Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-22 / 16. szám

------#—

FÜGGETLEN BUDAPEST.

A városok rohamos fejlődésével a lelkek értéke evorhitáusul növekedik. Mindazok a lélesitmé- nyek. a melyek a közteherviselésből eredő közjó ved,elmek segélyével végeztetnek, folyton emelik a városi telkek értékét, úgy, hogy rövid időközökben a telkek értékemelkedése rengeteg mérveket ölt, a nélkül, hogy a tulajdonos bármit is tett volna a maga részéről e nagy értékszaporulat előidézésére. Nagy igazságtalanság volna tehát, ezt a tulajdonos tevékenységén kiviül eső okokból szerzett vagyöntöbbletet a köz javára meg nem adóztatni.

A telek értékemelkedését a külföldön mindenfelé adóval róják meg; és minthogy az érték- emelkedés túlnyomó részben a község beruházásának és a kommunális létesítményeknek köszönhető, a megadóztatás is a község javára esik. Budapesten kétszeresen indokolt ,az értéknövekedés megadóztatása. Először is, mert a főváros pénzügyi helyzete elkerülhetetlenné teszi az újabb bevételi forrásokról való gondoskodást: másodszor pedig mert adórendszerünk fogyatékosságai következtében az adózás nem hogy progresszív volna, hanem hatásaiban valósággal degressziv: mentői nagyobb a vagyon, annál kisebb a reá nehezedő közteher, úgy hogy a vagyontalan osztályok aránylag jobban meg vannak adózva, mint a vagyonosak. Oka ennek nemcsak az egyenes adózás aritmetikai egyenlősége, vagyis az adókulcs azonossága legtöbb egyenes adónemnél, hanem főképen és elsősorban a fogyasztási adók rendszere, mely a kisemberek vállaira rakja a legnagyobb terheket, lévén ők legnagyobb fogyasztói a fogyasztási adótárgyaknak. Fokozza a közteherviselés e degresszivitását a Budapesten észlelhető és egyre fokozódó drágaság, mely a primitiv életszükséglet czikkeinél nyilvánul meg legnagyobb mértékben. Az állami adózás ez igazságialan és helytelen mivolta átmegy a községi adózásra is, a mely pótadó természetével bir és az állami adó bizonyos kvótájával terheli meg a fővárosi polgárt. A fényüzési czikkek pedig községi szolgáltatással alig vannak megterhelve, úgy hogy a vagyonos osztályok a község terheihez aránylag csekélyebb mértékben járulnak hozzá, mint a vagyontalan széles néprétegek.

Ez elvi megokolás alapján az értéknövekedési adó mint szükséges, igazságos és czél- szerü közszolgáltatás feltétlenül megvalósítandó s dicséret illeti a főváros pénzügyi és gazdasági ügyosztályát a bátor kezdeményezésért. A telek- spekulácziókból eredő milliók hadd adjanak le valamit a község összpolgársága javára! Am az értéknövekedési adó csak félintézkedés volna, ha az üresen hagyott, be nem épített háztelkeket szintén erős adózás alá nem vonnák. Bátran állítható, hogy a budapesti lakáshiányt előidéző- építkezési pangás főleg spekulácziós okokra vezetendő vissza. A lakások száma egyre elég- telenehb lesz a főváros lakosságának természetes szaporodása és a bevándorlás folytán. A város perifériáin pedig, de sőt a város belső részeiben is kihasználatlanul hevernek az üres háztelkek, melyeket tulajdonosuk sem nem értékesít, sem be nem épit, mert ezek az urak várásra lovagolnak. E spekulácziós halogatás és várakozásnak ám űzessék meg az árát az illető telekspekuláns urak, a kik elvonják a főváros területéi a szükséges lakások építése elől és igy közvetve fokozzák a lakásuzsorát. Az a telektulajdonos, a ki ily kivárás révén óriási nyereségre akar szert tenni, fizesse meg a várakozás diját telekadóban. Hogy azonban ez az adónem czélját elérje, vagyis, hogy a telektulajdonosokat építésre serkentse, ahhoz az szükséges, hogy mentői magasabb legyen az adó és igy mentői súlyosabban nehezedjék a háztelek üres mivolta a tulajdonosra. E téren radikális megoldásra van szükség és semmi eredményt nem várhatunk mérsékelt, csekély megadózta fástól.

Kíváncsian lessük, vájjon a községi demokratapárt a tervbe veit fontos szocziálpolitikai reformot hamarosan megvalósitja-e. A dividenda és tantiéin, a házbéruzsora és kartellek lovagjai, kik a községi életben magukat demokratáknak dicsérik, vájjon sietnek-e majd a milliós háziurak és telekspekulánsok megterhelésével? Bár rossz prófétának bizonyulnánk, a mikor e részben kételyeinket merjük kifejezni.

Mindenesetre gyors elhatározást és döntést

igényel az uj reform, nehogy a bizottsági tanácskozás és tárgyalás posványába merüljön — mint sok más üdvös kezdeményezés — ez a fontos szocziálpolitikai újítás. A közgyűlés függetlenségi párti elemei bizonyára szívesen hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ez az üdvös adónem mihamarább valóra váljon.

Községi szocziálpolitika,

IX.

Közlekedésügy.

A székesfőváros szerződésileg biztosított ingerencziáját a közúti közlekedési vállalatok üzletvitelébe még egv fontos szempontból is köteles gyakorolni, a mely szoros kapcsolatban áll a község szocziálpolitikai hivatásával. Értjük ez alatt a villamvasuti vállalatok személyzetének helvzetét. Annak a székesfővárosnak, mely évtizedekre rengeteg jövedelmeket biztositó monopóliumot játszott a nyerészkedő magánvállalatok kezére és ezzel szemben bizonyos felügyeleti jogot biztositolt magának e vállalatok egész tevékenysége felett, nem szabad közömbösen néznie, ha e vállalatok az alkalmazottaikat, a kik elvégre is a főváros fiai, polgárai, vagy legalább is lakosai és számszerint is egy jelentékeny kontingensét képezik a munkásosztálynak, a legridegebb módon kizsákmányolják. Talán nincs még üzem, melynél annyira túl volna terhelve a személyzet mint a testet ölő, nagy fizikai fáradsággal járó villamvasuti szolgálatban. Bizonyítja ezt az, hogy hat év leforgása alall háromszor,' azaz minden második évben, villamvasutas-sztrájk tört ki. Es. itt mélyebb okoknak kell fenforogniok az elégedetlenségre, mert több ezer ember két évenként nem koczkáztatja különös elkeseredés és jogos indok nélkül a maga és családja kenyerét. Hozzájárul még az is, hogy a villamvasuti alkalmazottak semmiféle szoczialista szervezethez nem tartoznak és igy a siirü sztrájkok igazán nem mondhatók külső izgatások eredményének. Magyarázatát leljük ennek a bérharczra való sürü készségnek, ha szóba ereszkedünk egy ily kalauzzal vagy vonatvezetővel és megtudjuk, hogy a létminimumot alig biztositó bérért fizikailag milyen sorvasztó szolgálatot kell teljesiteniök. E részben pedig a székesfőváros — hiába szépitenők — kötelességének nemcsak hogy eleget nem lett, hanem egyenesen szocziális hivatása megszegésével mindig a milliomos vasutvállalatok segítségére volt. Egy sztrájk alkalmával sem vetette latba befolyását az alkalmazottak jogos igényei mellett, nem élt azzal a jogával, hogy a forgalom megszakítása esetére biztosított jogait a társaságokkal szemben érvényesítse, vagy akár hogy az ellentétek elsimítása czéljából beavatkozzék a társaságok és alkalmazottak közötti harczba, a gyengébb fél oldalára áll van Pedig ez is szocziálpolitikai hivatása volna a fővárosnak, mely a társaságoknak oly dúsan jövedelmező szabadalmakat adott ajándékba. A do ul des elvét nem szabad szem elől tévesztenie a fővárosnak és méltánvos, emberséges elbánást kell követelnie, a társaságoktól ama néhány ezer alkalmazott érdekében a kik lakosai a fővárosnak, tehát beletartoznak abba a közösségbe, nnedvnek gondozása a községi szocziálpolitika. feladata.

Hogy mindezen jogokat a főváros mentői hatályosabban gyakorolhassa, hogy inge- rcncziája a hatalmas közüli közlejkedési vállalatok üzemére és üzletvitelére mentői nagyobb lehessen, egyelőre ebben merül ki a közlekedésügy terén a főváros községi politikája, ha már kiadta kezéből hosszú esztendőkre a közúti közlekedési forgalom lebonyolítását. Ez ingerenczia és felügyelet növelésére mód kínálkozik minden újabb uonal engedélyezésénél. A főváros ilyen uj vonalak létesítése alkalmával érvényesítse befolyását olcsó viteldijak, előnyös, a közönség igényének megfelelő menetrend és sürü közlekedés érdekében. így elérhető lesz, hogy lassan-lassan a magunk érdekéhez fogjuk átformálni a közúti forgalmat, mindaddig, a mig majdan eljő az ideje a helyi közlekedés teljes kommunizálásának, a villamosvállalatok megváltásának, Mert, hogy ez vég- czélja a helyes városi közlekedési politikának, az immár nem kétséges a külföldi nagyvárosok példája után és ama tanulságok révén, a melyeket Budapesten tettünk a magánvállalatok prédájául átengedett közúti forgalommal.

A villamvasutak üzemének helyes rendezésével azonban még korántsem merül ki a székesfőváros teendője a közlekedésügy terén. Nevezetesen gondoskodnia kell arról, hogy oly útvonalakon, a melyeken a villamos vasutközlekedés bármiféle technikai oknál fogva nehézségekbe ütközik, de a melyek a főváros távoli részeit kötik össze egymással, megfelelő társaskocsi-közlekedés létesüljön. Ha ezt a már meglévő vállalat a közérdeknek megfelelőleg megcsinálni nem tudja vagy nem akarja, úgy gondoskodni kell uj vállalat létesítéséről esetleg házi kezelésben. Éppen ezen a téren közlekedésügyünk nagyon el van maradva. Ha összehasonlítjuk a budapesti omnibuszt — mely többnyire a bécsi társaskocsik kiselejtezett leltárából kerül elő — az európai nagyvárosok társaskocsijával, látni fogjuk, hogy nincs okunk nagyra lenni ezzel a közlekedési eszközzel. Bécsben, Párisban és valamennyi német nagyvárosban sürü járatú társaskocsi-közlekedés tartatik fenn a város minden részében, mintegy kiegészítéséül a közúti vasúti közlekedésnek. Nálunk ellenben alig egy két vonalon megy az omnibusz. így, hogy csak egy kirívó hiányt konstatáljunk, a Kerepesiuttól az Erzsébethidon át Budára nincs társaskocsi- közlekedés, holott ezen az útvonalon hiányzik a villamos. Ugyancsak az Erzsébetvároson végig, a Dob-utczán és Wesselényi-utczán valamint folytatásában a Dembinszky-utczán, nagyon is hiányzik az omnibusz. A Kerepesi- uttói a Podmaniczky-utczáig szintén kellene i 1V közlekedés a körúton kívül eső vala- melvik útvonalon, például az Erzsévetvárosi templomtól az Izabella-utczán végig a Nyűgöd pályaudvarig. Általában véve ugv kellene rendezni a társaskocsi-közlekedést, hogy az omnibuszvonalak mintegy mellékerek gyanánt kapcsolják egybe a főereket, a villamosvasúti vonalakat egymással. Persze ezt a társaskocsi-közlekedést megfelelő kocsikkal és elegendő lóanyaggal kellene lebonyolítani, nehogy az embernek folyton megessék a szive az agyoncsigázott omnibuszlovak látásán, melyek csak heves ostorbeli nógatás után képesek az idétlen omnibuszbárkát a helvéből elmozdítani. Mert a felfordult omnibuszló nem tartozik éppen a legeszteti- kusabb látványosságok közé.

A közlekedésügy körébe tartozik továbbá a Dunán való helyi hajózás is. A két part egymással való összeköttetése a csavargőzös-