Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-21 / 3. szám
AZ ERZSÉBETVÁROS. rulnak az ő oltalmazó tudása, kifogástalan egyénisége mögé, de mikor a demokrata erényeket kellene bemutatni, nem bír velük a vezér, feltárják keblük legelrejtettebb zugait, kitör belőlük az anyatermészet, s szertelenségükben nem veszik észre, bog}' nemcsak magukat leplezik le,.hanem kompromittálják a demokrácziát. Bacha- náliák is voltak Istenek szolgálatában — de az emberi gyarlóságuknak pirá- misba hordásával csak szemétdombot teremtenek, pedig ők az ő eddigi uralmuk alatt felhalmozott szemét kisöprésére vállalkoztak. A külföldi színész fejedelmek régen gyakorolják azt az üzleti fogást, hogy nagyságuk minél feltűnőbbé tétele végett a íegselejtesebb tagokból álló társulatot szereznek maguk köré. Lehet, hogy ez a szempont vezette a demokrata vezért is, mikor mostani táborát, szemen szedve maga köré gyűjtötte. De egy kicsit sokat is össze- gyüjtött. A sok pedig a jóból is megárt. A kórus tulzengi a papot. A tömjénfüsttől nem látjuk az oltárt. A demokráczia mostani követői, tetteikkel, szájukkal meghazudtolják programmjuk alapvető igazságait. így lesz az erényből, ha azt arra nem érdemes emberek veszik szájukra, szégyenfolt. És a vezér elvész népei sokaságában. A világ elszokik a vezér látásától, elszokik józan hangjától, csak a mindenféle kalandozó tábort látja, csak a türelmetlen zsibajt hallja, s az eredmény az lesz. hogy a vezért is a tömeg, a kiséret után Ítéli meg. Ez pedig nem mindig szerencsés és kinálatos dolog Az a megvetett és ellenkező nézetéért lecsirkefogózott polgárság néha szinte megszólal. A legutolsó fővárosi közgyűlésen a karzat csirkefogónak minősítette a demokrata erényt hirdetőt. Vájjon még nem felejtették el azt a demokraták által oly sokszor fennen hirdetett tant: „A nép szava, Isten szavad’ S. Városi panamák. Halmos János nyugalmazott polgármester ur féktelen dühre lobbant azon, hogy Preyer Hugó dr., az ellenzéki községi párt egyik tagja, az elmúlt heti közgyűlésen Vázsonyi- hoz szólván, Vázsonyinak szemére vetette, hogy a régi rendszer „letört alakjaié val vette inasát körül. És minlhogv Halmos nvugal- mázott polgármester ebben az aposztrofálás- ban találtnak érezte magát, no meg azért is, mert abban a hitben volt, hogy Preyer Hugó szócsöve Polónyi Gézának, kijelentette palam .et publice, hogy Polónyi Gézának az ő polgármestersége idején történt egynémely panamájáról le fogja rántani a leplet. Ez a pre- hisztorikum. A mi e kijelentés nyomán történt, mindaz elenyésző' csekélység — úgyszólván magánügy — avval a tény nyel szemben, hogy Halmos ur az ő polgármestersége idején panamákat látott és hallgatagon eltűrt. Tényleges panamák-e ezek, avagv csak vélt panamák, az most indifferens. Konstatálnunk kell. hogy a polgármester annak tartotta és daczára annak, semmit sem tett annak megakadályozására, sem megtorlással nem élt. Ez pedig már nem magánügy. Ezért még a nyugalmazott polgármester is felelni tartozik! Mert vagy nem igazak azok a panamák és akkor a nyugalmazott polgármester ur piaczi vénasszony módjára cselekedett, vagy igazak és akkor a polgármester, a ki mindezekről tudott, de hallgatott, vagy bűnrészes, vagy orgazda. Más magyarázatot nem találunk arra a kérdésre miért hallgatott Halmos János ur eddig ? Most azonban, és mindaddig a inig ebben az ügyben tiszta képet nem kapunk, ehhez az egy kérdéshez hozzászólni nem akarunk. De szeretnők, hogy ha már Halmos ur á-t mondott, mondja cl az egész abcét is. És ha az abc kevés annak a töméntelen panamának, nyilvánosságra hozatalához, a melyek a város rovására, ma gánérdekek előmozdítására véghezvitettek, ajánljuk neki a sorszámrendszert, melyen elmehet a végtelenségig. De beszéljen! Ha most azért beszél, mert ma már mindenkitől független, függetlenítse magát a saját pártjától is, ne nézze soha, hol sebez és kit sebez, de kései bűnbánó vallomásokkal igyekezzék referálni, a mit éveken át a főváros egyetemes érdekei ellen vételiek az ő tudtával, az ő látásával. De akkor aztán forduljon a főváros polgárainak ezreihez is és mondja el nekik hasonló hünbánással, hogy „igazuk volt azoknak, a kik ma a város vezetéséhői kinn rekedtek. Mert nem azok voltak a népbolondilók, akik a panamát, a korrupcziót, a klikket hangoztatták és ostorozták unos-untalan. de mi voltunk azok, a kik a ti bizalmatokból ma is még urai vagyunk a városnak. Megbiztatok bennünk és mi becsaptunk benneteket.« Ezeket mondja el Halmos nyugalmazott polgármester ur, mert erre kétségtelenül ő lenne a legilletékesebb. De ha ő ezt nem mondja el, a polgároknak ma már ép az érzékük, és elhiszik majd azt, amit mi mindig mondtunk, és a mit ma a tények is igazolnak. V. A széntolvajok Ennek a szerencsétlen fővárosnak, a melyet máskor a szép Budapestnek neveztek, ebben az esztendőben bőven kijutott minden megpróbáltatásból. Ha a jó Isten a legnagyobb megpróbáltatásoknak akarta voln a kitenni Budapest székesfővárosát, akkor nem küldhetett volna nagyobb szerencsétlenséget, mint minőt várhatunk, ha téli időben fűtőanyag nélkül elpusztulunk. Pedig ez a szerencsétlenség csak napok kérdése, ha nem alkalmaz a hatóság olyan erélyes rendszabályokat, a minőket a nagy közönség elvár és ha ezen erélyes rendszabályokat azonnal nem alkalmazza a hatóság. A mit a harczi tábor erejének összemérésére. És szót emel egy — nem demokrata. A demokraták összebújnak. Meghegyzik füleiket, egy pillanatra elül a harczi lárma, áhitatos csendben hallgatják a szónokot, az ellenzék ajkáról a szót . . . * ... és beszél a szónok egy banknak uzsorájáról. Egy bankról, mely a fővárossal állítólag szerződött a vásárcsarnokban bérelt helyisége ügyében, de a mely tényleg 30—48°/0 uzsorakamatot szed a vásárcsarnokokban élelmiszereket árusító kis vásárárusoktól! Hallatlan uzsora! Konstatáljuk, hogy a kik legjobban megbotránkoznak rajta — a puritán, önzetlen demokraták voltak. De a szónok ravasz Ember volt. Előbb várta a hatást és aztán konstatálta és bizonyította, hogy a bank — demokrata intézmény! No lett erre megint zaj. Ordítás, lárma, veszekedés, asztalverdesés, az izgalmas parlamenti napokat juttatták eszembe ... Az ülést felfüggesztették. * A karzat türelmetlen volt. Szünet lévén, tán úgy gondolkodott, most ö is beleszólhat a vitába a maga véleményével és megéljenezte a interpellálót. Ezt mái aztán igazán nem tudja elviselni egy törekvő demokrata! Mert a milyen igaz, hogy egynémely «bármi áron» feltűnni akaró névtelen demokrata csirkefogóknak kiáltotta ki a karzat jól öltözött közönségét, olyan igaz, hogy éljenzésére orkán- szerű visszhangot kapott volna, ha az a demokratáknak szólt volna.- De nem igy történt. Es mert az ifjú demokratákban ma nagy a buzgóság és mindegyik arra törekszik, hogy ő legyen az első, a ki kitűnik a névtelenség szürke homályából, ha kell — botrány árán is, hát egyszerűen lecsirkefogóz egy tömeget, a mely statárialiter magának elégtételt csak úgy vehetett, a hogy vett is és a sértést teljes épségben visszaszármaztatta annak, a kitől eredt. A visszasértett demokráciának teljes elégtételül szolgált a karzat kiürítése . . . * Vázsonyi híveivel úgy vagyunk, hogy azok még akkor is tapsolják öt, a mikor — okossági szempontból a híveknek otthon kellene maradniok. Mert bár Vázsonyi is, Pető is sikerrel védelmezték intaktságukat a vásár- csarnoki bank ügyében, teljességgel értem és méltánylom, hogy Vázsonyi ügyes beszédének az inkompatibilitással semmi néven nevezendő rokonságban sem leledző hívei tapsoltak és Vázsonyit ünnepelték. De nem tudom megérteni semmiképen, hogyan van az, hogy a mikor Vázsonyi önérzetesen kijelenti, hogy «nem tűr meg közelében senkit, a ki csak legtávolabbról is inkompatibilis» — miért tapsoltak neki legvadabbul épen azok a hívei, a kiknek inkompatibilitása olyan világos, mint az egyszeregy. No mert elvégre a hívek is megérdemlik, hogy vezérük gondoljon rájuk és ne mondjon olyanokat, a melyeket megértve : Radocza, Hűvös, Jelűnek, Morzsányi stb. uraknak fülig kelljen pirulniok ? * És eljött a másnap, a csütörtök. Tudott dolog volt, hogy pikantériák nem kecsegtetnek, mert a közgyűlési ügyrend az interpel- lácziók tárgyalását csak az első közgyűlési napra engedi meg. Hát a kik eljöttek, kevesen voltak. Azok is meghallgatták Melly Béla tanácsos rokonszenves előadásában a vásár- csarnoki bank ügyének tényállását, melynek az lesz a konklúziója, hogy Vázsonyi fog a legközelebbi közgyűlésen indítványt tenni a
