az erőlködésük, minden aknamunkájuk eredménye ime micsoda ? Az, hogy az országban győzedelmesen leng mindenfelé a függetlenségi eszme szeplőtlen lobogója ; az, hogy mindenütt, a hol magyar szív dobog az emberek kebelében, széles ez országban rohamosan hódit a függetlenségi párt és megingathatatlanul, mint a Sión hegye, áll a Kossuth neve, mint a magyar törekvések, a magyar vágyak megvalósulásának a szimbóluma. Az ország hazafias érzületének e megnyilatkozását, a függetlenségi eszme térfoglalását, a függetlenségi párt gyarapodását jó lesz példaképül odaállítani Budapest székesfőváros polgársága elé, melynek soraiban még sok a tévelygő, a kit nem csapolt meg a felszabadulás friss lehellete, melynek hivatalos községi képviselete' még mindig a letűnt kor sötétségét sírja vissza—hasztalanul. A függetlenségi mozgalom sikerei, az eszme híveinek munkája, melyeknek nap-nap után tanúi vagyunk az ország összes vidékein, lelkesítse továbbra is törhetetlen elvhüségre, fáradhatatlan harczra a fö- város jóérzésü polgárait, a kik a függetlenségi párt szolgálatába szegődtek, hogy a letűnt kor utolsó mentsvárából is kiverjék a kufárokat. Hétről-hétre közölni fogjuk követendő példaképpen azokat a tüneteket, a melyek a függetlenségi párt diadalát bizonyítják országszerte, czáfolatául a sötétben dolgozó kutmérgezők ellenkező híreszteléseinek. ».4~ ország a függetlenségi eszméért к eziinii rovatunk ezt a czélt szolgálja. * * *
