Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-21 / 3. szám
II. évfolyam. 1907. január 21. 3. szám. ERZSEBÉTVAROS Budapest székesfőváros és különösen a VII. kerület érdekeit felölelő — város - politikai és társadalmi lap ... A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as párt, valamint a »Zugló és környéke függetlenségi és 48-as pártkör« hivatalos lapja. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ... ... ........ — 10 korona. Fé l évre ... ... ............... — 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők •' VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—1)8. Demokrata erények. A függetlenségi párt hivei sehogyan sem tudják felfedezni az elvekben való külömbséget a függetlenségi és a demokrata programm között. Azt hirdetik és azt valljuk mi is, hogv a demokrata programm elvei benne vannak a függetlenségi programúiban, és ha ennek daczára nem fér meg a demokrata párt a függetlenségi pártban, ennek elvi oka nem lehet. Mig a függetlenségiek igy, lehetőleg az egybeolvasztás tételeit hangoztatták, a demokraták szándékosan az ellentéteket keresték, hogy jól- rosszul, de lehetőleg igazolni igyekezzenek eljárásukat és a íüggetlenségi törekvésekkel szemben hirdetett különállásukat. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy tévedtünk, hogy vakok voltunk. Igazuk van a demokratáknak, mikor azt állitják, hogy ők nem függetlenségiek. Valót mondanak a demokraták, mikor a köztük és a függetlenségiek közötti ellentétről beszélnek. Csakhogy az ellentét nem az elvek- ; ben van. Isten is csak egy van, s mégis hánvféleképen imádják. Szeretet az egész világon csak szeretet marad, s mégis, nányféleképen gyakorolják. Minden újság ugyanazon abcéből rója össze a gondolatokat s mégis hányféleképen kerül a gondolat kifejezésre, hány féleképen Írnak és hányféleképen akarnak. Mi a demokrata alaptétele? A haladás, a fejlődés, a felvilágosodottság?! Mik a demokráczia eszközei? A meggyőzés, a tökéletesités, a kisebbség pártfogása, a gyengébbek segítése, a közérdeknek altruizmus utján való szolgálata. Az a férfi, a ki ezekben ékeskedik, büszke lehet erényeire. Ha ezek az erények a demokráczia szolgálatában állanak, derék férfiaknak kell lenniük a demokratáknak is. Ez volna a logika! Ez volna az igazság! A városházán demokrata többség van; a fővárosi ügyeket a demokraták uralják. Mi természetesebb, minthogy ilyen körülmények között a meggvőzés, a felvilágosultság eszközei bőségesen alkalmaztatnak és a demokrata erények, a kisebbség pártfogása, gyengébbek segítése, nem százalékok ellenében, hanem az altruizmus utján gyakoroltatnak. De mit látunk? A meggyőzés helyett a terrorizmus. A kisebbség védelme helyett az üldöztetés; a hatalomnak türelmetlen mono- polizálása; mindenkit meggyanúsítanak, az érdemet leköpik, a munkát kapzsiságnak, zsarolásnak minősitik, s mikor a meggyőzés — nem csak a felvilágosítás szava — volna soron, üvöltéssel, padok verésével, őrülten tánczoló dervisek módjára elnyomják az igazoló szót. Ok igy szolgálják a demokrácziát. Az ő Istentiszteletük ebben a szertartásban nyilvánul. És a vezér maga is vezettetik. Hivei, mikor bajban vannak, oda szoKrónika. Közgyűlési jelenetek. I. Szerda délután. Áz uj városháza előtt a gummitalpu kétkerekű kocsik egész tábora. A kiket hoztak és a kikre várakoznak : régi vagy legújabb atyái fővárosunknak, a kik sürü rajokban vonulnak fel a közgyűlésre. A régiek megszokásból, az újak azért, mert tudják, hogy nem unalmas városi ügyek tárgyalása lesz napirenden, hanem interpellácziók formájában a múlt idők visszaéléseiről rántódik le a lepel. A közgyűlési terem zsúfolásig tele. Sürü nagy tömeg, mely elfoglal minden talpalatnyi helyet. Minden ember harczra kész. Sokan állanak. Ezek mennek tüzbe elsősorban. Ezek a készülő harcz előcsatározói. Valami kimondhatatlan nyomotIság ül a kedélyeken, mindenki vár valamit és senki sem tudja magát biztonságban, hogy mikor, mely pillanatban, milyen kérdés tárgyalásánál kerül sorra — az ő feje. Vúzsonyi, a fővezér idegesen mozgolódik és feszült figyelemmel lesi a történőket. A legerősebb sáncz ö körülötte húzódik. A kik legjobban körülveszik — a legújabb és legifjabb bizottsági tagok, minden szavukkal, minden mozdulatukkal az ő helyeslését — provokálják. Ha a fővezér helyeslőén bólogatja fejét egy-egy közbeszólásukra, a boldogság sugárzik le orczáikról. Ez a gárda foglalja el a közgyűlési terem jobb oldalát. Szemben velük a baloldalon ülnek a sasok. Még csak nemrégen a legjobb fegyverbarátok, ma — ádáz ellenségek. Sokan vannak ezek is. A baloldal — egészen a hegytetőig — velük telik meg. Középen ül a jó öreg Lipótváros, Csöndes, nyugodt, komolyképü emberek. Hallgatnak — és figyelnek. Nyugalmukban nem zavarja őket a harczi zaj, a lárma, az öklök emelése — ők a földszint «publikuma». Tanulhatna tőlük néha a karzat is. Pedig jobb szomszédjuk a ma nagyon hangos és demokrata Erzsébetváros, baloldali szomszédjuk pedig a nagyon aktiv első kerület vadonatúj társasága. És ezek lármás társaság! A jobboldal felső padsoraiban helyezkedtek el a Józsefváros delegáltjai, a kik gyönyörű kórust szolgáltatnak Vázsonyiéknak. Fülepp Kálmán főpolgármester elfoglalja az elnöki széket. Zaj. Megnyitja az ülést. Zaj. Előterjesztést tesz az üresedésben levő tanácsnoki állás betöltése dolgában. Zaj. És a kik mindig, de mindig zajongnak, azok a tisztelt demokraták, a kik a főpolgármester puritán, hajlithatatlan és meg nem alkuvó személye helyett egy maguk pártjabélit szeretnének az elnöki székben látni. Olyat, a kit ők vezethetnek. Mert a ki — miként a főpolgármester — önállóan tud cselekedni a köz javára és nem mindig éppen az ö gusztusuk szerint, az nekik imposzibilis. Az ellen hadat üzennek minden lehető és lehetetlen alkalomból. Azt ki fogják végezni! El fogják tiporni! Lehetetlenné fogják tenni! — Mert ez az ö jelszavuk, a melyet hirdetnek Vázsonyi és a gárdájához tartó nagy — isméi ellenek. A helyzet képe: Mikor az ökörszemek összeesküdnek a sas ellen. (Hony sóit, qui mai у pense!) De aztán nagy kegyesen a kivégzést elhalasztják — a következő ügy tárgyalásáig. Jelentőség nélkül való ügy. A polgármester felel régi interpellácziókra. Oda se figyelnek. De várják, mohón várják az uj interpélláczió- kat, mert ez az a pont, mely alkalmas a két
