Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-14 / 2. szám

AZ ERZSEBETVAROS Teliát mégis igaz, amit mi állandóan felpanaszoltunk? Igaz, hogy vidáman folyta panama, a vesztegetés, a város eminens ér­dekeinek elkótyavetyélése — az ön uraik»- dana idején?! Ön higgadt, gondolkozó férfiú, aki mérlegre teszi minden szavát, mielőtt azok ajkairól elhangzanak, és ha állít vala­mit, a bizonyságok feltétlenül rendelkezésére is állanak ! Nem, gondolja tisztelt nyugalma­zott polgármester úr, hogy elvetette a suly­kot ? Elvetette kissé messzebb, semmint szerette és akarta volna? Mert, hogy k'ssé későn ébredt fel Önben a tisztesség érzete, azt mi rossz néven nem veszszük- Nem is haragszunk érte csipetnyit sem. Ön tudja, miért nem szólhatott eddigi Mi is tudjuk! A le­leplezések nyomán támadó vihar elsöpörte volna önöket, akik ma is még urak a város­házán és titokban, suba alatt a szereplő sze­mélyek változatlanságával folytatják kisded dolgaikat, melyeknek leleplezésére a majdan nyugalomba vonuló polgármesternek fog megnyílni a szája ! ’ Halmos János nyugalmazott polgármes­ter úr! Ön leleplezte a panamát, kérjük, kö­veteljük a részleteket. Ha igazak az Ön vád­jai, és ön törekedni fog állításait meggyőző bizonyítékokkal támogatni, akkor — ön a legnagyobb bűnös ! A törvény is súlyosabban bünteti az orgazdát, mint a tolvajt! Ha vádjait bizonyítani nem fogja tudni, akkor az ön bűne kétszeres, mert a panamákat is­merve, bizonyítani tudna, de nem mer, nehogy vádjaival befekétitse még jobban — önmagdtis. cKibáK a ruhát, Kiosztásánál. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt szerkesztő úr! Az ón levelem, a melyet neked megírok, a nagyközönség elé való. (íondolom : fontos az érdek, a melyért felemeílem a szavam és] elég jó szemem volt hozzá, hogy meglássam azt az igazságtalanságot, melylyel a szegénység jogát megítélik. Szegényes iskolában tanítok. Főleg kará­csony felé borzong meg az ember, mikor annyi a rongy, annyi a szánalmas gyerek. A szülők mintha tudnák már, hogy nekik a nagy ünnep kamatoz, mert hiszen karácsony előtt — mikor pedig az idő gyilkosán hideg — öltöztetik gyer­mekeiket rongyos, sokszor mosó ruhákba, a melyből szárnyadtan vigyorog elénk a fagysz itta könyök. Dicséretére legyen, ennek a sokat szidott társadalomnak, olyankor részvétre is fanya- rodik a szive. Nem keresem miért; dicső­ségért, iinnepeltetésért, vagy miért, a fő az, hogy segíti tanulóinkat s a szeretet ünnepén eltiinede- zedik a sok foszlányos ringy-rongy. Annak megítélésénél, hogy kikapja meg a ruhát, sok tévedés, sok hiba van. \ annak szegén}7 tanulóink kik jók, kik rossz viseletüek. Lehet beszélni arról és pedig alappal, hogy a rossz viseletét a szülői elfog­laltság, a felügyelet hiánya teszi. Ezen változ­tassanak napközi otthonok felállításával. De akkor, amikor jó és rósz között kell választanunk, a morális érdek már dik­tál és parancsol. Másik jogtalan ítélkezés az, miaor annak nyújtunk segítséget, aki a legtürel- mesebben, aki mindennap kunyerál. Némelyik azonban valóságos stilművész a tolakodásban, könyörgésben, jóllehet egyik-másik fényes lakást tart, sőt az idén egyik ruhát kunyoráló szülőről kiderült, hogy kisasszony lánya keztyűben taka­rít és parfümben fürdik. A jótékonyság hiénáit a tanító nem für­készheti ki, pláne, mikor rongyos gyereket lát maga előtt. Az asztaltársaságok tehát okosan tennék, ha előbb az Elöljáróságnál tudakozódnának a szülők vagyoni állapota felől, mert igy megtör­ténik az az anomália, hogy arra akire a jóté­konyság ruhát húz fel, ünnep után szalad a leleky-tére, hogy a zsibárusnak adja el pár ha­tosért azt a ruhát, melyet szemtelen könyörgés- sefi egУ igazán szegény gyermekről lelopott. Ez ellen cselekedni kell. A jótékonyság a maga igazságával és bajával akkor hangolná hálára a nyomorban lévőket, ha a segítésben igazságra és a társadalommal ezzel való törődé­sét látná s nem tapasztalná lépten-nvomon, hogy •itt is a protekczió törtet széles vállával előre s mem a beszélő szegényes valóság. Verner Jenő. Kléh István. A székesfőváros törvényhatósága e hó 9-én délután tartott rendes közgyűlésén egy­hangúlag a főváros díszpolgárává választotta Kléh Istvánt. Városi közéletünk e puritán jellemű férfijának egész élete feltétlenül méltóvá teszi őt e kitüntetésre, mert nagyon kevés azok­nak a száma, akik a közügyet annyi önzetlen­séggel, oly buzgó kitartással szolgálták volna mint ő, s akiről még a politikai ellenfelei is ha ilyenek voltak, mindenkor csak a legna­gyobb elismerés hangján emlékeztek meg. A díszpolgárrá való megválasztására vonatkozó indítványt — bár a demokraták adták be — a közgyűlés, méltányolva Kléh István érdemeit, egyhangúlag fogadta el. A szavazást megelőző vita során feltű­nést keltett Preyer Hugó dr. felszólalása, aki éles hangon támadta a demokraták kétku lacsos politikáját s nem egyszer vágott maró szavaival a vezérnek, Vázsonyi Vilmosnak elevenébe. Szavaira Vázsonyi Vilmos is reflektált, s bármenyire akarta is Preyer Hugó dr. szavait visszautasítani, riposztjai gyengék, erőtlenek voltak, s azokkal sehogy sem tudta magát Preyer Hugó dr. vádjaival szemben megvédelmezni A széndrágaság. Lapunk múlt számában már megem­lékeztünk arról, hogy a hirtelen beállott zord időjárás, mily hihetetlen mértékben felszök= tette a tüzelőanyagok árát, s mennyire ki­használják a közönségnek ezt a szorult helyzetét, a fővárosban nagyszámban felsza- parodott szénuzsorások. A főváros tanácsa azonban gondoskodni kívánt arról, hogy a közönség szorultságát ne aknázhassák ki a szénuzsorások a végle­tekig, hanem valamivel olcsóbb szénhez jusson, e czélból megállapodott Steiner Miksa és tsa czéggel, amelynek értelmében a nevezett szénkereskedő czég, amely a fővárosnak is szerződött szénszállítója, 3 kor. 80 fillérért árusít kiváló minőségű poroszszenet a nyu = goti pályaudvarnál lévő raktárából, mig 4 koronáért a szenet, a megrendelő lakására is szállítja. Ezt a megállapodást a tanács a napi sajtó utján tudatta a főváros lakóságával, amelynek minden rétegében megnyugvást keltett a tudósítás. Az ennek nyomán fakadt öröm azonban korai volt, mert a nagyszerű megegyezés a valóságban megtörtént ugyan, de csak papíron. A Steiner Miksa és tsa czég felveszi ugyan az olcsó áron a megrendelést, — de a szén szállításával adós marad. Rejlik azonban e mögött az olcsó szén mögött egy másik kis panama is. A hires Steiner Miksa és tsa cég hozzá mindenben méltó társaival a legutóbbi napokban elkezdte végre hosszas sürgetés után, a megrendelt szenet szállítani is és akkor derült ki a nagy olcsóság titka. Meg merészelték cselekedni ezek a cégek azt a gazságot, amint az hivatalosan meg van állapítva, hogy a megrendelt 50 kg. szén helyett a megrendelők csak 38 -34 sőt 32 kg. szenet kaptak. Hirdettek tehát olcsó szenet, hogy a hiszékeny közönséget az árakkal megejtsék, s azután becsapják azzal, hogy 15—20 kg.-mal kevesebbet szállítanak. Igazán a merészség netovábbja, amit ez a banda müvei! Es ilyen szállítói vannak a fővárosnak. Kötelessége tehát a tanácsnak, már a saját reputatioja érdekében is, a legerélye­sebben felhívni Steiner Miksa és tsa czéget, hogy a közönség köréből vett megrendeléseket sürgősen és becsületesen foganatosítsa, s ha. erre képtelen lenne, jusson egy másik oly czéggel megállapodásra, amely nem csak felveszi a megrendeléseket, hanem a szenet teljes súlyban, tisztességesen szállítja is. “ Hírek. A fővárosnak sok a pénzé Legalább ezt hiszi a sétaterekre felügyelő fővárosi bizott­ság, mert oly határozatot hozott és javasolt, amely a fővárosnak legalább 70—80 ezer koronájába fog kerülni. Ugyanis az Erzsébet* téren a verebelcnem jól érzik magukat és ezt az Erzsébet teret bekerítő vaskorlát okozza, mert a már évekig igen jól bevált korlát túlságosan magas. A sétatér-bizottság tehát azt a bölcs és takarékos javaslatot tette minap, hogy a, magas kerítést le kell bontani és helyette alacsony kerítést kell készíteni. Ajánljuk a legújabb városatyák atyai gondos figyelmébe ezt a bolond tervet és elvárjuk tőlük, hogy e fölösleges költséget megtakarítani és a drága tervet mellőzni fogják, ha az közgyű­lés elé kerülni fog. Nem tudjuk, hogy a sétatér bizottság melyik tagjának van oly műlakatos rokona, fia, veje vagy atyafiia, akinek ez a munka hasznára fog válni, de azt tudjuk, hogy a jelenlegi vaskorlát szép is, jó is, a verebeknek sem árt, a közönség­nek sem, sőt a főváros egy évi kamatját fedezheti, e haszontalan költséggel legalább is másfélmillió tartozása után. Nyilvántartás. I. Interpellatio Bárczy István polgármester úrhoz: Lapunk deczember 16-iki számában felhívtuk, tisztázza magát egy súlyos vád alól, amellyel megterhelten, a székesfőváros első tisztviselőjének egy óráig.sem szabad el­lennie. Nyilt válaszát mindeddig hiába vártuk, felhívásunkat teljes tisztelettel megismételjük. II. Interpellatio Eszláry Sándor kér. Elöljáró úrhoz; Az özv. Nessi Péterné halálával 'meg­üresedett kéményseprői kerület, törvény ér­telmében nyilvános pályázót utján lévén betöltendő, tisztelettel kérdezzük, miért nem Írták ki eddig elé a pályázatot, s mikor szándékoznak azt kiírni? Székesfővárosunk más kerületében, emennél későbben megüresedett kémény­seprői kerületekre nézve a pályázat már régebben kiíratott ____________ Mo rzsák. Nehéz podgyász a titok; soká czipelni és megőrizni nem képesek a nők — sem a Halmosok. * „A világ tele van bolondokkal. Aki nem akar egyet sem látni, zárkózzék be a szobá­jába s törje össze a — tükrét.“ * A békeeszme' meg van valósítva — nem kell nagy filozófia hozza, hogy lássuk a: Sümegi Vázsonyi, Halmos—Polónyi afíairt. $ A kerületi béke olyan, mint az épít* kezés, melyet tetőzettel kezdenek. A XVIII. és XIX. század nagy gondolkodói, Voltaire, Rousseau. (Kant, Beuthoum és Spenczer kis­miskák voltak ami kerületünk mostani béke­apostolaihoz képest, — ők sem fejlesztették okosabban a békejavaslatok eszméit. Az ország e legnagyobb területe tovább lézeng kiskorú mivoltában — a klikk főve­zérei ezt igy akarják — a kerület hadd hordozza tovább nyakán a megbélyegző szalvétácskát, amelyre a hízelgő kerületi főnökök reáhimezték a czifra betűket: „Ehr­lich papa kedvenczei.“ Szegény kerületi Egyének módieletti

Next

/
Thumbnails
Contents