Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-14 / 19. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST. Madary Gábor párt elnököket. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as párt vezetősége teljes számmal, tagjai pedig rendkívül impozáns számban jelentek meg. Ott voltak: Lovász у Márton országgyűlési képviselő, a kör elnöke, F ö 1 d i á к Gyula az intéző bizottság elnöke, dr. Somogyi Lajos és Kohn Gábor az int. biz. alelnökei, továbbá Dobieczky .lózsef, Kovács Antal, dr. Szende f f у Aladár, H a m a r István,» Halász Hubert, G i 1 á n у i János, Horn István, Havas Tivadar, Kovács Emil, Fridr ich Ferencz, Battenberg Lajos, C z i p a u e r János, В. V i r á g h Géza, Bródy Lajos, dr. Ladányi Miksa, В 1 о n- de r Lajos, dr. Sehe m me 1 Emil, К anczer Kálmán, В a lírányi Simon, Tisch Gyula, Vargha László, Meister Endre, Beöthy László, Kerekes Ignácz, dr. W a 1 к ó Rezső, dr. В e г n f e I d Izsó, S á m son Aladár, S z e re ne se József, dr. Schwartz Vilmos, dr. Kilián Tibor, Serényi Miksa, N émet hу Lajos, V a s Emil, P e г é n у i János, К oval d Emil, J a g a s i e h Kálmán, К a u s e r József, Silber m a n n Pinkász, R ö m e r Gábor, В о г- sos Péter, Herman Ödön, Weisz Armin, dr. Stein Miksa, Steiner Márkus, Forsch ner Zsig- inond, Weisz F. Mór, F ü l ö p Károly, Keresztesi Samu, Leng у el Sándor, Vágó Aladár, Herzfelder Ervin, és még igen sokan a párt vezetősége és tagjai sorából. Megjelent még A 1 m á d у Géza székesfővárosi tanácsnok is, mig I) a r á n у i Ignácz földművelésügyi miniszter, Füle pp Kálmán főpolgármester, M e 1 h a Kálmán főügyész kimentették magukat. Este 8 óra volt s a párttagok tulipán-, babér-, és pálmaerdőben várták az ország ihletett vezéreit, Apponyit és Kossuthot. Minden zugban a vezérekről beszéltek. Különösen az ünnepelt Apponyi gróf volt a beszéd tárgya. A kört és annak vezetőségét, miként az egész ország hazafias lakosságát Apponyi Albert gróf államférfim és közéleti szereplése a legsúlyosabb viszonyok között is mindig megnyugvással és á jövendő iránti teljes bizalommal töltötte el. A múltban nyugodt volt a párt a felől, hogy a hol Apponyi gróf mint ellenfél szerepel ott, a harcz a haza ellenségeivel szemben folyik; s most is biztos benne, hogy ott csak a haza üdvét munkálhatják, ahol Apponyi, mint közreműködő tényező mutatkozik. Ez a feltétlen bizalom nyújtotta Apponyi Albert gróf felé a disztagsági oklevelet. Nem volt még miniszter Apponyi Albert gróf, mikor a kör disztagjává választotta, e disztagsági oklevél a nemzet harezos vezérét ünnepeli. Am a kör vezetősége büszke disztagjára, mint miniszterre is, mert kedvéért és kérésére а VII. kerületben állami felső kereskedelmi iskolát létesített. Gilányi János tanáré, а VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkor kiváló derék gazdájáé az érdem oroszlánrésze, hogy ez az iskola létesül. О propagálta az eszmét szóval népgyü- léseken, tollal e lapok hasábjain, s dicséretes buzgalma szép eredményéért az elismerés pálmája őt is megillette. Az est folyamán való ünneplésben teljes joggal volt része Gilányi Jánosnak is. Közben lassan megteltek az összes helyiségek. A kör vezetősége, élén Lovászy Márton elnökkel az előszobában várta a minisztereket. Elsőnek Günther Antal igazság ügy miniszter, nyomban utána Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter érkezett meg, kiket belépésükkor a kör tagjai páratlan lelkesedéssel és örömmel fogadtak. Alig foglalta el helyét Apponyi gróf, mikor az előszobában újra óriási éljenzés támadt. Megérkezett a kör diszelnöke Kossuth Ferencz. Terembe léptekor szűnni nem akaró taps és éljenzés közepette foglalta el helyét. A zsúfolásig megtelt helyiségekben egyszerre némaság lett, valamennyi jelenlévő felállt s Lovászy Márton körelnök üdvözlő beszédébe fogott. »Az oklevél — úgymond — melyet nekem, mint e kör elnökének átnyújtani kedves kötelességem és mely arról tanúskodik, hogy ezen pártkör a nemzeti küzdelem legégetőbb napjaiban, 1906. januárban tiszteletbeli tagjává választotta Nagyméltóságodat, bizonyára nagyon szerény helyet foglal el ama szeretet és elismerés gazdag koszorújában, a melylyel a nemzet háláját, szeretetél kifejezte. Arra kérünk, ne mérd ezt ama mértékkel, mint a hogy nyújtani képesek vagyunk, de tekints szivünkbe és lásd ott az irántad való szeretetünk, hálánk és tiszteletünk gazdagságát. Mi ezzel ki akarjuk fejezni azt, hogy mi szivünkkel átéreztiik és elménkkel megértettük a te politikai működésednek egész súlyát és hatalmát. (Úgy van!) Vannak politikusok, akik azt vallják, hogy a politikában csak a hideg észnek van szava és onnan ki akarnak küszöbölni minden érzelmi, minden nemesebb momentumot. x\z én meggyőződésem szerint az ilyen politikusoknak nagy, tartós és kivált a hazára nézve igazi sikerük nem lehet, nem lehet azért, mert politikájuk nélkülözi azt a nemesebb tartalmat, a mit az emberi szív érzései is nélkülözi azt az erőt, amelyet a nemzet széles rétegeinek csatlakozása nyújt, ismét vannak politikusok, akik azt vallják, hogy a politikában csak a szívnek hangjai, csak a szívnek irányítása után kell indulni. Az ilyen politikusok szintén nem arathatnak sikert. Mi, Nagyméltóságu Uram, a te nagyságod titkát abban látjuk, hogy a te egyéniségedben szerencsés harmóniában olvad össze a kettő Te forró szívvel átérzed az ember vágyait, reményeit és egy hatalmas, egy fenséges elmének minden erejét, minden gondolatát egész életen keresztül arra szenteled, hogy e vágyaknak, e reményeknek a megvalósítását mozdítsd elő. (Éljenzés és taps.) A nemzet hálás elismeréssel van irántad és engedd meg, hogy ehhez mi is a mi szerény babérunkat hozzáfűzzük. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Apponyi Albert gróf a kör tagjainak éljenzése közben átvette a tiszteletbeli tagságról szóló díszes oklevelet és a következőket mondotta: Igen t. barátaim! Tisztelt és szeretett polgártársaim ! Nem szerény helyet foglal el az a kitüntetés, a melyben ma engem részesítettek azoknak a meg nem érdemelt kitüntetéseknek sorában, a melyekkel honfitársaimnak egy nagy része engem elhalmozott. Nem szerény, hanem előkelő helyet, azért mert az önök részéről jött, a kik a nemzeti küzdelem ideálja mellett a mostaniaknál nehezebb viszonyok között tartottak ki. (Éljenzés.) Fővárosunknak még nagy utat kell tenni arra, hogy valóban azzá legyen, a mivé lennie kell a fővárosnak, hogy a nemzeti szervezetben az összes funkeziót teljesítse, hogy ennek a nemzetnek valóban mindenkor, nemcsak pillanatokban, de állandóan szive, vérkeringésének mozgatója legyen. (Élénk helyeslés.) Sok akadály áll ennek útjában, de azért dicsőség és hála azoknak a férfiaknak, a kik életczélul tűzték ki azt, hogy a mi szeretet fővárosunkat, mindnyájunk szeretett fővárosát erre a polezra emeljék, nem csak külső fényben, nem csak va- gyonosodásban, nem csak önkormányzati jogainak megóvásában, — ámbár mindezek a dolgok jogosak, méltó czéljai a polgárok törekvéseinek, hanem abban is, hogy nemzeti életünk fejlődésében arra a vezető helyre jusson, a melyre hivatva van. Azok ennek a városnak legjobb polgárai, a kik nem tudják tűrni azt, hogy ettől a legfőbb ékességétől, legfőbb díszétől fővárosunk meg légyen fosztva. Azért dicsőségem nekem önöknek ez a kitüntető adománya, mert azoknak a küzdőknek táborából jön, a kik fővárosunknak nemzeti vezérszerepéért és ezzel nemzetünk megerősödéséért küzdenek. Hála legyen önöknek érte; jól esik szivemnek, jól esik lelkemnek az elismerés, a melyet a főváros polgárai leghaza- íiasabb töredékének ezen megnyilvánulásával nyerek. A miniszter beszédét szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták. A második fogás után Földiák Gyula a VII. kerületi függetlenségi párt ügyvezető elnöke Apponyi Albert gróf kultuszminiszterre ürítette poharát a következő beszéddel: Nagyméltóságu miniszter urak! Mélyen tisztelt uraim! Engedjék meg, hogy rövid időre igénybe vegyem szives figyelmüket. Hogy azt tényleg a magam részére biztosítsam, jó előre bejelentem, hogy a kit éltetni kívánok: a mi szeretve lisztéit közoktatásügyi miniszterünk gróf Apponyi Albert. Ma nyújtottuk át neki a disztagsági okmányt és a mi ritkaság már, egyúttal abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy neki hálás köszönetét mondjunk azokért az érdemek rt, melyeket ö már mint körünk disztagja, körünk és pártunk és az egész nagy hetedik kerület polgárságának összesége szemében szerzett. Most már mint miniszternek, mint a nemzeti kabinet oszlopos tagjának mondok köszönetét neki egy nag3r pozitív alkotásért: a felső kereskedelmi iskolának а VII. kerületben való felállításáért. Ez oly életbevágó, oly szükséges és hasznos alkotás, hogy érette a kerület polgárságának minden egyes tagja hálatelt szívvel közeledik rajongva szeretett miniszteréhez az elismerés és hódolat érzelmeivel. Nagyméltóságod ezen alkotásának fontossága és jelentősége e kerület határain túl terjed, jelentősége áldástliozó és termékenyítő az egész fővárosra, az egész országra nézve. Ha a mi szeretett miniszterünk az amúgy is túlfeszített budgetje és nagy elfoglaltsága mellett is — hiszen csak a most lezajlott és neki minden igaz magyar ember lelkében elismerést biztositó tanítói javaslatok tárgyalására kell rámutatnom — mégis pénzt és időt szorított ezen iskola felállítására a mi kerületünkben, annak szerintem különösen két fontos oka lehet; az egyik bár kevésbbé fontos ok — de mi tűrés-tagadás egy kis önszeretetből mégis először említem fel — talán az, hogy egy kis rokonszenvet kívánt tanúsítani e nagy kerület polgársága előtt a kerület függetlenségi pártjával szemben, melynek vezetősége a nemzeti kormány hatalmát nem önző czélok elérésére, hanem a közérdek, a pártkülönbséget nem ismerő közérdek szolgálatában kívánta igénybe venni; s másodszor és ez a fontosabb ok -— hogy ezzel kidomoboritani kívánt nagy miniszterünk egy nevelési és oktatási irányt, azt az irányt t. i, a mely a magyar ifjúságot nem a túlterhelt diplomás vagy jobbára az állam által kitartott, hanem inkább a gyakorlati, a produkáló v a g у i s az ipari és kereskedelmi pályára kívánja terelni. Mert nem elég ám, ha ifjaink azt kiáltják, hogy éljen a haza, meg is kell lanulniok, hogy miből éljen ! Ezen legnagyobb részt iparos és kereskedők lakta nagy kerületnek szülei örök hálával lesznek eltelve Exczelencziád iránt,hogy gyermekeinek iskoláztatása és helyes irányban való iskoláztatása és nevelése iránt súlyos gondoktól megszabadultak. Bizonyos mértékben pártunk nagynevű vezérének és szeretett kereskedelemügyi miniszterünknek, Kossuth Ferencznek közreműködésével is járt ez iskola létesítése, és én kimondom itt uyiltan, hogy az ö hatalmas gazdasági programjának kivitelében és kivihetőségében ezen intézet és hasonló intézetek fontos segítő eszközt képe- zendnek. Mert manapság a minduntalan fokozódó közterheket csupán magával az őstermeléssel nem fedezhetjük és csak azon államok fognak boldogulni úgy politikailag mint gazdaságilag, amelyek hatalmas iparral és kereskedelemmel rendelkeznek, ahhoz pediglen a mai nagy világ- verseny mellett képzett, intelligens iparosok és kereskedőkre van szükségünk. Uraim ! Csodálatos, hogy ennek a nagy kerületnek, melynek lakossága — mint rámutatni szerencsém volt — legnagyobbrészt iparosokból és kereskedőkből áll nem kapott 40 év alatt egy kereskedelmi iskolát. Mi lehet ennek az oka? Hiszen e kerületnek régi főnökei minden kormánynál, hogy igy mondjam, jól be voltak vezetve és igy bizonyára kaphattak volna kereskedelmi iskolát, ha — ha — ugyan kértek volna — de biz ők nem kértek, ilyesmi őket
