Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-29 / 17. szám

FÜGGETI. E N BE D AP ES Г.

szükséges és nemes feladatot oldott meg. Az éber gondviselő, az őrködő, a közügyekei ellenőrző szerep nemes, szép hivatás volt és mindenki elismeréséi vívta ki, bár a kiáltó szó is megszólalt gyakran aj alván.

Hogy azután tábora csak éppen a kiabálást, a leszólást, a megszólást találja elraga- dónak és őt ezen a téren igyekezik túlszárnyalni, ez olyan kegyetlen büntetés, mely csak azokat éri, kik képesek elveiket is félretenni csak azért, hogy a hízelkedő farizeusok tábora minél több tömjénfüstöt használjon el a dicshimnuszok zengedezése közben.

Elszomorító, de egyúttal oktató jelenség közgyűlésünknek ezen szereplése.

Elszomorító, mert a kiábrándulás, a csalódás mindig fájdalmat okoz.

Ki hitte volna, hogy a szabadság jogainak respektálásában nagyra nőtt alakok hatalomhoz jutva hatalmukat legelőször a szabadságjogok, a kisebbségi csoportok elnyomására fogják felhasználni. Ennyire megváltozni csak olyanoknak lehet, kik az igét nem meggyőződésből, hanem kenyérkereset miatt hirdetik. Csak ilyeneknél történhetik meg. hogy a közhatalmat is nem elveik megvalósítására, hanem a már elért eredmények megsemmisítésére használják ki.

De úgy kell a polgárságnak. Ebben van azután a jelenségnek oktató ereje.

Miért nézi összetett kezekkel, miért áll félre duzzogó kedélylyel, mikor arról van szó, hogy az ezer ember munkásszavával tulharsogja az egy kutya ugatását.

Kárörömmel nézi, hogy a kutyák megszaporodtak és nini, össze is marakodnak, és nem veszi észre, hogy marakodás közben a szorgalmas munka által nagy gonddal ápolt virágágyakat, gyenge csemetéket is letapossák.

Hiszen az még csak a szomszéd kertjében van.

Mintha bizony a megvadult állati üvöltést felfogná a kerítés fala !

Bizony nem marad itt más hátra, mint közibe ütni a marakodóknak.

Akczióba kell lépni a polgárságnak, hogy nyilvánvaló legyen a különbség a »tisztelt közgyűlés« és a semmibe sem vett székes- főváros jelleme, illeme, tisztessége szempontjából.

A belügyminiszter már készíti a törvény- javaslatot, de ez csak lehetőséget fog nyújtani az orvoslásra.

A polgárságon fog múlni, hogy megszólalva, elkergesse a hires szájtornászokat képviselete köréből és visszaállítsa újra a főváros közgyűlésének tiszteletét.

Addig is azonban, mig ez bekövetkezik, ne felejtsük el a történteket.

2

A herc2?egprimás levele

Budapest székesfőváros közönségéhez.

Yaszary Kolozs bibornok-herczegprimás- nak az a levele, melyet a vízivárosi plébánosválasztás alkalmából a főváros közönségéhez intézett, s mely tulajdonképein okozója volt az elmúlt szerdai nagy viharnak, a mikor a nagy többség nem akarta a levél ama passzusának felolvasását megengedni, mely az ö dédelgetett jelöltjükről, Horváth Jánosról rántja le a leplet; íme itt van előttünk hü szószerinti másolatban.

Nem füzünk hozzá kommentárt. Többel mond ez a levél, semmint mi arra még ráduplázni akarnánk. De talán e levél olvasása után öntudatra ébrednek azok a naiv lelkek

is a kik Horváth Jánosban nem csupán a la- radhatatlan, buzgó kortest akarták megjutalmazni, de őt mártírnak nézték, olyannak, ki a VII. kerületi függetlenségi párt ellene meg- inditolt hajszájának ártatlan, szánalomramelto áldozata.

A levél bevezető része közismert, а Ног váth Jánosra vonatkozó, eddig nyilvánossági a nem került része pedig szószerint a kö'vetke- zőképen szól:

y>Ez utóbbit (a kik minden szempontból kifogástalanok) azonban nem mondhatom Horváth Jánosról, a ki a zsinati vizsgálat hiányán kivül, még egyéb a javadul inas lelkipásztortól kívánt kellékeket is nélkülözi olyannyira, hogy sem ideiglenesen nem bizhalnám meg a hívek lelki vezetésével, sem pedig az egyházi institucziót neki meg nem adhatnám

Midőn tehát a lek. tanácsot kérem, hogy ezen nyilatkozatomat jelölésem természetéről és a pályázók kánoni minősítéséről a felmerültek alapján pótlólag tudomásul venni szíveskedjék, egyúttal kérem, hogy ezen levelemet korábbi levelemhez csatolva, azt annak kiegészítő részéül tekinteni szíveskedjék.«

1907. évi április 17-én

Vas zár у Kolozs herczegprimás, bibornok, érsek.

Vigyázzunk választói jogunkra.- A függetlenségi pártok figyelmébe. —

Az országgyűlési képviselő Választók névjegyzékének kiigazítása megtörtént s az egyes kerületekben ezerekre megy az újonnan felvett, ugyancsak ezerekre a kihagyott polgárok száma.

A választók összeírását legnagyobb részben a régi korrupt rendszer emberei végezték, kiknek Vérébe ment át a közügyeknek pártszempontból való kezelése, Felvesznek boldog boldogtalant ha »megbízhatónak« találják, kihagynak mindenkit, ki akár szóval, akár tettel kifejezést mert adni szabad gondolkozásának.

Munkájuk közben nem kötik magukat a törvényhez, hanem a pártpolitika s a törzsfö- nökök utasítása irányadó nekik.

A bekövetkező választásoknak ők vetik meg

о

az alapját s a polgárság nemtörődömségére számítva, rendszerint sikerrel operálnak.

így vagyunk most is. Senki sem törődik választói jogával, gondolják, hogy most úgy sincs fontossága a választói jognak, mert nem lesz választás, pedig soha sem tudhatjuk, mikor lesz választás. Eltekintve azonban az országgyűlési választásoktól, talán még ez évben, de a jövő évben bizonyosan meglesz a fővárosi törvény módosítása, a viril izmus eltörlése s ennek következményeképen az uj községi választás.

nyen Körülmények kozott minden polg; nak kötelessége, hogy vigyázzon választói jogá Állítsa fel minden kerület függetlenségi pár az ő jogvédő bizottságát, álljon rendelkezés, díjmentesen a választói jog védelmében a jc tudó az о polgártársainak, a polgárok pe< forduljanak a jogvédő bizottságokhoz sérelm. orvoslása végeit.

A hatóságok kötelesek az összes szükséges okiratokat dij- és bélyegmentesen kiállítani s Így a választói jog megvédése egy fillérbe sem kerül.

Hogy pedig a klikkek megbízható elemeit az őket meg nem illető jogokból kiverhessük, jelentsenek be minden olyan esetet a jogvédő bizottságnak, mely szerint jogosulatlanok hamis ezunen tolatnak be a választók közé

Pusztuljanak a klikkek rabszolgai a szabad polgárok közül!

Az összeíró küldöttségek áltál elkészített névjegyzék, az újonnan felvettek s a kihagyottak névsora május 5-től május 20-ig ki lesz téve a kerületi elöljáróságoknál, ugyanezen idő alatt adandók be a felszólamlások.

A névjegyzék ellen úgy saját személyére, níinI minden kerületi egyénre nézve bárki fel szólalhat, egyöntetű eljárás czéljából pedig leghelyesebb, ha ennek foganatosítása végett a kerületi pártkör ügyészéhez fordul.

A magam részéről mint a bpesti VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör ügyésze kijelentem, hogy а VII. kerület polgárságának a választói jog védelmében ingyenesen nyújtok jogsegélyt s mindenkinek szívesen állok rendelkezésére.

I)r. Bernjeid Izsó

Közbiztonság Budapesten.

A ki azt hiszi, hogy a világ legkedélyesebb városa az amerikai Arizona, a hol az emberek egymást nyílt utcza során revolverrel lövöldözik liasba-főbe, az nagy tévedésben leledzik. Ugyanúgy téved az, a ki a Bácskát képzeli Magyar- ország legharcziasabb vármegyéjének, melyben legtöbb bor és vér folyik és a legtöbb bevert fej gyógyul. A múlt hét felvilágosított arról, hogy Arizona és Bácska egyszerűen a föld alá bújhatnak szégyenükben Budapest, a magyar székesfőváros mögött.

Ez a mi szép városunk az, a hol forgalmas utczán gyanútlanul hazasietö polgárt egyszerre hasba döf egy ember, a kinek semmit sem vétett és a ki alaposan be van rúgva. Ez a város az, melyben néhány lépéssel odébb úgy szivén szúrják az embert, hogy a kés tövéig benne marad az áldozatban. Ez a város az, a hol a kifestett arczu szemérmetlenség útját állja a férfinak és arczábá szökteti a vért a nőnek. Ez a város az, a melyben a fürdő nem testi megtisztulásra szolgál, hanem a legundokabb erkölcsi piszok mocsara és ugyancsak ebben a városban czipeli el az erkölcs- rendészet néhány hatósági apostola 16 éves ártatlan leányainkat a rendörszobák bűzös falai közé, honnan csak fél nap múlva, rendőrorvos érintetlenségi és ártatlansági bizonyítványa után eresztik haza kétségbeesett szüleihez.

Valóban nehezére esik az embernek hidegvérét megőrizni az ilyen közbiztonsági viszonyok láttára. Hát már nem mehet az ember esti vagy éjjeli órában az utczára, a nélkül, hogy tőrös bottal, revolverrel, boxerrel vagy egyéb gyilkos szerszámokkal magát el ne lássa. Egyazon órában az Erzsébetváros legforgalmasabb részében néhány duhajkodó részeg ember minden ok nélkül nekimegy a járókelőknek és egyszerűen lebicskáza azt, a ki útjába kerül. A szegény Herz, ki életével lakolt azért, mert a Szegényház-téren sietett haza, a sajnálatraméltó Heimann, a kit a Huszár- utczában terített le az orvtámadó gyilkos bicskája, elnémult ajakkal kiáltó vádakat szórnak a budapesti rendőrség élhetetlenségére és képtelenségére. Hát a modern rendészet korában, a villamos vasutak és világítás idejében egy olyan kulturvárosban, mint a minő Budapest, lehetséges-e, hogy az embert az első jött-ment részeg csupa passzióból a másvilágra küldje? Sajnos, igen is lehetséges, mert ime megtörtént.

E botrányos állapotoknak okvetlenül véget kell vetni, még pedig mihamarébb. Akár a lend őrség kissé éberebb ellenőrzésével, a rendőrlegénység nagymérvű szaporításával leg-